Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

1985. JANUÁR 30 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A téve „ I I képernyője előtt 1 JUBILEUMI TÁRLAT Hat szocialista ország---­kön yvkiadóinak bemutatója Tudományos munkák, szépirodalmi művek, ifjúsági alkotások Üj, műsor, új várakozá­sok, új izgalmak; vajon mit kapunk tőle, vajon unalmas óráink száma gyarapszik ve­le, vagy a felfrissítő szóra­kozás kellemes időtöltése lesz? Lélekben ezért ültem szomjasan péntek este a kép­ernyő elé, a kissé idegen, de ugyanakkor játékos című Vitray-bemutatóhoz. Tóksó először Először is irigylésre méltó ugyanakkor örvendetes —, hogy a televízió hovatovább „legnagyobb” „öregje” állott elő ismét egy újabb ötlettel, mégha az új, meghonosítan­dó műfaj vagy inkább mű­sorforma ötlete eredetileg nem is az ő fejéből pattant ki, csupán egy nyugaton di­vatos beszélőműsor honi adaptációja. Ugyanis most Vitray azt valósítja meg itt a Duna—Tisza táján, amit (már rég ismernek például a ködös Albionban. Magam is láttam külhoni barango­lásaim során afféle beszél- gető-show-kat, amelyeknek magyar változatával! most Vitray próbálkozik. Sietve hozzáteszem: sikerrel. Per­sze hasonlóval, azaz egy amerikai televíziós játék magyarításával máskor kí­sérletezett már, de akkor csúful megbukott, néhány adás után meg is szűnt a já­ték. Akkor ugyanis nem számított eléggé arra a kü­lönbségre, ami az ötletadó televízió közege és a mi te­levíziónk nézőinek ízlése, gondolkodásmódja között lé­tezik. Ezúttal, legalábbis a premiert látva, • jobban épít idegén ötletből vett műso­rában a hazai hagyományok­ra, a mi szokásainkra és gondolkodásmódunkra, s jobban érzi, melyek azok az ízek, amelyekre mi nézők szívesen „ráharapunk” illet­ve rákapunk. Szeretjük pél­dául az intimitásokat, ami­kor olyan részletek birtoká­ba juthat az ember, pláne híres ember esetében, ame­lyek általában „rejtve ma­radnak” az egyszerű halan­dónak, s csak kivételes ese­tekben juthat el hozzájuk. Mint most például a Tóksó- ban. Ezért volt már a premi­eren is fő szám a nagykö­zönség szeme elől eltűnt, volt jelentős közéleti sze­mélyiség. Biszku Béla meg­szólaltatása, méghozzá olyan kérdésekkel, amelyekkel an- pak idején aligha lehetett volna kamerákkal bekopog­tatni hozzá. Ezúttal tehát maga a megszólaltatás té­nye, a választás is úgymond riporteri bravúr, jó szimatra valló teljesítmény. Persze mondhatná valaki, hogy mi a különbség a haj­dani Ötszemközt és a mos­tani műsor egyes részei kö­zött. Hiszen akkor is épp így vallatta meg alanyait Vitray, akárcsak most. Például a szakszervezetek számvizsgá­ló bizottságának elnökét! Továbbá mi új van abban, hogy felfedezte a romanid nyelv debreceni megalkotó­ját, hisz hasonlóan érdekes esetekkel a Csak ülök és me­sétekben is rendre szolgált. Való igaz, Vitray régi mű­sorainak erényeire jócskán épít ebben az új szórakozta­tó programjában, ha úgy tet­szik, szintetizálja eddigi kí­sérleteinek eredményeit. Csakhogy egy új formában és szellemben egységesíti őket! Itt alapvetővé válik a dolgok humorosabb oldala, a megközelítés eleve derűsebb módja. Ezúttal oldott kör- njSezetben, nevetésre kész közönség társaságában szó­laltatja meg műsorának meghívott vendégeit, ked­venceit. Mert ez is fontos: Vitray szereti, nemcsak ki­vagy felhasználja riportala­nyait, beszélgetőtársait. Hu­mora ettől is válik bölcs de­rűvé, és műsora ettől kapja meg ezúttal eredetien vit- rays