Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
1985. FEBRUÁR 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megtárgyalta a Minisztertanács Az első negyedévi energiaellátás helyzete Átmeneti földgázkorlátozás az üzemekben A népgazdaság energiafogyasztása 1984-ben 3,9 százalékkal növekedett, így az emelkedés üteme kétszeresen meghaladta a népgazdasági terv előirányzatait. (Az ösz- szes energiafogyasztás 1225 petajoule volt.) Az összes energiafogyasztáson belül a villamos energia felhasználd; sának növekedési üteme elérte az 5 százalékot. Különösen a lakossági kommunális szektor felhasználása növekedett az átlagosnál gyorsabb mértékben: az előző évihez viszonyítva 6,1 százalékkal. Az 1984. évi energiaszükséglet kielégítése a hazai energiatermelő ágazatoktól komoly erőfeszítéseket igényelt. Kiemelkedő eredményt ért el például a villamos- energia-termelésben a Paksi Atomerőmű, amely a tervezett 2,7 milliárddal szemben több mint 3,7 milliárd kilowattóra villamosenergiát bocsátott a népgazdaság rendelkezésére. A szénbányászat teljesítménye a többletműszakok ellenére is elmaradt a tervelőirányzattól, a lakossági szénből 200 ezer tonnával kevesebbet adott át. A földgáztermelés is alatta maradt az előirányzottnak. A tervezettet meghaladó energiafogyasztás fedezetére már 1984-ben kormányzati intézkedések történtek. A külkereskedelem a Szovjetunióból az év végéig 300 ezer tonna kőolajat és 375 millió köbméter földgázt importált az áruforgalmi szerződésekben meghatározott mennyiségen felül. Szénből és brikettből is többletvásárlásokra került sor, a beérkezés a múlt év végétől folyamatosan töríénik. Az 1985. évi népgazdasági terv azzal számol, hogy az ország összes energiafogyasztása 1,3—1,5 százalékkal, s ezen belül a villamosenergia fogyasztása 3,6 százalékkal növekedhet. Az 1985. évi energiagazdálkodási akcióprogram tartalmazza a tervben meghatározott, illetve a tervet meghaladó energiaforrások biztosítása érdekében szükséges teendőket, az energiamegtakarítás feladatait, az energiaracionalizálási és szervezési intézkedéseket. A hazai energiatermelő ágazatok intézkedéseket tettek a termelés növelésére: — a szénbányászat folyamatosan munkaszüneti napokon is termel és ezzel várhatóan kielégíti a belkereskedelem által az első negyed évre igényelt 1,3 millió tonna hazai szén- és brikettszükségletet ; — a szénhidrogénipar mintegy 100 millió köbméter többlet földgázt termel az első negyedévben. Ennek eredményeként január hónapban a gáztermelés napi átlagban elérte a 24,6 millió köbmétert. A hazai termelő ágazatok erőfeszítései mellett kormánydöntések alapján jelentős többlet behozatalra is sor kerül. A külkereskedelem gondoskodott terven felüli kőolaj ésvfűtőol)aj beszerzéséről. Az összes kőolaj - import január hónapban, az első negyedévi előirányzat időarányos részénél magasabb lett. Lakossági felhasználásra a külkereskedelem az első negyedévben 360 ezer tonna szenet és brikettet szerzett be, amelynek a beérkezése ütemszerűen történik. Földgázból az első negyedévre a külkereskedelem lekötötte a lehetséges megvásárolható mennyiséget. A hazai földgáztermeléssel, a földalatti gáztárolókból kivehető gázmennyiséggel és a lekötött gázimporttal együtt naponta mintegy 40 millió köbméter földgáz áll a népigazdaság rendeilkezéfeére. E források mellett a gázrendszer minden fogyasztót korlátozás nélkül ‘ki tud elégíteni, ha a napi középhőmér- séklet nem csökken hosszabb ideig —5 CeLsius-fok alá. Az év első hónapjában, január 6. és 23. között részleges, nem lakossági fogyasztói földgázkorlátozás elrendelésére volt szükség, amikor a hőmérséklet napi középértéke tartósan mínusz 8, mínusz 12 Celsius-fok között alakult. Január hónap egészében véve hidegebb volt mind az előző évinél, mind a sokéves átlagnál. Az átlagosnál hidegebb január az eddigi számítások szerint 250—300 ezer tonna kőolajnak megfelelő többlet energiafogyasztást jelent. Február első felében többlet termeléssel és importtal, valamint operatív irányítással az energiarendszer egyensúlya fenntartható volt. Zavarok elsősorban a lakossági szénellá.tásban mutatkoztak továbbra is. Az erős fagyok és a szélviharok helyenként a gáz- és áramellátásban időleges. kieséseket okoztak. Február 11-től a kritikus időjárási viszonyok és műszaki problémák következtében a földgázimport szállítási üteme átmenetileg csökkent. A földgázrendszer teljesítménycsökkenése miatt — annak érdekében, hogy a lakosság és a lakosságot közvetlenül ellátó közintézmények ellátása biztosítható'legyen — jelentős ipari gáz- korlátozásra került sor. A korlátozások azoknál a vállalatoknál, ahol a gáz mással nem helyettesíthető, átmeneti termeléskiesést, esetenként az üzem vagy üzemrészek teljes vagy részleges leállítását jelenti. A korlátozás alapelve az, hogy a lakosság gázellátása csökkent földgázforrások mellett is fenntartható legyen, a közvetlen lakossági szolgáltatást ellátó vállalatoknál és közintézményeknél ne legyen korlátozás. A termelő üzemeknél a technológiai károsodások elkerüléséhez a minimális szükségletet biztosítják, hogy a termelési folyamatban nagyobb törés ne következzék be. A korlátozásokat az érintett üzemeknél a gázimport növekedésének arányában az energiahatóságok folyamatosan csökkentik, illetőleg feloldják. A jelenlegi helyzetben továbbra is maximális takarékosságra van szükség minden energiafajtából. A vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük, annak érdekében, hogy a korlátozásokból eredő veszteségeket minimálisra csökkentsék és felkészüljenek a kiesések pótlására. Takarékosan gazdálkodtak, több terméket dolgoztak fel (Folytatás az 1. oldalról.) saját alapanyag feldolgozásának arányát. Az óljaikban felnevelt 10 ezer 500 hízóból hatezret a saját húsüzemükben dolgoztak fel. A korábban nagyobbrészt vásárolt alapanyaggal termelő faipari üzemük, tavaly 2 millió forinttal növelte nyereségét azáltal, hogy zömében a tsz erdeiben vágott fából gyártotta termékeit. — A minden eddiginél magasabb nyereségünk képletéihez — folytatja Pethes Balázs — a termelési és az árbevételi tervek túlteljesítésén kívül hozzátartozik az ésszerűség határáig fokozott takarékosság is. Négy év alatt 60 millió forinttal nőtt a termelésünk és mindössze 15 százalékkal az energiafelhasználásunk, pedig ugyanebben az időszakban 40 százalékkal nagyobb arányban növekedett az energiaféleségek -ára. Mi egyedül a műtrágyával nem takarékoskodtunk. Az előző két aszályos év a termésátlag óvatos tervezésére intett bennünkét, de például a búza 4,6 tonnás hozamterve ellenére 5,6 tonnás termésnek megfelelő szintre állítottuk be a gabonatáblák tápanyagkeszletét. Jelentős nyereségtöbbletet értek el a téeszbeliek a termelési költségek csökkentésével is. A búza mázsánkén- ti önköltségét például 218 forintról 150 forintra szoríthatták le a magas hozamok révén, a cukorrépáét 99 forintról 87 forintra. Egy kilogramm marhahúst pedig 36,8 forint helyett 32 forintért állítottak elő tavaly. A vezetőség — és az idei terveket munkahelyi tanácskozásokon megvitató tagok is — a termelés szintentartá- sát tartják reálisnak 1985- ben. Ahhoz azonban, hogy ez megfelelő jövedelmezőséggel is párosuljon — sorolja az elnök — jelentős műszaki fejlesztésre van szükség a Kossuth Tsz-ben. — Meglehetősen lerobbant a munka- és erőgépparkunk. Az idén fejlesztésre rendelkezésre álló összegek nagyobb részét ezért gépi beruházásra szántuk. Csak olyan építkezésbe fogunk, amely feltétlenül szükséges és ami gyorsan megtérül, mint például a siló- és műtrágyatároló. Tovább növeljük az exportképes szántóföldi növények termesztését, a betakarítási szezonra egy saját magtisztítót helyezünk üzembe. A jól fizető ipari növények területének növelésére is vannak még tartalékaink. 1985-ben újabb 20 hektárt állítunk vissza a termelésbe elhagyott tanyahelyek, feleslegessé vált utak hasznosításával. A tavalyi gazdálkodás sikerét a zsebükön is. érezhetik a jászárokszállási és jászágói szövetkezeti gazdák: 1984-ben csaknem ezer forinttal lett nagyobb az egy állományi létszámra eső havi jövedelem, elérte a 6700 forintot. A vártnál nagyobb nyereség révén pedig 25 százalékos, azaz 13,5 millió forintnak megfelelő kiegészítő részesedést hagyhattak jóvá a küldöttek a mai zárszámadáson. — temesközy — Szolnok megye négy évtized tükrében Településhálózat—népesség Szolnok megye a felszabadulás előtt az ország egyik legelmaradottabb vidékének számított. A többségében középbirtokra épülő, kézierős művelésű mezőgazdasági termelés határozta meg gazdasági arculatát. A szolnoki MÁV Járműjavítón, a Cukorgyáron, Papírgyáron, és a Fűrésztelepen, valamint néhány maimon és téglaége- itőn kívül — jelentősebb ipari üzem nem működött ezen a területen. Az eltelt négy évtized, de különösen az utóbbi néhány év dinamikus fejlődése gyökeresen megváltoztatta a megye társadalmának és gazdasági életének arculatát, s az itt élők életének minőségét. Ennek a korszakos fejlődésnek a főbb jellemzőit vesszük most sorra, s a legutóbbi öt év gyarapodását a felszabadulás óta eltelt négy évtized változásainak tükrében mutatjuk be. Szolnok megye településhálózatára — az Alföld több megyéjéhez hasonlóan — a nagy kiterjedésű, közepes és óriásfalvas településszerkezet jellemző. Területe a felszabadulás előttivel (5571 km2) csaknem azonos, 1984. január 1- én 5607 km2. Ez az ország területének 6 százaléka, s itt él a népesség 4,1 százaléka. 1945 előtt hat városa volt a megyének, és területének nagyrészét a kiterjedt tanyavilággal rendelkező. nagy népességszámú jász és nagykun városok, községek foglalták el. A tanácsok megalakulása — 1950. júniusa — után Törökszentmiklós várossá vált, 1984. január 1-én pedig Tiszafüred emelkedett erre a rangra. Ékkor szűnt meg a megye 4 járása, és a korábbi — irányítási és felügyeleti szempontból a járási hivatalokhoz tartozó — nagyközségi és községi tanácsokat a megye hét városi és egy városi jogú feladat ellátására kijelölt nagyközségi tanácsa (Kunszentmár- ton) környék községeivé szervezték. Túrkeve nem rendelkezik vonzáskörzettel. Az elmúlt négy évtizjíd- ben, — de különösen 1957 óta — Szolnok megye kedvezően reagált a térszerkezetet befolyásoló gazdaságpolitikai hatásokra. Ezekben az évtizedekben vált Szolnok modern nagyvárossá, úgy, hogy népessége megkétszereződött, csaknem 80 ezer fő lett; ipara pedig többszöröse az 1960 előttinek. Létrejött és egyre erősödik a szolnoki településegyüttes, amelyhez 11 helység tartozik, népessége pedig eléri a 154 ezer főt. A megye négy nagykun városának (Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve) viszont stagnál a népessége. Vonzáskörzetük jórészt a közigazgatási határig terjed. Csökkent az óriás-, a nagy- és a középfalvak száma, a kétezer főnél kisebbeké viszont csaknem duplájára nőtt, így az itt élő népesség száma is csökkent. A nagymértékű elvándorlás egyik fő oka az volt, hogy a mezőgazdaság átalakításával felszabaduló munkaerő számára helyben kevés munkahely és hiányos infrastruktúra adódott, az ipari központok fejlődése pedig kedvezőbb munkavállalási lehetőségeket és komfortosabb életet nyújtott. Jelenleg a falusi ipartelepítés viszonylagos elmaradása már csak néhány településen számottevő. A megyében mindössze 9 olyan község volt 1984 végén, amelyben — összesen 12 — nagyobb önálló vállalat és ipari szövetkezet működött. A községi ipartelepek száma 148, amelyekben megközelítőleg 18 ezer főt foglalkoztatnak. Amíg az utóbbi évtizedben a városokban stagnált az iparban dolgozók aránya, a községekben emelkedett és a nem anyagi ágakban is mindenhol növekedés tapasztalható. A fokozatosan végbement alföldi iparosításnak és a tercier szektor erősödésének következtében jöttek létre a vegyes típusú falvak, ahol jellemző a kétlaki életmód és az, hogy legtöbb családban egyaránt található az iparban, a mezőgazdaságban és szolgáltatásban foglalkoztatott aktív kereső. (Az iparban dolgozók aránya például Martfűn 73 százalék, JászárokszáUáson és Kun- szentmártonban 41 százalék). flz elmúlt négy évtizedben erőteljesen módosult viszont a megye térszerkezete: a népesség fele városokban, egynegyede ötezer fő feletti községekben, vagyis eléggé koncentráltan él. A kisebb falvak népességvesztesége jelentős. ez (azonban az országos lUely- zettel egyező. Szolnok megye népességének alakulása így a társadalmi mozgásoknak (ipar- telepítés, mezőgazdaság átszervezése, szolgáltatások fejlődése stb.) megfelelő. A második világháború előtti utolsó népszámláláskor — 1941-ben — négyszáznegyvenötezer-négyszáz ember élt ezen a tájegységen. Eddig az időpontig a népesség H.tárna fokozatosan növekedett, a felszabadulás után a gazdasági fejlődés hatására módosult. 