Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-21 / 43. szám

1985. FEBRUAR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Zimankós fordulók Puffogó üvegek — Vékonyabb a boríték Mint ronból a kerek, úgy genek a ereszeiről a jég­csapok. Az udva­ron a hidegtől megszelídült láda­hegyek várnak sorsukra. Távol­ban a város min­dennapi zümmö­gése hallható. Reggel hét óra. A kapuban Szacsva Károly, a Szolnok megyei Zöldért Vállalat szolnoki kirendeltségének vezetője fogad. Az udvaron csúcsfor- galgm. Az egyik kocsi éppen indu­lóban. A portás felnyitja a sorom­pót s jó utat kí­ván. A raktárház előtt négy teher­autó rakodik. — Tisztított vö­röshagymát szállí­tunk a Debreceni konzervgyár föl­dest telepére — magyarázza a kirendeltség­vezető. — Általában hét Vo­lán-kocsi viszi az árukat. Nincs velük sok gond. Idő­ben érkeznek, inkább nyáron van késés, mivel a hajnali négy óra a gépkocsivezetők­nek is korai. — Most még istenes, de a nagyobb hidegekben volt veszteségünk elég — kapcso­lódik a beszélgetésbe Naár Vendelné főraktáros. — Szál­lítás köziben 30 mázsa burgo­nyánk elfagyott. Képzelje el — bizonygatja — a mínusz 20 fokban úgy csattogtak a siós üvegek, mint erdőben a puskalövés. Az egyik kocsi körül hár­man szorgoskodnak. Amikor ifjú Mondok Imre rakodó meghallja, hogy a télről be­szélünk, közbeszól. — Tizen­egy éve vagyok a cégnél, de ilyen hidegre nem emlék­szem. — Én se — hallom tisztán Tonnái Anna hangját. Az egyik targonca ülésében di­dereg. Lábaival veri az üte­met, pedig a közelben sehol sem szól a zene. Elgondolko­dik, majd így folytatja; — Hanem egyszer mégis ... Ta­lán 1978-ban volt egy hét, amikor mínusz 22 fokot mu­tatott a hőmérő. — No, indulunk, viszlát! — búcsúzkodik Sipos János, miközben nyitja a teherkocsi vezetőfülkéjének ajtaját. Földesre az út oda-vissza, jó hétóráig tart. Itt a raktárban burgonya, karalábé, káposzta, sárgaré­pa, hagymakupacok között haladunk. Ládákban, zsákok­ban csoportosítva várják a szállítást. Rajtuk krétával nevek. Az egyik csomag a Fenyő Étterem vendégeinek asztalára, míg a másik a Jár­műjavító konyhájára kerül. A raktár egyik félreeső zu­gában asszonyok válogatják a káposztát, répát. A sarok­ban pár láda megfagyott al­ma hever. — Ezt is értékesít­jük — mutat oda Szacsva Károly. — A szeszfőzdék el­viszik. — Nálunk nem okozott kü­lönösebb fennakadást a hi­deg — mondja Farády Kál­mán a Kőbányai Sörgyár szolnoki kirendeltségének vezetőije. — Amikor bejött a kemény tél, leállítottuk az éjszakai szállításainkat. Nap­pal meg csak enyhébb az idő. A Héki Állami Gazda­ság 12 Ifája és 3 Kamaz te­hergépkocsija hordja az árut. Február 11-től téli nagyjaví­tás. miatt leállt az itteni pa­lackozóüzem, s így most Tótkomlósról és Kecskemét­ről kapjuk a sört, de eddig nem volt különösebb szállí­tási gondunk. — Sosem lesz már vége az idei télnek? — szegezi önma­gának a kérdést Demeter Miklós a Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat szolnoki raktárházá­nak igazgatója. — Nézze, nem kis dolog a miénk. Napi átlagban 20 va­gon árut szállítunk. Tisza- földvártól Jászberényig 1600 boltot látunk el áruval. Ma, szerdán például 300 üzletet keresünk fel. Tavaly 1 mil­liárd 380 millió forintos for­galmunk volt, de az idén „megcéloztuk” a másfél mil- liárdot. Legalább 10 ezer cikket forgalmazunk — a bo­rotvapengétől a finom lisz­tig .. . A januári nagy hideg 60 ezer forint veszteséget okozott, hiszen menetközben elfagytak a déli gyümölcsök és a főzelékkonzervek is. Délután egy óra. A raktár­udvaron járunk. Csiga János túravezető az egyik kocsi körül szorgoskodik. — Ez már a második fordulónk — mondja. — Ma a szolnoki élelmiszer-áruházakba szál­lítunk. Hogy a hideg okoz-e gondot — kérdez vissza, majd így folytatja. — Kevesebb pénz kerül a borítékba, mi­vel nyáron még előző este megpakoljuk a kocsit, így reggel azonnal indulhatunk. Olyankor három fordulót is csinálunk. Télen