Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

1984. DECEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 [A tévé “7 képernyőle etett Negyven éve Demokratikus összefogás a felszabadult országrészben Appassionata magyarul körülbelül annyit tesz, mint jszenvedél ye seri. Beethoven egyik szonátája viseli ezt a címet, utalva a zene tartal­mára, mely valóban telve érzelemmel; áradó muzsika. A zeneszerző megidézését — szonátája visszatérő zenei motívuma mind a regény­nek, mind a belőle született televíziós műnek — azért szükséges hangsúlyoznom, mert az egyébként korrekt eszközökkel elkészített tévé­film épp ebben a vonatko­zásban, a szenvedélyesség vonatkozásában maradt adó­sunk, amit a zene sugall és egyben képvisel. A tárgy, a háborús történet megköze­lítéséből hiányzik az ihletett szenvedélyesség. A regény­ből készült tévéfilmben min ­den egy kicsit szordinósan, visszafogottan, tompán szól, (kivéve a beethoveni muzsi­kát, az valóban szárnyal), ami nem a lefojtott indula­tok, szenvedélyek „tompa­sága”, hanem az erőtlenség, az érzelmi „szárazság” -kö­vetkezménye. Vonatkozik ez az egyes különlegesen drá­mai helyzetek megfogalma­zására épp úgy, mint az egyes jellemek kimunkálá­sára. Valahogy nem tudott ma­gával ragadni ez az egyéb­ként kalandokból összeálló háborús történet. És bizony meglepő dolgok is akadtak benne. Mihályfi Imre példá­ul úgy tesz pontot az esemé­nyek végére, hogy egy he­lyett három pontot is alkal­maz, elbizonytalanítva az gondolatot. Amikor a szöke­vények kilépnek a kolostor kapuján, hogy szembenézze­nek a halállal, mert hisz ez várja őket kint, 'e pillanat drámai feszültségéből, szorí­tó hatásából jóformán sem­mit sem érezhettünk meg; sem a menekülőkre váró ve­szedelem, sem ebben a vég­letes helyzetben tanúsított magatartásuk nem vált egy­értelműen világossá szá­munkra. Itt csak kilépnek úgymond a semmibe, a dön­tő lépésnek, a súlyos csele­kedetnek jóformán semmi súlya, s a kíséretül hozzá­adott, az emeieti -jszoblából szóló muzsika is nem hogy erősítené e dráma érzelmi töltését, sokkal inkább va­lamiféle felszínes teatrali­tás felé viszi el a jelenetet. Alig egy éve vagy valami­vel több, hogy Ilkei Csaba kivált A Hétből, és elkezdte a szakszervezeti magazin (irányítását Azóta megesik, hogy önálló riportfilmeKet is készít, dokumentumíilmet szerkeszt és rendez saját maga. Egyre inkább érzi a valóság kihívásait és a te­rep, a mindennapi élet lehe­tőségeit, hogy társadalmunk különböző jelenségeiről szól­jon. Most legfrissebben egy jánoshalmi sajtólevelező arcképét rajzolta meg erős vonalakkal, kicsit talán ér­desen és nyersen, de jelleg­zetes őszinteséggel és egye­nességgel. Südi Bertalan1,! mert így hívják a jánoshal­mi termelőszövetkezet párt- titkárát, 1400 levél megíró- ja izgága ember, a kifeje­zés nemes értelmében. Leg­főbb „baja”: hogy mindegy­re csak jár a tolla. Levele­ket ír szerkesztőségekhez, különböző országos fóru­mokhoz, melyekben telepü­lésének kedvező, de in­kább kedvezőtlen tapaszta­latairól számol be, olykor megtévedt vezetők emberi gyengéiről is lerántva a leplet. Sokan nem is szere­tik, a film dicséretére le­gyen mondva ezt is megmu­tatta, egyesek eílenszenvét e békétlen ember irányában. Südi Bertalanban azt az em­bert ismerhettük meg, aki szívén viseli a szocialista demokrácia ügyét, s akiből egy-egy bizony elkelnék az Szilvás! Lajos ezt a címet adta regényének, amelyből Mihályfi Imre többrészes té­véfilmet készített, s amelyet az elmúlt hét három estéjén sugárzott a televízió. Mindennek nyilván az az oka, hogy