Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-24 / 19. szám

1985. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Űj OTP-fiók épül Jászladányban. Az intézmény fölött négy lakás is lesz. A kivitelezést a helyi termelőszövetkezet szakemberei végzik A 32-oa müút mentén Egy fejlődő kis település: Szászberek Kollektív bölcsesség helyett paragrafusok Tempósan: halad a busz Jászberény felé. Szolnoktól 18 kilométerre kigyullad a leszállást jelző lámpa. — Ez még csak. Szászberek — szól az egyik előzékeny utas. — Én már itthon vagyok — mosolyog vissza a meg­szólított. — És nem ez még, hanem ez már! — Szászbe­rek. Kíváncsivá tesz a leple­zetlen büszkeség. Első utam a tanácshoz vezet. Előttem friss kenyeret dédelgető, idős ember halad komóto­san. Nyomában egy fekete tacskó bukdácsol a hóban. — Mostanában gyakran kevés kenyér érkezik a boltba, de nekem még jutott — mond­ja derűs elégedettséggel. Kissé meglepődöm a sza­vain, de mire rákérdeznék, már el is tűnik egy kapualj­ban. A fiatalok is maradnak A tanácsi kirendeltség ve­zetője, Lakd Imre az olaj- kályha melletti székire mu­tat és magabiztosan kezdi a beszélgetést. Szavaiból ki­cseng, hogy minden Szászbe- reikkel kapcsolatos dolog fontos számára. — önálló Szászberekről 1950 óta beszélhetünk. Ak­kor volt az első tanácsvá­lasztás. Azelőtt ezen a ré­szen csupán kisebb-nagyobb majorságok voltak. A hatal­mas birtokokat gazdag bárók uralták. A régi parik az Eszter- házy-kastély parkjának szép­ségével vetekedett. Euixjpa- szerte híres volt. De ez már csak: az emlékek között él. A felszabadulás után ugyan­is házhelyeket alakították ki rajta. A kezdetkor mind­össze négy-ötszáz ember élt itt, ma ez a szám duplájára nőtt. — Több, mint ezer em­ber, mivel foglalkoznak? — A lakosság 60—70 szá­zaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Annak idején a Kohner bárótól államosított 200 holdon kezdtünk gaz­dálkodni. Később, 1967-ben egyesültünk a zagyvarékasi Béke Tsz-szel. Emellett ér­demes megemlíteni a szol­noki Vasipari Vállalat kihe­lyezett akikumulátorüzemét, amely jelenleg száz embert foglalkoztat. — Sok kis települést fe­nyegeti az a veszély, hogy kiöregszik, a fiatalok más­hol próbálnak boldogulni. — Igaz, a község lélek- száma évek óta stagnál, de a fiataljaink nem menekül­nek el. Ennek elsősorban az az oka. hogy nagyon olcsón tudunk telket biztosítani le­települni kívánóknak. Már tízezer forintért is adunk házépítésre alkalmas terüle­tet. A közlekedéssel sin­csenek problémáink. — Szórakozási lehetőség? — Van egy kis művelő­dési házunk. Túloznék, ha azt mondanám, hogy a prog­ramok csodálatosak, de az az igazság, hogy egy jónevű művész ma már csak horri­bilis összegért jön vidékre. Mégis az a tapasztalat, hogy a szerény programok elle­nére is több fiatal látogatja az intézményt, mint más na­gyobb településeken. (Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy a falóban ez az egyet­len alkalmas színtere a tár­sasági életnek.) — Es a \közellátás? — Hosszú évekig ez volt a legnagyobb gondunk. Most végre ezzel kapcsolatban is tudók jót mondani. Az el­múlt két évben az áfész be­ruházásának köszönhetően felépült az új boltunk és mellette a korszerűen be­rendezett