Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

1985. JANUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Farkasok ideje Jelenet a mexikói filmből Nem gyakori vendég ná­lunk a mexikói film, pedig a „sombrero hazája” a világ Legtermékenyebb filmgyártó nemzetei közé tartozik. A futószalagon készülő alkotá­sok többsége a mexikói pa­rasztok életével foglalkozik, a falvakban élők nehéz, egy­máshoz feszülő sorsával, konfliktusaival. Éppen ezért ritkán születnek a filmgyá­rakban derűs, szórakoztató művek, hiszen a zárt. he­gyekkel szigetelt kicsiny te­lepüléseken alig akad önfe­ledt vidámságra okot adó esemény. A héten bemutatásra kerü­lő Farkasok ideje című me­xikói film se tartozik a ka­cagtató vígjátékok közé, bár az első néhány percben még nevethet is a néző. A film alapja egy faluhoz rögződött paraszt és az Egyesült Álla­mokat megjárt fiai közötti ellentét. A fiúk hozzászoktak a hazainál könnyebb élethez, apjuk azonban mindenáron szeretné otthon tudni a föld­művelésben nélkülözhetetlen segítséget adó utódjait. Az „amerikás” vendégmunkások egyébként kivívják a faluban ragadt fiatalok ellenszenvét is. Az eddig nálunk ismeret­len Alberto Isaac rendező filmjét 10-én a túrkevei Vö­rös Csillag mozi mutatja be. A Capek-fi/mben, szombaton A kép Jeneyé, de a hang Mi történt a szinkronnal? lyeken forgattuk. A gyártók hajthatatlansága miatt tá* vol maradtam az utómun­kálatoktól. Senki előtt nem titok a magyar színészek anyagi ki­szolgáltatottsága — ezúttal az történt, hogy éltem a jo­gaimmal,. Utólag — a né­zők miatt — bárom ezt a lé­pésemet. Rádió, televízió Mit hallgassunk, mit nézzünk? Apolló-ház ... Valamikor így hívták azt az újpesti há­zat, ahová 1944 végén a nyi­lasok foglyaikat hurcolták; és sokukat ott kínozták ha­lálra. 1945'. január 9-én új­pesti partizánok szabadítot­ták ki a foglyokat, majd az Apolló-házat felrobbantották. Ezeknek az eseményeknek állítanak emléket a műsor készítői. (Szerda, 20.42. Kos­suth.) Harmincon innen, iskolán túl című adás azok körében forgolódott, akik iskolaévei­ken túl önálló életük első, „szakítószilárdságot” próbá­ló szakaszában szembesítik világképüket a valósággal. (Péntek, 19.15, Kossuth.) A 69 perc Kerényi Imre színházáról című műsor ki­érdemli a szolnoki, a megyé­ben élő színházkedvelők és rádióhallgatók figyelmét, hi­szen Kerényi Imre éveken át igazgató-főrendezőként dolgozott a Szigligeti Szín­házban is. (Vasárnap, Pető­fi 9.50) Oldás és kötés — a híres film címét vették kölcsön a stúdió-beszélgetés készítői, amelynek témája a boldog­ság. A legkülönbözőbb szak­területek képviselői szólal­nak meg Győrffy Miklós és Rózsa T. Endre mikrofonja előtt. A műsor rendezője ugyanaz, aki a ’60-as évek méltón híres filmjét rendezte, Jancsó Miklós. A műsor foly­tatását — ezúttal a halálról beszélgetnék a résztvevők — másnap láthatják a nézők. (Tv 2. csütörtök 21.35 és pén­tek 22 óra.) Dénes Zsófia munkássága A 100 esztendeje született Dénes Zsófiát köszöntve az Állami Gorkij Könyvtár egy hónapig látható kiállítást rendez január 9-től. Az író­nő életét, pályáját, közéleti és irodalmi munkásságát be­mutató tárlaton közreadják műveinek eredeti kéziratait, számos publikációját, leve­leinek másolatait. Exkluzív interjú Erős, égő, szorító mellkasi fájdalom Beszélgetés a szívinfarktusról Szomorú tény, hogy ha­zánkban a lakosság számá­hoz viszonyítva nagyon ma­gas, és jelenleg is emelke­dik a szív- és érrendszeri megbetegedések száma, ha­lálozási statisztikája. Vajon milyen a helyzet Szolnok megyében? A kiváltó okok­ról, a betegség tüneteiről, a megelőzés lehetőségéről, és a gyógyítás feltételeiről ér­deklődtünk dr. Gelléri De­zső megyei kardiológus fő­orvosnál. — Sajnos, ez a kedvezőt­len irányzat ránk is jellem­ző. Egy év alatt a megye férfilakossága között mint­egy 800, a nőknél pedig 350 új, infarktusos megbetege­dés történik. Az emelkedés mértéke, az évi kétszázalé­kos növekedés is nagyjából megegyezik az országos ada­tokkal. — Úgy tűnik, a férfiak hajlamosabbak az infark­tusra. — Valóban, bár meg kell jegyezni, hogy a nők mun­kába állása, vezetésbe törté­nő bevonása azt is eredmé­nyezte, hogy ezek a számok lassan közelítenek egymás­hoz. Mégis azt mondom, hogy a jelenleg észlelt me­gyei adatoknak az a sajá­tossága, hogy a nőknél a legtöbb új beteg az ötven év felettiekből kerül ki. Mindez minden bizonnyal hormonális hatásokkal is magyarázható. Más a hely­zet a férfiaknál. Még két évtizede is ez a betegség főleg az 50—60 éveseket súj­totta. de ma már a 40—50 év közöttieket, sőt a har­mincasokat se kíméli. — Kik közül kerülnek ki ezek az emberek? — Fizikai munkás éppúgy akad közöttük, mint szelle­mi foglalkozású. Mégis az a tapasztalatunk, hogy az úgynevezett menedzser, az­az intéző, szervező, vezető típusú férfiakat lepi meg ez a betegség. Igazgatókat, művezetőket, kisebb-na­gvobb munkahelyi irányító­kat. egyszóval azokat, akik napról napra egy-egy közös­ség. az emberek ügyes-bajos dolgait intézik. — Az életmód mennyire játszik szerepet az állapot kialakulásában? — Döntő mértékben. Álta­lában az elhízás, a mozgás- szegény napirend, és főleg a cigarettázás növeli a rizi­kófaktorok számát. Magya­rán mondva ezeknél az em­bereknél sokkal nagyobb a lehetőség arra, hogy infark­tust kapnak. Az életünkből a stresszhatás kitörölhetet­len, és ez nem baj. A prob­lémát az jelenti, hogy ki hogyan vezeti le az idegi megrázkódtatásait. Ha tüs­tént rágyújt, az a legrosz- szabb. Ha rendszeresen eszik valamit, az sem ajánlatos, mert ez plusz kilókat jelent­het. Legjobb a régi recept, húszig számolni, és ha van lehetőség, a stressz után sé­tálni. mozogni, sportolni, dolgozni kell a friss levegőn. — A betegség tünetei? — Erős, égő mellkasi f j- dalom, szorító érzés, ame,y halálfélelemmel jár. Ilyen­kor minél gyorsabban el kell juttatni a beteget az orvos­hoz, a kórházba. A megyé­ben két helyen van intenzív osztály: a karcagi városi kórháziban és Szolnokon, a Hetényi Géza kórházban, ahol a betegeket dr. Harma­ti László főorvos kezeli. A beérkezés után EKG-vizsgá- latot végzünk: a vezetékeket a végtagok és a mellkas ti­zenkét pontjához rögzítjük. Ily módon teljes biztonság­gal megállapítható az új in­farktus ténye, és a további kezelés menete. A megyé­ben mi ezt csináljuk. — Van más lehetőség is? — A klinikákon és né­hány speciális intézetben a comb verőerén a szív koszo­rúeres eredéséig feljuttat­nak egy katétert. Ide fecs­kendezik be a kontraszt- anyagot, amely megmutat­ja: hol van, és milyen fokú a szűkület. Jelenleg ennél is fejlettebb az a módszer, amelyet a főváros négyes számú sebészeti klinikáján alkalmaznak. A lényege az, hogy nincs szükség katéte­rezésre, hanem egy vénás injekció beadása után ez a csodálatos gép kirajzolja a szív koszorúereinek az ál­lapotát. Ebből jelenleg egyetlen egy van az ország­ban. — A kezelés eredményei? — Az új infarktusos bete­gek negyede vagy rögtön vagy az első két órán belül meghal, ötven százalékuk nem él tovább egy évnél, viszont, a betegek fele fel­gyógyul. De az átélt infark­tus miatt másfajta, csende­sebb életmóddal kell szá­molniuk, és a kezelési, or­vosi utasításokat be kell tartani, ha meg szeretnék előzni az újabb infarktust. — Tehát bárkit elérhet ez a rettegett állapot? l— Inkább úgy fogalma­zok: mindazoknak. akik csökkentik az életükből a ri­zikófaktorokat, nagyobb az esélyük arra, hogy elkerüli őket ez a kór. Tehát tilos a dohányzás, ügyeljünk arra, hogy a vérnyomásunk ne le­gyen magas, a cukorbeteg­ség is rendszeres ellenőrzést igényel. A túlsúlytól is aján­latos megszabadulni, és a megfelelő táplálkozáson kí­vül fizikai tevékenységet is szükséges végezni. Persze ez már nemcsak orvosi, hanem társadalmi ügy. Hogy azért lehet valamit tenni, ezt jól igazolja Finnország és az USA példája. Az utóbbi esz­tendőkben északi rokonaink­nál évente két százalékkal, az amerikaiaknál öt száza­lékkal csökkent az új, in­farktusos megbetegedések száma. Pedig ott is dolgoz­nak, számtalan stressz is éri az embereket, de a helyes életmód kialakításába sike­rült százezreket, milliókat bevonni. Legyen szó niko­tinmentes életről, környezett ről, rendszeres kocogásról, úszásról, sízésről, amelyek következtében az új meg­betegedések száma radikáli­san zuhant. — Köszönöm a beszélge­tést. D. Szabó Miklós Szombaton este láthattuk a televízióban a Hattyúnyak, kebel, Dob és cintányér cí­mű, Karel Capek novellái­ból készült tévéfilmet, a ket­tesen, szereposztása túlnyo­mórészt szolnoki, illetve in­nen elkerült színészeknek nyújtott játéklehetőséget. Az egyik főszerepet, dr. Mejzlik rendőrfogalmazót Jeney Ist­ván, a Szigligeti Színház mű­vésze alakította. — Véletlen vagy van va­lami különös oka, hogy többségében mai, illetve ré­gebbi szolnoki színészek ját­szottak a darabban? — Azt hiszen, teljesen vé­letlen. A rendező az általa elképzelt figurákat kereste a megfelelő szerephez, és úgy tűnik, bennünk találta meg. A tévéfilm forgatókönyve eleve úgy készült, hogy a rendőrfogalmazó alakjának megformálását nekem szán­ták. Sólyom András rendező egyébként a közeljövőben kezd új film forgatásához, és engem az a szerencse ért, hogy ismét egy főszerep­ajánlatot kaptam tőle. Meg kell azonban jegyeznem, saj­nos elég ritkán kerül sor ilyen találkozásokra. — A fogalmazó szerepé­ben önt láttuk, de nem önt hallottuk.. — Gondolom, sokaknak feltűnt a „hangváltozás”. A filmezésben járatosak előtt közismert, hogy a forgatások alkalmávaL a helyszínen rögzített hangok alig hasz­nálhatók; a film utószink­ronra szorul. Ezt így csinál­ják a világon mindenütt. Mi a Capek-filmet egy évvel ezelőtt vettük fel. Akkor a gyártásvezetővel bizonyos összegben megállapodtunk, de a felvételek elkészülte után az előzőleg megígért pénznek csak a felét voltak hajlandók kifizetni. Az indo­kolatlan csökkentés mélysé­gesen felháborított, már csak azért is, mert a jeleneteket nem kis veszéllyel járó he­K0NYVRÖL KÖNYVRE Hadtörténet, naiv művészet, arborétumok... A hagyományokhoz híven 1984-ben is bőséges volt a könyvkiadók év végi „termé­se”, ami természetesen azt is jelenti, hogy aki a napokban tér be a könyvesboltokba — igen könnyen „elcsábulhat”. Rendkívül változatos, gaz­dag friss megjelenésű tör­ténelmi munkákban a kíná­lat. Még úgy is, hogy egyik­másik mű szinte már a meg­jelenés pillanatában vevőre talált. Hogy csak egyet em­lítsünk ezek közül: a Zrínyi Kiadó gondozásában megje­lent Magyarország hadtörté­nete (I. kötet) című műből hetven példány kelt el a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat legnagyobb szolno­ki üzletében; — a kereslet ipersze jóval nagyobb volt. Jó hír: a kiadó 1985-ben is­mét megjelenteti a kötetet. Ami a helyi vonatkozáso­kat illeti... Bánszky Pál: A naiv művészet Magyarorszá­gon című könyvében a tö­rökszentmiklósi naiv festő­ről, Kada Istvánról és a pár esztendeje elhunyt karcagi Örst Imre szobrászról is ol­vashatunk. A könyv szépség­hibája: meglehetősen gyenge minőségűek a reprodukciók — ezzel nem áll arányban az ára (220 forint). Az Arborétumok ország­szerte című kötet a Mező­gazdasági Kiadó gondozásá­ban jelent meg, s meghök­kenti az olvasót a tárgyalt anyag gazdagságával .'Me­gyéről megyére haladva is­merteti hazánk több száz vé­dett arborétumát, díszpark­ját — elsősorban az érdek­lődő, a természeti kincsekkel ismerkedni akaró nagykö­zönségnek szánva mondan­dóját. A két Szolnok megyé­ben található arborétumról — a tiszakürtvröl és a tisza- igariról — is külön fejezet szól, figyelemreméltónak ítélve e parkok értékeit, il­letve a felújításuk érdekében tett erőfeszítéseket. Bár az­zal a megállapítással is egyet kell érteni, hog" a ti- szakürti arborétumban levő szabadtéri színpad — enyhén szólva — előnytelenül hat az összképre. Az újszászi szanatórium-park (a volt Orczy-kert) ugyancsak kiér­demelte a szerzők figyel­mét. Az ismertetésből kide­rül, hogy ebben a kertben is számos olyan növény él, amely ritkaságnak számít ezen a tájon. A bőséges szépirodalmi kí­nálatból két sikerkönyvet emelnénk ki ezúttal. Joseph Heller harmadik Magyaror­szágon megjelent regénye (egyszerre két kiadó is ki­bocsátotta) a Gold a menny­be megy — negatív meglepe­tés. A 22-es csapdája és a Valami történt után a Cold a mennybe megy felemás nyomokat hagy az ember­ben: humora mesteri, de mindez kevés ah­hoz, hogy igazi re­gény szülessék. Efrajim Kishon Veszett ernyő nye­le című humo- reszkgy ű j töményét viszont nem lehet letenni. (Kapható még a könyv a szolnoki boltok­ban). Mosolyoghat az olvasó, nevet­het az olvasó, vagy akár — urambocsá’ — féktelenül röhög­het is írásról írásra haladva, de unos untalan be- léhasíthat ta .fel­ismerés is: tény­leg, ilyenek va­gyunk! Ez a faj­ta bölcs, öniróni­ára késztetés alig­hanem Kishon vi­lágsikerének a titka. Vágner János És mi mennyi? Fotómodell — élőben Divat, divat, divat! Mun­kahelyén, Szolnokon — mint másutt is — gyűjtik az őt ábrázoló kártyanaptárakat, s nemcsak férfi kollégái. „No- hát, nem is gondoltam, hogy így néz ki!” Más: „Nem szé­gyen li magát, hogy lehet ilyet csinálni!” A csúnyács­kák szava: „Nézd már mi­lyen ferde a válla, és szerin­tem bandzsít is.” Az üzletre érzékenyek: „Vajon mennyi? És mi mennyi?” A valóság: haja vöröses­szőke és nagyon hosszú, sze­me kék, és tényleg van csí­pőbősége, mellbősége, comb­kerülete, bokavastagsága, stb, stb. Mint ahogy életko­ra, származása, családi álla­pota, világról alkotott elkép­zelése isi van. Némiképp pechje: kisvárosban él és kereset-kiegészítésképp fotó­modellként dolgozik. És mint ilyen, nem is kerülheti el az érdeklődés ilyen-olyan meg­nyilvánulásait. Voltaképpen nincs különö­sebb dologról szó; fix-fizeté- ses állása mellett időnként (és amatőrként) modellt áll egy-egy kártyanaptár, posz­ter, plakát kedvéért. Ha úgy hozza a sora, felölti a leg­eredetibb emberi jelmezt is, — és ebben nincs semmi ki­vetni való, kérem. Minderről ő így fogalmaz: — Fizetés-kiegészítési. Ak­kor is az, ha a környezetem­ben élők egyik másikat irri­tálja, hogy ily módon is le­het pénzt keresni. Adódott ez a lehetőség, bolond lettem volna, ha nem élek vele. Szerintem nem alábbvaló ez a munka annál, mintha — teszem azt — az ember mér­nöki diplomával kutyasétál­tatást vállal, vagy pályakez­dő orvos létére elmegy egy maszek húsfüstölőhöz segéd­munkásnak, amikor épp nem ügyeletes, pusztán azért, mert ki akarja cserélni a sí­fölszerelését, új kocsit akar venni. Én is szeretek jól öl­tözködni, szenvedélyem az utazás, a zene. Ezzel szem­ben nem iszom, nem kávé­zok, nem dohányzom. Ami­kor megjelentek a velem ké­szült kártya- és. falinaptárak, nem éreztem semmi különö­set; legföljebb annyit mond­hatok, hogy én nem vagyok híve ennek a divatnak. — vj —

Next

/
Thumbnails
Contents