ez lehetet­len. Maximum két fordulóra futja. S ez megmutatkozik a fizetésben is. Délután három óra. Ismét hűvösödik. A nap még eről­ködik, egy utolsót villan, sel- tűnik a felhők mögött... N. T. AZ OBSITOS golyónak már csak a helye látszik. A seb beheggedt, fáj­dalma régóta nem kínozza. Manapság már más sem aggasztja. Éli a munkát vállaló nyugdíjasok csendes élletét. Bátri Ferenc meg­küzdőit érte. Negyvenötben önként je­lentkezett az új hadseregbe. Vállalta a háború utáni kezdet minden nehézségét. — A budapesti Nádasdy laktanyába vittek, a vasút­biztosítókhoz, — emlékezik. — Valójában romeltakarí­tással és hídépítéssel foglal­koztunk. De sok hagymale­vest és szárított krumplit ettem akkor! Naponta egy katonakenyér hatodrésze ju­tott, meg három cigaretta. Nem dohányoztam, a ciga­rettát is kenyérre cseréltem. A szálláson sok volt a po­loska. Rájöttünk, hogy ha ég a mécses, akkor nem csíp. Később Salgótarján kör­nyékére, a határőrökhöz ke­rült; — Az őrsön rozsot és ár­pát daráltunk kézzel, hogy legyen ennivalónk. Vadat lőni nem volt szabad. Hús­téléhez így nehezen jutot­tunk. Mégis zokszó nélkül mentünk naponta több mint tíz kilométert, rossz ruhá­ban, rossz bakancsban. Nem kívánkoztam vissza a csie- lédsorba. Ügy voltam vele, hogy meg kell fizetnem azért. A Sopron környéki erdők bújkáló fasisztáktól való megtisztítása is rájuk várt. — Az ottani szolgálat alatt is sokat éheztünk. Korgó gyomorral énekeltük, hogy „Apró szeme van a kukori­cának, /Két szép szeme van a határvadásznak”. Negyvennyolcban kikép­ző szakaszvezető lett a fo­gatolt tüzéreknél. — Gondolhatja, hogy mit értettem én a tüzérséghez... Mindig tanulnom kellett, mert az egyre korszerűsödő haditechnikával nehezen boldogultam volna. Vissza­gondolva azokra az évekre, azt tartom; a legtöbbet az idős kommunistáktól tanul­tam, akik helyre tették a fejünket. Az ellenforradalom idején szülőfalujában, Orgoványon beállt a karhatalomba. Amikor sebesülése szóba kerül, röviden elintézi; — Az első perctől tisztá­ban voltam azzal, hogy az ellenforradalmárok nemcsak beszélnek... A karhatalmisták hírét vették, hogy az Orgovány környéki erdőben, a Garga­la iskola mellett, ahol a Ta­nácsköztársaság után sok kommunistát meggyilkoltak, fegyvereket rejtettek el az ellenforradalmárok. Bát­ri Ferenc számára megdöb­bentő eredménnyel járt az ásatás: Sok fegyver előkerült. Ve­lük együtt a fehérek által kivégzettek csontjai. És egy' kis vasláda is. Abban talál­tam meg az édesapámnak szóló idézést a ,.M. kir. sze­gedi katonai körzetparancs­nokság főtiszti becsületügyi választmányához”. Az elle­ne felhozott vádpontok kö­zött ilyenek szerepeltek,: 1. A kommunizmus alatt kényszer nélkül szolgálatot vállalt. 2. Jó barátságban volt a kommunistákkal és azok búzaimát élvezte”. Édesapám az első világhá­ború alatt gyógyszerész tisztként szolgált. A húszas években nyomtalanul el­tűnt. Amikor karhatalmis- taként a sírok közül előke­rült papírjait forgattam, sej­teni kezdtem sorsát. És ak­kor nagyon megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy jól tettem, amikor Mindig vitára, küzdelemre kész Száz éve született Rudas László Az 1919. június közepén megtartott kong­resszuson a Magyarországi Szocialista Párt 13 tagú ve­zetőségében a kommunistá­kat Kun Béla, Pór Ernő, Vágó Béla és Vántus Károly mellett Rudas László kép­viselte. Második napja ülé­sezett az egyesült párt kong­resszusa, amikor Clemen- ceau, a párizsi békekonfe­rencia elnöke újabb jegyzé­ket intézett a Tanácsköztár­sasághoz. amelyben követe­li a Vörös Hadsereg vissza­vonását, és kijelölli Ma­gyarország új határait. Ez­zel nemcsak szentesítette a nemzetiségek elszakadását, hanem jelentős, 3 millió magyar lakta területeket is a szomszéd országoknak ítélt. A jegyzék intervenció­val fenyegetett, ha a Vörös Hadsereget nem vonják vissza az új határok mögé — a követelés teljesítésé vi­szont egyet jelentett a