a tévéváltozatból, az említett utolsó jelenet­ből is hiányoznak a fősze­replő főhadnagy belső gon­dolatai, meditációi, mono­lógjai, kommentárjai, me­lyek az eredeti mű, a regény tartalmát hitelesebbé tud­ják tenni. De aligha tett jót a tévéfilmnek az a szemlé­letbeli változtatás is, mely szerintem a főhadnagy tu­datán keresztül láttatva kap­juk a történéseket, hanem harmadik személyű. elbeszé­lői megközelítésben A befejezésben is tapasz­talható bizonytalanság, súlytalanság egyben felveti azt az egészre vonatkozó kérdést is, mely minden művészi vállalkozás eseté­ben döntő kérdés: valójában mit is akartak az alkotók ezzel a filmmel? És milyen végső cél mozgatta a kato­naszökevények cselekedete­it túl azon az egyszerű em­beri tényen, hogy haza sze­rettek volna jutni. Ha csak ez lett volna a szándékuk, merülhet fel bennünk az újabb kérdés, akkor viszont miért nem cserélték fel a ka­tonai mundért civil öltözék­re, hisz ezzel sokkal köny- |nyebben megúszhatták vol­na a dolgot. És más hasonló problémák is felvethetők lennének a mondanivaló tisztázása szempontjából. Hogy például pontosabb ha­tározottabb jellemábrázolás­ra lett volna szükség a film­ben, akár erőteljesebb lé­lektani megközelítéssel is. A kommunista érzelmű Szőj ka és a racionálisan gon- dolikodó főhadnagy ábrázo­lásán túl, amelyben érzékel­hető a lélektani ábrázolás igénye is, a többi szereplő ^megmintázásában nagyfokú az elnagyoltság. Az igen népszerű olvas­mányból — sajnos — nem sikerült a képernyőn is ha­sonlóan népszerű munkát átnyújtani a nézőnek. Az Appassionata mindezlek ele lenére sem volt érdektelen, csak korántsem volt oly ér­dekfeszítő, mint lehetett vol­na. ország más településein. Sü- idti Bertalan be m u|t a «ás á val' reflektorfénybe kerül egy olyan embertípus, aki nem­csak a jövőnek, a mának is lehet hétköznapi hőse. A könnyűzene nehéz mű­faj, művelője gyorsan érhet el sikereket, de a népszerű­ség megtartása sehol sem nehezebb, mint éppen itt, ahol egyik divat váltja a másikat. Ha egy énekesben nincs meg az a művészi többlet, ami az igazi érték megszületéséhez kelletik, ak­kor gyorsan elveszítheti vará­zsát. Koncz Zsuzsa nincs híjával annak az aranyfede­zetnek, amely igazán mű­vésszé avathat egy dalost. Népszerűsége töretlen is évek óta, sőt immár évtize­dek óta. Igényes énekes, csak olyasmit énekel, amit a sajátjának érez, talán in­nen az erős hatása. De igé­nyesség jellemzi mindenféle munkáját, sőt ahogy a vele készült portréból kivehettük, ez dominál minden cseleke­detében. Szép és igényesen elkészített arcképet kaptunk róla vasárnap délután Zsu­zsa címmel — sok jó zené­vel és kevés, de pontos szó­val. Sütött az őszinteség eb­ből a portréból, s egyetlen hamis hang nem hangzott el benne. Koncz Zsuzsa ezúttal is, mint általában: teljesen vállalta önmagát. Megtehet­te: ő a könnyűzene koroná­zatlan királynője — uralko­dói allűrök nélkül. V. M. Néplap-fotók 0 megyei pártbizottság vezetői a tárlaton Tegnap délelőtt Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság első titkára és a megyei pártbizottság titkárai megte­kintették a Néplap fotósai­nak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rende­zett tárlatát, s elismeréssel nyugtázták a látottakat. A sajtónap alkalmából Emlákplakett a lapterjesztőknek Tegnap bensőséges hangu­latú ünnepség volt a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat sajtóklubjában. Az ünnepsé­gen azok a postai dolgozók és pártmunkások vettek részt, akik eredményesen te­vékenykednek azért, hogy az újságok — közöttük a Nép­lap és a Népszabadság — minél több olvasóhoz jussa­nak el. Virágh Iván, a Lap­kiadó Vállalat igazgatója kö­szöntötte a megjelenteket, köztük Jakatics Árpádot, az MSZMP megyei bizottságá- hak osztályvezetőjét, A Népszabadság szerkesztő bi­zottsága által alapított Em­lékplakettet Chwalla Emil a Hírlapkiadó Vállalat osz­tályvezetője adta át. Em­lékplakettet kapott Gombos Gyuláné, a szolnoki 2. sz. postahivatal hídapjosztáljyá- nak vezetője, Szatmári Zol­tán, a jászberényi városi pártbizottság politikai mun­katársa. Etlényi Zoitánné, a törökszentmiklósi postahiva­tal hírlapfelelőse, Barta Szil­veszter, a szolnoki Mezőgép Vállalat üzemi pártbizottsá­gának titkára, Lukácsi Pál- né. a jászjákóhalmi postahi­vatal hírlapfelelőse, Boldogh Lajosné, a túrkevei városi pártbizottság politikai mun­katársa, Driszku István, a tiszajenői postahivatal veze­tője és a mezőtúri postahi­vatal Leonyid Iljics Brezs- nyev kiváló munkabrigádja. Ötvenéves a Verseghy könyvtár A Szolnoki Könyvtár és Múzeum alapításának 50. évfordulója alkalmábóli csü­törtökön emlékülést rendez­nek a városi tanács díszter­mében. Az egésznapos ren­dezvény ünnepélyes megnyi­tóval kezdődik, utána a könyvtár és a múzeum tör­ténetéről tartanak előadást egykori vezetők, igazgatók. A délelőtti program Ver­seghy Ferenc szobrának megkoszorúzásával ér véget. Délután előadások hang­zanak el a könyvtárak mű­szaki fejlesztéséről valamint a megyei könyvtárak helyé­ről és szerepéről a jövő köz- művelődési és tudományos életében. Ezt követően adják át az idén alapított „25 éves szolgálatért” emlékérmét, amelyet a Verseghy könyv­tárban eltöltött negyedszá­zados munkáért: kaphatnak a dolgozók. A megyei könyvtár terv- pályázatának értékelésével és az ünnepélyes díjkiosztó­val ér véget a program. Az új könyvtár épületének díj­nyertes pályamunkáit a vá­rosi tanács dísztermében ál­lítják ki. Szeged, Déimagyar- ország cí­mű lap, I. évfolyam 15. száma, vagyis 1944. december 6.: „Felgyújtott házat igen sokat lehetett látni a néme­tek kivonulása után, ellen­ben lovat vagy tehenet egy­általán nem. A nép nagy ré­szét is elhajtották. Házról házra járva gyűjtötték össze az SS-legényék a lakosságot, és puskatussal hajszolták őket maguk előtt. Korra, nemre nem voltak tekintet­tel. Még a betegeket sem kímélték. Több parasztot agyonlőttek, mert nem volt hajlandó házát, állatait és terményeit a német vandál ösztönök rendelkezésére bo­csátani ... A lakosságnak tehát valóban igazi felsza­badulást jelentett az „ellen­séges” orosz csapatok be­vonulása a „szövetséges” német banditákkal szemben. Szegény magyarok! Hosszú éveken át 'áltatták őket, hogy az oroszok elcipelik Tur- kesztánba a magyarokat vagy Szibériába, és most porosz csizmák rugdossák őket a nyugati határok felé, hogy esetleg Berlin előtt megás­sák az „utolsó” védelmi vo­nalat. Azok az emberek, akik a németek által még megszállt területről szöknek át szabad magyar területre, az itteni viszonyokat ideális­nak tartják ahhoz képest amit odaát tapasztaltak.” Milyenek voltak hát az „itteni viszonyok”, vagyis milyen volt az élet a felsza­badított területeken negyven esztendővel ezelőtt? Nebéz, de mégis remé­nyekkel teli. Az első demok­ratikus magyar lapot, ame­lyet Orosházán nyomtak, és amely éppen 1944. október 15-én, tehát Horthy balul si­került kiugrási kísérletének, s az azt követő nyilas puccs- nak napján került az olva­sók kezébe. Népakaratnak nevezték, a nép lapja akart lenni, a nép akaratát közve­títeni. Éppen ezért arra kér­te olvasóit: „Elvtárs, szólj te is!” Mostanáig hallgatnod kellett. Ezután bátran meg­nyilatkozhatsz. Elmondhatod érzéseidet, gondolataidat. Közölheted . szándékaidat. Lapunk nem valamely klikk szolgálatában áll, hanem a kollektív munkásság sajtó- orgánuma ... Mennél többen gondolkodunk és cselek­szünk. annál szebb, nagyobb eredményeket érünk el. Elv- társ, várjuk soraidat!” És a levelek érkeztek. El­sősorban a kommunistáktól, akik a felszabadulás után kezükbe vették a már sza­bad országrészek sorsának intézését, ök voltak, akik nekiálltak az őszi mezőgaz­Teljes a nagyüzem a Kil- lián György Repülő Műsza­ki Főiskolán. A hallgatók egy része a közelgő vizsga- időszakra, másik része pedig a különböző kulturális fesz­tiválokra készül. A múlt hét szombatján iz­galommal teli hangulatban utaztak Budapestre a szolno­ki résztvevők a katonai főis­kolák „40 év — 40 könyv” című olvasópályázatának se- rejgtesti döntőjére. Az ese­ménynek nagy volt a tét­je, hiszen Csak az első há­rom helyezett juthatott to­vább a néphadseregi döntő­be. Az alapos felkészülés, s nem utolsó sorban a törté­nelmi események ismerete alapján az első és a harma­dik helyet szerezte meg a szolnoki főiskola két csapa­ta. dasági munkáknak, hogy az országnak legyen a követke­ző esztendőben kenyere. Igavonó állatok hiányában — ezeket elhajtották a fa­siszták, a traktorok pedig még ritkaságszámba mentek, nehéz küszködés volt min­den barázdaszántás. De csi­nálták az emberek, különö­sen azután, hogy megjelent a Magyar Nemzet Függet­lenségi Front programja, amely leszögezte, hogy „a legrövidebb határidőn belül, a földigénylők közreműködé­sével, széles körű földrefor­mot kell végrehajtani, mely sokszázezer földnélkülit és szegényparasztot tesz élet­képes kisgazdaság tulajdono­sává”. És a munkások? Volt, áhol a tulajdonos vezetésé­vel, a legtöbb helyen azon­ban távodlétében kezdték meg a termelést. Megrende­lőjük sok helyűit a szovjet katonai parancsnokság volt: a hadtáp, illetőleg felvonu­lási területté vált országré­szekben a magyar üzemek­ben javíttatták gépeiket, ké­szítették el a háború után nélkülözhetetlen iparcikke­ket. Az üzemekben harcko­csikat javítottak, és kato­nai konyhához üstöket is gyártottak, vagy éppen fe­hérneműt varrtak a tovább harcoló alakulatok számára. Mindenütt megalakultak az üzemi bizottságok: vagy ma­guk irányították az üzemet, vagy pedig a tőkéssel együtt vezették a munkát, ahol er­re szükség volt, a helyreál­lítást, újjáépítést, másutt már a termelést. Óriási ne­hézséget jelentett a közleke­dés hiánya: a náci hadse­reg mindenütt használhatat­lanná tette a vasútvonala­kat, s így a különböző vá­rosok, falvak csak legköze­lebbi szomszédjaikkal érint­kezhettek. de amúgysem lé­tezett még központi hata­lom. A szovjet parancsnokságok azonban mindenütt segítet­tek. A 2. Ukrán Front poli­tikai irányelveit hirdető pla­kátok a magyar nép tudtára adták: azt, hogy a szovjet hadsereg Magyarország te­rületére lépjen, kimondot­tan hadi szempontok tették szükségessé, s a Vörös Had­sereget nem vezérlik olyan célok, hogy Magyarország területének valamely részét meghódítsa, vagy az ország társadalmi rendjét megvál­toztassa. Éppen ezért az ál­lampolgárokat a békés mun­ka folytatására hívta fel, az összes ipari, kereskedelmi, közintézeti és más vállala­tok, valamint a hivatalok zavartalan munkájának biz­tosítására, Mindehhez a szovjet csapatok megadták a tőlük telhető segítséget. Az élet gyorsan visszatért Miközben az irodalomked- tveflők (Budapesten szerepel­tek. a zenebarátok egy cso­portja Törökszentmiklóson próbált szerencsét a citera- zenekarok országos minősí­tőjén. Ök