1941—1949 között a háborús veszteségek miatt, 1960—1980 között pedig az ú) munkahelyekre ■történő elvándorlás következtében fogyott némileg. Ez természetes folyamat, mert a felszabadulással elkezdődött iparosítás ugyanis jelentősen felerősítette a népesség országrészek közötti mozgását. A Szolnok megyéből elvándoroltak adták a szénbányászat és a Favágók — télen. Hazánkban van Európa legnagyobb akácerdő állománya. A Debreceni Parkerdészetben a kemény hideg és a nagy hó sem akadályozta a kitermelésben a dolgozókat nehézipar új munkaerőszükségletének egy részét. A. hetvenes években elinduló vidéki ipartelepítés és a mezőgazdasági-, élelmiszer- ipari üzemek helyi fejlesztése a megyében is új munkahelyek létesítésével járt, ami a korábbi vándorlási arányokat egyharmadára mérsékelte. Az elmúlt öt évben a népesség száma, rétegződése gyakorlatilag állandósult, a nagyobb arányú elvándorlás megszűnt. Ez azzal is ösz- szefügg, hogy 1980 óta több olyan — országosan is kiemelt jelentőségű üzem kezdte meg termelését (pl. martfűi Növényolajgyár, a szolnoki Papírgyár új gépsora, a termelőszövetkezetek élelmiszerfeldolgozó egységei és melléküzemágai stb.), amelyek az itt élőknek — meny- nyiségileg és minőségileg egyaránt — számos újabb munkaalkalmat és jó megélhetést jelentenek. 1980 óta azonban közel hatezerrel csökkent a megye lakosainak száma (1984 végén: 441 ezer), ami nagyrészt ’a korösszetétel alakulásával függ össze. A népességszámot alakító természetes népmozgalom ugyanis — a teljes körűvé vált ingyenes egészségügyi ellátás és az átlagos életkor meg- iK^szabodása következtében — magában hordozza azt, hogy a lakosság öregedése • meggyorsult, s ezzel együtt a termékenység csökken. Ezt a folyamatot jelzi a 30 év alatti fiatalok számának 1,2 százalékos mérséklődése, s az, hogy a nyugdíjasok népességen belüli aránya meghaladja a 20 százalékot. Kedvező viszont, hogy bővültek a foglalkoztatási lehetőségek, ezért ma már az aktív keresők több mint 98 1 iszázaiéka lakóhelyén, vagy ahhoz közeli településen dolgozik. Közülük 55,3 százalék munkás, 23,3 százalék termelőszövetkezeti dolgozó, 18,3 százalék pedig szellemi foglalkozású. Üj jelenség az is, hogy megállt a termelőszövetkezeti parasztság arányának korábbi csökkenése, sőt, az utóbbi öt év alatt emelkedett. Szolnok megye társadalmi szerkezetében tehát 1980 óta az országoshoz hasonló változások mentek végbe. Ezt az aktív keresők arányának és rétegződésének alakulása is érzékelteti. Az utóbbi öt évben egy százalékkal mérséklődött számuk, jelenleg százkifencvenha/t- ezer-négyszáz. A fejlődés a nők keresővé válásában a (legjelentősebb. Míg 1941- ban csak negyvennyolcezer- háromszáz aktív kereső nő volt a megyében, 1980-ban számuk már megközelítette a kilencvenezret. Jelenleg a foglalkoztatottak 43 százaléka nő, a népességen belüli arányuk pedig 51,3 százalék. flz Inaktív keresők számának növekedésében közrejátszott, hogy az ötvenes évek második felétől kezdődően a munkások és alkalmazottak teljes köre nyugdíjjogosulttá vált. A ’60-as éviek elejétől pedig '— a mezőgazdaság szocialista átszervezésével — az idős mezőgazdasági keresők is nyugdíjban részesülnek. Ezek, valamint az 1967-től bevezetett gyermekgondozási segély rendszere nemcsak az aktív és inaktív keresők számának emelkedésére ha- totttak, hanem erősen módosították az eltartottsági mutatókat is. Napjainkban így száz aktív keresőnek hetvenöt eltartottról kell gondoskodnia, amely arány 40,5 százalékkal keviesebb, mint a felszabadulás előtt volt. Sándorné dr. Fülöp Magdolna
