Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

A régi lexikonokban ez olvasható: „Nád: évelő, három méter magasságot is elérő pázsitkóró, csöves, bütykös, igen kemény szárral, metsző gerincű, hosszan kihegye- sedő keskeny levelekkel... A nádtermelés hazánkban régebben nagyon jelentékeny mívelési ág volt... a jó karban lévő nádasok jól jövedelmeznek.”

A Hortobágyon a nád ősidők óta fontos növény. A föld, az anyag mellett az építkezések leghasznosabb anyaga volt, „csör- mőjét” tüzelésre használták, friss hajtásait jószágok legelték.

Ma: a Hortobágy területén működő gazdaságok számára jelentős kiegészítő bevételi forrás a nádaratás, nádfeldolgozás. A

Tiszaörs — nagyiváni Petőfi Tsz ebben az évben több, mint 500 hektárnyi területről takarítja be a nádat, körülbelül egymillió kéve „termésre” számítanak. A betakarítással egyidejűleg folyik a feldolgozás is a szövetkezet nádüzemében: lemez és szövet készül. A termés 80 százalékát tőkés országokba exportálják — a Fertő tói Nádgazdaságon keresztül, amely közreműködik az aratásban, feldolgozásban, szállításban is. Az idén a szövetkezetben mintegy 10 millió forint bevételre számítanak a nádasok termése után.

(Képeink a nádaratás, nádfeldolgozás egy-egy mozzanatát örökítették meg.)

_ — vj —

Hortobágyi

FOTÓ:

T. KATONA LÁSZLÓ

nádaratók