sem jöttek haza üres kézzel, bronz fokozat­tal jutalmazták előadásukat. Hétfőn pedig a repülőtéri Helyőrségi Művelődési Ott­hon színházterme adott te­ret az amatőr művészeti cso­portok gálaműsorának. Ezen az előadáson választották ki azokat a produkciókat, me­lyeket január 24-én Budapes­ten, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában mutat­nak be, hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulója tisz­teletére. K. L. ezeken a területeken. A kommunisták szövetségest kerestek, a nemzeti, népi összefogás politikáját igye­keztek megvalósítani min­denütt és mindenben. Az el­ső félszabadult magyar vá­rosiban, Makón először a kommunisták hozták létre > pártjukat, de azután nagy erőfeszítéseket tettek, hogy más pártok is megalakulja­nak. Másodikként a Nemzeti Parasztpárt alakult meg a hagymatermelésről híres vá­rosban. miután addig „a vá­rosvezetésnek és a közélet irányításának minden gond­ja a Kommunista Pártot ter­helte, holott a város köz- problémái olyanok, hogy ezt csak a nép minden rétegé­nek bevonásával lehet meg­nyugtatóan megoldani”. Ami az önkormányzati te­vékenységet illeti: a köz- igazgatás megindítására ál­talában a [Legmagasabb ran­gú helyén maradt közigaz­gatási tisztségviselő kapott megbízást a Vörös Hadsereg városparancsnokától, de az­után fokozatosan a nép ál­tal megbízott testületek vet­ték kezükbe az ellenőrzést, majd a legtöbb esetben a dolgok intézését is. A Nem­zeti Bizottságok a demokra­tikus pártok (képviselőiből állottak, s központi hatalom hiányában — erre decem­ber 21-ig, az ideiglenes nem­zeti kormány megalakulál- sáig kellett várni, de még ezután is hónapokig nem volt Bokmindenre rendelke­zés — is egy irányban, a demokratikus átalakulás ér­dekében fáradoztak. Volt, ahol falusi direktóriumnak, másutt népi bizottságoknak nevezték őket, később álta­lánossá vált a Nemzeti Bi­zottság elnevezés és jelleg. Ezek a népi szervek gondos­kodtak mindenütt az új élet megindításáról, kísérték fi­gyelemmel a villámgyorsan előrehaladó eseményeket. S almikor deciember második hetének végén útnak indult 14 teherautó, hogy felkeres­se az ország már felszaba­dult területeit, és összegyűjt­se onnan azokat a küldötte­ket. akik képviselőként meg­alakítják az ideiglenes nem­zetgyűlést, és a népszuvere­nitás letéteményeseként megteremtik az új magyar államiságot, már mindenütt voltak, akik fogadták őket. így sikerülhetett páratlan rövid idő alatt — a kocsik december 14-én indultak út­nak és rá egy hétre, 21-én már össze is ült a népparla­ment! — új államot terem­teni a régi helyén. Olyat, amely nem ellensége, hanem barátja a népnek, melyet az­óta is szolgál. Pintér István Irodalmi vetélkedő vasutasoknak A Vasutasok Szakszerve­zete Csomópon ti Művelődé­si Háza irodalmi vetélkedőt hirdetett a Szolnok vasúti csomópont szocialista bri­gádjai, KlSZ-alapszerveze- zetei és munkahelyi kollek­tívái részére. A versenyt ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából ren­dezik, anyagát az 1945. utá­ni magyar irodalom kiemel­kedő alkotásaiból állították össze. A pályázati felhívást és a mellékelt feladatlapot a munkahelyi kollektívák vezetői már megkapták. A brigádok, ' alapszervezetek feladata ezeknek a lapoknak a kitöltése. A legsikeresebb írásbeli pályázatok benyúj­tói szóbeli vetélkedőn vesz­nek részt. A nyertesek érté­kes könyvutalványokat, il­letve könyveket kapnak ju­talmul. Appassionata Röviden Egyenruhában is lehet Olvasópályázat, citerazenekarok országos minősítője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents