Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-30 / 24. szám

1985. JANUÁR 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy átcsoportosítás nyomában Csak az elégedetlenség „pernyéje” marad? „Szövetkezett iirik sem árbevételi, sem termelési érték­tervét nem teljesítette... a gazdaságosság igen kedve­zőtlen, sajnos, ez az év hátralevő részében sem javul sokat...” — olvashatjuk a törökszentmiklósi Ruhaipari Szövetkezet háromnegyedévi beszámolójában. Lejjebb pedig ez áll: ........a próbaüzemelés ideje alatt nehéz volt a nagy szalagok beállítása, a munkaelosztás... jgen ko­moly gondunk van a létszámmal, sokan kiléptek... a szükségszerű belső átcsoportosítással járó változásokat nem leihetétt végrehajtani a nagyobb arányú meg nem értés miatt...” Az új üzemcsarnok. Ezer négyzetméter alapterületű, tágas, világos, szemet gyö­nyörködtető. A szövetkezet ’82-ben építette 12 millióért, megszüntetvén ezzel a szét­forgácsol tságot. S a négy te­lephely régi, elavult magán­ideális körülmények a munkához, a beszámolóban leírt gondok azonban éppen az új csarnokban okoztak igen sok nehézséget. Mit mond erről a szövetkezet el­nöke? — Tavaly nyár végén „üzemeltük be” az új csar­nokot — sorolja H. Tóth Sándor — egyúttal átszer­vezésekre is sort kellett ke­rítenünk, hogy csökkentsük a nem termelők számát, s, hogy többén kerüljenek át a termelésibe. Ennek nem min­denki örült, s utólag, mint mindenütt, akadtak irgalmas szamaritánusok, sajánlkozva, „így meg úgy kellett vol­na ...” A vezetőség tizenhét dolgozót (összlétszámúk csaknem tíz százalékát) cso­portosított át, de csakis azo­kat. akik nem közvetlen ter­melők: éjjeliőrök, raktáro­sok, anyagkönyvelők, térítők, szálazők és takarítónő, gép­kocsivezető váltak nélkülöz- hetővé. Többen elmentek (például éjjeliőrök, anyag- könyvelők), azoknak, akik maradni akartak — fölaján­lottuk. hogy üljenek le varr­ni. (Az átcsoportosításokkal havi 45 ezer forintnyi bért takarítunk meg!) Igyekez­tünk mindenkit megtartani. Csupán egyik sofőrünknek nem tudtunk megfelelő he­lyet biztosítaná. Egyébként humánusan jártunk el, ezt a pártvezetőségünk is így értékelte. Persze, az átszer­vezéssel egyidőben szorított a tőkés bérmunka határide­je is, „nyomni kellett a gom­bot ..Eléggé feszült volt Zsigmond Józsefné: — Ügy van, ahogy mások mondták magának: a „kicsik” mehet­tek, ahová akartak, a „na­gyok” (főszabászok, műsze­részek) viszont maradtak. S azt is tudom, hogy például rövidesen visszamegy egy szabász — több fizetésért: Tizenegy esztendő, több tár­sadalmi tisztség (vöröske­resztes voltam, a szövetke­zeti bizottság tagja, munka­védelmis), terítés vékony bo­rítékért, mégis sajnálom a régi helyemet. Itt, az új munkáhelyemen a háziipari szövetkezetben viszont jól érzem magam, még ha ke­vesebb is az órabérem; itt Inás a stílus, kedvesek, ba­rátságosak velem! Igen. én sem akartam gépre kerülni, inkább az öregek napközi­jébe pályáztam, de nem si­került, visszavontam a fel­mondásom a ruhaipariban, ezt viszont nem fogadták el, pedig nagyon kell ott a var­rónő. Kértem Csikós Feren­cet, segítsen, megnyugtatott, de aztán egyik napról a má­sikra az utcára kerültem ... GUári Ferenc: — Az át­szervezéssel én is egyetér­tettem, szükséges volt. ám több időt kellett volna rá­szánni. egyenként megkér­dezni a dolgozókat, .ki mire alkalmas, mit vállal. Drasz­tikusan intézték el, ami se­házai helyett ma már való­ban korszerű műhelyben szabhatják, várathatják a sí- dltönyöket, -overaUokat és -dzsekiket. A meósok. a kar­bantartók, a raktárosok is sokkalta kényelmesebb kö­rülmények között dolgozhat­nak. a hangulat két-lhárom hóna­pig. de most már minden rendben van. Ezek után hallgattassék meg a másik fél is, szólaljanak meg az átcsoportosítottak. Ludrik Gábomé: — ’59 óta dolgozom a