italbolt. Igaz, egy­két' apróbb simításra még szükség van. de legalább elmondhatjuk, hogy ez a vágyunk már megvalósult. A gyümölcs- és a zöldségel­látást is megoldottnak te­kinthetjük. ugyanis már négy magánkereskedő igyek­szik kielégíteni az igénye­ket. Mialatt beszélgetünk, a folyosón feltűnik egv-két falubéli ügyfél. Nem tartom fél tovább gondjaik orvos­lóját. Öröm a napközi A régi kastély felé hala­dok. amit’ most alsótagozo- tos iskolások birtokolnak. A bejárat előtt szánkók sokasá­ga. Odabent tízórait majszo­ló, és játékba belefeledke­ző gyerekek zsongása. Az ebédlőben három fiatal pe­dagógus beszélget. — A mostani helyzet ha­marosan megváltozik — mondja Gyári ásiiné Nyitrai Katalin. — Amint látja, csak alsó tagozatosaink vajá­nak, és a harmadik, negye­dik osztályt kénytelenek voltunk összevonni. Igaz, annak idején ezt a kis lét­szám is indokolttá tette. A tervek szerint a következő tanévtől megszűnik az ösz- szevonás, és reménykedünk abban is, hogy a későbbiek­ben talán a felsőseink is visszakerülhetnek Zagy va­ré kasról. (Jelenleg ugyanis minden nap külön busszal járnak át a szomszédos fa­luba.) — Miből gondolják ezt? — Mostanában egyre több szó esik a kis települések gondjairól, és ez kiterjed az oktatás nehézségeire is. A tv Hatvanhat című műsora is napirendre tűzte ezt a témát. Kíváncsian várjuk az illetékesek hozzászólása­it. Az előbbiekhez még csak-' annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mi azt is nagy ered­ménynek tekintjük, hogy végre sikerült megszervezni a délutáni napközis foglal­kozást. — hangsúlyozza Mis- kolcziné Kézér Malvin, az öszevont osztály vezetője. — Hogy érzik magukat itt Szászberken, mint fiatal ta­nárok? — A helyi vezetőség min­denben támogat bennünket. Az ellátással azonban nem mindig vagyunk elégedettek. Már elég hosszú ideje ke­vés kenyér és tej érkezik a boltba, pedig ezék alapvető dolgok. Tőkehúst is csak mutatóba látunk, pedig az új boltban minden lehető­ség adott az árusításra. Fü­zetet, tanszert hiába ké­rünk, pedig csak meg kéne rendelni. önálló körzeti orvos Pedig, pedig, pedig .. . csák az igényekhez kéne igazítani a megrendelést. S ha a feltételek adottak, ért- hetelennek tűnik ez a hiá­nyosság. — Milyenek a kulturális lehetőségek egy pedagógus szemével? — A hetente egy alkalom­mal látogatható a mozi. Van egy kis könyvtár, amelyben mi alig találunk szakirodal­mat, de a gyerekek számára is sokszor hozzáférhetetlen a korai zárás miatt. Mire a napköziből elindulnak, már alig marad idejük a könyvvel való ismerkedés­re, válogatásra. A hiányos­ságokat magunk próbáljuk áthidalni néhány általunk szervezett programmal. Leg­utóbb például Szolnokon voltunk színházban. — Pár évvel ezelőtt az orvosi ellátásra is panasz­kodtak. — Azóta ez a problémánk is megoldódott, önálló kör­zeti orvosunk van ... A Szászberekről kialakult kép egy kívülállónak csak részben támasztja alá reg­geli utazótársam büszkesé­gét. Egy azonban bizonyos. Az itt élők ragaszkodnak lakóhelyükhöz, az elért eredményekre büszkék és reményekkel telve néznek az új esztendőre. Szászberek nem jut az elnéptelenedés­sel fenyegető kis települé­sek sorsára. Bizonyítják ezt- azok a szép új házak, a rendezett utcák is. amelyek közt az