Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
Nemzetközi körkép 1985. FEBRUÁR 16. Az Unió és Reagan Ausztria A Reder-ügy árnyékában Az osztrák televízió a Reder- -ügyről tudósít Éppen 74. születésnapján tartotta meg Reagan amerikai elnök „Az Unió állapotáról szóló beszámolóját a kongresszus két házának együttes ülésén. A beszéd mindössze 30 percig tartott, és ennek nagy részét is az Egyesült Államok belső gazdasági életének problémái töltötték ki. Nemzetközi kérdésekkel így az óriási többséggel másodszor is újjáválasztott Reagan (második és utolsó elnökségének a legelső ilyen üzenetében) szükségszerűen csak nagyon tömören foglalkozhatott. A hangvétel inkább szónokias volt, mint tényekre támaszkodó. Az mindenesetre kiderült ebből a szónoki hangvételből, hogy lényeges szándékait és célkitűzéseit tekintve nem lehet komoly módosulást várni a legközelebbi jövőben az Egyesült Államok külpolitikai vonal- vezetésében. „Az Unió állapotáról” szóló elnöki üzenet egyetlen pozitív külpolitikai mondanivalója az volt, hogy az amerikai kormány általánosságban támogatja a fegyverzet, és különösképpen az atomfegyverzet csökkentésének gondolatát, és komolyan óhajt tárgyalni erről a Szovjetunióval. Ezzel párhuzamosan azonban megfigyelhető volt az a törekvés, hogy az elnök magának a tárgyalási folyamatnak a megkezdését is eddigi, határozott fegyverkezési politikája eredményének tekintse. Megismételte azt a már többször hallott érvet, hogy a Szovjetunió „az amerikai erőnövekedés láttán” tért volna vissza a tárgyalóasztalhoz. A palesztin-jordániai közeledés, Jasszer Arafat és Husszein király kapcsolat- felvétele, majd megismétlődő tárgyalásai egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek heves vitákat váltanak ki a palesztin mozgalomban. A palesztin—jordániai együttműködés gondolatát Rónai Reagan 1982. szeptember 1-én előterjesztett közel-keleti rendezési terve melegítette fel. A terv — amelyet az akkor még egységesnek mondható PFSZ szinte azonnal elutasított — a palesztin önkormányzatot összekapcsolta Jordániával, egyfajta társult viszony formájában. Az amerikai elképzelésekkel palesztin részről alig tíz napon belül szembeszegezték a fezi csúcsértekezleten kimunkált tervet, amely egyértelműen döntött a független palesztin állam létrehozása mellett — Jeruzsálemmel, mint fővárossal. A Reagan-terv elutasítása ellenére a 12 évi törés után a kapcsolatok mégis felújultak Jordániával. Jász- szer Arafat 1982. október 9- én elsőízben utazott Amman- ba azóta, hogy 1970-ben Husszein király — a közel- keleti történelembe „Fekete Szeptember” néven bevonult akció során — leszámolt a Jordániában tartózkodó palesztin fegyveresekkel: egy részüket lemészárolták, az életben maradottakat elűzték. Arafat útja felháborodást keltett a palesztin mozgalom soraiban; még azok is nehezen barátkoztak meg a gondolatokkal, akik — a iegnagyobb tagsz,erv\?zéten, a Fatahon belül — leghívebb támogatói maradtak. A csúcstalálkozók megismétlődtek, sőt megalakult és megkezdte munkáját a palesztin—jordániai vegyes főbizottság. Az El Fatah Forradalmi Bizottsága 1982. novemberében tuniszi ülésén végül jóváhagyta a jorEbből az érvelésből következtetheti azután, hogy Reagan támogatást kért mindazokhoz a fegyverkezési tervekhez, amelyeket még saját pártjának kongresszusi képviselői is jórészt túlzottnak tartanak. Így arról beszélt, hogy az MX típusú óriásrakétára kért összegek megszavazása „az amerikai eltökéltség kritikus próbája lesz”. (Valójában tavasszal dől majd el hogy a kongresszus meg-- szavazza-e a költségeket, és a vita eredménye erősen befolyásolhatja az akkor Géniben már javában folyó megbeszélések légkörét.) Hasonló erővel igényelte Reagan az úgynevezett űrháborús programra szánt összegek hiánytalan megszavazását. A kongresszus esetleges ellenállását előre számításba véve azzal kívánta befolyásolni a törvényhozókat, hogy sokan „nem értik meg” ezt az elgondolást. Holótt az elnök szerint a program lehetővé tenné a rakétaszerelést, s egyben a nyomás egyik állandó eszköze a Szovjetunióra. Ennek a szónoki hozzáállásnak dollárösszegekben is megnyilvánuló következménye az, hogy az elnök támogatást kért a most közzétett költségvetés több mint 313 milliárd dollárt kitevő katonai kiadásaihoz. Ez önmagában közel 6 százalékos reálnövekedést jelent. Ha az inflációt nem számoljuk, a katonai költségvetés névleges növekedése a következő pénzügyi évben csaknem 10 százalék. Egyébként a Pentagon előrejelzései szerint egészen 1990-ig nagyjából dániai nyitást, de az Arafat irányvonalával kapcsolatban fenntartásokat hangoztató öt szervezetet a fejlemények szövetségbe tömörítették, s végül sikerült elérniök, hogy az 1983. áprilisi újabb csúcstalálkozón kenyértörésre kerüljön sor Jordániával. A tárgyalásokat formailag Jordánia szakította meg, azzal az indokkal, hogy a PFSZ az utolsó pillanatban vonakodott elfogadni a közösen kidolgozott, aláírásra kész politikai programot. Ismét „szünet” következett. A jordániai kapcsolat kérdését amúgyis háttérbe szorították 1983. decemberének eseményei: a PFSZ belső háborúja nyomán. Ara. fát— és hívei — kikénysze- rített távozása Libanonból, majd váratlan kairói látogatása. 1984. elején Husszein király újabb intézkedésével vonta magára a palesztinok haragját: ismét összehívta az 1974. őszén felfüggesztett, felerészben jordániai, felerészben ciszjordániai palesztin képviselőkből álló parlamentet. Palesztin részről arra következtettek, hogy az eddig kiváró taktikát folytató Husszein most elérkezettnek látja az időt a cselekvésre, s megkísérli felülvizsgálni az 1974-es rabati arab csúcsértekezletnek azt) a döntését, amely szerint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője a PFSZ. (Ennek következtében a jordániai uralkodó -nem tarthatott igényt az 1950-ben az Amman által annektált, majd 1967-ben Izrael által megszállt ciszjordániai területre, illetve az ott élő palesztinok képviseletére.) Még el- sem ültek a viharok, amikor Arafat 1984. február 26-tól felújította az ammani párbeszédet. A PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke intenzív tárgyalások után végül 1984. november 22-re éppen Amhasonló arányú növekedést terveznek a fegyverkezési kiadásokban. A beszédben konkrétan megemlített MX rakétákra fordított összegek 4 milliárd dollárra nőnek, ami egy év alatt 60 százalékos emelkedést jelent. Az űrháborús program költségei a következő pénzügyi évben ugyancsak megközelítik a 4 milliárdot. Ez két és félszer annyi, mint az idei ösz- szeg. - A beszéd hosszabb, belpolitikával foglalkozó részének lényegében az volt az alap-« állása, hogy az első négy (Reagan, — etsztenő megszüntette a gazdasági pangást, és csökkentette az inflációt — nincs tehát más feladat, mint az eddigi gazdaságpolitika folytatása, amelynek lényeges tartalma az állam további visszavonulása a gazdaságból. Ezt szolgálja az adóreformtörvénytől kezdve az állami dotáció csökkentéséig, illetve megszüntetéséig egész sor tervezet. Hangulatát és hangvételét tekintve az idei elnöki üzenet nem annyira „az Unió”, mint inkább Reagan elnök „állapotát” tükrözi. Azt, hogy a konjunktúra élénkülésének, és az országban tapasztalható nacionalista hullámnak a sodrásában nagyszabású választási győzelmet arató Reagan nem lát más eredményes módszert, mint eddigi politikájának folytatását. Lényegében a költségvetés feletti kongresz- szusi vita mutátja majd meg, hogy az amerikai törvény- . hozók is így látják-e hazájuk állapotát és feladatait. manba hívta össze a Palesztin Nemzeti Tanács régóta esedékes XVII. ülésszakát. Az ammani helyszín sok olyan szervezetet is távol tartott az ülésszakról, amely egyébként magát a tanácskozást sem ellenezte; a Demokratikus Szövetségben tömörült, Arafatot mérsékeljen bíráló szervezetek például kifejezetten azzal indokolták távolmaradásukat, hogy a palesztin mozgalommal szemben elkövetett jordániai' bűnöket elévülhetetlennek tartják. Olaj volt a tűzre, hogy a damaszkuszi illetőségű, s Ammanból távolmaradó Haled Fahum helyett Jordániában élő politikus került az emigráns parlament élére, s így a szervezet székhelye a szabályzat értelmében Damaszkusz helyett Ammanba került. Husszein a PNT ülésszakán elmondott felszólalásával felhördülést keltett — még a jelenlévők körében is: a Biztonsági Tanács 242 számú határozatát jelölte meg egy később összehívandó nemzetközi értekezlet alapjául. E határozatot a PFSZ elutasítja, mivel az a palesztin • problémát menekültkérdésként kezeli, és nem szól a palesztin önkormányzatról, illetve az önálló állam alapításáról. Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője a javaslatot ugyan elutasította, de arról beszélt, hogy a térségben a palesztinok természetes szövetségese Jordánia kell, hogy legyen. Husszein javaslatát pedig a zárónyilatkozat a vártnál enyhébb tormában minősítte, s további tanulmányozásra ajánlotta. Igaz, a jordániai együttműködést szentesítő tanácskozáson nem voltak jelen a mérsékelt, illetve a radikális szembenállást képviselő szervezetek. összeállította: Constantin Lajos Ausztria tekintélyéről, politikai hírnevéről szónokolnak mostanában a legnagyobb osztrák ellenzéki párt vezérei. Annyi igazság van ebben, hogy a ma is tartó botrány igencsak nem használ a semlegességi és aktív enyhüléspárti politikájával vitathatalan tekintélyt szerzett kis ország hírnevének. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ellenzék a koalíciós kormány egyik tag- . jának súlyos ballépését nemcsak erkölcsi okból, az ország tekintélyének féltéséből ostorozza, hanem azért is, mert kitűnő alkalmat lát arra. hogy megpróbálja lehetetlenné tenni, sarokba szorítani a hatalmon lévő két pártot. Persze, ez mindenütt így van szerte a világon, nemcsak Ausztriában: az ellenzék sosem hagyja kihasználatlanul a kormány hibáit. Az ausztriai politikai viharok pedig ezúttal egy valóban fölöttébb ostoba, durva hibából törtek ki. Emlékezetes, hogy Olaszországban — humanitárius okokra hivatkozva — a hatóságok börtönbüntetésének letöltése előtt szabadon bocsátották a csaknem kétezer ember haláláért felelős egykori SS- tisztet a ma már idős és beteg Redert, aki osztrák születésű. A római kormány, hogy ne legyen különösebb nagy ügy ebből, külön kérte az osztrák hatóságokat: vegyék át a grazi repülőtéren Redert s valahogy úgy helyezzék eL, hogy egy ideig ne érintkezhessen a nyilvánossággal. Remélték, így majd lassacskán elcsitulnak a tiltakozás hullámai, s a nemzetközi közvélemény, főleg pedig az olasz, egy idő után elfeledkezik az ügyről. Hasonlóképpen vélekedhettek Bécsben is. Gratz külügyminiszter, akihez elsőként futott be az olasz kérés, felkérte hadügyminiszA hadügyminiszter magyarázkodik Az UNESCO Végrehajtó Tanácsának rendkívüli ülésére igen bonyolult körülmények között került sor. Az USA kilépése és Nagy-Bri- tannia bejelentett közelgő távozása nehéz helyzet elé állította az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetét. Mint* ismeretes, az amerikai kormány egy esztendeje jelentette be kilépési szándékát, így ez évtől már kívülről szemléli az eseményeket. Az amerikai lépésen felbuzdulva Nagy-Britannia 1985 végén szándékozik hasonló útra térni, míg az NSZK egyelőre csak fontolgatja azt. A mostani rendkívüli tanácskozás oka, hogy az amerikai UNESCOt-hozzájá- rulás (évi 70 millió dollár) megszűnése komoly anyagi problémákat idézhet elő a szervezet gazdálkodásában. Miért fordított hátat az UNESCO-nak az Egyesült Államok? Washingtonban bő egy évvel ezelőtt az UNESCO reformját szabták meg az amerikai tagság fenntartásának feltételéül. Ezt a reformot természeteden a Reagan-kormány szájíze szerint képzelték el. Szóvá tették, hogy ez a szerkezet túlságosan politizáló- dott, és hatáskörét túllépő kérdésekkel foglalkozik. A tér kollégáját, hogy gyorsan és minden bajt elkerülve intézze el a dolgot. Frischenschlager pedig úgy gondolta, állítják a kormány védelmezői, hogy ha maga megy Grazba, akkor a legbiztosabb a nem túl kellemes „átvétel” gyors és csendes lebonyolítása. Csak arra nem gondolt, hogy a kormány tagjának jelenléte automatikusan állami szintre emeli egy háborús bűnös hazaérkezését. A miniszteri fogadtatás híre — s pláne az, hogy állítólag ebédelt is Rederrel — persze párt óra múlva a sajtó tudomására jutott, másnap már egész Ausztria ezen háborgott. Szélsőséges hangok is hallatszottak — nácizmus iránti szimpátiával vádolták Frischenschla- gert. De a mérsékletebb többségi vélemény Szeriht is megbocsáthatatlan hibát követett el — akkor is, ha- csupán meggondolatlanságból, tapasztalatlanságból. Az ellenzéki Néppárt azonnal követelte a hadügyminiszter lemondását, avagy elbocsátását. s ebben a véleményben a koalíció nagyobbik pártjának, az Osztrák Szocialista Pártnak egy sor politikusa, sőt jónéhány minisztere is osztozott. Egy-kettőre olyan súlyos politikai vihar szabadult el Ausztriában, hogy az már komoly, helyrehozhatatlan károkkal fenyegette magát a koalíciót. Ezért az időközben elutazott hadügyminisztert hazarendelték Egyiptomból, s a sajtó és a közvélemény izgatott várakozása közepette a bécsi kormány hosszú ülést tartott. Az izgalom érthető volt, fiigyakorlatban ez a túlzott politikai tartalom úgy néz ki, hogy a tagok többsége elítéli a fegyverkezést, s bírálja az Egyesült Államokat. A testület közel-keleti politikája is Washington nemtetszését váltotta ki (felvették soraikba a Palesztinái Ffelszabadúlási Szervezetei). De miért torolná meg az Egyesült Államok az úgymond fokozódó politizálódást, hiszen az ENSZ 40 éves fennállása alatt mindig is a különböző politikai erők nyílt birkózásának arénájául szolgált. Inkább arról van szó, hogy az Atlanti- óceán túl partján egyre rosz- szabb szemmel figyelik a politikai erőviszonyok átalakulását, s látványos elégtételnek szánták a kivonulást. Az amerikai vádpontokhoz tartozott, hogy az UNESCO ellenzi a szabad társadalom klapvető .intézményeit. Magyarán : a tagok többsége fellép a tőkés társadalom intézményeinek világméretű uralmi törekvései ellen. A ipjlődő országok harcának egyik legmarkánsabb tényezője napjainkban az a törekvés, hogy alakítsanak ki egy új információs világrendet, azaz szűnjék meg a fejlett tőkés országok hírközlési monopóliuma. A kezdeti szén ekkor már nemcsak a hadügyminiszter, hanem az egész koalíció sorsa volt a tét, mert a szabadságpárti Vezérkar kiállt Frischhen- schlager mellett, míg három-négy szocialista miniszter az azonnali elbocsátást követeire Sinowatz koncul - lártól. Végül a hadügyminiszter megmaradt posztján. Tett egy bocsánatkérő nyilatkozatot — a címzett nemcsak a kabinet, hanem az egész közvélemény volt —, amelyben elismerte, hogy súlyosan hibázott, de hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem állt szándékában politikai-állami fogadtatásban részesíteni Redert. A kormány ezt a .beismerést és bocsánatkérést elfogadta. Bécsben nyilvánvalónak tartják, hogy azért, mert a kis Szabadság Párt a koalíció otthagyásá- val fenyegetett Frischenschlager elbocsátása esetére, s ennek következtében új választást kellett volna kiírni, hiszen a szocialistáknak nincs többségük a törvényhozásban. Sinowatznak sikerült megszelídítenie saját pártjának berzenkedőit,. s a Néppárt bizalmatlansági indítványait a hadügyminiszter ellen a képviselők 98:80 arányba elvetették. A viharok azonban azóta sem ültek el. Az ellenzék üti a vasat. Sinowatz kancellárnak aki pedig ősszel az erősítés szándékával alakította át kabinetjét, nincs könnyű dolga, hiszen bizonyosan maga is tudja: a hadügyminiszter ballépése nehezen jóvátehető károkat okozott kormányának. szárnypróbálgatások már meg is történtek, hiszen Afrikában létrehozták a fekete kontinens nemzeti hírügynökségének tömörülését. A teendő persze igen-igen sok még ,elég ha az elmaradott technikai színvonalra gondolunk. Washingtonnak anyagi téren is kifogása támadt az UNESCO-val szemben, mondván, hogy a pénzeszközöket hanyagul használja fel, s csak a bürokrácia növekszik. Az a tény, hogy az USA becsapta maga mögött az ajtót, nagy nemzetközi visszhangot keltett, s minden reálisan gondolkodó politikus és magánszemély elítélte az egyoldalú lépést A Novoje Vremja címé szovjet lap szerint a döntéí fő oka: az USA nem szokott hozzá, hogy másokká egyenlő félként vegyer részt a nemzetközi kapcso latokban, uralkodni akar. / kilépés igazi hátterére vi lágít rá az a hír, hogy a: Egyesült Államok az egye temes kultúrára és tudó mányra szánt összegeke ezentúl saját politikai tér veinek finanszírozásár; használja fel. Az elmúl Reagan-esztendők már meg mutatták, milyen céloka szolgál ez a politika. D. L. Palesztin mozgalom: a jordániai kapcsolatok Avar Károly Egy kilépés háttere UNESCO
