Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
io Fiatalokról-fiataloknak Melyiket válasszam? Fontos döntés előtt 1985. FEBRUÁR 16. Az általános iskolák utolsó évesei életük egyik igen fontos döntése, a pályaválasztás előtt állnak. Ezekben a napokban osztályfőnökeik segítségével kitöltik a jelentkezési lapokat és aláírásukkal talán egész további sorsukat megpecsételik. Életük a tánc Igaz, hogy oktatásügyünk azon van, minden nyolcadikos azonos feltételek mellett választhasson pályát, az objektív tények azonban nyilvánvalóan befolyásolják a gyerekek döntését. Ilyen tőlük független tény a földrajzi elhelyezkedés: természetesen a városokban élők több lehetőség közül választhatnak, mint a kisebb településeken tanuló diákok. Ezért is nagy a szerepük a pedagógusoknak és a szülőknek, hogy a községekben élő tizennégyévesek idejében felkészülhessenek az előttük álló tanulmányokra, megismerkedjenek a lehetőségekkel. Tiszapüspöki viszonylag szerencsés helyen, Szolnok és Törökszentmiklós közelében fekszik, a püspöki gyerekek tehát — legalábbis elvileg — válogathatnak a középfokú intézmények között. Csatlós Csaba a tizenkilenc nyolcadikos osztályfőnöke két évvel ezelőtt vette át a kis kollektívát: — Amikor a gyerekek átlépnek a felsőtagozatba, már az első osztályfőnöki órák valamelyikén elmondják, milyen pályára készülnek. Ezt a naplóban beírjuk a nevük mellé, persze vastag kérdőjellel, hiszen közben megváltozik az elképzelésük a tanulóknak. Hetedikben viszont már „kezd élesre menni” a dolog, a nyolcadik osztályban pedig dönteni kell. Ám még a félév után, a tanulmányi eredmény és egyéb tényezők miatt gyakran meggondolják magukat a diákok. Csatlós tanár úr végiglapozza a naplót és anélkül, hogy kérdezném, elmondja: a tanulmányi eredmények enyhén szólva nem túl fényesek. — Hiányzik az osztályból a „középmezőny”, van egykét jeles tanuló, a többiek a hármas átlag körül végezték el az első félédet. Nem véletlen, hogy két gyerek jelentkezett gimnáziumba, kettő szakközépiskolába, a többiek szakmunkásképzőbe. — Kapott-e az iskola kellő segítséget a pályaválasztáshoz? — Tavaly decembertől szinte bombázták bennünket különböző beiskolázási felhívásokkal. A Megyei Tanácstól is érkeznek újabb felvételi lehetőségekről szóló körlevelek, egyszóval van mik közt válogatni. Minden új felhívást kiteszünk a faliújságra, és egy nyolcadikos tanulónkat is megbíztunk azzal, hogy ismertesse a levelek tartalmát az osztálytársaival. Természetesen nekem is marad tennivalóm. Jelentős segítségét kapok a pályaválasztási felelős kollégámtól is. Az iskolák jegyzéke év elején megérkezett hozzánk, ismerjük a felvételi kereteket, vagyis idejében orientálhatjuk a tanítványainkat. Nem mindig sikerül azonos hullámhosszra kerülnünk a szülőkkel, sőt, akad olyan édesanya és édesapa, aki el se jön azokra a szülői értekezletekre, amelyeken a pálya- választás a téma. így különös jelentőségét kapnak a rendszeres családlátogatások. Évek óta az a tapasztalatom, hogy a gyerekek többsége nem a szülei szolimája iránt érdeklődik. Elgondolkodtató tendencia. Az se jellemző, hogy a tanulók „felfelé" törekednének, azaz a munkás szülök gyermeke munkás akar maradni; az értelmiségi. pályák veszítettek a vonzerejükből. Nagy Erika a szolnoki Egészségügyi Szakiskolába adta be a jelentkezését. — Az iskolában indított csecsemögondozói tanfolyam adta az ötletet, hogy egészségügyi pályára menjek — vallja a törékeny testalkatú kislány. — Tudom, hogy a szakiskola a tanfolyamnál jóval nehezebb lesz, mesélt róla egy barátnőm, aki már elsőéves csecsemőgondozc. Kevés, ha csak szeretem a gyerekeket, ahhoz sokat kell tanulnom, hogy jó ápolónő is legyek. Tui'óczi Zsolt szobafestő szeretne lenni, a törökszentmiklósi szakmunkásképzőbe jelentkezik. — A tanulmányi eredményem nem volt valami jó, középiskolára nem is gondoltam. Egyébként is tetszik a szobafestők munkája. — Van-e a szobafestésnek hagyománya nálatok? — Nincs. Édesapám állat- tenyésztő, édesanyám háztartásbeli. Akkor kaptam kedvet a szakmához, amikor a lakásunkat festették. A tiszapüspöki nyolcadikosok nagy része az úgynevezett divatszakmákra — szakács., hentes, szobafestő, autószerelő, esztergályos — jelentkezett. Pedig a megyében csaknem háromszáz különböző szakmában folyik képzés. Hogy mi az oka az évenként ismétlődő állandóságnak? A fantázia hiánya, a szülői érdektelenség vagy a választható pályákról készült jegyzékek rendszertelen „ömlesztése?” Is-is. — h — Kis túlzással szólva életük minden fontos eseménye a tánchoz kapcsolódik. Tizenévesen lépték át először a próbaterem küszöbét, s azóta úgyszólván minden napjukat a tánchoz igazítják. Editet a barátnője „csábította” annak idején a szolnoki Tisza táncegyüttesbe, Gábor pedig a törökszentmiklósi gimnázium csoportjában tette az első lépéseket. Azt mondja „csene- vész”, félszeg, amolyan „tornából felmentett” gyerek volt akkoriban. Többek között a táncnak köszönheti azt is, hogy erősebb, magabiztosabb lett az évek során. A tánc egyébként is sok öröm forrása. Takács Gá- borék életében különösen, hiszen lényegében még a házasságukat is egy „jószemű” koreográfusnak köszönhetik. — Sokáig tudomást sem vettünk egymásról — emlékszik vissza Takács Gá- borné, Palágyi -Edit. — Aztán úgy hozta a sors, hogy egy párba kerültünk a színpadon .., Ennek a párostáncnak 1978-ban házasság’ lett az eredménye. így aztán nyilván nem hiányzik a megértés akkor, amikor munkaidő után nem haza, hanem a próbákra visz az út. — Csaknem mindennap a művelődési központban töltjük az esténket — mondja Gábor. — Ha fellépésekre készülünk, ha új táncokat tanulunk nem ritka, hogy szombaton, vasárnap is próbálni, gyakorolni kell. — Ennek olykor a családunk látja kárát — veszi át a szót Edit. Ritkán találkozhatunk a szüléinkkel és bizony ezért lelkiismeret-fur- dalásunk is van. Az viszont még egyikő- jüknek sem jutott eszébe, hogy búcsút mondjanak a táncnak, pedig munka mellett ez nem kis megter helés. Edit nyomdász, két műszakban dolgozik, Gábor a vízügyi igazgatóság laboratóriumának vezetőije. — Bizonyára közhelyként hangzik, de minden fáradtságért kárpótolja az embert, ha azt látja örömet szerzett a közönségnek — jegyzi meg Gábor. — Táncolni pedig nagyon szeretünk, azt hiszem a tánc bennünket is formál, gondolkodásunkra, jellemünk alakulására is hatással van. Ha nem táncolunk,. talán sohasem ismerjük meg ennyire történelmünket, a népművészetet, néprajzot, de a közösség is alakítja az embert. Fegyelmezettségre, kitartásra szoktat. Ez a közösség persze már nem ugyanaz, mint volt ezelőtt 12—13 évvél. — A mi korosztályunkból, szók közül, akikkel együtt kezdtünk a „Tiszában” már csak kevesen táncolnak. — mondja Edit. -— Voltak az együttes életében olyan válságos, nehéz időszakok is, amelyek sokak távozásához vezettek. Nekünk sikerült „túlélni” ezeket az időszakokat is, és ma már azt mondjuk szerencsére. Az együttes mára megerősödött. Táncolhatunk, dolgozhatunk, ajaj, néha még túl sokat is! Gábornak ráadásul már tanítványai is vannak. — A Tisza táncegyüttes utánpótlás-csoportjával foglalkozom. — mondja Gábor. — Ide azok a lehetséges fiatalok járnak, akikre később számítunk a nagy együttesben is. Túlnyomórészt azokat a táncokat tanulják, amelyek szerepelnek a „Tisza” repertoárján. Természetesen azért, hogy a gyerekek később minél köny- nyebben be tudjanak kapcsolódni a munkába. — Ugyanis arra már nincs idő, hogy a próbákon tanít- gassuk a fiatalokat — fűzi hozzá Edit. Sajnos nincs önálló próbatermünk, a művelődési központban csak este fél 7-től, 7-től kapunk helyiséget. Régebben a Május 1. úton kora délutántól késő estig próbálhattunk. Ha lenne önálló termünk, klubunk, rendszeresebben tudnánk táncházakat is rendezni. — A színpadi szereplés végül is „csapatmunka”. Vajon érik-e a táncosokat egyéni sikerek? — Persze, akkor, ha olyan karakterszerepet kap az ember, amely „reászabott”, illik az egyéniségéhez. — Válaszol Gábor. — Szerencsére nekem már ez is megadatott. A Leszerelő bál, vagy éppen a Kimenő című táncokban időnként érezhettem; nekem szól a taps. És persze munkám egy másfajta elismerése volt a Szocialista Kultúráért kitüntetés is. A sikerek nem ritkán idegen országokhoz kötődnek. Az elmúlt évtizedben is sokat utazott a „Tisza”. — A külföldi utak valóban csodálatos' élményt jelentenek — mondja Edit. — Az együttessel jártunk például Svédországban, Olaszországban, Japánban és a szocialista országok majd mindegyikével is így ismerkedtünk meg. Anélkül, hogy sajnáltaim akarnám magunkat, azért hozzáteszem, ezek az utak, nem „turistautak”. Fáradtságos, kemény munkát követelnek az embertől, ugyanakkor rendkívül felelősségteljesek is, hiszen egyáltalán nem mindegy milyen színvonalon képviseljük Magyarország színeit. — És „saját színeikben” jut-e idő az utazásra, szórakozásra, kikapcsolódásra? — Alig-alig, tulajdonképpen ismerőseink, barátaink köre sem lép túl az együttesen — folytatja Edit. — Azért szabadságunk egy részét együtt, csak ketten töltjük. Tavaly nyáron Ráckevén voltunk, de néhány nap múlva már úgy hiányzott a mozgás, a tánc, hogy szörnyű ... Török Erzsébet Platinakorong a Dolly-Rollnak ŐRI turnék ’85-ben Akikre Berekfürdőn büszkék A krónikást — aki szavakban, képekben számol be a mindennapok valóságáról — gyakran szólítják meg, mondhatni úgy is; ..vonják felelősségre”: miért nem írtok erről vagy arról, egyszóval mi rólunk. Így történt ez legutóbb Bereíürdőn is. A sakktábla mögött Hajdú Gabriella ül és látKató- an erősen a játékra koncentrál. ötéves korától sakkozik, mestere az édesapja, dr. Hajdú Lajos körzeti orvos és a családi bajnokságba bevonják még Gabi harmadikos gimnazista bátyját, aki a szolnoki Mezőgép csapatában játszik, és ebben az éviben lett mesterjelölt. Gabi néhány hete a 13 éven aluli lányok országos versenyében második helyezést ért el, mindössze fél ponttal maradt le a bajnok mögött. Szabó Dóra hetedik osztályos' tanuló magyar nyelvi versenyen indult, és mivel bejutott a megye legjobbjai közé, részt vesz az országos döntőn. Ezekben a hetekben újabb pályamunkáját készíti. Fotó: Nagy Zsolt Az Országos Rendező Irodáról — mint hazánk legnagyobb műsorszervező- és közvetítő „ügynökségéről” sokfélét mondanak kedvező és ellenkező előjellel egyaránt. A polémiák helyett idézzünk inkább számot: az ŐRI rendezvényeit tavaly több mint másfél millió néző látta az országban és ez közel 7 ezer előadást jelentett. Semmiképpen sem mehetünk el tehát szó nélkül mellette. Legutóbbi — immáron szokásos — év eleji sajtó- tájékoztatójukon az idei év várható eseményeiről számoltak be az ŐRI képviselői, illetve szó esett 1984-ről is. Sikeresnek bizonyult az ŐRI és a Dolly-Roll „házassága”, amelynek keretében 70 alkalommal lépett pódiumra a sikerzenekar. Már második nagylemezükből is több mint 250 ezer lelt gazdára, úgyhogy az aranylemez után, mostt a félmillió hanglemez eladása után járó platinalemeznek lettek tulajdonosai az együttes tagjai. A Neoton — famíliával kötött ŐRI szerződés szintén sikeres vállalkozásnak bizonyult, .a Korái látogatottsága azonban elmaradta várakozástól és Elton John Budapest ßpo.vtcsarno)k:beli fellépései sem érték el a f, gazdaságilag szerencsés vállalkozás” mércéjét, az ŐRI szerint. Idén tovább folytatódik a Dolly-Roll „sztárolása”; második nagylemezük élő bemutatására. két országjáró iturnét szerveztek, egyiket tavasszal, a másikat nyár középén. A fővárosban március 16-án este 8 érakor hangzanak fel az Eldoradoll dalai a Budapest Sportcsarnokban. Várakozás előzi meg a harmadik x-ébe lépett Omega együttes március 6-án kezdődő körútját, amely hat vidéki várost érint. A második fordulójukra július végétől számíthatunk, akkor már friss zenei csemegével tűzdelve, mert várhatóan elkészül és a boltokba kerül új, immár 12. nagylemezük. Elsősorban a tizen-, huszonévesek érdeklődésére tarthat számot az Első Emelet áprilisi országos turnéja, március 12-én pedig Katona Klári szerepel az Erkel Színiháziban. „Álomtóaitonámak” vendégei lesznek Deák Bili Gyula, Nagy Feró és Varga Miklós. Koncertjét tavasz- szal és ősszel több vidéki városban megismétli. A /külföldiekről): Április 1-én a korábban nagy sikert aratott Goombay Dance Band lép fel Budapesten. Az együttes ezúttal — és legyen ez egy örömhír, bár nekünk Szolnokiaknak nem szól — három vidéki városban is bemutatkozik: Miskolcon. Debrecenben és Pécsett. A „Goombay” mellett több külföldi zenekarral is tárgyal az ŐRI, közöttük a Saragosa Band-el. (Budapesten és vidéken egyaránt nagy népszerűségnek örvendenek a Korona Pódium műsorai, amelyekre már. bérletet válthatnak az érdeklődők. A Korona Pódium szívesen látogat az or- sság különböző városaiba. Hogy Szolnokra miért nem, azt — vélhetően — nem az ORI-tól kell megkérdezni... — E —