idetévedő idegen visszajut a 32-es műút mentén találha­tó buszmegállóba. B. K. Három napon át Száz reklámfilm Cannes-bál Az 1984. évi cannes-i rek­lámfilmfesztivál száz díja­zott alkotását tegnaptól há­rom napon át vetítik a ha­zai gazdasági szakemberek­nek és reklámpropagandis­táknak a Magyar Kereske­delmi Kamara filmbizottsá­ga szervezésében. A cannes-i felsztiválra 31 ország reklámfilmesei 1930 filmmel neveztek be. A ma­gyar reklámfilmgyártást hat film képviselte, s közülük az egyik — az Exotic dezodoro­kat hirdető —, nemzeti díját kapott. így ez a magyar rek­lámfilm is szerepel a száz filmből álló kollekcióban, amelyet a világ legtöbb or­szágában most mutatnak be. A kamarai filmbizottság értékelése szerint jól érzé­kelhető a videózás térhódí­tása, hiszen mindegyik rek­lámfilm ily módon készült. A bemutatott produkciók többsége — a korábbi fesz- tiválnyértes filmekkel ellen­tétben — cselekményes, rend­kívül hatásos, pedig szinte a legutolsó pillanatban derül csak ki a cselekmény kap­csolata a hirdetett áruval vagy szolgáltatással. Keve­sebb a csillogó, sokat mutató reklámfilm, inkább a min­dennapi élet, az otthoni kör­nyezet jelenségeit elevenítik meg. A magyar reklámok érezhetően lépést tartanak a világ reklámiilmiparának új irányzataival — mondják a filmbizottság szakemberei. Nálunk évente 800 rövid és 400 hosszabb reklám propa­gandafilm készül, 10 százalé­kuk már az olcsóbb, ugyan­akkor több trükköt alkalma­zó videotechnikával. Egy éve működik Innovációs pénzintézet Egy éve működik sikere­sen az Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Tásulás, amelyet az OKISZ és az Állami Fej­lesztési Bank hozott létre az ipari szövetkezetek innová­ciójának finanszírozására. A társulás több mint száz ipari szövetkezettel, kisszö­vetkezettel kezdett együtt­működést, vizsgálta meg mű­szaki fejlesztési elképzelé­seiket. javaslataikat. Több mint 30 esetben kötött szer­ződést. A tapasztalatok ked­vezőek, az előzetes számítá­sok szerint a társulás az el­ső esztendejét szerény nye­reséggel fogja zárni. Aki kérdezett, az a tanács­tag volt. Aki válaszolt, az a tanács vb-titkára. — Nem fogadom el, — mondta a tanácstag. És a többiek? A tanács választott testületé? Szavazás. Mellet­te? Ellene? Tartózkodott? A végeredmény: a testület ne­met mondott. Csupán ennyi történt Be- senyszögön a tanácsülésen, másfél hónappal ezelőtt, de­cember 4-én. Véleményt nyilvánítottak a tanácstagok. (Szokatlan, de tökéletesen törvényes.) A NEM egy emberen mú­lott. Döntetlennél a tanács­elnök a válasz elfogadása el­len szavazott. (Szokatlan, de tökéletesen törvényes.) Egy maszek virágüzletnek épülő bódé csigázta fel a ke­délyeket, amiatt szakadt két táborra a lokálpatrióták tes­tületé. Ki az ellenszavazatá­val, ki a tartózkodásával ad­ta tudtára a vb-titkárnak, hogy nem tetszik neki sem a válasz, sem az, hogy egy vályogbutikot közterületen, két tekintélyes középület (a művelődési ház és a taka­rékszövetkezet) közé, annak az udvarába, szakszerűb­ben, az előkertjébe, úgyszól­ván begyömöszölnek, ráadá­sul úgy hogy az kilóg a sor­ból. (Szokatlan, de tökélete­sen törvényes.) A vályogfal egyre csak emelkedett! Mitér háta testületi NEM? Mennyit nyom a latban a ta-. nácstagok véleménye, no és az elnök szava? —Sarkítják a kérdést, akik a nemre sza­vaztak. — Semmit! —mond­ják, és a virágüzletre mutat­nak. Tető alatt van. A tulaj­donosa vétlen. Most már Vnínden engedélyei megvan, minden előírást betartott, be­fizette a köziterület igénybe­vételéért a 300 forintot, és havonta használati díjként annyit fog fizetni, mintha egy sóderkupacot tárolna a járdán. Minden tökéletesen törvényes, nincs az a ható­ság, amelyik beleköthet. Márpedig a virágüzlet építé­sének elbírálása, engedélye­zése a hatóság dolga, semmi köze hozzá a választott tes­tületnek : a tanácsülésnek, így érvelt és érvel ma is a tanács vb-titkára, s hangoz­tatja, hogy nem ilyen ügyek­ben kell élni a demokráciá­val Furcsa mód, mintha épp ezt bizonyítandó, vett feltű­nően nagy lendületet a ta­nácsülést követő napon a virágüzlet építése. Igaz, előt­te már építési engedély nél­kül az alapot kiásták és le­betonozták. (Nem szokatlan, de törvénytelen.) A szándékával merőben el­lenkező hatást váltott ki a testületi NEM. Ezt el lehetett érni vele. De azt nem, ami­hez egyébként egy vadidegen feljelentése is elég, neveze­tesen, hogy leállítsák az építkezést, elrendeljék a vizs­gálatot, a másodfokú szakha­tóságra (szolnoki Városi Ta­nácsra) bízzák az ügy tisztá­zását. A tanácsülés ennyit nem nyomott a latban. Ez nemcsak hogy szokatlan de törvénytelen is. Egy 20 négy­zetméteres vályogbódé nyir­bálta meg egy testület presz­tízsét, a kész tények elé ál­lított tanácselnök tekinté­lyét, és indított el rosszin­dulatú találgatásokat a vb- titkár részrehajlásáról. Egy 20 négyzetméteres bó­dé tereli el ma is a beseny- szögiek figyelmét fontosabb dolgokról (mondjuk a rég óhajtott, épülő százszemélyes óvoda költségeit csökkentő társadalmi munka szervezé­séről). Egy húsz négyzetmé­teres bódé rontja egy falu közérzetét, idegesíti a taná­csiakat, s teszi nyilvánvaló­vá az egész falu előtt, két tanácsi vezető kötélhúzását s meglehet, hogy az „erő” jelképévé válik. Mindez miért? Azért, mert a hatósági ügyekben döntési jogkörrel bíró és a törvé­nyesség betartásáért feless vb-titkár elbagatellizálta már a tanácsülést megelőző­en, a tanácstagi beszámoló­kon elhangzott ellenvélemé­nyeket. Azután nem érdekelte, csak sértette a tanácsülés visszautasítása. Sértette, a NEM, amire a 19 éves taná­csi pályafutása alatt még nem volt példa. A számára szokatlan szituáció előidézőit hibáztatja. Rosszindulatot feltételez. Pedig a kívülálló (tételezzük fel, hogy tárgyi­lagos kívülálló) meghallgatva az ellentétes vélemények szó­lóit, rosszindulatnak a nyo­mait sem vélte felfedezni. Nincs többről szó, mint arról, hogy az elmulasztott véle­ménycsere. a demokratikus véleményütköztetés kiélezett helyzetet teremtett, és be­gyűrűzött a testületi ülésre, ahol nem egykedvűen bólo­gattak a tanácstagok. Vitába szálltak. És ma ez még való­ban nem mindennapos dolog mint ahogyan az sem, hogy a kollektív bölcsességnél a formálisan betartott parag­rafusok erősebbek legyenek. K. K. Elkészült, s az akusztikai próbával — egy hangverseny formájában — már „vizsgá­zott” is a főváros új idegenforgalmi dísze, a Novotel Szálló tőszomszédságában fel­épült Budapest Kongresszusi Központ

Next

/
Thumbnails
Contents