Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-31 / 25. szám

1985. JANUÁR 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Naponta 1200 méter úgynevezett homokolt és 1300 iméter sima kátránypapír készül az Egyesült Jászsági Afész jászalsószentgyörgyi fedéllemez üzemében. A termékeket a Tüzép vállalatok forgalmazzák Szankciók munkakerülőkkel szemben Az elítélt dolgozik Kibővítették e büntetőnek körét Progrem 1990-lg Természetvédelmi eredmények, tervek Nem szántják fel, nem ültetik be a füves pusztát Tíz évvel ezelőtt az egész országra kiterjedő átfogó vizsgálatban mérte fel az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal. hogy melyek hazánk védelemre szoruló, illetve védeni érde­mes természeti értékei. Ki­dolgozták a védelmüket szol­gáló távlati programot is. A védettség alá helyezés bizto­síték arra, hogy fennmarad­janak egyedi, csak erre a térségre jellemző földtani, vízi, tájképi, kultúrtörténeti értékeink, megmaradjanak különleges növényeink, álla­taink. Fontos feladatról van szó, mivel az ipari és mező- gazdasági termelés környeze­ti ártalmai egyre jobban ve­szélyeztetik ezeket az értéke­ket. A hosszú távú program 1990-ig jelöli meg a termé­szetvédelem feladatait, a vé­detté nyilvánítás ütemét. Ad­digra csaknem hatszázezer hektár kerül védelem alá, az ország területének 6 százalé­ka. A munka túlnyomó része már befejeződött, a kijelölt tájak, tájrészek nagy részén — mintegy félmillió hektár­nyi területen — ma már a természetvédelem érdekeinek figyelembe vételével folyik a mezőgazdasági termelés. s megállt az értékek pusztulá­sának folyamata. Jól szolgál­ják ezek a területek a hazai turizmust, a lakosság fizikai, szellemi regenerációját, az ismeretterjesztést, a művelő­dést. mint kutatási területek pedig egyben a tudomány műhelyei is. Az elmúlt évben újabb je­lentős eredmények születtek. Hosszas előkészítő munka után a Zempléni-hegységben és Keszthely környékén táj­védelmi körzetet alakítottak ki. Természetvédelmi terület lett a Somogy megyei rinya- szentkirályi erdő és a tisza- dorogmaj Sörbe erdő, s vé­detté nyilvánították a Bélkő nyugati ormát. Ez év január­jától a Káli medence lett táj­védelmi körzet, és nemzeti parkként az eddiginél foko­zottabb védelmet élvez Agg­telek térsége. Ebben az évben mintegy 30 ezer hektárnyi terület védet­té nyilvánítására kerül sor. Egyebek között Magyarország legmagasabb hegysége, a Mátra keleti része lesz tájvé­delmi körzet, főképpen táj­képi értékei miatt. Ezen a vidéken nem épülhetnek ipa­ri létesítmények, üdülők, nem haladhatnak át rajta utak, s csak erdő- és vadgaz­dálkodást folytathatnak itt a gazdaságok. A védelem egyik legfontosabb célja, hogy ez az érintetlen természeti környe­zet a bakancsos turizmus kedvelőinek paradicsomává válhasson. A Kis-Hortobágy szintén tájvédelmi körzet lesz: a nagy kiterjedésű fü­ves pusztát nem fogják fel­szántani. beültetni, továbbra is állatok legeltetésére hasz­nosítják. A hajdúsági erdős puszták védelmével jellegzetes alföldi tájat őriznek meg az utókor­nak. Ez a vidék egyébként Debrecen „tüdeje”, ideális környék a kikapcsolódásra, felüdülésre, sétára, horgá­szásra. Ugyancsak tájvédel­mi körzetté nyilvánítják eb­ben az évben a Fejér megyei Sárrétet. Viszonylag érintet­len lápos, vizenyős területe számos védett madárfaj, így például a túzok fészkelőhe­lye, s jónéhány értékes nö­vényfaj is honos itt. Az évtized végéig további 50 ezer hektárt vonnak véde­lem alá. — Van megbízható adata az ügyészségnek arról, hogy hány fimunkakerülő él a me­gyében? — Csak azokról tudunk, akiket közveszélyes munkake­rülés vagy azzal gyakran együttjáró bűncselekmény (általában lopás) miatt fe­lelősségre vontak, szabály­sértési vagy büntetőeljárás­ban. Tavaly a számuk 135 volt. Persze mindannyian tudjuk, hogy ennél sokkal többen vannak. — Akik nem dolgoznak, azok közveszélyes munkake­rülők? ' — Csak azok tudják ezt a bűncselekményt elkövetni, akik munkaképesek. Tizen­hat év az alsó korhatár, a felső pedig nőknél 65, fér­fiaknál 70. A munkaképes­ség azt is jelenti, hogy egészségesek (csökkent mun­kaképességűek is lehetnek, ha a rokkantságuk nem éri el a 67 százalékot). Tehát munkaképesek és léhán, do­logtalanul élnek. Munkát rendszeresen nem végeznek és nincs a társadalmi nor­mák szerint elfogadott jöve­delemforrásuk. — A társadalmi normák szerint mi az elfogadott? — Például nyeremény, örökség, nyugdíj. — Közveszélyes munkake­rülésért felelősségre lehet vonni jómódú embereket is? — Hogyne. A dologtalan, léha életvitel nem pusztán a csavargókra lehet jellem­ző, akiknek nincs lakásuk. Vagy albérletről albérletre vándorolnak, guberálásból, lopásból, alkalmi munkáiból tengődnek, hanem azokra is, akik nagylábon élnek, szór­ják a pénzt, amit nem mun­kával, hanem törvénytelen ügyietekkel, a társadalmi normák megsértésével sze­reztek. — Előfordult már, hogy nagylábon élő. dologtalant, közveszélyes munkakerülé­sért elítéltek? — Nem emlékszem. Pusz­tán közveszélyes munkake- rülésért eddig nem volt gya­kori a felelősségrevonás. Ál­talában más bűncselekmény tetteseként kerültek rendőr­kézre. — A közveszélyes munka­kerülőknek mi volt a bün­tetése? — Szabálysértőként elzá­rással büntették, ha pedig bíróság elé kerültek, néhány hónapos szabadságvesztés volt a következmény. — Mikor bűncselekmény és mikor szabálysértés csu­pán a imnnkakerülés? — A munkakerülő élet­mód ideje alapján teszünk különbséget. Az időnek egyébként is jelentősége van, mert legkevesebb egy hónapig kell élni, rendsze­res munkavégzés nélkül ahhoz, hogy a munkakerü­lés szankcióval járjon. Te­hát 1 és 6 hónap között még szabálysértés. Fél év után pedig bűncselekmény. SÓ., akkor is az, ha a felelős­ségre vonást követő két éven belül nem történik semmi­féle változás az életvitelben, vagy a megbüntetett újból munkakerülő lesz. Ebben az esetben elég egy hónapig tartó dologtalan életvitel és a munkakerüléssel bűncse­lekményt követ el. — Említette, hogy eddig elzárás, vagy néhány hóna­pos szabadságvesztés volt a büntetés. Sem megfizettetni, sem megdolgoztatni nem le­hetett a munkakerülőket. — Eddig. Az idén január 1-én lépett életbe a Btk. módosítása, amely kibővítet­te a büntetési nemek körét a szigorított javító-nevelő munkával. Ilyen eddig nem volt. A szabadságvesztésnél Térítők, pelenkák kórházi ruhák Egyszer használatos textília Olcsó és praktikus textíli­ákkal bővítette termékeinek körét a Lőrinci Textilipari Vállalat. A nemszőtt kel­mék legnagyobb hazai elő­állítói egyszerű anyagból, egyszerű megoldással rend­kívül olcsó, csupán egyszeri, vagy néhányszor! haszná­latra szolgáló termékeket fejlesztették ki. A Nowotex térítők pél­dául igen 'könnyen kezelhe­tők, vasalást nem igényel­nek. Az ugyancsak e techno­lógiával készült pelenkabe­tét a kisgyermekes anyák mindennapjait teszi kónyeb­bé. A termékcsalád legutóbb orvosi ruhákkal, műtőskö­penyekkel és sapkákkal bő­vült. Az első darabokat a Tétényi úti kórházban pró­bálják ki. A szövés nélkül, ragasztással készült, poli­észter, viszkóz alapanyagú kelmékből lepedők, ágyne­műgarnitúrák előállítását, is tervezik, ezeket szintén a Tétényi úti kórházban pró­bálják majd ki. Az olcsó, egyszer használható garni­túrák — akárcsak az orvosi ruhák — elsősorban a nagy higiéniát igénylő kórházak­ban számíthatnak sikerre. Tanulásra, példás szorgalomra serkent Növekszik a szakmunkástanulók ösztöndíja eiyhébb, a javító-nevelő munkánál súlyosabb bünte­tés, kizárólag a közveszélyes munkakerülők számára. Idő­tartama egytől két évig ter­jed. Ha összbüntetésként szabja ki a bíróság (egyszer­re több bűncselekmény mi­att), akikor lehet három év. De csak abban az esetben, ha a közveszélyes munkake- r üléssel együtt elbírált más bűncselekmény büntetési té­tele 3 évnél kevesebb. — Ez az új szankció azt jelenti, hogy a munkakerü­lők büntetése a munka,2 — Pontosan. Az országban több ilyen speciális munka­hely kialakítása van folya­matban, ahol az elítéltek, ha mód van rá, képzettségük­nek és képességüknek meg­felelő munkát végezhetnek törvényes munkaidőben. A munkavédelem joga, a pihe­nőidő, a munkaközi szünet és természetesen a fizetés éppúgy megilleti őket, mint­ha szabadak lennének, csak szabadságra nem mehetnek. Kovács Katalin Február 1-től átlagosan ötven százalékkal emelke­dik a szakmunkásképzők és a szakmunkásképzést foly­tató szakközépiskolák tanu­lóinak ösztöndíja, továbbá megváltozik a juttatás rend­szere is. A KISZ X. kongresszusán és az országos diákparlamen­ten kérték a küldöttek a szakmunkásképző iskolák­ban 15 éve változatlan ösz- szegű ösztöndíjak felemelé­sét, a juttatás rendszerének korszerűsítését. Az oktatás­ügy irányítói egyetértettek a diákok képviselőivel, mert az ösztöndíjak másfél évti­zeddel ezelőtt megállapított összege ma már valóban nem '.ösztönöz” a jobb ta­nulmányi és szakmai telje­sítményre. Az új rendelet egységesíti a szakmunkásképzésben részt vevők ösztöndíjrend­szerét, függetlenül attól, mi­lyen oktatási intézménytí­pusban tanulnak. A jogalko­tók célja az volt, hogy az ösztöndíj jobb tanulmányi eredményekre, munkára, szorgalomra serkentsen. A személyre szóló összegeket ezentúl mindkét iskolatípus­ban félévenként a tanuló teljesítménye, végzett mun­kája és szorgalma alapján állapítják meg. A döntést a fiatalt legjobban ismerők — az osztályfőnök, a szakokta­tó, a diák-érdekképviseleti szervek és az ösztöndíjat fi­zető vállalat képviselője — hozzák. A napokban megje­lent jogszabály csupán a szakmai kategória és az év­folyam szerinti differenciált összegeket írja elő. Az el­osztás módját az iskolákban alakítják ki a tanulók helyi KISZ- és szakszervezeti szerveivel egyetértésben. Mivel az új ösztöndíj- rendszer a tanulást, a jó munkát, a példás szorgal­mat kívánja elsősorban ho­norálni, ezért az átlagos 50 százalékos növekedés nem érint minden tanulót egy­formán. Lesznek diákok, akiknek az ösztöndíja az át­lagosnál nagyobb, illetve en­nél kisebb mértékben emel­kedik, az elégtelen eredmé- nyűek pedig a következő félévben már nem kaphat­ják ezt a juttatást. „A kicsik mosolya örömöt ad" Aki a mozdulataikból is olvas „Az anyatej pó­tolhatatlan” — ol­vasom az emlékla­pon, amelyet Széplaki Sándor- né kapott. Harmincéves a szolnoki anyatej­gyűjtő állomás. A 30 év során sok­sok fiatalasszony adott anyatejet, hogy segítsen a rászoruló csecse­mőkön. Az évfor­duló alkalmából negyvennyolcán — akik az utóbbi 4 évben több száz liter anyatejjel járultak hozzá a gyűjtéshez — em­léklapot kaptak. Széplakiné, a Bar- tha úti bölcsőde gondozónője egy a negyvennyolc édesanya kö­zül. — Mindkét fiammal sok tejem volt — emlékszik visz- sza. — Nálam bevált az a recept, hogy sokat kell inni. Persze nem sört, mint ahogy azt mondogatják. Folyadé­kot; tejet, gyümölcslevet, le­vest, teát. Nemcsak az inni­valóra, az ennivalóra is ügyelni kell. Van, aki bele­esik abba a hibába, hogy szülés után fogyókúrázni kezd, gyorsan le akarja adni a fölösleges kilókat. Pedig nem szabad koplalni, sok sovány húst, tejterméket, gyümölcsöt, zöldfőzeléket kell enni. Ezt az étrendet tulajdonképpen már a ter­hesség ideje alatt be kell ve­zetni, és szülés után sem mondani le róla. Azt hiszem, az is sokat számít, hogy a kismama sokat pihenjen, ki­egyensúlyozott, nyugodt lég­körben éljen. — Biztos, hogy vannak olyan asszonyok, akiknek nincs vagy kevés az anyate­je: Én sohasem tudtam el­képzelni, hogy velem is elő­fordulhat. Meg voltam róla győződve, hogy lesz, és hogy ameddig tudok, szoptatni fogok. Ugyanúgy készültem erre, mint a szülésre. A gye­rekkel például már akkor társalogtam, mikor a szí­vem alatt hordtam. — Az a legszebb pillanat, amikor a kicsi jóllakottan eldobja magát, és elégedet­ten szuszog. A picik egyéb­ként nagyon érzékenyek. Mindent észrevesznek, ami az anyával történik. Velem is előfordult, hogy elszívtam egy szál cigarettát. Másnap a fiam nem akart szopni. — Nekem két testvérem van, gyerekoromban sokat babusgattam a kisebbiket. Édesanyám három műszak­ban dolgozott, és a kicsit én vittem a bölcsődébe. Este megfürdettem, ha kellett, megetettem. Mire felnőttem, nem is tudtam elképzelni mást, mint hogy gyerekek­kel foglalkozzam. Széplaki Sándorné tizen­három éve dolgozik gondo­zónőként. Ez idő alatt leg­alább tizenöt munkatársa volt. Mondja: Sokan elmen­nek a pályáról. Aki marad, aki kitart, az nagyon szereti a gyerekeket. Vallja, neki ez az élete, a kicsik mosolya, nyiladozó értelme örömet ad. Aki a pénzt nézi, — teszi hozzá — az hamar fogja ma­gát, és odébbáll, hiszen a fi­zetése például 3100 forint. — A mi bölcsődénk más­fél éve nyílt meg. A kollek­tíva új, mindenki máshon­nan került ide, nemcsak, a gyerekekkel, egymással is ismerkednünk kellett. Az elején majdnem mindenki kapott valamilyen társadal­mi feladatot, megbízatást, csak én nem. Egyszer Kurgyis Jánosné Valika, a vezető­nőnk megkérdezte, hogy ér­zem itt magam? Jól, felel­tem, csak az a baj, hogy én­rám nem bíztak semmilyen feladatot. Pedig én úgy sze­retek „nyüzsögni”! Amikor megalakult a Zrínyi Ilona munkabrigádunk, én lettem a vezetője. Könyvtárat ren­deztünk be, társadalmi mun­kába járunk. Huszonkilencen vagyunk, és az ember las­sanként rájön arra, hogy mindent meg lehet csinálni, csak tudni kell, hogy kit mi­re érdemes megmozgatni. — Az életben nem minden úgy van, ahogy a „nagy­könyvben” megírták. Ismer­jük az elméletet, de a gyakor­lat néha más. A módszer, amit a könyvek ajánlanak, nem válik be egyik-másik gyereknél. Szerencsére jó kollektívában dolgozom. A munkatársaimmal — Aggod Imrénével, Szabó Mihályné- val, Holczmann Józsefnéval — segítjük egymást, megbe­széljük a problémákat, ki-ki hozzászól a maga tapaszta­lata szerint. Abban a rend­szerben, ahogy dolgozunk, az a jó, hogy csecsemőkortól óvodáskorig végigkísérjük a gyerekeket, nem kerülnek át másik csoportba. Végül any- nyira megismerjük őket, mintha a sajátunk lenne. Egy mozdulatából, egy pil­lantásából tudjuk, mit akar, mi baja van. P. E.

Next

/
Thumbnails
Contents