Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. FEBRUÁR 2. Helsinki szelleme Jelek 1985-re Uj esztendő— régi gondok az NSZK-ban 1985 — a konfrontáció vagy pedig a régóta várt enyhülés éve lesz-e? Az új esztendő küszöbén szerte a világon sokan teszik fel ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy az új év néhány reményt ébresztő jellel kezdődött. Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban érdekelt államok madridi találkozóján hozott határozatoknak megfelelően, immár egy éve tanácskozik a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel foglalkozó stockholmi konferencia, ötödik szakasza január végén kezdődik a svéd fővárosban. Tavaly októberben, Velencében a földközi-tengeri országok gazdasági, tudományos és kulturális együttműködéséről tartottak szemináriumot. Hét hónappal korábban Athénban a viták békés rendezése kérdéseinek szakértői ültek össze, s még a múlt év decemberében Budapesten befejeződött az 1985 októberében kezdődő Európai Kulturális Fórumot előkészítő szakértői tanácskozás. Folynak az előkészületek az emberi jogok szakértőinek konferenciájára — ez 1985. május 7-én Ottawában kezdi meg munkáját. Ezek a tanácskozások, ha felelősség- teljesen használják fel őket, ösztönzést adhatnak a nemzetközi feszültség enyhülésének. Az európai, de az egész világhelyzetre kihatással volt az atomfegyverkezési verseny, amelyet a NATO körei, elsősorban az Egyesült Államok robbantott ki. A genfi eurorakéta-tárgyalások megszüntetése ésszerű válasz volt az Egyesült Államoknak arra az ésszerűtlen törekvésére, hogy megváltoztassa a kialakult erőegyensúlyt, és ezt a folyamatot törvényesítse a .^párbeszéd” során, ahol a tárgyaló partnertől, a Szovjetuniótól eleve megtagadták a legfontosabbat, az alapvető jelentőségűt: az egyenlőség és az egyenlő biztonság jogát. E tárgyalások megszüntetése azonban nem jelentette azt, hogy a Szovjetunió elutasítja az igazi, becsületes, egyenjogú párbeszédet. A Szovjetunió nemcsak kíván*a a fegyverzetek korlátozásáról szóló tárgyalásokat, hanem állandóan ragaszkodott is hozzájuk. Ezek az erőfeszítések végül sikerrel jártak: 1984. novemberében a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre arról, hogy tárgyalásokat folytatnak az atom- és űrfegyverzetekkel kapcsolatos kérdések egész komplexumáról. 1985. január 7—8- án Genfben találkozott Andrej Gromiko és George P. Shultz. Mint a találkozó után közzétett szovjet—amerikai nyilatkozatból kitűnik, a két fél megegyezett abban, hogy a tárgyalások témája az űr- a hadászati és közép-hatótávolságú atomfegyverekkel kapcsolatos kérdések komplexuma lesz, ezeket kölcsönös összefüggésükben fogják megvizsgálni. A dokumentumból az is kiderül, hogy a tárgyalások célja „olyan hatékony megállapodások kidolgozása, amelyek a fegyverkezési versenynek a világűrben való megakadályozására és a Földön történő megszüntetésére, az atomfegyverzetek korlátozására és csökkentésére, a hadászati stabilitás megerősítésére irányulnak”. A szovjet—amerikai tárgyalások rendkívül fontos fórummal gyarapítják azoknak a tanácskozásoknak a körét, amelyeket sok ország képviselői folytatnak azért, hogy korlátozzák a fegyverkezési versenyt. Mindezek alapján van lehetőség a béke ügyének előbbrevitelére, a feszültség megszüntetésére. Fontos, hogy ezt a lehetőséget a felek válóban ki is használják. Micsoda hozzájárulás lehetne ehhez az ügyhöz, ha Stockholmban elhatároznák a résztvevők, hogy szerződésben mondanak le az atomfegyver elsőkénti alkalmazásáról, a katonai erő felhasználásáról. Ez jótékonyan hatna a szovjet—amerikai tárgyalásokra. Ma természetesen még nagyon nehéz megmondani, hogyan végződnek az ezekről a kérdésekről Stockholmban folytatott tárgyalások. De nemcsak ez a körülmény tart vissza a túlzott optimizmustól. Elegendő, ha azokra a tervekre és határozatokra emlékeztetünk, amelyek a nyugat-európai or' szágok, elsősorban az NSZK katonai potenciáljának növelésére irányulnak. A NA- TO-n belül a Rogers-terv azt szolgálja, hogy modern technológián alapuló, újfajta hagyományos fegyveres erőket hozzanak létre avégből, hogy csapást mérjenek a Varsói Szerződés államai védelmi rendszerének második és harmadik lépcsőjére. Árn az optimizmusról azért nem kell lemondani. Már csak azért sem, mert az a gondolat, amely szerint meg kell szilárdítani az erő alkalmazásáról való lemondás elvét, mind nagyobb támogatásra lel. 1985 jubileumi év lesz, az idén ünnepeljük a helsinki záróokmány aláírásának 10. évfordulóját. E nagy jelentőségű dokumentum megünneplésének legméltóbb, bár legnehezebb módja az volna ha mindent megtennénk az általános nemzetközi helyzet megjavításáért. Andrej Jefimov (APN—KS) JAPÁN Dz édesszájú szörny rémtettei Ciános cukorkát keresnek a rendőrök az egyik japán élelmiszeráruházban A élet gyakran felülmúlja a legmerészebb krimiíró fantáziáját is. Japánban bizonyára sokat gondolnak mostanában erre a megállapításra, mikor á 21 arcú szörny legújabb gaztetteiről hallanak, olvasnak. A 1 titokzatos társulat múlt év tavasza óta tartja rettegésben a sziget- ország lakóit — főleg az édességkedvelőket. Első jelentkezésekor — 1984 márciusában emberrablással próbált pénzhez jutni. A bűnszövetkezet elrabolta az egyik legnagyobb édességgyártó cég elnökét. A gyár azonban hallani sem akart a mintegy négymillió dolláros váltságdíjról, no meg a nagy mennyiségű aranyról, amit a 21 arcú szörny a gyárosért cserébe kért. Hogy, hogy nem, az áldozat mégis kiszabadult. Egyesek akkor azt Rebesgettél*, hogy* a banda mégis megkapta a pénzt, csak épp a rendőrség tudta nélkül. Mindesetre a 21 arcú szörny beígérte a vállalatnak, hogy termékeit mérgezni fogja, ha nem kap újabb pénzt. Habár fenyegetéseit nem váltotta be, a céget így is tetemes veszteség érte. A történet második része tavaly szeptember végén kezdődött. Ekkor a szörny egy másik édességgyártó céget, a Morinagát nézte ki magának. A gyár nem hajlott meg a zsarolás előtt, nem volt hajlandó a kért négymillió dollárt kifizetni. Ezúttal viszont a banda beváltotta fenyegetését. Több napilap szerkesztőségébe levelet juttatott el, melyben közölte, hogy néhány szupermarketben és élelmiszerboltban 20 zacskó mérgezett Morinaga- cukorkát helyezett el. Felhívta a rendőrök figyelmét arra, hogy a csomagokat veszélyt jelző cédulával látta el, továbbá pontos leírást adott arról, hogy hol találhatók ezek a csomagocskák. Az. hogy tragédia ekkor nem történt, annak köszönhető, hogy a rendőrség élve „elővételi" jogával, gyorsan begyűjtötte az édességeket. A cukorkák vizsgála'ta (Mimutatta, hogy azok darabonként 200 milligramm ciánt tartalmaztak, ami bőven elég egy felnőtt meggyilkolásához. A rendőrség azóta is nagy erőkkel folytatja a nyomozást a banda kézrekeritésére, a negyvenezer rendőr és detektív eddigi tevékenységét azonban nem sok siker koronázta. Összeredményük egy videofelvétel, melyen az egyik élelmiszerbolt édességet tartalmazó pultja előtt topog egy szemmel láthatóan ideges férfi. Hogy a szörpy „egyik arcáról” van-e szó, azt ngm lehet tudni. Ha pénzt nem is sikerült a bűnözőknek a Morinagától kicsikarni, annyit minden- tesztre elértek, hogy Japán nyugati részén teljesen eltűntek a cég termékei a boltok polcairól. A gyár termelése 90 százalékkal csökkent, több száz alkalmazottat kénytelenek voltak ideiglenes otthonmaradásra felkérni. Ügy tűnik, a Morinagát már csak a csoda, vagy esetleg a kormány segély- programja mentheti meg a tönkremenéstől. Mindeközben a szörny nem riadt visz- sza a nagy rendőri készültségtől. Űjabb leveleiben foglalkozik a gondolattal, hogy ezután mérgezett édesség- csomagokat ad fel postán. De hogy „jószándékát” bizonyítsa, újévi tűzszünetet tartott január közepéig. Amikor ez a határidő lejárt, ismét jelentkezett, és ismét csak a Morinagát vette célba: ezúttal 1,3 milliárd jent követel az édességgyártól. Az ügyhöz tartozik, hogy még, tavaly év vége felé egyik leveléhez egy fényképet is mellékelt a sötét társaság. A kép Tanaka Kakuei befolyásos politikust ábrázolja, akit nemrég vesztegetésért ítéltek el. A volt kormányfő szájába a következő szavakat adta a vicces kedvű szörny: „fizessetek a 21 arcú szörnynek 12 millió dollárt, és elintézi, hogy újra kormányfő legyek”, Décsi Katalin összeállította: Constantin Lajos Kohl kancellár külügyminiszterével, Genscherrel Jó két esztendő telt el azóta. hogy a jobboldal került kormányra az NSZK-ban. Nagy lendülettel indultak annak idején. diadallal és ígéretekkel, hogy más és jobb úton haladnak, mint elődeik. Mj történt hát attól kezdve, hogy átvették a hatalmat a szociáldemokraták vezette együttestől? Hosszú éveken át. még mint ellenzékiek, keményen bírálták az akkor kormányzó szociáldemokratákat, amiért azok (részben a szociális kiadások fedezésére) gyors ütemben növelték az állam- adósságot. Amiért nem adtak kellő ösztönzést a beruházásokhoz, túl sok állami beavatkozást engedtek a gazdasági életbe, és ez okból is nőtt a munkanélküliség. Azóta kétségtelenül javultak a költségvetés arányai, az addigiaknál kisebb összeggel emelkedett az államadósság. Az árak a múlt esztendőkhöz viszonyítva szilárdultak; csillagászati összegeket mutat á vállalati haszon, szaporodtak a beruházások. Van azonban néhány de... Minden ígérgetés ellenére az óriási profitok nem hoztak magukkal olyan beruházásokat, amelyek révén új munkahelyek jöttek volna létre — változatlanul több mint kétmillió- an vannak munka nélkül. Az államháztartás mérlege a szociális juttatások rovására javult; és az adókedvezmények a nagy jövedelműeknek hozták a több előnyt. Egészében javult ugyan a nyugatnémet gazdaság összképe, de ez csak kis részben tulajdonítható kormányintézkedésnek, nagy egészében a nemzetközi konjunktúrának köszönhető. A nyolcvanas-kilencvenes évek nagy gazdasági kérdéseire a Kohl-kor- mány éppen úgy nem tudja a választ, mint elődei. A külpolitikát tekintve összetett a kép. A jobboldal szorosabban zárkózik föl az amerikaiak mögé, mint a szociáldemokraták. Ezt mutatja feltétlen részvételük a rakétatelepítésben és a különböző NATO-tervek megvalósításában. Kivéve egyet — a világűr militarizálását. Ez utóbbi a Kohl-kormányt éppen úgy nyugtalanítja, mint a többi nyugat-európai politikust, s ebben az aggodalomban több rejlik, mint egyfajta. számukra túl költséges fegyverkezséi mód elvetése. Több nyomós okból is bírálják Washington „csillagháborús” elgondolásait. Kétségtelenül felébredt bennük ezzel kapcsolatban az a félelem is, hogy ha az Egyesült Államok megteremti magának az abszolút elektronikus rakétaelhárítási rendszert, kevesebbet fog törődni szövetségesei „védelmével”. De ennél is többet nyom a latba az a nyugat-európai tudat, hogy az űrfegyverkezés olyan hallatlan méretű versenyt indíthat meg a nagyok között, amelyet ők nem tudnak követni, s amely kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. S egy konfliktus első áldozata mindenképpen Európa lenne. Mindemellett Bonn, London, Párizs, Róma ragaszkodik a kelet—nyugati együttműködéshez. Ez az oka annak, hogy mielőtt Andrej Gromiko és George Shultz Genfben találkozott. Helmut Kohl és Margaret Thatcher Washingtonba utazott és szavát vette Reagan elnöknek: minden fontos döntés előtt konzultál nyugat-európai szövetségeseivel. Vannak tehát pozitív vonásai is a nyugatnémet kormány tevékenységének, de építőbb jellegűek azok az elképzelések, amelyeket mind bel-, mind külpolitikai szempontból a szociáldemokraták és a Zöldek táplálnak. Különböző fokozatokban ugyan, de határozottabban bírálják az amerikaiakat, és önálló elgondolásaik vannak az egyes nemzetközi problémák megoldására. Rakétaellenesek és jobban megértik a szocialista országok megfontolásait, érdekeit, mint a polgári jobboldal. Ami a nyugatnémet belső helyzetet illeti, Koh lóknál közelebb állnak az átlagemberhez, de elképzeléseik bizonytalanok. A szociáldemokraták még mindig nem dolgozták ki átfogó gazdasági-szociális programjukat, a Zöldek pedig meglehetős utópisztikus követelésekkel lépnek fel. Az idén néhány tartományi választásra kerül sor az NSZK-ban. Valamennyi próbámé net nek tekinthető, közbenső ítéletmondásnak a parlamenti pártok — tehát kormány és ellenzék — működése fölött. Változást azonbal aligha hoznak majd. A kormányzó keresztényliberális koalíciónak még két éve van, addig biztosain ül a nyeregben. Tatár Imre Tőkés világgazdaság Fellendülésre fellendülés? Már megjelentek azok az elemzések, amelyek a tőkés világ gazdasági életének tavalyi mérlegét értékelik, és megkísérlik, hogy előre tekintsenek, felrajzolván az idei esztendő kilátásait. Amj magát a termelést, mint a konjunktúra egyik legfontosabb tényezőjét illeti, megállapítható, hogy a fejlett tőkés világ bruttó társadalmi összterméke tavaly 4,75 százalékkal emelkedett. Az átlag mögött azonban nagyon is különböző teljesítmények húzódnak meg. Az Egyesült Államok, amely kétségtelenül a tőkés világ motorja volt 1984-ben, 6 százalékkal emelte termelését. (Ez döntő tényezője volt annak, hogy Reagan elnököt oly nagy többséggel újraválasztották.) Továbbra is a konjunktúra élvonalában halad Japán a maga 5 százalékos termelésnövekedésével. Ez egy*ben már elárulja azt is, hogy a tőkés világ problematikus területe továbbra is Nyugat-Euró- pa. A legnagyobb nyugateurópai országok gazdasági növekedése 1,75 és 2,5 százalék között ingadozott. A skála alján a franciák, élén a nyugatnémetek állottak. Az idei esztendő az előrejelzések egybehangzó tanúsága szerint továbbra is a konjunktúra éve lesz a tőkés világban, de a tavalyihoz képest a gazdaságnövekedés üteme lelassul: 4,75 százalékról 3 százalékra csökken. Érdekessége ennek az előrejelzésnek, hogy éppen a két legsikeresebb ország. az Egygesült Államok és Japán esetében várnak csökkenést, míg a nyugateurópai országok az előrejelzés szerint az említett szerény gazdaságnövekedési ütemet tartani tudják. Iőnyeges kérdés az, hogy az amerikai gazdasági konjunktúra nemzetközi szakértők által megjósolt visszaesése milyen hatással lesz Nyugat-Európa gazdaságára. Igen sok szakértő van ugyanis, akik szerint Nyugat-Európa a jelenlegi szerény gazdaság növekedési szintet sem tudja tartani, ha az amerikai gazdaság növekedése csökken. Érdemes megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy az amerikai hivatalos előrejelzés derűlátóbb, mint a nemzetközi szervezetek (az ENSZ vagy az OECD) jóslata. Az amerikai pénzügyminisztérium úgy véli. hogy nemcsak 1985-ben, hanem még 1986-ban is tart az Egyesült Államokban a konjunktúra, és e két évben 4—4 százalékos termelésnövekedést lehet elérni. Az „amerikai kérdőjel” által okozott problémák Nyu- gat-Európában elsősorban a munkanélküliség vonalán jelentkeznek majd. A helyzet megértéséhez ugyanis figyelembe kell venni, hogy gyakorlatilag minden nyugat- európai ország felismerte: modernizálnia kell gazdasági szerkezetét, ha lépést akar tartani a technológiai fejlődésben az Egyesült Államokkal és Japánnal. Ez a törekvés feltételezi az iparszerkezet könyörtelen átformálását és a gazdaságtalanul termelő ágazatok fokozatos felszámolását, valamint az infláció féken tartásátEnnek az önmagában logikus fejlesztési politikának szinte automatikus következménye a rendkívül súlyos munkanélküliség. Jelenleg a fejlett tőkés országokban több mint 30 millió ember van munka nélkül. Ebből 10 millió Észak-Ameriikában (USA és Kanada). 19 millió pedig Nyugat-Európában. Azzal kell számolni, hogy 1985 végére a munkanélküliek száma eléri a 32 milliót — mégpedig úgy, hogy gyakorlatilag az egész növekedés Nyugat-Európára esik. Ezen belül Nyugat-Európában a 25 éven aluli munkanélküliek száma megközelíti majd a 10 milliót. A teljes munkanéküliségi ráta ily módon a nyugat-európai országokban 1985-ben megközelíti a 12 — a fiataloknál a 25 — százalékot. Ebből a szempontból csak másodlagos jelentőségű, hogy a vázolt pénzügyi politika jóformán az egész tőkés világban a hajdan oly galoppozó infláció visszaszorításához vezetett. Az Egyesült Államokban és Angliában 4 százalék alatt volt az infláció üteme, az NSZK-ban kevesebb mint 2 százalék. Japánban gyakorlatilag pedig nincs infláció. Ebből a vázlatos képből az alapvető problémák mindenesetre jól érzékelhetők. Nyu- gat-Európán belül az alapkérdés idén az lesz, hogy a lakosság munkáiban álló többsége számára kedvezőbb alacsony infláció, és a kisebbség számára katasztrofális munkanélküliség ellentmondása milyen helyzetet teremt. A tőkés világ egésze szempontjából pedig az látszik a legizgalmasabb kérdésnek, hogy az amerikai és japán fellendülés esetleges folytatódása meg tudja-e gyorsítani Nyugat- Európa országainak fejlődési ütemét.- le —