szövetkezet­ben, gondolhatja, hogyan lériiített. njiitaor meghallot­tam, nincs szükség rám a raktárban ... Ennyi év után mit tehettem, elfogadtam a változást. Fizetésem meg­hagyták, szálazó lettem, vagyis a „nyers” varrást igazítom, kötöm el, különben kifeslene az anyag. De most például megint itt vagyok a raktárban, csomagolok, erre van szükség... Egyéb­ként jobb így együtt — nincs az a nagy lógás, cigi­zés. kávézás, pletyka, mint a szétszórt telepeken. Fehér Miklósné: — 16 éve dolgozom itt, terítő voltam, vagyis előkészítettem az anyagot a szabászgépre, je­lenleg varrógépen vagyok. Miként zajlott az átszerve­zés? Szinte egyik napról a másikra kellett váltanunk, előtte: bizonytalanság, ide­geskedés ... Végül leültem a géphez, de úgy képzelje el, három hónap alatt senki nem kérezte meg tőlem; be­lejöttem-e már, elfedett vagyók-e? A kismamaszalag­ra is csak hosszas könyör­gés után tettek át... Darab­bérben hajtok, de három­ezerért nem érdemes itt gör­nyedni. ha akad egv jobb hely, elmegyek azért is, mert goromba velünk a fő­nök ... hol, semmiben sém vezet jó­ra, ott a vezetés egy embe­ren múlik, ráadásul félnek tőle, belenyugvóak a töb­biek, „nyugis” a gazdálkodás — mindez nem zsírozza meg a szövetkezet kenyerét. Engem is „elintéztek”. Be­tegségem miatt úgy nézett ki. hogy nem koesiikázhatök tovább, a volán helyett az elnök a kazánfűtést ajánlot­ta (rendes volt tőle), el is végeztem egy tanfolyamot, utána februártól szeptembe­rig segédmunkáskodtam a tmk-ban, de. tulajdoniképpen vecsemyéztem ötezerért, ami engem is fölöttébb za­vart. Abban bíztam, hogy majd október 15-től. .. Ám szeptemberben közölték, néz­zek. másik munkahely után. Jó. nincs szükség gépkocsi- vezetőre, de én föbruár 28- tól nem is voltam sofőr! Kü­lön tárgyalták az ügyemet, rehabilitáltak”, aztán ismét fordult a kocka... Most már mindegy, ötezer helyett 3600-at viszek haza az új munkahelyemről, de itt nyu­godt vagyok. Hogy az elnök segített elhelyezkedni? A fa- ramuciságok miatt inkább nem kértem belőle. Külön­ben úgy van, ahogy a töb­biek mondták: nem tudnak ott bánni az emberekkel. Bármelyik dolgozóval be- széltean, nem csapott ki be­lőlük ellenséges indulat, sé­relmeiket panaszolták el. Fölismerték, elfogadták az átcsoportosítás szükségessé­gét, de a módszereket hatá­rozottan visszautasították. Üjfent fölkerestem H. Tóth Sándor elnököt kérdezvén, az említettek miként illeszked­nek vezetési stílusába? H. Tóth Sándor: — Mond­tam magának, hogy nem hozsannáznak az átcsoporto­sítottak. a bérszigorításnak, az áthelyezésnek senki sem örül. Éveken át órabérért dolgoztaik, most. pedig da­rabbérben .. . Ráadásul (6 éve vagyok a szövetkezet­ben) a legrosszabb esztendőt zártuk ’84-ben. Összejött minden: beruházás, pénzügyi problémák, átszervezés, ex­port. . Nem tudjuk meg­fizetni a dolgozókat, ilyen­kor nem könnyű a vezető­ségnek sem. Azért döntöt­tünk az átszervezés mellett, hogy javuljon a helyzetünk, amit tettünk, vállaljuk — együtt az egész vezetés. Zsigmondné esetében há­rom hétig ment a huzavona, hogy üljön a géphez, más üzemben nem kellett, végül úgy határoztunk, mi sem tartjuk meg ... Ollárinak is segíteni akartam, sajnos, utólag derült ki. hogy auto­mata kazánokat kapunk, ehhez nem kell szakképzett fűtő. s mivel ő csak a ko- csivezietéshez ért, nem tud­tunk más beosztást biztosí­tani neki. Különben amikor tizienhét ember ügyét sze­mély szerint tárgyalta a ve­zetőség, én szabadságon vol­tam ... tehát nem is „szúr­hattam ki” senkivel... Tisztázni kell a kényes kérdéseket! — Hogyan vélekedik minderről Csikós Ferenc munkaügyi vezető, alapszer­vezeti párttitkár? — Nézze, a személyi kérdések mipdig kényesek. Igyekeztünk meg­értetni az átszervezés szük­ségességét, a műszaki veze­tő beszélt az érintettekkel, arra is figyeltünk, hogy a jogszabályoknak megfelelően járjunk el. Noha ’81-ben 21 százalék volt az exportjö­vedelmezőség mutatója, ta­valy ez 3 százalékra csök­kent. rosszul állunk, mégis 50—60 ezer forintokat, fizet­tünk bérkiegészítésként dol­gozóinknak, mert mi is tud­tuk, hogy nagyon alacsonyak a keresetek. Zsigmondné esetéről keveset tudok, mivel tanulmányi szabadságon vol­tam. mikor az ügyét tár­gyalták .. . Meglehet, járat­lan útról lévén szó. elkövet­tünk egy-két hibát... Az el­nök? Tényleg kemény em­ber. de nem tudom, igaz-e, amit a dolgozók állítanak. Ám tény: a minősítésében legutóbb javasoltuk: javítsa munkastílusát, mivel érző­dött,. hogy nem kifogástalan az emberekkel való kapcso­lata. könnyen kezdi a ma­gas cén ... Igaza van, eze­ket a félreértéseket, ha utó­lag is. de tisztáznunk kell! összegzésképpen: az át­szervezésre szükség volt, de úgy tűnik, ezt nem sikerült mindenkivel megértetni. No­ha ilyen fájdalmas „műtét” esetében erre feltétlenül na­gyobb figyelmet kell fordí­tania a vezetőknek: (Annál is inkább, mivel gazdasági kondíciónkat erősítendő, napjainkban mind gyakrab­ban kell — többek között — átszervezéseket végrehaj­tanunk.) Különben köny- nyen tüzet kap az irányítók és a beosztottak közötti nél­külözhetetlen kapcsolat fo­nala, s csak a sértődöttség, az elégedetlenség pernyéje m arad... Sz. Tamás Tibor Modern üzemcsarnok - kényelem, de... Akiket „elintéztek” Energiapazarlók Majoros Károly köszöntése Tegnap az MSZMP Köz­ponti Bkottsága székhá­zában Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára 60. születésnapja alkalmá­ból köszöntötte Majoros Károlyt, a megyei pártbi­zottság első titkárát és át­adta a Központi Bizottság ajándékát. Az eseményen jelen volt Baranyai Tibor, a KB párt- és tömegszer­vezetek osztályának veze­tője. Salgótarjánban Fiatal közgazdászok tanácskozása A fiatal közgazdászok sal­gótarjáni országos konferen­ciájának második — befe­jező — napján, tegnap Ka- polyi László ipari miniszter tartott nyitóelőadást az iparfejlesztés terveiről, ten­nivalóiról. össztársadalmi ügyről van szó — mondotta —, hiszen iparunk «varapo- dása, nagyobb jövedelemte­remtő képessége az egész társadalom fejlődésére gya­korolt hatást. Az eszmecse­re során a miniszter arra ösztönözte a konferencia mintegy kétszáz résztvevő­jét — s rajtuk keresztül va­lamennyi fiatal szakembert —, hogy tudásukkal, aktivi­tásukkal, gondolkodásuk frisseségével segítsék ipari termelésünk fejlődését. Kapolyi László beszédét követően előadások hangzot­tak el a magyar ' gazdaság fejlődésének intenzifikálá- sáróll, a műszaki fejlesztés útjairól és korlátáiról, to­vábbá a licencek és gyártá­si eljárások megvásárlásá­nak lehetőségeiről, alkalma­zásának tapasztalatairól. öhbenetes. Ez volt első gondolatom, amikor az F.ner- gialelügyelet sta­tisztikai adatait olvastam. Igen. Döbbenetes­nek érzem, hogy — hat évvel az első energiatakarékossági felhívás után! — az ország mintegy 5000 gazdálkodó szervezetének több mint két­harmada nem tud fölmutat­ni eredményt. Az energiata­karékosságról beküldött je­lentésekből kiderül, hogy csupán mindegy 1500 (!) cég tett egyáltalán valamilyen intézkedést az ügy érdeké­ben. Mintegy 3500-an sem­mit! Pedig a lehetőségeket, azok jelentőségét mutatja, hogy az említett 1500 cég eredmé­nyes akciója évi mintegy 17 petajoule energiát takarított meg az országnak, ami 400 ezer tonna olajjal egyenérté­kű. Mekkora lehetne ez a szám, ha a többi cég is meg­teszi, amit lehet? Aligha té­vedek: jókora tartalékok vannak még. Nincs tehát igazuk azoknak, akik azt ál­lítják: az egyszerű, olcsó energiatakarékosság lehető­ségeit jószerével már kime­rítettük. Kétségtelenül tetemesek az 1979 óta elért megtakarí­tások, hiszen például 1983- ban kevesebb energiahordo­zó is elegendő volt, mint 1978-ban, és tavaly is csak mintegy 1,6 százalékkal kel­lett ennél több. Elégedettek azonban aligha lehetünk, ki­vált, hogy lehetőségeink, mi több: olcsón elérhető lehető­ségeink még számosak. Ha ezekkel nem élünk, az egy­értelmű pazarlás. Az Energiafelügyelet ellen­őrzései ugyanis azt mutat­ják, hogy a gazdálkodó szer­vezetek csak egy részénél — és sajnosi, nem a nagyobb részénél — szüntették meg a kirívó pazarlásokat. Sok vál­lalatnál például a kazánok gazdaságos hőfelhasználásá­ról gondoskodni hivatott mű­szerek nem működnek. A hőszolgáltató rendszer éven­te kötelező felülvizsgálata formális, a beszabályozás elmarad, a hibákat nem ja­vítják ki. Nagy veszteségek forrása a megfelelő kon- denzedények hiánya, a gőz- és forróvízvezetékek elégte­len szigetelése. Pedig ezek rendszerbeszedéséhez nem is kell olyan sok pénz! S így nem egy vállalatnál több százalékkal csökkenthető lenne az energiafelhasználás, azaz rövid úton megtérülne a befektetés. Csakhogy azok az emberek — fűtők, szerelők, karban­tartók, de néhol még az energetikusok is —, akik mindezért sokat tehetnének, személy szerint egyáltalán nem érdekeltek a feladatban. Sőt, kivált, ha fűtésről van szó, inkább ellenérdekeltek. Mert a túlfűtésért — tisztelet a kivételnek — nem szólnak a főnökök, legfeljebb kinyit­ják az ablakot. De bezzeg, ha hűvösebb van a műhely­ben, vagy pláne az irodák­ban! Pedig azt a 20 fokot il­lenék mindenütt megtartani. Nemcsak azért, mert előírás, hanem azért is, mert ezzel is hozzájárulhatnak további korlátozások elkerüléséhez. A legfontosabb teendő egyértelmű: meg kell terem­teni az energetikusok, a dol­gozók érdekeltségét. Minden­kiét, aki hozzájárulhat az ésszerűbb és takarékosabb energiagazdálkodáshoz. Az ehhez szükséges gazdasági ösztönzők kidolgozása, érvé­nyesítése a gazdasági vezető­kön múlik mindenekelőtt. eméljük, hogy a szokatlanul ke­mény tél, a kény­szerű energiakor­látozások végre felébresztik a közömbösöket, a szendergőket. Most ők is rádöbbennek arra: tenni ké­ne valamit. Igaz ugyan, hogy kissé késői lenne ez az ébre­dés, hiszen amit a többiek tettek fél évtized alatt, ripsz- ropsz behozni aligha lehet. De még most is jobb a gyors cselekvés, mint a megenged­hetetlen tétlenség. — trömböczky — A Jászsági Állami Gazdaság sörpalackozó üzemében na­ponta mintegy 180 ezer üveget töltenek meg Kőbányai világos sörből Mit szeretne a vásárló ? Cipőbörze Tízezernél több közönség- szavazat ismeretében folyta­tódott tegnap a pécsi orszá­gos bőr- és cipőipari szak­vásáron a gyártók és termé­keik iránti érdeklődő ke­reskedelmi vállalatok kép­viselőinek tárgyalása. Az ötödik pécsi cipőbörzén — amelyen több mint hatmillió pár lábbeli gyártásáról illet­ve értékesítéséről köt meg­állapodásokat a két fél — a közönség minden eddigi­nél nagyobb számban nyil­vánította véleményét. Leg­többjüknek a Sabaria, a Du­na, a Tisza és a Minőségi Cipőgyár kollekciója tetszett. Ezeken kívül sikerük volt az Alföldi Cipőgyár termékei­nek is. A Sabaria külünösen bé­bi-, gyermek-, lányka- és fiúcipőivel, a Minő a höl­gyék számára készített mo­delljeivel, a Tisza pedig fér­te- és szabadidő-cipőivel hódította meg a közönségét. A férfiak számára tervezett lábbelik közül leendő vise­lőik egyébként a Bonyhádi Cipőgyár termékeit tartot­ták a legszebbeknek. A szakvásáron kiállított mun­kacipők, női- és férfiszan­dálok valamint a férficsiz­mák és alkalmi cipők vá­lasztékát a közönség szű­kösnek találta. Érdekes tapasztalatokat gyűjthettek a szakemberek a vásárlók választási szem­pontjairól. Mint azt a kér­dőívre adott válaszok tanú­sítják, a férfiak és a nők a ptpők kényelmességét tart­ják legfontosabbnak. A má­sodik helyre a nők az árat, a férfiak pedig a lábbeli minőségét sorolták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents