Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

10 Barangolás a megyében 1985. JANUÁR 19. Maguknak építik-szépítik Martfűt ném rossz néven, hiszen, mint sorolja, a nagyközség politikai vezetői ki se lát­szanak a tennivalókból. — Nemrég fejeződtek be a településen tevékenykedő alapszervezetekben a beszá­moló taggyűlések, és a hét eleje óta tartanak a kong­resszusi irányelveket tár­gyaló és vezetőségválasztó tanácskozások. Ez utóbbi feladat során a számunkra újszerű decentralizálási fo­lyamat is sok munkát ad pártbizottságunknak. A ko­rábbi öt pártalapszervezeten kívül egy önálló tanácsi, há­rom növényolajgyári alap­szervezet és az utóbbiakat összefogó üzemi pártalap- szervezet élére is új veze­tőséget kell választanunk. Több évi körültekintő ká­derpolitikái munkánknak köszönhető, hogy előrelátha­tóan nem lesz gond a hu­szonöt új politikai posztra megválasztani a megfelelő személyeket. Arra azért szívesen fordít néhány percet Patkó István, hogy a beszámoló taggyűlé­sek kedvező tapasztalatairól beszéljen. — Kétszázötvennyolc párt­tagunk 85,2 százaléka vett részt az ötesztendei párt- munkát értékelő tanácsko­zásokon, egynegyedük nyil­vánított véleményt. Nem­csak az eredményeket mél­tatták, kritikai észrevételek­kel is segítették a munkán­kat. Elmondták az általános iskoláiban, a téglagyárban, a szakközépiskolában, a nö­vényolajgyárban és a terü­leti alapszervezetben dolgo­zó kommunisták, hogy a jö­vőben nem elég csak is­mertetni, megbeszélni a ha­tározatokat, a végrehajtás A vasúton túl akad még az ötvenes évek elején épült típusházakból, de ima Földvár irá­nyába terjeszkedik a nagyközség jek meg. Minden, ami egy fiatalnak számít, amellett szólt, hogy jó lesz itt a fe­leségem szülőhelyén: meg­becsülték a munkámat ko­rábban a növényolajgyár­ban. jól „startoltam” a sör­gyárban is. Korszerű műve­lődési központ, 42 ezer kö­tetes könyvtárral és mozi­val, kulturált vendéglátóhe­lyek biztosítják a művelő­dési-szórakozási lehetőséget. Tiszaföldváron, 1949. no­vember 2-án, a községi kép­viselőtestület rendkívüli közgyűlésén felolvasták a belügyminiszteri-alispáni rendeletet: 1950. januárjától a Tiszaíölövárhoz tartozó Martfű, kijelölt tanyaköz­pont, önálló község lett. Az akkor valamivel több, mint 3300 kataszteri holdon szét­szórt tanyák lakói, — mint­egy másfélezer földműves és a krónika szerint még az 1800-as évek végén létreho­zott téglagyár munkásai — és a Bata cég által épített telepen élő cipőgyáriak aligha álmodhattak egy olyan ipari nagyközségről, mint amilyen a Szolnoktól délre és húsz kilométerre, a Tisza bal partján található mai település. A történelme is csak alig emberöltőnyi: önálló település-életének harmincötödik esztendejé­be lépett 1984—85 fordulóján Martfű. * * » Csak sietős emberekkel találkozom a nagyközség fő­utcáján. amely egyben a 442-es számú országút. A vakító januári verőfényben is tiz.enegynéhány rovátká­val a nulla fokot jelző vo­nal alá zsugorodott a hő­mérők higanyszála. ezért szaporázzák úgy lépteiket az ABC-be, az orvosi ren­delőbe. vagy a napi bevá­sárlás. az ügyes-bajos dol­gaik. végeztével hazafelé igyekvők. Dehogyis bánják a hide­get, a havat az öregek, nap­közi otthonának törzsven­dégei. A valóban otthonosán berendezett társalgóban kö­zös rádióhallgatással, tévé­nézéssel. kéziimunkázással ütik agyon az időt. No, és persze beszélgetéssel. Fel­idézni való emlékük akad bőven, hisz mozgalmas éle­tük volt. A Martfű-szerte csak. Kati néninek ismert — szólított Hevesi Tóth Ist- vánnénak kiváltképpen. — Kilencszázötvenben, amikor önálló lett a telepü­lés, éppen így január dere­kán. megválasztottak az it­teniek bírónak. Októberig, az első tanácsválasztásokig töltöttem be ezt a tisztet. Akkor, mint negyvenötös párttagra, a párttitkári te­endőket bízták rám. A szét­szórt tanyavilágban élő ezer- négyszázvaláhány martfűi­ből csak hatan találtunk ak­kor egymásra, kommunis­ták. Kevesen voltunk, de te­li lelkesedéssel. Hogy miért lehetett az- időtájt lelkesedni ? Az egy­kori oárttitkárasszony így idézi fel az önállóvá lett te­lepülésen kapott első poli­tikai megbízatásukat: — A legrosszabb körül­mények között élő tanyasi­aknak meg a téglagyáriak­nak kimért telkekre, állami kölcsönnel épített házakból kellett kialakítanunk egy majdani község magvát. A vasúton túlra, a cipőgyár központi épületével szemben tervezték az új települési helyet. Martfű később még­is Tiszaföldvár irányába épült tovább. Ma is hihetet­lennek tűnik, de egy év se telt bele, felépült a 112 A tavaly szeptemberre, határidőre és .jó minőségben átadott új, .nyolctantermes iskolában Kellemesen telnek Hevesi Tóth Istvánná és társai — képün­kön ő balról k inásodik — napjai az öregek napközi ottho­nában — Ami engem illet — veszj át a szót Zugné —, nekem sem lenne miért el­pályáznom onnan, ahol a szüleim is békességben meg­öregedtek. Teljesen megol­dották Martfűn az egészség- ügyi ellátást, nem volt gond a gyerekek óvodai, iskolai elhelyezésével. Ha esetleg a nagyszüleik foglalkozását választanák, lesz hol tovább tanulniuk is helyben, a ci­pőipari szakmunkásképzőben vagy a szakközépiskolában. Nekem nagyon jól jön az újabb kétszáz martfűinek és környékbelinek munkát adó sörgyár átadása. Laboráns­ként el tudtam helyezkedni az NDK-ban szerzett vegy­ipari szákimunkásbizonyít- ványommal. Így, hogy mind­ketten helyben dolgozunk, bizonyára könnyebb lesz megvalósítanunk családi ter­veinket. Vajon mik a nagyabb kö­zösség, az önálló életének harmincötödik évébe lépett Martfű nagyközség tervei ? Erről ismét Balogh Editet, a tanács vb-titkárát faggatom. — Végrehajtó bizottsá­gunk; a héten véleményezte, január végén terjeszti a ta­nácsülés elé az 1985. évi fej­lesztési tervünket. A 29 milliós költségvetési elő­irányzatunk csaknem nyolc millióval nagyobb az előző évinél. de megnövekedett feladataink miatt ez nem jelenti az ellátási színvonal ugyanilyen arányú növelé­sét. Be kell fejeznünk a ta­valy átadott nyolctantermes iskola nemzetközi méretű tornacsarnokát, a kivitelező, a Szotév. ígérete szerint áp­rilis negyedikén felavathat­juk a sportlétesítményt. Az ugyancsak tavaly készült tanuszodát községi stranddá fejlesztjük az idén, újabb medence és öltözők építésé­vel. Folytatjuk a gázprog­ramot, megkezdjük egy rég­óta nélkülözött szolgáltató­ház építését. Űjabb 45 la­kást szeretnénk átadni, hu­szonkettőnek az építését pe­dig előkészíteni az év végé­ig. És, miután eddig a mennyiségi fejlesztésekkel kellett többet törődnünk, tnost szeretnénk minőségi­leg is előbbre lépni. Egy, a mostaninál egységesebb te­lepülésképet akarunk kiala­kítani, fásítással-parkosí- tással növeljük a község zöldterületét. Röviden szól­va, szeretnénk, ha minél nyilvánvalóbb lenne, amit az Űj Magyar Lexikon már a hatvanas években meg­előlegezett Martfűnek: „Szé­pen kiépített település a Tisza partján.” Temesközy JFerenc Zug Lajos: — ÜJabb kétszáz martfűinek és Jkömyékbeli- nek ad majd munkát a sör­gyár idejének lerövidítése érde­kében névre szólóan meg kell jelölni mindenkinek a feladatát. Javasolták azt is, hogy tegyük rendszeresebbé és gyorsabbá az információ- cserét a vezetőségek és az egyes párttagok között. Jó hangulatban készülnek a martfűi kommunisták a február másodikára terve­zett pártértekezletükre. A nagyközségi pártbizottság titkára szerint ez feltétlen összefügg azzal, hogy a 35 évvel ezelőtt önállósult te­lepülés ma olyan, amilyen. — Ismerik, összefüggései­ben értik a párttagjaink és a pártonkívüli lakosság is, az ország fokozódó gondjait. Véleményem szerint nincs olyan martfűi lakos, aki ne értékelné nagyra, hogy nagyközségünkben nem tört meg a fejlődés. Amit a la­kosság tett ennek érdeké­ben. azt abban a tudatban tette, hogy magának gyara­pítja. építi-szépíti a telepü­lést. Van miről beszámol­nunk a pártértekezleten: az oktatás- és az egészségügy­iben 1980-ban még meglévő hiányosságokat napjainkra törölhettük a megoldandó gondok listájáról. Az előző oártértekezleten még ' csak felvetett földgázprogram ezernél több lakásban és a martfűi intézmények több­ségében azóta már valóság. Van-e hát alapja a jó poli­tikai közérzetnek? A harmincöt év előtti másfélezerről napjainkra csaknem hétezerre nőtt Martfű lakosainak száma. A népesedési statisztika egy másik meglepő adata: az ipari nagyközségben 32 év az átlagéletkor. Kevesebb, mint azok éveinek száma, akik az önállósulás eszten­dejében. 1950-ben születtek. A ..harmincasokhoz” tarto­zik az átadás előtt álló sör­gyárban dolgozó Zug há­zaspár is. — Hogy mi vonzza ide, mi tartja itt Martfűn a fia­talokat? — kérdez vissza Zug Lajos, a gvár téemká- szerelője. — Én például NDK-beli és líbiai munka­helyek után kötöttem ki itt. Szolnoki lakos voltam, gon­dolhatja. a sok évi külföldi munka után nem lett volna anyagi -akadálya, hogv ott vagy más városban teleped­Az idei felszabadulási évfordulón 1— ígérik a Szotév ibrigádjal h- felavathatják a martfűiek új büszkeségét, aa iskola (nemzetközi méretű tornacsarnokát Beszélgetések egy tanyaközpontból lett ipari nagyközségben családi ház. Található még néhány az akkori egy-két- szobás épületekből a Petőfi, az Arany János meg a Rá­kóczi utcában. A napköziotthoni beszél­getések köziben, ha szóba kerül, hogy mire jutott há­rom és fél évtized alatt az egykori tanyaközpont, a nyugdíjastársai gyakran felteszik a kérdést Tóthné- nak: hitted volna Katikám? — Nem mondom, hogy a növényolajgyárban hittem, illetve hittünk, vagy éppen tanuszodában, esetleg gáz­fűtéses. emeletes házakban. Egyáltalán: hittünk mindig Martfű jövőjében. Ha vala­mit csinál az ember, annak csak akkor van értelme, ha hisz is benne. De sokat el­mondtam ezt! Volt is hol, meg alkalom is bőven. Merthogy nemcsak párttit­kár lettem 1959-ben, hanem hétszáznyolcvan'hat válasz­tópolgár bizalmából az első martfűi tanács tagja is. Harminc évig voltam ta­nácstag. » * * Egy évtizede nagyközség volt már akikor Martfű, amikor 1980-ban Hevesi Tóthnét az egészsége figyel­meztette: elég lesz. add át másnak a stafétabotot! Volt aki átvegye. Tőle is, és az első tanácselnöktől. B. He­aves Jánostól is. Korosztá­lyok adták azóta kézről- kézre azt a bizonyos stafé­tabotot. de egy valami úgy tűnik, nem változott: a TótJhnék. a Hegyes Jánosok lelkesedésével végzett átla­gon felüli munka nem jellem­zi kevésbé az utódokat sem. Gyengélkedik, azért nem ta­lálom a hivatalában, a mos­tani tanácselnököt, Oravecz Károlyt. A fiatal vb-titkárnő, Ba­logh Edit tájékoztat arról, hogy mit jelent ma Martfű­nek az ipar. amely a cipő- és téglagyár révén 1950- ben, amikor független lett Tiszaföldvártól. már megha­tározó volt a település gaz­dasági életében. — Az iparág legnagyobb hazai, és Közép-Európában a negyedik legnagyobb üze­mévé fejlődött időközben a Tisza Cipőgyár. Évi terme­lése 2,7 milliárd forint. A magyar növényolajipar leg­korszerűbb gyára települt ide 1980-ban. Alig több mint félezer dolgozóval évente 4 milliárd forint termelési ér­téket produkál. Nagyközsé­günk határában épül, a má­sodik negyedévtől már ter­mel majd az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár. A há- romezerhatszáz aktív, kere­sőképes martfűi lakosból két ezerh étszázna k az ipar biztosít helyben kereseti le­hetőséget. Mindössze há- romszázharmincan járnak el naponta dolgozni, első­sorban a környező rfiező- gazdasági nagyüzemekbe. A vb-titkárnőtől hallot­takból ítélve nem élnek rosszul a martfűi munká­sok. ' — Nem' lenne szerencsés ezt azzal illusztrálni, amit a helyi vásárlási statisztika mutat. A gyárakban foglal­koztatott sok bejáróval együtt ugyanis a „nappali lakosság” száma megközelí­ti a tizenegyezret. Annál többet mond az OTP-fiók tavalyi mérlege: az 1980. évi 40 millióval szemben 1984- ben a martfűiek 61 millió forintnyi pénzét őrizte az OTP. A Martfűre települt, egy­re fejlődő ipar mind na­gyobb termelése révén — folytatja Balogh Edit — együtt gyarapodnak a köz­ségbeliek és maga a telepü­lés is. — Az 1950-iben 112 ház­zal „megalapozott” Martfű nagyközségben ma, a csalá­di házakkal együtt, több mint 2300 lakást tartunk számon. Ebből 1300 már te­lepülésszerű. többszintes la­kóház. Az utóbbiak előköz- művesítéséhez és építéséhez ebben az ötéves tervben ed­dig három és fél millió fo­rinttal járultak hozzá a he­lyi ipari és a környékbeli mezőgazdasági nagyüzemek. Ugyanezek a cések másik hétmillió forinttal segítet­ték a tavaly átadott nyolc- tantermes iskola létrehozá­sát. az óvodák bővítését. És nagyon sokan vannak most már a Hevesi Tóth néniék­hez hasonlóan lelkes mart­fűiek: az utóbbi öt évben 1300 forintról ötezer forint­ra nőtt. az évente végzett társadalmi munka egv la­kosra jutó értéke. Az 1980. óta önálló nagy­községi pártbizottságon nem mondja Patkó István, hogy nem szívesen látott vendég nála ezekben a napokban a kíváncsiskodó úiságíró. Pe­dig, ha mondaná se vehet-

Next

/
Thumbnails
Contents