Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-17 / 13. szám

1985. JANUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S „A gyermekem vagy. Az enyém. Ha gyönyörű vagy, ha egészséges vagy; az enyém. Ha csúnya lettél, ha sérül­ten születtél; akkor is az enyém vagy. Si­ker vagy bukás a sorsod? Én megérte­lek. Az én vállam mindig itt van, hogy ráborulj; a kezem mindig nyújtom feléd. Mit segítsek? Mit adjak magamból? Bármire van szükséged, én segítek, ha tudok. Ha soha nem köszönnéd meg, ak­kor .is. Mert amit teszek, érted vállalom, gyermekem” A kapcsolat egy életre szól. A kötelék eltéphetetlen. Sze­retet? Több ez annál. Szere­lemféle? Több ez annál. Amit a szülő vállal a gyer­mekéért, nem kötelességből Göncziné előtte csak ritkán mozdult ki Kunhegyesről. Többnyire akkor, amikor Pestre a Heim Pál Gyer­mekkórházba vagy pedig gyógytornára vitte őket. Mert megpróbált mindent, amit csak lehetett. Hosszú az út a remény haláláig. Dolgozni se járt, malacokkal, tehenek­kel bajlódott otthon, hogy kiegészítsék az apa keresetét. Spórolt pénzükből „vettek egy Trabantot, és az asszony megtanult autót vezetni. Ró­zának el kellett jutnia Bé­késcsabára ! teszi. Az áldozat, az erejét meghaladó segíteni akarás neki természetes. A sorsa. Fölvállalja, s viszi végig amíg csak kell. — Ügy vezettem, hogy mindig előttem vodit a tér­kép — emlékszik vissza az asszony. — Arról néztem hogy merre kell menni. A konzultációk mindig két hétig tartottak. Hét végén az apa ment el a lányért. Va­sárnap este pedig visszavit­te a városba. Róza elemző-statisiztikus- ként, helyezkedett el a BHG kunhegyesi gyárában. Ülünk a lakás legnagyobb szobájában. Megvan minden bútor, ami csak „illik” egy szobába, igaz, nem a legdrá­gábbak közül. — Hogy bírták egy fizetés­ből? — kérdezem az asz- szonyt. — Hát... összehúztuk ma­gunkat. .. Kellett is, mert közben építkeztünk, szobákat ragasztottunk a házhoz. Nem költekeztünk, nem mentünk sehová. Se moziba, se szín­házba, se kirándulni. — Nyaralni, üdülni sem? — Egyszer voltunk Haj­dúszoboszlón, de az nem ke­rült sokba, oda meghívtak bennünket, amikor a rok­kantak éve volt. Rózát reggel az édesanyja viszi, délután az édesapja hozza a gyárból. Mi lesz veled, Judit ? Judit. a kisebbik lány gimnáziumban tanul, utol­só éves. A matematika és az orosz az erőssége, de nem panaszkodhat az angoltudá­sára sem. — Talán az angollal kezd­hetnék valamit — gondolko­zik fennhangon. — Levelez­hetnék, fordíthatnék egy gyárnak, vagy üzemnek... De a nyelvtanulás csak akkor ér valamit, ha az ember meg­fordul abban az idegen or­szágban is. Én pedig... — el­hallgat. Göncziné a fejét csóválja, és tanácstalanul mondogatja: — Nem tudom, mi lesz, nem tudom... Az lenne jó, ha Ju­dit is irodai munkát kapna valahol, mint Róza... Bedol­gozást nem tud vállalni, mert nincs meg hozzá a kézügyes­sége. Nemcsak a láb, a kéz is károsodott... Nem mondja ki, amit egy pedagógus ismerősük így fo­galmazott: „Nem fiatalok már a szülők, nincs erejük ahhoz, hogy mégegyszer vé­gigcsinálják azt, amit Rózá­val”. Az anya ezt nem mondja ki. Talán azért, mert még nem adta föl... .Paulina Éva Tolókocsiban A ház nagy, de nem hival­kodó. Aki szakértő szemmel méregeti, hamarosan rájön, hogy régebben kisebb volt, csak időközben toldottak hozzá egy-két szobát. A kunhegyesi Gönczi La- josné két gyermeket hozott a világra. Egészséges fiatalasz- szony volt, a férjének se volt semmi baja, a rokonok is mind épkézláb emberek; ki gondolt voilna a bajra? És arra, hogy a baj meg­ismétlődik? Mindkét lánya tolókocsiban él. Mindkettő okosnak, eszesnek született. Taníttatni kell hát őket min­denáron — fogalmazódott meg a szülőkben. Göncziék sok mindent pró­báltak már. Volt olyan idő­szak, amikor az asszony mindkét gyereket az isko­lába hordta. A kisebbiket a nagyobbik ölébe ültette, úgy tolta őket. Róza. a na­gyobbik magánúton is tanult. — Ide járt a tanárnő a la­kásunkra — emlékezik Gön­cziné. — Kedves, lelkiisme­retes asszony. Ha a lányom­nak nem volt már lelkiere­je mindig tudott neki erőt adni. Ha például nehezebben ment a számtan, együtt ol­dottak meg minden feladatot, ami a könyvben volt. Még csak azt se mondhatom, hogy sokat kellett fizetnj a taní­tásért. Gyakran azzal viszo­noztuk a tanárnő munkáját, hogy vigyáztunk a kisgyere­kére, amikor ő nem ért rá. Róza befejezte a gimnázi­umot is. Megint ott volt a 'kérdés; hogyan tovább? A fejben lévő „tőkét” nem sza­bad elpazarolni, a tehetsé­get, a tudást fejleszteni kell. Békéscsabán a pénzügyi és számviteli főiskolára felvéte­lizett sikeresen. Levelező ta­gozaton (tanult. Konzultáci­ókra kelletit járnia. Szerényen éltek Lakossági jövedelmek adóztatása Megkezdték az adatok feldolgozását Egységes kulcsok, arányos közteherviselés Megkezdődött a lakosság múlt évi adóiköteles jövedel­meinek összesítése, s a Pénz­ügyminisztérium Számítás- technikai Központjában hozzáláttak az adatok fel­dolgozásához. A lakossági adójogszabályok — mint ismeretes — tavaly módosultak. A korábban te­vékenységenként különböző adókulcsok egységessé vál­tak. s összességében 5—10 százalékponttal csökkent a befizetendő adók mértéke. Az adókulcsok egységesí­tésével megszűnt az a ko­rábbá helytelen gyakorlleit: ha valakinek többféle tevé­kenységből tevődött össze a jövedelme, a külön-külön történő adózás miatt elő­nyösebb helyzetbe került, mint az, akinek összes jö­vedelme csupán egyetlen te­vékenységből származott. Az 1984. január 1-ig érvényben volt rendszerben külön-kü- lön adókulcsrendszer szerint adóztak a kisiparosok és a magánkereskedők, a lakó- és üdülőhelyiséget bérbe adók, a fuvarból jövedelmet élve­zők, a melléktermékeket gyűjtők és feldolgozók, az ügyvédi munkaközösségek tagjai, a magántevékenysé­get folytató orvosok és ál­latorvosok, az írók és újság­írók, a képző- és iparművé­szek. Az egységesítéssel a Pénzügyminisztérium érvé­nyesíteni kívánja azt az el­vet, hogy azonos nagyságú adóköteles jövedelmet — an­nak forrásától függetlenül — azonos mértékű adó ter­heljen. Ezzel kedvező felté­teleket kíván teremteni a minden állampolgárra kiter­jedő arányos közteherviselés érvényesítéséhez. A lakossági jövedelmek adóztatásának módosított jogszabálya 6—800 ezer ál- lampoglárt érint. Adataik összesítésével megállapítha­tó. hogy a különböző forrás­ból származó jövedelmeik után év közben együttvéve elegendő adót fizettek-e. Ha nem, s az adókülönbözet meghaladja a 2 ezer forin­tot. akkor ezt értesítés alaD- ján be kell fizetniük az il­letékes adóhatóságnak. Azok az állampolgárok «zámíthat- nak erre. akik több külön­böző forrásból összesen 55— 80 ezer forintnál nagyobb évi jövedelemre tettek szert 1984-ben. Az új egységes adórend­szer bevezetése során a szakembereknek biztosíta- niok keU. bosv az igazgatá­si munka során minden te­rületen érvényesüljön a jö­vedelmek egységes elvek szerinti adóztatása. A Pénz­ügyminisztérium illetékesei tájértekezleteken készítették fel a végrehajtásban részt­vevő szakembereket. Az el­múlt időszakban elkészítet­ték a feldolgozáshoz szüksé­ges számítógépes programo­kat, és sikeresen ki is pró­bálták azokat. Az eredmé­nyes munka fontos feltétele, hogy az adatszolgáltató gaz­dasági egységék — vállala­tok, szövetkezetek, költség- vetési intézmények — jog­szabályi kötelezettségeiknek pontosan és idejében tegye­nek eleget. A feldolgozást előreláthatólag a nyár ele­jén fejezik be. Az adójogszabályok módosí­tása és alkalmazása része az adórendszer hosszú távú fej­lesztésének. A minden ál­lampolgárra kiterjedő, ará­nyos közteherviselés érvé­nyesítésének feltétele ugyan­is, hogy a lakosság jöve­delmeinek adóztatása teljes körűvé és egységessé váljék. Az egységes személyi jöve­delemadó-rendszer létreho­zásán már dolgoznak a szak­emberek. A munkához fel­használják a jövedelemadó­zás módosításának jelenlegi tapasztalatait is. Gazdátlan hókupacok A mellékutak még jegesek, a főutak tiszták, de... Az utóbbi napokban, he­tekben bőven kijutott a fagy­ból és a hóból. A volán mel­lett ülők és a gyalogosok bi­zonyára megelégedéssel ta­pasztalták, hogy ennek elle­nére közútjaink nagy része járható, nincs fennakadás. Jól dolgoztak az utak kar­bantartói. Pedig korántsem voltak irigylésre méltó hely­zetben. Az Országos Meteorológiai Intézet már előre jelezte a Szolnoki Közúti Igazgatóság­nak a hóesést. Még csak az első pihék szállingóztak a le­vegőben, amikor az igazgató­ság dolgozói megkezdték az „alásózást”. (A hótakaró alá szórják a sót, hogy ne fagy­jon rá a burkolatra.) Január 5-én és 6-án — a nagy hava­zás idején — a megye főút­jaira (a 4-es, a 46-os, a 442- es, stb.) 400 kilométer hosz- szan mintegy 100 tonna sót szórtak. Amikor a hóréteg 5 centi­méter vastagságúra nőtt 28 hóeke állt munkába. Igaz, éppen szombat volt és késő este, de a nagy gépeik volán­jai mellett ülőknek már a szemük sem rebben, ha hét­végi, éjszakai munkára oszt­ják be őket. Január 6-án Varga István, a szolnoki üzemmérnökség művezetője is ügyeletes volt. — A legszigorúbb készült­ségi fokozat, az elhárítási lépett életbe azon a hétvé­gén — meséli. — Szerencsé­re nagyobb szél nem volt, bár az utakon így is kelet­keztek átfúvások. A legrosz- szabbra felkészülve még ka­rácsony előtt fölszereltük a hómarókat a kocsikra, de ezeket nem kellett „bevetni”. Csaik a hóekék és a sószórók dolgoztak. Ám a szokatlan, hosszan­tartó fagy beleszólt a számí­tásokba. Amikor ugyanis —15, —20 fokkal tör ránk a hideg, hiába szórják a sót a havas útra — hatástalan. — Igaz, hogy nem esett nagy mennyiségű hó ;— mondja Losonczi Zoltán, a fenntartási osztály vezető­helyettes főmérnöke. — De az útburkolaton vékony, le­taposott réteg keletkezett, és ez sok helyen meg is maradt, mivel a nagy hidegben nem sózhattunk. — Jelenleg milyen a hely­zet a megye útjain? — Mindegyik járható, a fő­útvonalak tiszták, de az al- sóbbrendűek nagy részét még mindig jégréteg borítja. Amint az idő enyhül, ezekről is eltakarítjuk a havat. Ad­dig is érdesítő anyagokat szó­lunk a veszélyes helyekre,' például az útcsatlakozásokra, a vasúti átjárókra, az autó- buszmegállókra. A szolnoki üzemmérnökség udvarán sorakoznak a hó­ekék, a hómarök. — Most készenlétben van­nak a gépeink — mutatja Varga István. — A mai na­pon reggel dolgoztak; szór­tuk az alsóbbrendű utakat. A főutak tisztaságával és á mellékutak tisztítására tett ígérettel elégedettek lehe­tünk. Az viszont sokunknak feltűnt, hogy az utak mellett kupacokban áll a hó még Szolnok belterületén is. A közúti igazgatóság szerint az elszállítás a városi tanács kommunális üzemének fela­data. — Mi nem foglalkozunk vele — tudtam meg Szolnoki Pétertől, az üzem kommuná­lis ágazatvezetőjétől. — A mi feladatunk az, hogy tisz­tán tartsuk a tanácsi utakat, a járdákat. A hó elszállítása nagyon költséges dolog, nincs is rá pénzünk. — De az utak mentén fel­halmozott hó egyszer elolvad, beszivárog az aszfalt alá. Ügy tudom, ez nem használ a burkolatnak. — Sajnos, ez igaz. Az idén például a nagy hideg miatt kevés sót és sok magnézium- kloridot szórtunk az utakra. Kétségtelen, hogy minden vegyszer káros a burkolatra. Az olvadó hóié rongálja a hidakat is ... Pedig útjaink egyébként is rászorulnak a védelemre. P. É. Aggteleki karsztvidék, tájegységével li nom7oti mrb Idősek gyógykezelése Tanfolyam orvosoknak, pszichológusoknak Új nemzeti park A hortobágyi, a kiskunsági és a bükki után megalakult az ország negyedik nemzeti parkja; Aggtelek. Az Orszá­gos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal kezelé­sében működő nemzeti park területe a korábbi, mintegy 20 ezer hektáros tájvédelmi körzetével azonos, az aggte­leki karsztvidéket és a hoz­zá szorosan kapcsolódó táj­egységet foglalja magába. Az elképzelések szerint új nem­zeti parkunk központja Jós- vafő lesz. Értékeinek meg­óvása, őrzése. fenntartása; bemutatása és helyreállítása érdekében létrehozzák az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságot, amelynek fel­adata lesz a tájegység és a barlangok féltett kincseinek gondozása. Az igazgatóság hangolja majd össze a terü­leten folyó további tudomá­nyos kutatásokat és feltárá­sokat is. A Magyar Pszichiátriai Társaság gerontopszichiátriai szekciója az István kórház­zal együtt megszervezte azoknak a kórházi orvosok­nak, pszichológusoknak to­vábbképzését, akikre az idős emberek gyógykezelésé­nek javarésze hárul. A január 31-én kezdődő 9 hónapos tanfolyamon egyetemi tanárok, gazdag tapasztalattal rendelkező szakorvosok ismertetik a résztvevőkkel az öregedés folyamatára vonatkozó új megállapításokat. Az új is­meretek az orvostudomány, főleg az öregedés biológiáját tanulmányozó gerontológiai és az idős korúak orvoslásá­val foglalkozó geriátria fej­lődése révén születtek az utóbbi években. Mint dr. Simkó Alfréd, azT orvostu­domány kandidátusa, a ge­rontopszichiátriai szekció el­nöke az MTI munkatársának elmondta: az általános orvo­sok, belgyógyászok ismereteit például a pszichiátria újabb fogalmaival, a pszichiátere­kéit pedig a belgyógyászat újdonságaival gyarapítják. Ez azért szükséges, mert az idős emberek .közül sokan pszichikai problémákkal is küszködnek. Egyes emberek tudatzavarát azonban vérke­ringési elégtelenség, vagy a szervezet cukor-, só-, víz- háztartásának anyagcsereza­vara is előidézheti. Fontos tehát, hogy a körzeti, vagy a kórházi orvos felismerje és gyógykezelje az alapbetegsé­get. így sok esetben meg­szüntetheti vagy javíthatja a pszichikai tüneteket anélkül, hogy a beteget elmeosztályra kellene beutalnia. A tovább­képzéssel szakmai segítséget nyújtanak az orvosoknak ahhoz, hogy az idős embe­reket egészségi állapotuk­nak. illetve betegségüknek megfelelően, s ha szükséges, egymással konzultálva, együttműködve gyógykezel­jék. A gyógyszerek előírásához szintén nélkülözhetetlen az orvosok geriátriai tájékozott­sága, mivel a medicinák fel­szívódása. hatása, kiválasz­tása az öregedő, vagy az idős szervezetben más, mim a fiatalban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents