Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

1985. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A BHG kunhegy esi gyárában rendszeresen ellenőrzik a tele­fonközpontok bemérő műszereit. Felvételünk ia ítmk-műhely- ben készült flczél György köszöntése Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság tit­kárát, a munkásmozgalom régi harcosát párttagsága 50. évfordulója alkalmából hét­főn Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára köszöntötte, és átad­ta a Központi Bizottság em­léklapját. A köszöntésnél jelen volt Tétényi Pál, a Központi Bi­zottság osztályvezetője. Hogyan tovább, üdülőkörzet? v Uj elgondolások a következő öt évre Eredmények, gondok a Tisza II víztározó partjain Jég és hó borítja a nagy víztükröt. Néptelen a part, kődbe vesznek a távolban a kis szigetek. Nyugalom honol a víztározó fölött. Ám a nyugalmat csak a természet mondhatja magáé­nak, de nem azok, akik a Tisza II víztározó és üdülőterü­letének sorsát szívükön viselik, ők aligha. A tározó az Al­föld egyetlen, nagy kiterjedésű vize, felülete 127 négyzet- kilométer (a Balaton egyötöde). Partján három megyét (Szolnok, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) érintő üdülőkör­zet alakítható ki. A közép-tiszavidőki üdülőkörzet azonban ma még jórészt csak papírokon létezik. Igaz, 1972-ben egy minisztertanácsi határozat elrendelte a víztározó üdülési, idegenforgalmi célú hasznosítását, azóta több, mint tíz év elmúlt, de kevés eredmény mutatható fel. Pedig az üdülőkörzet iránt növekszik az igény. Az el­múlt évben például hetente tízezer turista látogatott ide. Az idén még többet várnak, Abádszalókon kétszer annyi vendégre számítanak, mint amennyien tavaly voltak. Mit tud kínálni' a pihenni vágyóknak az üdülőkörzet a fürdési lehetőségen, kívül? Az utóbbi időben javultak a vendégfogadás feltételei: tavaly több létesítményt ad­tak át az öt legforgalmasabb településen (Tiszafüred, Abádszalók, Kisköre, Porosz­ló, Sarud). Tiszafüreden if­júsági és kirándulócentrum nyitotta meg kapuit. Az Ex­press Ifjúsági és Diák Uta­zási Iroda kezelésében lévő sátortáborban egyszerre négyszáz fiatal üdülhet, vi­szonylag olcsón. Nyolcszáz személyt befogadó kemping építését kezdték el. Abádszalókon pillanatnyi­lag nyolcszáz vendégnek tudnak szálláshelyet bizto­sítani. Az ötszáz nyaralót befogadó kempinget bővíte­ni kellene, ám a szennyvíz­tároló kapacitása ezt nem engedi. Épült autóparkoló (90 kocsi számára), de ez is kicsinek bizonyult, egy-egy meleg nyári hétvégen az út mindkét oldalán állnak ko­csik, egészen a tanácsházá­ig. Bővíteni kell tehát a parkolót is. A víztározó partján ötezer személyt be­fogadó strand üzemel. Mel­lette ott a sportszerkölcsön­ző, a szabadtéri mozi és színpad. Ezek és az Abád- szalóki nyár rendezvényed segítik a kulturált szórako­zást. A község és környéke vonzza az érdeklődőket, a tanács ezerhatszáz egyéni telekigénylőt tart számon. Tiszafüreden a közeljövőben majdnem száz telket par­celláznak ki. (Körülbelül há­romezer igénylő van). A négyszögölenként ezer fo­rintos vételár azonban való­színűleg csökkenteni fogja az érdeklődők számát. Az idén a Saturnus Tours utazási iroda négyszáz sze­mélyes kempinget épít Sa­rudon, amely a szezon kez­detén nyílik. A kiskörei kem­ping ideiglenes, később ter­vezik egy kétszáz vendéget fogadó kemping építését. A horgászokra is gondol­ták a víztározó partjain. A MOHOSZ támogatásával Abádszalókon, Sarudon és Tiszafüreden horgászbázist alakítanak ki. Az ideérkezők nemcsak az új létesítmények nyújtotta lehetőségekkel élhetnek, szá­mos problémával találják szembe magukat. A szállás rpég mindig kevés, így új lehetőségeken kell. gondol­kozni. Abádszalókon példá­ul vendégfogadóvá kellene alakítani a Malom-házat. Az új szállások kialakításához persze, pénz is kellene. A kempingben még nincs te­lex vagy telefon, pedig a vendégek — jogosan — el­várják, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni a kül­világgal. Az említett problémáik, gondok enyhítésére a Közép- Tiszavidéki Intézőbizottság megbízta a Városépítési Tu­dományos és Tervező Inté­zetet, hogy készítse el az üdülőkörzet hetedik ötéves tervi koncepcióját. A VÁTI javaslata azonban — ez de­rült ki a napokban Abád­szalókon, a KIB ülésén, ahol részt vett az érintett öt te­lepülés tanácselnöke is — elfogadhatatlan. Ezért a KIB úgy döntött., hogy tagjaiból munkacsoportot hoz létre, és a VÁTI munkatársaival rész­letesen megbeszéli, hogyan lehet megvalósítható tervet készíteni a következő öt év­re vonatkozóan. Kétnapos tanácskozás Negyven év ipara Március 5-én és 6-án a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban Iparunk 40 éve cím­mel konferenciát rendez az Ipari Minisztérium, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság, a Magyar Köz- gazdasági Társaság, a Ma­gyar Tudományos Akadémia, a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­ge és az OKISZ. A tanácsko­záson — amely a felszabadu­lási évforduló megünneplé­sének egyik fontos eseménye — előadások.hangzanak el a gazdaság és ezen belül az ipar fejlődéséről, a világgaz­dasági környezet változásá­ról, a tudományos-műszaki haladásról, a tervezés, az irányítás és a szabályozás fejlesztéséről. A konferenci­án a gazdaságpolitikai, az ipar, a műszaki és a tudo­mányos élet vezető személyi­ségein kívül részt vesznek a legjelentősebb magyar gyá­rak, üzemek egykori és mai vezetői, szakemberei is. Az eseménytől a rendezők hasz­nos tapasztalatcserét várnak. Kereskedő állami gazdaságok Az állami gazdaságok a na­gyobb nyereségre törekedve lehetőség szerint mindinkább igyekeznek kikapcsolni ter­mékeik értékesítésénél a köz­vetítő szervezeteket. Áruju­kat egyre nagyobb arányban az úgynevezett közös finan­szírozási rendszer keretében, egyenes úton juttatják el a vásárlóhoz, a felhasználóhoz. Az értékesítés, beszerzés láncában ilyenkor közös vál­lalatukat, az Ágkert foglal­koztatják. Ez a szervezet sze­rény, 0,2—1 százalékos meg­bízási díjat számol csak! fél, és lehetőség van arra, hogy az ennél nagyobb nagykeres­kedelmi hasznon, — a nagy­kereskedelmi árrés — az el­adót, illetve a vevőt illesse meg. Az állami gazdaságok az egymás közötti forgalmazás­nál alkalmazzák például ezt a rendszert amellyel az Ágker összes forgalmának immár egyharmadát bonyo­lítja le, szemben a három évvel ezelőtti húsz százalék­kal. Az elmúlt évben jelen­tős mennyiségű takarmány cserélt így, rövid úton gaz­dát az állami nagyüzemek között, de a más termények forgalmazásában is szívesen alkalmazzák ezt a formát. A gazdaságok helyzetét javítja az is — mindenekelőtt az időszaki pénzügyi gondok enyhítésével —, hogy az ex­portáru egy részét az Ágker megvásárolja és rövid idő alatt ki is fizeti a szállítmá­nyok ellenértékét. Ezzel azonban nem zárul még az ügyiét; az értékesítés után az Ágker végelszámolást készít és a nyereséget is visszajut­tatja a termelőnek. Erre azért van szükség, mert a termékek kivitele néha 5—6 hónapot is igénybe vesz és korábban a termelők pénze ilyen hosszú ideig volt „ben­ne” az áruban. A közös finanszírozáshoz jelentős anyagi eszközök áll­nak az Ágker rendelkezés ár re. 'Hozzávetőleg egymilliárd forintos, hitelfedezete van a társaságnak és további fél- milliárd forint olyan tőkéje, ami a forgalmazás finanszí­rozásánál számításba jöhet. Az összeg egy részét épp az állami gazdaságok adták ösz- sze a társaságnak, amely sa­ját munkájában nyereségre nem törekszik, csupán a fenntartási költségek fedezé­sére veszi igénybe a megbí­zási díjakból befolyó össze­get. Kőt szűk esztendő után Számadás és tervezés az öcsödi téeszben Dékány András, az öcsödi Szabadság Tsz elnöke tudja, hogy a kérdésem, — Hogy, s mint vannak, elnök elvtárs? —• nem csupán udvarias ér­deklődés. Egy évvel ezelőtt ugyancsak nehezére esett a válasz: cudarul! Most sem kapkodja el a köszönöm jól vagyunkot. Azt viszont rög­vest tisztázandónak véli, hogy ilyenkor, zárszámadás idején nem az számít, milyen az elnök közérzete, hanem hogy milyen a közösben a közösség hangulata. — Én magam, személy sze­rint — kezdi a zárszá­madást két nappal megelőző beszélgetésünket — jobb hangulatban láttam hozzá a vezetőségi beszámoló összeállításához, mint ta­valy. A rendkívüli erőfe­szítések, amelyeket a tagsá­gunk tett az 1984. évi tervek teljesítéséért, nem voltak hiábavalóak. Pedig a hat­millió forintot meghaladó pénzügyi hiánnyal zárt 1983- as aszályos esztendőnek nem csupán az anyagi gondjai húzódtak át a múlt évre. Mást ne mondjak, tetemes mennyiségű nedvesség hi­ányzott a földjeinkből. Magasabbra tették a mércét Miért emelték'- mégis ép­pen a növénytermesztésben magasabbra a mércét? A meglehetősen feszített 1984. évi terv kialakításáról ezt mondja az elnök: — Egyrészt nem számítot­tunk arra, hogy megimétlő- dik, pontosabban folytatódik az aszály. Másrészt, mert már a tervezéskor tudtuk, hogy az állattenyésztésben, az előző évben nagyon ma­gas önköltséggel megtermelt jtakarmányok, .miatt, aligha számíthatunk számottevő nyereségre. Amikor a nö­vénytermesztési főágazat ter­melési és hozamtervét az 1983. évinél 20 százalékkal magasabban állapította meg, tudta a vezetőségünk, hogy milyen intézkedésekkel se­gítheti annak teljesítését. Mi képezte az öcsödi szö­vetkezetben a termelésfej­lesztési stratégia alapját? Ezt tömören így összegzi az elnök: igyekeztünk kihasz­nálni maximálisan minden­féle kedvezményt, gyorsan alkalmazkodtunk a számunk­ra kedvezőbbé vált piaci lehetőségekhez, nem riad­tunk vissza a kockázattól sem. — Ami a kedvezményeket illeti, — veszi át a szót Rasz- tik József termelési elnökhe­lyettes — azokat az öntözés­ben sikerült legjobban ki­használni. Amíg a megye na­gyobb részén száz millimé­ternél több aranyat érő má­jusi eső hullott a kalászosok­ra, a mi földjeink fölött, azokban a kritikus napokban alig 60 milliméternyi. Ápri­lis elejétől május második feléig rendszeresen öntöztük a 2500 hektár búzánknak a felét. Hektáronként 600—700 kilogrammal többet adtak ezek a táblák. A rekord gabonatermés — azt mutatják, a megyei ta­pasztalatok — önmagában nem tett nyereségessé egyet­len korábban veszteséges gazdaságot sem. Mi a helyzet Öcsödön ? — Bennünket se csak a búzaágazat jó eredményei állítottak talpra — szögezi le az elnökhelyettes. — A ko­rábbi 2—300 hektár helyett tavaly csaknem félezer hek­táron vállalkoztunk minősé­gi lucernamag termesztésére. Vállaltunk vele némi koc­kázatot, például a magas szaporulati fokú, azaz szuper elit és elit vetőmag költsé­geit, a rendkívül szigorú — A nagyobb hozamok mellett köztudottan a kisebb költség is feltétele a maga­sabb jövedelemnek. A szö­vetkezetünkben tavaly a ter­melés növekedési üteménél mérsékeltebben nőttek a rá­fordítások. A vásárlásoknál szigorúan betartottunk egy elvet: csak azt szereztünk be, amire feltétlenül, és amire éppen akkor szüksé­günk volt. Az ésszerű költ­séggazdálkodásra töreked­ve persze tavaly is sokszor kerültünk kényszerhelyzetbe. Mondhatnám úgy is, hogy kiszolgáltatott helyzetbe. Ha teszem azt, a kereskedelem tájékoztatása alapján csak tavasszal tudtunk hozzájut­ni olyan alkatrészhez vagy kemikáliához, amit a ter­mesztéstechnológia szerint csak a nyár végén kellett felhasználnunk, kénytelenek voltunk előre megvásárolni, a magas kamattal terhelt üzemviteli hitelből. A termelési elnökhelyettes — talán éppen, hogy elejét Szókimondó ember az el­nök, Dékány András. Ami­kor azt mondta, hogy nem az ő közérzete számít, hanem a tagságé, azt is mondta: nem fog a hatszázegynéhány tag hasra esni a 10 milliós nye­reségtől. Attól se, hogy két év után, ismét fizetni tud a szövetkezet néhány százalék kiegészítő részesedést. A ta­gok azt várják joggal a ve­zetőségtől, hogy hosszabb tá­von biztosítsa az eredményes gazdálkodás feltételeit. — Ezt a jogos igényt — mondja a beszámoló taggyű­lések és ,a pártértekezlet jegyzőkönyvét lapozgatva Kardos Balázs, az üzemi pártbizottság titkára — meg­fogalmazták a kommunistá­ink is. A többségük megérti és vállalja a feladatot, hogy a tagság nagyobb részével is elfogadtassa: a nyereséges esztendő után sem vagyunk abban a helyzetiben, hogy nagyobb jövedelemmel biz­tató beruházásba kezdjünk az állattenyésztésben. Arra sincs elegendő tőkénk, hogy olyan melléküzemágat hoz­zunk létre, amely a környék­beli ipari üzemekben már elért bérezést biztosító nye­reséget termeljen. A leg­meghatározóbb alaptevé­kenységünkben, a növény- termesztésben, viszont fel­termesztéstechnológia betar­tását. Az eredmény? Dicsé­retükre mondom, az ágazat­ban dolgozóknak: a 104 ton­na termésnek mindössze egy­ötöde volt kereskedelmi mi­nőségű. A többit mind elit szaporítóanyagként, tehát 60—70 százalékkal magasabb áron tudtuk értékesíteni. Az előző évi pénzügyi hiánnyal szemben elért 1984. évi 10,8 millió forint mérleg szerinti nyereséghez — veti közbe az elnök — nemcsak az segítette hozzá a téeszt amiből több volt. \ vegye a tavalyi gondok to­vábbi sorolásának — az ál­lattenyésztési főágazatra te­reli a beszélgetést. Mert­hogy — mondja — az ott dolgozók sem nyugodtak be­le az előző évi sikertelenség­be. — Az aszályon kívül ösz- szejöttek 1983-ban a dolgok a lúdtenyésztő ágazatban is. Nem volt ára, piaca a hús­libának se, a tenyésztojás- nak se. A drágán előállított tojás egyrészét, nem tudom újságba való-e ez, dehát már túl vagyunk rajta, a ser­tésekkel kellett megetet­nünk. Tavaly odafigyeltünk a baromfipiac minden moz­dulására. Megnőtt a kereslet a májtípusú liba iránt? Faj­tát váltottunk és mdgdupláz- tuk a húsértékesítést. Emel­ték a lúdtoll felvásárlási árát? Az előző évi nyolc ton­na helyett 13 tonna tollat téptünk és szállítottunk a feldolgozó iparnak. Végül is kilábalt a veszteségből az ágazat. tétlenül növelni kell a ter­melés biztonságát, szorgal­mazni az erőforrások jobb kihasználását. Bekapcsolódunk az inten­zív gabonaprogramba, kor­szerűsítjük, bővítjük az ága­zat munka- és erőgéppark­ját. Nyolc nagy teljesítmé­nyű öntözőberendezéshez ju­tunk az Agrober és az oszt­rák Bauer cég közös fejlesz­tési akciójában. Négyszázharminc hektár­ral tudunk így az idén töb­bet öntözni. A cukorrépa ágazatban sem gondoltunk a terület csökkentésére. In­kább, élve a támogatások­kal, korszerű vető- és beta­karító gépekkel megfelelő műszaki hátteret teremtünk az ipari növény termesztésé­hez. Az 1985-re kidolgozott in­tézkedések végrehajtása — vallja egybehangzóan az el­nök, a termelési vezető és a párttitkár — önmagában nem minden. A gazdálkodás­ban tavaly már megmutatko­zott lendület felgyorsításá­hoz arra is szükség van, hogy az öcsödi határ 7600 hektárnyi közas földjének gazdái is segítsék a vezető­ség törekvéseit, ötleteikkel, javaslataikkal, ha kell bírá­lataikkal. Temesközy F. A cél: biztonságosabban Azt termeltek, ami keresett A tiszafüredi Gép­javító jlpari Szö­vetkezet vasipari üzeme ebben laz évben 43 millió forint , , (bevételt tervezett. Koope­rációban aQ főbb nagyobb 'gyárral, vállalattal, ame­lyeknek íkülönbö- ző részegységeket, alkatrészeket szál­lítanak , dolgozói

Next

/
Thumbnails
Contents