Vö­rös Hadsereg morális egy­ségének megbontásával. A pártvezetőség hosszas vita után döntött a Clemenceau- nak adandó válaszról. Végül csak Rudas László szavazott a kompromisszumos határo­zat ellen, amely elvben hoz­zájárult a visszavonuláshoz. Ki volt ez a megalkuvást nem ismerő politikus, akire születésének századik év­fordulóján emlékezünk? Szegénysorból küzdötte fel magát az egyetemig, tanítás­ból tartotta fenn magát. A baloldali diákok Művelődé­si Körének egyik vezetője­ként tartott először előadá­sokat a forradalmi harcról, az osztályküzdelmekről, ve­zetett munkástanulóköröket. Tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett a buda­pesti egyetemen, majd 1905- től a Népszava munkatársa lett. Rövid időre, mert a jobboldali érzelmű szerkesz­tőknek kényelmetlen volt a .mindig vitára, küzdelemre kész fiatalember. Az első világháború éveiben Szabó Ervin baráti köréhez tarto­zott Rudas László, a Szoci­áldemokrata Párt baloldali erői a maguk legjobbjai kö­zött tartották számon. 1918. végén egyike volt azoknak a magyarországi baloldali szocialistáknak, akik felismerték egy önál­ló forradalmi munkáspárt megteremtésének szükséges­ségét. Már 1918. november 18-án is résztvett a Kun Bélával folytatott megbeszé­léseken; majd a KMP-nak alapító tagja, és a párt köz­ponti bizottságának meg­választott tagja lett novem- ben 24-én. A képzett marxista filozófus tudását a Vörös Újság vezércikkeiben osztotta meg az olvasók tö­megeivel. Lengyel József visszaemlékezése szerint a legaktuálisabb, legfontosabb kérdésekre Kun Béla hívta fel Rudas László figyelmét, így készültek a Vörös Újság legjobb vezércikkei. Kun Béla is elismerte ezt: „így ezt senki más meg nem tudja írni,” — mondotta. A Vörös Újság mellett a párt elméleti folyóiratának, az internacionálénak is szer­kesztője volt Rudas László, és ő fordította le — még a Tanácsköztársasák kikiáltá­sa előtt — Lenin Állam és Forradalom című művét. Élete nagy élménye volt, hogv — Mészáros Gábor tár­saságában — őt küldte a KMP a Kommunista Inter- nacionálé alakuló ülésére Moszkvába. Veszedelmes úton verekedték át magukat a fehér- és ellenforradalmi csapatokon, mire Kijevbe értek, már be is fejeződött a Komintern kongresszusa Moszkvában. Rudas László mégis folytatta útját, és ta­lálkozott, személyesen be­szélhetett Leninnel. Hazatérve a Tanácsköz­társaság mindennapi mun­kája, harcai várták. Taní­tott is pártiskolán, és részt vett a proletárdiktatúra ve­zető szerveinek munkájá­ban. A forradalom védelmére tett gyakorlati harci javas­lat jellemző Rudas László egyéniségére. Ám a Tanács- köztársaság veresége után ő is emigrációba kényszerült. Bécsben résztvett a KMP újjászervezésében. 1922-től hazánk felszabadulásáig a Szovjetunióban élt, marxis­ta filozófusként és egyetemi tanárként fejtett ki tudomá­nyos tevékenységet, nyerte el a tudományok doktora címet. Már hanyatló egészséggel érkezett haza 1945-ben. de akaratereje még évekig dacolt a súlyos betegséggel. Irt a Szabad Népbe és a Társadalmi Szemlébe, tagja volt a kom­munista párt központi veze­tőségének, a Központi Párt­iskola igazgatója, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora. A Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választja, 1949- ben pedig Kossuth-díjjal tüntetik ki. 1950. áprilisában halt meg, de emléke még so­kakban él. Harcostársai, ol­vasói, tanítványai idézik fel születésének századik évfor­dulója alkalmából megalku­vás nélküli szenvedélyessé­gét, amellyel a marxizmust védelmezte. Véleménye ter­mészetesen tükrözte a kor­szak elméleti hibáit is, de szándékában, tetteiben min­dig hű maradt a párt ügyé­hez. I. E. Az úttörőcsapat otthona Megváltozott a pályázati kiírás Világiáré pingáléasszonyok Megkezdték idei „turnéju­kat” a világjáró kalocsai pingáléasszonyok, akik ál­landó szereplői lettek a ma­gyar hetek alkalmából ren­dezett külföldi ipari, gasztro­nómiai és népművészeti ki­állításoknak. A héten Milá­nóba indulnak, majd Málta lesz szereplésük színhelye, s nagy figyelemmel készülnek Japánba, amely jelenleg a legnagyobb megrendelője a kalocsai népművészeti ter­mékeknek. fegyvert fogtam az új rend védelmében. A fehérterror három leg- hírhedtebb alakja Héjas, Prónai és Francia Kiss Mi­hály volt. — Elképzelheti milyen elégtétel volt számomra, hogy a mi rajunk fogta el Francia Kiss Mihályt. Ha­mis papírokkal bújkált, dinnyét termesztett. Az lett a veszte, hogy a vásárban felismerte egy öregember, és szólt nekünk. Gyorsan el­kaptuk, nem volt ideje elő­venni a nála lévő pisztolyt. Rövidesen bíróság elé ke­rült. Az ellenforradalom leve­rése után a páncélosokhoz vezényelték Bátri Ferencet: — Harckocsivezetői jogo­sítványom is van... Kitüntetéseinek se szeri, se száma. Köztük talán a legtöbbet mondó a Munkás Paraszt Hatalomért Emlék­érem. A katonaságtól került nyugdíjba. Életútját sum­mázva azt mondja: — Mindig dobált a sors, de amit kellett, mindig el­végeztem. Boldog az az ember, aki nyugodt lelkiisirferettel mondhatja ezt. Simon Béla Több, mint tíz éve, hogy a Szolnok megyei úttörőelnök­ség és a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya elő­ször hirdette meg a Legyen az iskola az úttörőcsapat ott­hona mozgalmat. A pályáza­tot azóta minden évben kiír­ják. Az úttörőelnökség a mozgalom elveit, feladatait, célkitűzéseit fogalmazta meg, a tanács művelődésügyi osz­tálya pedig jutalompénzt biztosított azoknak az isko­láknak, amelyek elnyerték Az iskola az úttörőcsapat ott­hona kitüntető címet. A mozgalom elindítóinak az volt a célja, hogy javul­jon az iskolák és az úttörő- csapatok kapcsolata, együtt­működése, a tanintézetek tényleges otthonává váljanak a pajtásoknak. A korábbi gyakorlattól el­térően ebben az évben meg­változott a pályázati kiírás. A megyei úttörőelnökség az Üttörővezetők VIII. Országos Konferenciája (1983.) hatá­rozata értelmében a pályázat elnevezését megváltoztatta: A dunai jégtörőflotta két hajója tegnap Mohács alatt átlépve a határt Jugoszláviá­ba érkezett, hogy a folyam közös érdekeltségű szakaszán segítse a jégzajlás zavarta­lan levonulását. A „Jégtörő I” és a „Jégtörő II” legény­ségét a jugoszláv vízügyi szakemberek a bezdáni ki­kötőben fogadták és látták el feladatokkal. A tartós hideg miatt egyre sűrűsödő jégtáb­lák helyenként a folyó vizé­nek hetven százalékát is be­borítják. Ez a szűk kanya­rókban a torlaszképződés ve­szélyével járhat, és előidéz­Az úttörőcsapat otthona lett. Mit takar az új elnevezés? Azt jelzi, hogy a cím elnye­réséért ezentúl nem csak az általános iskolák, hanem ne­velőotthonok, úttörőházak, lakóterületek is versenghet­nek. Természetesen csak ak­kor, ha van úttörőcsapatuk. Az új kiírás ösztönözni akarja az említett intézmé­nyeket, hogy úttörőcsapatot hozzanak létre, s azoknak otthonai legyenek. Megyénk­ben pillanatnyilag nincs olyan csapat, amely ne isko­lához kötött volna, de Buda­pesten és Kaposvárott létez­nek saját csapattal rendel­kező úttörőházak. Ezek a példák, helyesebben kísérle­tek, remélhetőleg megyénk­ében is követőkre találnak majd. A megváltozott pályázati kiírásban az eddigieknél na­gyobb hangsúlyt kapott, hogy a csapatotthon segítse a gyerekek szabad idejének hasznos, egészséges, kulturált eltöltését, műveltségének ki­alakítását, fejlesztését. heti az összefüggő jégpáncél kialakulását. Ennek valószí­nűségét az is növeli, hogy az úgynevezett negatív hőösszeg már megközelítette azt az ér­téket, amelynél a Dunán rendszerint beáll a jég. Rá­adásul még apadásra is szá­mítani lehet, ami a folyó vízfelületének csökkenésével s így a zajlás „sűrűsödésével" jár együtt. A jégtörőhajók folyamato­san járőrözve terelgetik a le­felé úszó, helyenként hatal­mas méretű jégtáblákat. Munkájuk eredményeként eddig még nem állt meg se­hol a jég. Jégtörő hajóink Jugoszláviában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents