Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-20 / 42. szám
1985. FEBRUAR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ képernyője előtt Nemcsak a tankönyvből Mit olvasnak a tiszaföldvári középiskolások? Nem szeretném, ha bárki azt hinné, tévérovatunkat összetévesztem a szerkesztőség postájával; ugyanis jegyzetemben ezúttal egyik figyelmes levélírónk nekem címzett észrevételeire válaszolok, egy nézőtársam észrevételeire. Két okból teszem: egyrészt mert a szóban forgó levél egy váratlanul nagy port kavaró sorozattal, a Forró széllel kapcsolatos, másrészt néhány újabb gondolat kifejtésére is módot ad a jegyzetírónak; ennyit elöljáróban a „magam mentségéül”. Ex a Surd a / Tehát: véget ért a Forró szél. Igaz, én már a felét látva eltemettem (de azért néztem!) a sorozatot. A negyedik, ötödik folytatásnál fordultam el bosszúsan tőle, idegesített Surda „idétlenkedése”, nem tudtam magamban hova rakni ezt a „munkakerülő”, mindennel elégedetlenkedő, vagányko- dó fodrászt. A film egyes jeleneteit is meglehetősen eltúlzottnak, már-már kari- katurisztikusnak éreztem, humorát sem találtam valami szellemesnek. És nemcsak a főszereplő „igazsága” bosszantott, környezetének torz rajzolata is valahogy ellenszenvessé tette számomra e filmszatírának szánt jugoszláv komédiát. Elégedetlenségemben a sorozatról akkor le is szedtem alaposan a keresztvizet. Hogy most mégis visszatérek hozzá, Geiger Tamás szolnoki olvasónk levele késztet rá, aki Surda és a film védelmében tollat ragadott, s aki többek között utólag arra int. hogy legközelebb várjam meg a sorozat végét, és akkor ítélkezzem, Mert ha most is ezt tettem volna, korántsem tévedtem volna akkorát, elásván, eláztatván e sorozatot, mely többek véleménye szerint, s szerinte is kitűnő. „Tartok tőle — írja rokonszenves nyíltsággal —, hogy egy közvéleménykutatás eredménye nem lenne hízelgő az ön számára. Jelen pillanatban véleményével (már mint elutasító véleményével, a jegyzetíró megjegyzése) még nagyon egyedül van”. Persze most azt gondolhatja az olvasó, s talán válaszra váró levélírónk is, hogy a rajongók véleményével szemben ádáz cáfolatba kezdek, s megkísérlem bizonygatni újfent a Forró széllel szembeni szigorú fenntartásaim igazát. Eszem ágában sincs: töredelmesen beismerem,, valóban meg kellett volna várnom a sorozat hajráját, ugyanis minél többet néztem és. láttam magam is Surdát, fején a jellegzetes kockás kis kalappal (ma már divat lett belőle), s főleg az utolsó részekben, ahogy rendet teremt saját házassága táján, majd ahogy egy véletlen folytán visiszatalálva tanult szakmájához a fodrászok királyságáig viszi — az bizony vonzóan imponáló és szórakoztató mulatság volt — számomra is. Ahogy ez a Surda végül megtáltosodott és meg is szépült, szinte már „hőssé” avatta ezt a kezdetben bizony fura figurát. És a film lendülete is sodróvá vált, akár egy forgó szél. söpört végig a képernyőn utolsó „fuvallataival” ez a Forró szél; semmi lazaság a cselekményben, s halt játék, fáradt pillanatok. Mintha az alkotók is a végére, a csattanóra tartogatták volna legjobb ötleteiket, legszellemesebb megoldásaikat! Bizony nem csadálkozom már azon sem, hogy a sorozat befejező részének vetítésekor a megyeszékhely egyik fodrászüzletében egyszerűen megállt a munka, lehúzták a rolót, mindenki látni akarta még egyszer s utoljára Surdát. (Persze csak csínján, mert lám, most meg agyöndícsérem a sorozatot. Mert azért azt továbbra is fenntartom, hogy a tárgy belső logikai következetlenségei, például maga a váratlanul kedvezőre forduló befejezés Is, mely már-már mesébe illik, s a főszereplő ellentmondásos alakja, nem szolgálta a sorozat még teljesebb és zavartalanabb élvezetét.). A fentiekből tehát az következik, hogy „megbuktam”? Bevallom, ezt se szégyelleném, bukott kritikákból már eddig is, méghozzá neves szerzők írásaiból köteteket állítottak össze. Válaszul azonban inkább azt mondom és tanulságul is egyúttal: valóban nem szabad korán és elhamarkodottan ítélni, ahogyan tettem és túlságosan is a magas művészet mércéjével mérni az efféle alapvetően szórakoztató sorozatot, amelyet kellemessé tehet végül is egy rokonszenvessé váló figura és szórakoztatóvá néhány ügyes diológus, vagy akár szójáték is netán. Nem kell feltétlenül számon kérni tőle az élet mélységeit! Szóval nem is volt olyan érdektelen ez a Forró szél, s ebben már alighanem Geiger Pál és más levélíróm is. azt gondolom, egyetérthet velem. Más: Szerkesszenek anéxök/ Nem tudom, ki látta a Telerámát, de legutóbb különös ötlettel állott elő e műhelyműsor gazdája. Vit- ray Tamás és meghívott vendége, a televízió új műsorigazgatója, Nemes Péter. Szerkesszék a tévé programját a nézők;.— hangzott el a felhívás. Ha nem is mindig, állandóan, de egy-egy nap, esetleg egy teljes hét műsorát. Mondják meg ők 'maguk, mit akarnak látni és milyen rendben. Aztán szidni is magukat szidhatják, hisz amit maguk főztek, azt kell megenniök. Első hallásra kissé bizarnak tűnő ötlet, ezért is a jegy- itetíró humoros hangja, de jobban belegondolva, nem is bolondság mindez. Miért ne lehetne szabad teret engedni egy-egy alkalomra a több szem, többet lát nézői gyakorlat elvei megvalósításának a műsornapok megkom- ponálásában? Miért ne lehetne ily módon demokratizálni a szerkesztés munkáját? A mikéntre választ a következő Teleráma ad majd, de én már látom lelki szemeimmel a feliratot, amikor nemcsak az áll majd a műsor élén, hogy kérték a nézők, hanem az hogy ők is szerkesztették. Röviden Végül néhány mondat a hét egyik .bemutatójáról, a csütörtökön látott tévéfilmről, A béke hetedik napjáról. Hogy miért a hetedik nap, ez bizonv nem derül ki a filmből, de ez lenne a kisebb baj. A nagyobb az, hogy a lírai fogantatású forgatókönyvből nem lett a képernyőn filmdráma. Nem válhatott azzá, mert maga a történet sem igazán drámai, inkább csak lírai vallomás drámában elbeszélve, tétre menő konfliktusa nincs kiért vagy miért szurkoljunk, nem ad rá lehetőséget. Egy fiú kalandos útját meséli el, benne néhány érdekes mozzanat. Ha nincs dráma, akkor marad csupán a hangulat. A háború okozta pusztulás szomorúsága, az elmúlt ifjúság varázsának „illata”, egy kamasz érzelmi és testi találkozása a nővel: valami bal- ladás komorság, József At- tilás költői világ, az egykori proletár valóság lírai képe és néhány erőtlen naturális jelenet. A jászberényi Vasas Munkáskórus Negyedszázados évfordulóra készülnek A jászberényi Vasas szak- szervezeti munkásénekkar ma délután tartja a múlt év művészeti és gazdasági munkáját értékelő közgyűlését. Főleg az Aprítógépgyár támogatásával, a Déryné Művelődési Központ amatőr művészeti csoportjával együttműködő kórus az idén történetének jelentős állomásához ér. Vasasokból és más szakmunkásokból 25 évvel ezelőtt alakult. A szervezés ’59 őszén kezdődött, és 1960 már" cius 8-án tartotta első próbáját a hetven alapító tag. Azóta lépnek a népdal és a munkásdal-kultúra ápolásának és terjesztésének igényével közönség elé. Szerény pénzügyi lehetőségek mellett művelték önmagukat és a várost. Több mint 200 hazai és számos külföldi szereplésükön, minősítő hangversenyeken nívódíjakat, aranyfokozatot, művészeti díjat és Szocialista Kultúráért kitüntetést kaptak. Az évenként 70—80 ezer forintból gazdálkodó kórust az Aprító mellett a DMK, a városi tanács, a Lenin Tsz és alkalmanként más üzem, vállalat is támogatja, a Vasas Szak- szervezet pedig az elmúlt években ruhák készítéséhez járult hozzá. A munkáskórus, fennállásának negyedszázados évfordulóját májusban nagyszabású hangversennyel ünnepli. A Szolnoki Galéria Baráti Köre hétfőn este Szolnokon, a városi tanács dísztermében tartotta meg éves, beszámoló közgyűlését. Kukri Béla, az egyesület elnöke a múlt esztendő eredményeit értékelve többek között elmondotta, hogy jelentősen gyarapodott a baráti kör tagsága. A tavalyi közgyűlés óta hetven egyéni tag és kollektíva csatlakozott az egyesület tevékenységéhez, a jogi tagság növekedése is számottevő, mintegy 40 százalékos. Mindez azt jelzi, hogy a baráti kör egyre eredményesebben teljesíti egyik alapvető célkitűzését, azt, hogy társadalmi hátteret biztosítson a művészeti, kulturális és közművelődési munkához. A tagság érdeklődéséhez igazodva öt tagozatot hoztak létre. A múzeumi, a közművelődési rendezvények és kiállítások, az irodalmi és zenei, a színházbaráti tagozat valamint a szolnoki állandó képtár szervező bizottsága is eredményesen tevékenykedett a múlt esztendőben. Részt vettek a képzőművészeti kiállítások szervezésében, a látogatók mozgósításában, közönség-művész találkozókat rendeztek. Különösen nagy gondot fordítottak a Szolnoki Művésztelepen és a megyében élő művészek munkájának, alkotásainak megismertetésére. Különböző kiadványok megNincs még egy iskola az országban, ahol annyi diák olvasná a Kritikát, mint a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában. .1 Sőt, Szolnok megyében összesen nincs annyi előfizető a lapra, mint a nagyközség egyetlen középfokú oktatási intézményében, ahol az idén a négyszázötven tanuló közül kétszázhatvanhárman rendelték meg a Kritikát. Igaz majdnem háromszáznyolcvan példányt eladnak a megyében hírlapárusok is, mégis szembetűnő a tiszaföldvári diákok nagyfokú érdeklődése a folyóirat iránt, noha a Kritika némelyik tanulmánya meglehetősen nehéz olvasmány, s kellő is- rnieretek hiányában érthetetlen is lehet. Nem véletlen, hogy a diákok szóvá tették Szerdahelyi Istvánnak, a lap főszerkesztőjének, — aki kíváncsi volt a tiszaföldvári diák olvasókra, s ankéton beszélgetett velük a közelmúltban — hogy az Idegen szavak szótára nélkül nem igen boldogulnak a tanulmányokkal, kritikákkal. S mi volt a válasz? A Kritikát elsősorban az értelmiségnek írják, akiknek nem okozhat gondot az idegen szavak használata, bár szerinte is a szerzők egy része indokolatlanul sokszor alkalmazza más nyelvek kifejezéseit, fogalmait. A diákok tudomásul vették, hogy nem nekik készül a Kritika, de mivel korosztályuknak nincs külön irodalmi, művészeti lapja, a Kincskeresőt meg már „kinőtték”, mint leendő értelmiségiek megpróbálnak megbirkózni a lap nyelveze- tévfel. Szerencsére segítségben nincs hiány. Az iskolában a Kritika a magyar irodalom tankönyv részévé vált, az órákon gyakori téma egy-egy a lapban közölt tanulmány. — Nemcsak az irodalom órákon — igazít ki HUSZÁR LÁSZLÓ, az iskola igazgatója — hanem a többi foglalkozáson is, hiszen a lap valamennyi művészeti ággal foglalkozik, s történelmi, jelentetését anyagilag is támogatta az egyesület, valamint több műalkotást is megvásárolt az elmúlt esztendőben. A művészek és a közönség kapcsolatának fejlesztésére, a mecenatúra ösztönzésére a baráti kör közönségdíjat, illetve elismerő jutalmat adományozott a IV. Szolnoki Festészeti Trienná- lén. Az egyesület csatlakozott Szolnok közművelődési életének jelentősebb eseményeihez is. Többek között részt vett az ünnepi könyvhét rendezvényeinek propagálásában, tagságának színházi estet rendezett. A Tájak, korok, múzeumok akció keretében több hazai és külföldi kiránduláson is részt vehettek a baráti kör tagjai. Ezek az alkalmak jól szolgálták az ismeretterjesztést, a kulturális igények szélesebb körű felkeltését és kielégítését. Rendszeresekké váltak az egyesületi klubfoglalkozások is, amelyeken képzőművészeti filmekkel, alkotókkal, megyénk történetével, különböző országok, tájak, városok kulturális és műemléki értékeivel ismerkedhettek az érdeklődők. A baráti kör javaslatot készített a Szolnoki Galéria működési elveire és programjaira. Azt szeretné ezzel elősegíteni, hogy a megye e jelentős kulturális intézménye ne csupán az itt élők, itársadaljompolitikai cikkeket is közöl. Örülünk neki, ihogy tanulóink megkedvelték a Kritikát, ezáltal köny- nyebb a mi dolgunk is, hiszen a tanterv előírja a friss, korszerű ismeretek elsajátítását. A Kritika mellett egyébként más folyóiratokat, lapokat is járatnak, olvasnak diákjaink, elsősorban KIS ISTVÁNNÉ magyar—német szakos nevelőnek, „lapfelelősünk” ösztönzésére. A fiatal tanárnővel a megrendeléseket böngész- szük. A Kritika mellett szép számban járatják a diákok a Filmkultúrát, a Színházat, a Nagyvilágot, a Kortársat s az Üj Írást. Kis Istvánná havonta négyszáznegyvenegy folyóiratot oszt ki az iskola tanulóinak. — Néha persze késve kapjuk meg a lapokat, az is előfordult, hogy hibás példányokat küldenek — panaszolja —, de végül is emiatt még jól fel tudjuk használni munkánkban a folyóiratokat. S az sem gond, hogy később olvashatjuk el a kritikát egy-egy látott színházi előadásról, filmről. A diákoknak egyébként 293 színház 252 hangverseny és száz operabérlete is van. — Hogyan „szoktatta rá” a tanulókat a folyóiratok olvasására? — Világéletemben lelkes híve voltam a folyóiratoknak. Frissebben, gyorsabban közölnek ismereteiket, mint a könyv. Az óráimat igyekeztem érdekesebbé tenni azzal, hogy felolvastam egy-egy a tananyaghoz kapcsolódó részt valamelyik folyóiratból, s ajánlottam a cikket a tanítványaimnak is. Később már az is előfordult, hogy a diákok hívták fel a figyelmem egy-egy könyvre, amelyről a Kritikában vagy más folyóiratban olvastak, Véleményem szerint csak tankönyvből lehetetlen tanítani, illetve lehet, de hogyan? Az új oktatási-nevelési tervek a korábbinál nagyobb szabadságot adnak a pedagógusoknak abban, hogy mit és hogyan tanítsanak. Ügy A Szolnoki Galéria Baráti Körének közgyűlése de a bel- és külföldi látogatók előtt is vonzóvá váljon. Működésére olyan elveket javasolt, amelyek tervszerű és magas színvonalú művészeti bemutatókat, közművelődési rendezvényeket eredményezhetnek. Az egyesület tagsága szorgalmazza a szolnoki állandó képtár létrehozását is. A tervek szerint a képtár kialakítása, a Damjanich Múzeum földszinti részén hamarosan elkezdődik. Az egyesület elkészítette idei munkaprogramját. Az előző esztendőkben kialakult tevékenységi formák mellett idén több ifjúsági rendezvényt is szervez a baráti kör, s általában nagyobb gondot fordít az ifjúság mozgósítására, képzőművészeti nevelésére. A baráti kör alapvető fontosságú feladata pedig változatlanul a művészetek és a közönség, a kultúra és a „befogadók” kapcsolatának erősítése, tudatos fejlesztése lesz — hangzott ei egyebek mellett. Az egyesület a közgyűlésen elnökségének sorába delegálta Lukács Ferencet, a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat igazgatóját, valamint Zsar- nai Bélát, a megyei Sütőipari Vállalat igazgatóját. A közgyűlés a múlt esztendőben vásárolt műtárgyak kisorsolásával fejeződött be. tűnik Tiszafüldváron hamar sikerült „kibővíteni”, „felfrissíteni” a tankönyveket. A folyóiratok megrendelése persze még nem minden — jegyzik meg bizonyára más középiskolák pedagógusai. A tiszaföldvári diákok azonban, valóban olvassák is a lapokat a velük való beszélgetés mindenképpen ezt tükrözi. Az iskola egyik termében óvónőjelöltek, gimnazisták egymás szavába vágva dicsérik elsősorban a Kritikát. Az egyiknek a vitasorozatok, a másiknak Szántó Judit naplója, a harmadiknak a filmkritikák, a zenei tanulmányok tetszettek a legjobban a tavalyi számokban. A gimnazisták a folyóirat sokoldalúságát, bátorságát, értékorientációját dicsérik. PLUHÁR ÉVA harmadikos gimnazista az ötvenes évekről szóló cikkeket említi. Ügy véli többet megtudott erről a korról a Kritikából, mint a tankönyvekből. Ezek után már köny- nyebb olvasmány a Vidravas, vagy a szöveggyűjteményben szereplő alkotások. VIDÉKI GABRIELLA negyedikes óvónő jelöltnek az író és közélet sorozat marad emlékezetes a tavalyi lapokból. Különösen a gyermekverseket író költőkkel készített interjúkat olvasta szívesen, hiszen ez segíti majd a munkájában. Az iskola négy tanulójának véleménye pedig majd elhangzik a televízióban is, a folyóirattörténeti sorozat Kritikáról szóló adásában. S noha a felvétel már megvolt várhatóan az év végén láthatjuk a műsort a képernyőn. Horváth Andrea, Ter- jéki Katalin, Chisnyán Hé- •dl negyedikes szakközépiskolások és Nagy Erika harmadikos gimnazista, s természetesen a tanárnő Kis Istvánná szerepel a műsorban. Mint mondják kicsit lámpalázasan, de rajongással szólnak kedvenc lapjukról. T. G. Hagyvisnyói nyár Nevelőszülők, állami gondozott gyerekek közös tábora Közismert, hogy az állami gondozott gyermekek sincsenek kizárva a nyaralás örömeiből, vakáció idején táborozni, üdülni viszik őket. A Szolnok megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet és a Magyar Űttörők Szövetsége Szolnok megyei Elnöksége olyan elképzelést valósít meg az idén, amely eddig példa nélkül áll. Lehetőséget adnak arra, hogy az állami gondozott gyermekek nevelőszüleikkel együtt nyaraljanak. Negyvenöt nevelőszülő és gondozott gyermekeik augusztusban nyolc napot töltenek a tiszafüredi úttörők váltótáborában, Nagyvis- nyón. A tábor egésznapos programot biztosít majd lakóinak, kirándulásokon ismerkedhetnek meg a környék nevezetességeivel, szépségeivel. A kötetlen, beszélgetés jellegű foglalkozásokon pedig a nevelésről, a gondozásról lesz szó. Olyan egészségügyi, pedagógiai tanácsokat kapnak a felnőttek, amelyek feltétlenül szükségesek a gyermekek harmonikus, egészséges neveléséhez. A nagyvisnyói nyaralás a nevelőszülők és a gyermekek számára ingyenes. A résztvevőket ötszáz nevelőszülő közül választják ki, a helybeli tanájcsok felügyelőinek javaslata alapján. Megújul a galéria Lesz állandó képtár