ízeit. Mindaz, amiről szóltam, ha honorálandó is, azért persze még korántsem a tökély. Megoldatlan a Tók­sóban például a közönség érdemleges bevonása egy va­lóban általános diskurzus­ba. Amikor nézőtér és szín­pad vagy pódium szerves egységet képez a műsor megszületésében. A premi­eren Vitray még kissé egye­dül birkózott a feladattal, kevés segítőtársra akadt a nézőtéren, pedig amint hal­lottuk, pezsgővel is igyeke- aett kedvet csinálni nézői­nek. így is gyenge volt az aktivitás, a nézők erejéből csupán néhány bátortalan közbeszólásra tellett, ez pe­dig kevés. A jó beszélgető­műsorban, egy igazi Tóksó- ban folyik a szó. oda és visz- sza, színpad és nézőtér kö­zött. A másik negatív értelmű észrevételem: egy beszélge­tésre épülő program csak akkor lehet igazán hatásos, ha ritmusa erőteljes. ha sodró, ha benne röpködnek a szavak, ha peregnek, nem kullognak az események, a premieren bizony még kis­sé öreges tempóban döcög­tek. S végül egy apró meg­jegyzés: egy olyan műsor­ban amely hosszabb^ idejű, egész estét betöltő program­ból rövidítéssel készül, gon­dosabban kellene ügyelni a vágásokra, mert például a péntek est5 adásban aligha volt helyén, egyáltalán nem éreztük logikusnak, amikor a műsorvezető komoly sza­vaira, melyekkel arról böl- cselkedett, hangot váltván, derűsről komolyabbra for­dítva mondandóját, hogy olyan nyelvet látna egyszer szívesen, melyből például hiányoznék az irigység, s melyben hiába keresnénk olyan szavakat, mint fegyver vagy háború, akkor váratla­nul általános derültség kö­vetkezett képben és hang­ban. Itt bizony nem illett a vágás következtében előálló nevetés, sőt, torzított. Dijak — művek Ahogy minden évben szo­kás, a kritikusok ezúttal is kiosztották díjaikat. Eldön­tötték, hogy az elmúlt esz­tendő tévédrámái és doku­mentumfilmjei közül minő­ségüket tekintve melyek emelkedtek ki a mezőnyből. Egy év mérlege persze nem­csak díjakat jelent, tapasz­talatokat, tanulságokat is hoz. Ezekről röviden szólni nem ildomos, de nem is te­het. A mérlegelés vitájának, summájaképp csupán egyet­len általános megjegyzésre szorítkozom, s ez pedig: ör­vendetes a valóság mozgásait követő és színvonalasan be­mutató dokumentumok szá­mának növekedése 1984-ben, s ugyanakkor továbbra is égető a mai valóságot mű­vészien ábrázoló televíziós- filmek, tévéjátékok hiánya. Nem véletlen, hogy ezúttal is két olyan mű kapta az elismerést, amely témája történelmi — a Caligula (helytartója, Székely János drámáját Esztergályos Ká­roly vitte képernyőre — il­letve egy 17. századi klasz- szikus komédiának tévévál­tozata, Moliére Nők iskolá­jának televíziós átköltése Fehér György jóvoltából. Ugyanakkor — ez is általá­nos tapasztalat —, sok az Elmélyült színészi alakítási, a becses színészi teljesít­mény a képernyőn, ezt bi­zonyítja Bodnár Erika. Cso­mós Mari, Kállai Ferenc, dí­jazása az elmúlt év mérle­gelése során. A dokumen­tumfilmek közül egyébként a szegedi stúdióból kikerült, Ember Judit készítette Pi- pás Pista vitte el a pálmát. Röviden ennyit a díjakról, s még csupán azt említem meg, akár óhajul, hogy va­jon nem volna-e érdemes és célszerű a kritikusok díjaz­ta munkák újbóli szembesí­tése a nézőkkel, akár érté­keik kiemelésével is, azaz stúdióbeszélgetéssel körítve az esetleges reprízt. V. M. Nemzetközi plakátverseny Vöröskereszt­pályázat A Szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetsége meghirdette a szocialista országok Vörös­kereszt-szervezeteinek II. nemzetközi plakátversenyét. Felihívta a szocialista orszá­gok hivatásos művészeit és művészeti főiskoláinak hall­gatóit. hogy plakátokon áb­rázolják a Vöröskereszt kül­detését. az egészség, 'a hu­manizmus, a béke gondola­tát. A művészet eszközeivel propagálják a szocialista or­szágok Vöröskereszt-szerve­zeteinek részvételét az egész­ségvédelemben, a békéért, a leszerelésért, a nukleáris há­ború megakadályozásáért, a nemzetközi együttműködés megerősödéséért és kiszéle­sedéséért folytatott küzde­lemben. A pályaműveket ez év áp­rilis 15-ig a Magyar Vörös- kereszt Arany János utcai székházába küldhetik be a pályázók. Itt kaphatnak részletes tájékoztatást a pá­lyázat feltételeiről. A ver­seny eredményét ez év utol­só negyedében ismerteti a nemzetközi bírálóbizottság. Magyarországon az utóbbi 25 évben a gitár vitathatat­lanul a legnépszerűbb hang­szerek egyikévé vált. Hogy minek köszönheti viharos sikerét? Elsősorban kis mé­retének; bárki, bárhová kü­lönösebb nehézség nélkül magával viheti. Nagy elő­nye, hogy a szólót és a kí­séretet egyszerre lehet raj­ta játszani. És ami sokak számára a lényeg: viszony­lag olcsó. Igaz, a márkásabb hangszereket 8—10 ezer fo­rintos áron kínálják a bol­tok, de az ettől olcsóbbak is megteszik. Komolytalanul 7 A fizikai jellemzőkön túl a ’60-as évek beat- és rock- konszaka adott nagy lökést a gitár rohamos elterjedésé­nek. A külföldi sztárzeneka­rok és szorosan a nyomuk­ban járó hazai beatzenészek játékukkal hatalmasat lendí­tettek a hangszer népszerű­ségén. De hiába az alapo­san megnövekedett „gitár- éhség”, ha a korabeli köz­vélemény szemében komoly­talan hangszerré minősült. A megbélyegzésnek volt is valami alapja, hiszen a leg­többen — minden zenei kép­zettség nélkü l — három ­négy akkordot ismertek csu­pán a hangszeren, és máris gitárosoknak nevezték ma­gukat. Míg a könnyűzenét műve­lő gitárvirtuózok az évek során az egekig magaszto­sultak. addig a komoly ze­nével foglalkozó muzsikusok neve alig-alig jutott el a köztudatba. Az átlag zené­hallgató számára talán Szendrey-Karper László ne­ve tűnhet a legismertebbnek, vagy Benkő Dánielé, akinek tppen mostanában sugároz­za a televízió az egyébként nem túl sikeres Gitársuli cí­mű sorozatát. Az érdeklő­dőbbeknek esetleg mond va­lamit még az 1973 óta két­évenként megrendezett esz­tergomi nemzetközi gitár­fesztivál. De ha komoly ze­nei gitárlemezeket keresünk az üzletekben, bizony csa­lódnunk kell. Az ősszel ugyan lehetet kapni Szolno­kon egy-két Bakfark Con­sort-korongot, de azóta sem­mi. Még mindig várnunk kell az utánozhatatlan Ko­A fasizmus felett ara­tott győze­lem 40. év­fordulója al­kalmából .nemzetközi könyvkiállítás nyílik Buda­pesten február 13-án. A tár­latnak a Néprajzi Múzeum ad otthont, ahol már meg­kezdődtek a reprezentatív könyvbemutató előkészületei. A kiállítás létrejöttéről Ba­ranyai Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének propa­gandavezetője adott tájékoz­tatást. A jubileum alkalmából rendezett tárlat nemzetközi együttműködés eredménye­ként szerveződött — mon­dotta. A kiállítás hat európai szocialista ország — Búlgá- ria, Csehszlovákia, Lengyel- ország, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Szovjet­unió, valamint Magyarország — könyvkiadóinak négy év­tizedes tevékenységét szem­lélteti. A bemutató több mint négyezer kötete között tudományos munkák, szép­Somos János és kis tanítvá­nya vács Andor önálló lemezé­nek megjelenésére is. Szűk keret A műfaj nagyjainak ne­hezen születnek meg a vár­va várt lemezei, mint aho­gyan nehezen alakul ki ma­ga a komoly zenei gitárok- tatás is. Még ma is jófor­mán csak a nagyobb váro­sokban foglalkoznak vele in­tenzíven. A szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában például egyedül Somos János (20 évvel ezelőtt a megyében ő volt az első gitártanár, je­lenleg a Szigligti Színház zenekarának szólógitárosa) tanítja klasszikus játékra a növendékeket. — Harminc tanulóval, he­ti egy órában egyenként fog­lalkozom — mondja Somos János. — A gimnazisták csak fél órát töltenek el nálam. Tanítványaim között két- három tehetség is akad, akikre igazán büszke va­gyok, s van olyan növendé­kem. aki hét év óta rend­szeresen eljár hozzám. Egyébként rengeteg jelentke­ző lenne évente, a keret azonban szűkös Ha futja a pénzből, akkor az iskola rö­videsen bővíti a gitártansza­kot. ígv talán envhül vala­melyest a zsúfoltság, és nem kell sok gvereket helyhiány miatt: elküldeni. Ez annál is inkább fontos lenne, mert a legtöbb elutasított növendék véakéon hátat fordít a gi- tái-nnk: ilv módon félő. hosv esetleg igazi reménységek is elkallódnak. Miközben beszélgetünk, a gvengén hangszigetelt adó­kon olyan erősen szűrődik irodalmi művek, ifjúsági és gyermek irodalmi alkotások, valamint dokumentumgyűj­temények láthatók. E művek átfogó képet adnak a máso­dik világháború kirobbaná­sának nemzetközi gazdasági és politikai okairól, a háború hadászati és diplomáciai ese­ményeiről, a Szovjetunió és szövetségesei világtörténelmi jelentőségű győzelméről, a felszabadító harcokról, vala­mint a szocialista világrend- szer kialakulásáról és a nem­zetközi életben betöltött meghatározó szerepéről. A kiállítás anyagát tavaly elsőként a lengyel közönség ismerhette meg, s Budapestre a bulgáriai bemutatót köve­tően érkeznek a könyvek. A vándorkiállítás február 22, után folytatja útját Berlin és Pozsony után a győzelem napján, május 9-én Moszk­vába érkezik. A kiállító or­szágok saját kiadványaikat önálló, nemzeti tárlókban mutatják be, mellettük há­borúellenes témájú, a béke­harcot hirdető plakátok, fo­tódokumentumok kaptak he­lyet. át az aulában felállított pingpongaszitaloik zaja, mint­ha csak a közvetlen köze­lünkben pattognának a lab­dák. — Ha fúvós hangszerekkel foglalkoznék, nem is lenne probléma — sóhajt fel a ta­nár úr —. de egy ilyen halk hangszernél ez óriási hát­rány. Előfordul, hogy egy­szerre tíz gyerek kiabál az asztalak mellett, és talán nem is sejtik, mennyire za­varják az órát... Egy szál gitárraI Másfajta „zaj”' is felhal- latszík a Tisza Antal Üttö- rőház földszintjéről hétfő délutánonként: ekkortájt ül össze ugyanis néhány hete­dik. nyolcadik osztályos di­ák.. gitárral a kézben,'és Du­dás Zoltán énekszakos peda­gógus vezetésével mozgalmi, polbeat dalokat tanulnak. A tanév eleje óta működő gi- tá.rszaikkör tagjai (jobb na­pokon hatan gyűlnek össze) nem komoly zenével foglal­koznak. Elsősorban az a cél­juk. hogy a nyári tábortüzek mellett, a karácsonyi, a Tél­apó-ünnepségeken szórakoz­tassák tanulótársaikat, ven­dégeiket. Egy-egy ilyen ese­mény alkalmával jó hangu­latot tud teremteni akár egy szál gitár is. Meglepő azonban, hogy induláskor alig néháinyan jelentkeztek a szakkörbe, pedig a gitár népszerűsége talán sehol sem mérhető jobban, mint az álltalános iskolák felső tagozatéiban. Mi lehet en­nek az oka? Az év eleji elégtelen propaganda ? A hangszer diákzsebhez mért tetemes költsége? Pedig Ma­gyarországon évente több ezer gitárt adnak el, s a felmé­rések szerint döntően az if­júság vásárolja meg. Csak­hogy a legtöbben önállóan (ismeretterjesztő füzetekből), barátoktól tanulják a játékot, és a kevés kivételtől elte­kintve valóban csupán né­hány akkordig jutnak el. Ezzel szemben a szervezett oktatás biztos alapot nyújt, s a törődés, a láfordítás előbb-utóbb meghozza az" érintették számára a kívánt eredményt. . a hangszerrel való elmélyültebb foglalko­zás pedig minden bizonnyal éreztetné hatását zenei éle­tünk e területén is. Jurkovics János A nemzetközi könyvkiállí- tás magyar anyaga mintegy 800 kötetből áll, bemutatva a hazai szerzőktől származó tudományos, történelmi is­meretterjesztő és memoárkö­teteket, a gazdaság, a politi­ka és a kultúra összefüggé­seit feltáró alapműveket. E kötetek hűen tükrözik azt is, milyen körülmények között alakította ki a Kommunis­ták Magyarországi Pártja an­tifasiszta népfrontpolitikáját, hogyan küzdött a munkás- egység megteremtéséért. Láthatók azok a magyar olvasók körében már nép­szerűvé vált kötetek is, ame­lyekben szovjet hadvezérek világháborús memoárjait ad­ták közre. A kiállított köny­vek sokoldalúan mutatják be hazánk és a testvéri országok bel- és külpolitikáját, együtt­működésük eredményeit. A tárlaton gazdag könyvválasz­ték szemlélteti A gyermek és a háború; a Nő a háborúban, valamint A hidegháború és a Harc a békéért témakör­ben megjelentetett kiadvá­nyokat. Két egyetem együttműködése Műszerek tudorai Hazánkban első ízben mű­szer és méréstechnika sza­kos vegyészmérnök-képzést indított a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem a Budapesti Műszaki Egyetem villamos- mérnöki karával együttmű­ködve. Az új szakra felvett tizenkét diák most fejezte be sikerrel az első félévet. Az ötéves képzésben részt vevő hallgatók nemcsak a vegyészeti gyártási folyama­tok tervezésével és irányítá­sával ismerkednek meg, ha­nem egyetemi tanulmányaik alatt elsajátítják a vegyipar­ban ma használt legkorsze­rűbb mérés- és szabályozás- technikai berendezések mű­ködésével, használatával kapcsolatos tudnivalókat is: az új tantárgyak között sze­repel a méréstechnika, fo­lyamatszabályozás, digitális technika, elektronika. Így a végzős hallgatók a vegyész- mérnöki diploma mellé vil­lamosmérnöki ismereteket is szereznek, amelyeket munká­juk során a gyakorlatban, il­letve a kutatásban kamatoz­tathatnak. Az egymástól viszonylag távol eső tudományos terüle­tek összekapcsolását, a szak­emberképzés integrálását in­dokolja, hogy a műszaki étet fejlődésével elmosódik a ha­tár a-/, egyes alkalmazott tu­dományágak között, a gazda­ság pedig olyan mérnököket igényel, akik több területen is otthonosan mozognak. Segítik a versenyzőket is Levéltári történelemórák Gyakori látogatók a diákok a Fejér megyei levéltárban, ahol évente több alkalommal is tartanak számukra a tan­anyagot kiegészítő történe­lemórát. A foglalkozásokon a kutatók segítségével megis­merkedhetnek a tanulmánya­ikhoz kapcsolódó megyei ese­ményekkel, s megtekinthetik az azokat dokumentáló ok­iratokat, levéltári anyagokat. A szakemberek segítik a ta­nulmányi versenyekre készü­lőket is, elmagyarázzák ne­kik a levéltárban való „bú­várkodás” módszereit, s ta­nácsot adnak a felkutatott adatok hasznosításához. „Mikor a gitár lágyan dalol” Oitároktatás a szolnoki Iskolákban

Next

/
Thumbnails
Contents