Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
1984. DECEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Újabb tervek a jász—őszét kapcsolatok kutatásában Beszélgetés B. A. Kalajev professzorral Borisz Alexandrovics Kalajev, a Szovjet Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének tudományos főmunkatársa és felesége, Vasiziljeva Galina Petrovna Belső- Ázsia-kutató nemrég másodízben látogatott Magyarországra. SzőTnok megyébe. A szovjet tudósok kiitatási programjukat folytatva a jász etnikumról kívánnak úja'bb adalékokat gyűjteni, a jász és az őszét népélet, folklór fejlődésének „közös gyökereit” kutatják. Ismert tény ugyanis, hogy a jászok az őszét népből .kiszakadva” érkeztek mai lakóhelyükre. Kalajev professzor, aki maga is őszét származású, a napokban szolnoki érdeklődők előtt ismertette kutatás; eredményeit. Előadása után kértük rövid beszélgetésre. — i Másodízben jár Magyarországon. Kutatásainak eddigi eredményeit hogyan összegezné? — Tulajdonképpen összegzésről még nem lehet szó. Az első utamról tanulmányban számoltam be odahaza. Ez a cikk grúz, őszét és orosz nyelven is megjelent, és nagy érdeklődést váltott ki. Rengeteg levél érkezett hozzám Moszkvába, az emberek kíváncsiak lettek arra a népcsoportra, amely any- nyira hasonlít az oszétokra. A két nép között valóban sok a hasonlóság, hiszen annakidején együtt éltek, eredetük közös. Kutatásaim persze újabb problémákat is felvetettek. Ma még csak azt tudom elmondani, hogy folytatni kell a jászok és az oszétek kapcsolatainak, anyagi és szellemi kultúrájuk származásának kutatását. — A munkába magyar szakemberek is bekapcsolódtak. — Szabó László és Szabó István, a szolnoki múzeum munkatársai jártak Oszétiá- ban, a jászok rokonai között. Szeretném, ha a tudományos kapcsolatok, az együttműködés tovább erősödne. Erről folytatok beszélgetést itt tartózkodásom idején Magyarország kulturális miniszterével. Szeretnénk, ha 2—3 év múlva szovjet és magyar tudósok együttműködésével könyv jelenne meg a jász és őszét etno- kulturális kapcsolatokról. A könyvet a Szovjetunióban nagy érdeklődéssel várják. — Most milyen kutatási programmal érkezett? — Első utam során csak a jászok népéletét, folklórját tanulmányoztam. Most a kunok megismerését is tervbe vettem. Jártam a Nagykunság múzeumaiban, a nagykunsági településeken, valamint a Kiskunságban is. Nem csupán az oszétek, hanem a Kaukázus vidékén élt más népek történetét is kutatom. Magyarországon sok etnográfiai csoport él, az ország történetében ezek a népcsoportok igen jelentős szerepet játszottak. A kérdés azért is foglalkoztat, mert tervezzük — szovjet és magyar történészek együttműködésével — Magyarország történetének megírását, kiadását a Szovjetunióban. Török Erzsébet Hetven épület, nyolc szakmunkás Mire képes a gamesz Kőtelken és társközségeiben? Kőtelek és társközségei egyedülálló jelenség Szolnok megye közigazgatási hálózatában, de nem sok hasonló akad az országban sem. öt település — földrajzilag tökéletesen különálló falu — szerveződött egy nagyközséggé: a kétezernél nagyobb lélekszámú Kőtelek, Nagykörű, Tiszasüly, valamint a kicsiny Csataszög és Hunyadfalva. Nem jelentéktelen a tanyákon élők száma sem. A nagyközség határának két legtávolabbi pontja körülbelül 30 kilométerre van — az alföldi nagyvárosok határainak van hasonló kiterjedése. Ez a „szétszórtság” magától értetődő módon rányomja a bélyegét a szakigazgatási szerv, a nagyközségi tanács munkájára is. Magyarán szólva: nincs könnyű helyzetben a tanács, amikor a tennivalókat, a feladatokat rangsorolni kell, de a megoldás is számos nehézségbe ütközik. Amikor négy évvel ezelőtt — a megyében a legelsők között — megalakult a tanácsi intézmények gazdasági integrációját végezni hivatott gazdasági-műszaki, ellátó, szolgáltató szervezet (a továbbiakban: gamesz) az intézmények vezetői hirtelenjében bizony maguk sem tudták — hogy is lesz tovább. Barát József, a nagyközségi tanács elnöke így emlékszik a „startra”: — Gondoljuk csak meg: a három iskola (Kőtelek, Nagykörű, Tiszasüly) igazgatója mindig szívügyének tekintette az intézményfenntartást. Erre megalakul egy szervezet, amely — úgymond — leveszi a válIáikról a gazdasági ügyekkel, beszerzéssel járó terheket. Egy szó, mint száz: idegenkedve fogadták az új szervezetet. Ráadásul a gamesz munkatársai, dolgozói sem találták fel magukat az új helyzetben, tennivaló pedig rengeteg lett volna. A gameszek működésének tapasztalatait a megyei népi ellenőrzési bizottság és a megyei tanács pénzügyi osztálya — több évre kiterjedően — vizsgálta, a vizsgálat eredményeit ez év tavaszán öszegezték. Summa sóimmá* rum: a kőtelki szervezet működését korántsem találta tökéletesnek a vizsgálat, ezt tükrözte az a levél, amelyet a tanács elnöke kapott a vizsgálatot végző két szerv vezetőjének aláírásával. — Nem volt miért vitatkoznunk a levélben foglaltakkal — folytatja Barát József. — Szétnéztünk a portánkon, és megpróbáltunk — személycsere árán is — rendet teremteni. Jól választottunk, a gamesz új műszaki vezetője, Majzik Emil rátermett ember, rövid idő alatt „verbuvált” egy nyolc főből álló, ütőképes szakmunkásgárdát, amelyik tervszerűen — és ami a legfőbb — közmegelégedésre dolgozik. Máig olyannyira megváltozott a helyzet, hogy nyugodtan mondhatom, azok is elismerik a gamesz szükségességét (s azt. hogy ez a korábbiakhoz képest tényleg egy ésszerűbb forma), akik a legjobban idegenkedtek tőle. Minden karbantartási munkát, nagyobb beszerzést alaposan előkészítenek, az előkészítésbe bevonják az érintett intézmények vezetőit, vagyis: tervszerűen dolgoznak. Hogy csak egy példát említsek — nagyon szépen, határidőre elvégezték a gyermekintézmények nyári felújítását. Pedig a gamesz helyzete nem egyszerű: a társközségi viszonyban „élő” településeken nem kevesebb, mint 70 létesítmény zavartalan működését kell biztosítani, s ezek között olyan létfontosságú intézmények vannak, mint az iskolák, az óvodák, az orvosi rendelők, az öregek napközi otthonai, a klubkönyvtárak. S a létesítmények mintegy 50 százaléka régi, gyakran szorulnak kisebb-nagyobb javításra, tatarozásra. A számok pedig önmagukért beszélnek: a maroknyi „műszaki csapat” egy-egy tagjára 8—9 épület jut. A nagykörűi klubkönyvtár vezetője, Pravda Julianna így fogalmazott a ga- mesz-átszervezés utáni működésiéről: — Korrekt módon láttak munkához. Nem ígértek, nem hitegettek: megkértek, hogy írjam össze az intézménnyel kapcsolatos összes problémát, megkérdezték, mi ezek közül a legfontosabb. Az elvégzendő munkák ütemezésébe, rangsorolásába minden intézményvezetőt bevontak. Régebben esetlegesen, nélkülünk zajlottak a dolgok, ez megszűnt. Kőtelken — és társközségeiben — tehát igazolta életrevalóságát a gamesz, voltaképpen nem is túl hosszú „türelmi idő” után. Sajátos területen működő szervezetről lévén szó, ez nem kis dolog; s biztató a jövő szempontjából is, hiszen — a közismert gazdasági okok miatt — a, „saját erő” szerepe nemcsak egy- egy ember vagy család életében fog növekedni, hanem a lakóközösségekben is. Vágner János I dunaújvárosi Duna-parton Római kori leletek Törökszentmiklóson Iskolabővítés Törökszentmiklóson évek óta feszítő gond, hogy néhány oktatási intézménynél a tanulócsoportok magas létszáma miatt a már meglévő tantermek, helyiségek szűkösnek, illetve kevésnek [bizonyulnak. Bizonyára javít a helyzeten az a tanterembővítés, amelyet a Csikós József Általános Iskolában és a 604. számú Ipari ÖzakmiVnkásképző Intézetben végeznek. A munkálatok eredményeképpen mindkét iskola négy-négy tanteremmel gyarapodik a tervezett átadási határidőre, 1935. augusztusára. Befejeződtek a több évtizede tartó leletmentő ásatások a dunaújvárosi Duna- parton, A régészek — a székesfehérvári István király Múzeum és a dunaújvárosi íntercisa Múzeum szakemberei — római kori temetkezési helyet bontottak ki, s több ezer kerámia-, csont-, üveg-, bronz- és vastárgy- töredéket, freskómaradványt hoztak a felszínre. Az idei, öt hónapig tartó feltárás során Dunaújváros római kori elődjének^ Intercisának hajdani erődjétől északra fekvő, ezideig még nem kutatott területén dolgoztak. A szakadékos partszakasz gazdag 'leletanyiag,- gal szolgált. Feltártak öt római kori házat, amelyek közül az egyikből padlófűtés és festett fal maradváhyait sikerült a felszínre hozniuk. Kibontottak százötven sírt is. A leletek közül két rendkívül szép fülbevaló pár. bronzedények, s egy úgynevezett „arcos” edény különösen figyelemre méltó. Országos gordonkaverseny Induló tehetségek bemutatkozása Banda Ede értékelése a szolnoki rendezvényről Az elmúlt hét végén Szolnok negyedik alkalommal adott otthont a Friss Antal országos zeneiskolai gordonkaversenynek. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban mérték össze tudásukat, felikészültségüket az ország 26 településéből érkezett lelkes fiatalok. A versenyt — amely ezúttal is módot teremtett az induló tehetségek felfedezésére, képességeik. kibontakoztatására — hattagú bíráló bizottság kísérte figyelemmel a Kos- suth-díjas Banda Ede elnökletével. Díszvendégként jelen volt Friss Antalné, a neves művész özvegye. A háromnapos rendezvény pénteken este ünnepélyes megnyitóval és díszhangversennyel kezdődött, melyen közreműködött Kertész Ottó, az I. Friss Antal gordonka- verseny győztese, majd szombat reggel a korcsoportonkénti elődöntőkkel folytatódott, A résztvevő zeneiskolák diákjait — életkoruk szerint — a szervezők négy kategóriába sorolták, ennek megfelelően írták elő az elődöntők két. illetve a döntők egy. kötelezően eljátszandó darabját, amit egy-egy szabadon választott mű előadása követett. A döntők vasárnap délelőtt zajlottak, délután hirdették ki a verseny eredményét. A zsűri döntése alapján az I. korcsoportban (tízévesek vagy annál fiatalabbak) két győztest emeltek ki: az egyik Kaszanvitzky András, a debreceni Simonffv Emil zeneiskola 3. osztályos tanulója, Új sorozat a televízióban Töredék címmel új 17 részes sorozat vetítése kezdődik a Magyar Televízióban december 16-án. Olasz Ferenc művészet- és kultúrtörténeti kisfilmsorozata egy sajátos művészi terület, a népi vallásosság tárgyi emlékeit veszi számba és mutatja be. A téma sokáig a művészettörténet „mostohagyermeke” volt: e művek nehezen osztályozhatók, nagy stílusok perifériáján, rétegkultúrák határmezsgyéjén születtek. Pedig évszázadokon át a falu vallásos életének voltak kellékei, s mint ilyenek tükrözték a parasztság, valamint a parasztság és a kispolgárság közötti rétegeit esztétikai ízlését, képző- művészeti kultúráját is. a másik Tóth Nándor, a nyíregyházi Állami zeneiskola szintén harmadik osztályosa. A következő kategóriában (10—12 évesek) Kúszás Agnes, a budapesti 22. kerületi zeneiskola negyedikese vitte el a pálmát. A /IIL korcsoportban (12—14 évesek) ugyancsak ~ ketten győztek: Szűcs Antal. a szombathelyi Bartók Béla zeneiskola 6. osztályos tanulója, valamint Sovány Rita, a budapesti 22. kerületi zeneiskola 6. osztályosa. A |IV, korcsoportban (14—18 évesek), amelyben egyébként harmadik díjat nem adott ki a zsűri, az élen Fazekas Beatrix. a budapesti 14. kerületi zeneiskola harmadikos gimnazistája végzett. A gordonkaverseny valamennyi szereplője emléklapot kapott. Friss Antalné, a verseny díszvendége pedig különj utalómban részesített több felkészítő tanárt és zongorakísérőt. A helyezést elérő fiatal gordonkások közül néhányan meghívást kapnak majd a jövő évben megrendezendő zenekari koncertre. Az országos találkozó záróaiktusaként a korcsoportok győztesei gála- hangversennyel búcsúztak a közönségtől. A zsűri elnökével, Banda Ede tanszékvezető egyetemi tanárral az eredményhirdetés után beszélgetünk. — Tanár úr! Ügy hallottam, nem régen érkezett haza külföldről. Hogyan tudná összehasonlítani a magyar és a külhoni zeneoktatást? A Fővárosi Tanács Ügyfélszolgálati Irodájában a napokban kezdik el árusítani azt a térképet, amely a több mint 150 évvel ezelőtti Pestet, Budát és Óbudát mutatja be. A térképet a Földmérési Intézet munkatársai korabeli dokumentumok alapján állították össze, a nyomdai munkálatokat a Kartográfiai Vállalatnál végezték. A térkép bemutatja fővárosunk reformkori arculatát, a természeti és az épített környezet helyzetét, hasznos segítségül szolgálhat a korszak megismeréséhez, egyik szerény eszköze lehet a honismereti nevelésnek, a történelmi tudatformálásnak. A most megjelenő térkép eredetijét a Széchenyi-féle Banda ;Ede: „Nem tudok elképzelni szebbet, mint a fiatalokat zenére Itanítani.” — Minden év nyarán egy hónapot töltök Kanadában tanítással. Ha összevetjük a két ország zeneoktatását, nagyon eltérő képet 'kapuink. Ott bárki, bárhová beiratkozhat zenét tanulni. Kezdő fokon egy héten mindössze egy óra oktatásiban részesülnek, és ez bizony kevés. A tanulás alapossága hiányzik ugyan, de a kanadai fiatalok mindezt óriási lelkesedéssel, akaraterővel pótolják. Nálunk sokkal magasabb színvonalon folyik a zenei nevelés. Talán ennek is köszönhető, hogy a magyar zenei életnek igen jó híre van nemcsak Kanadában, hanem az egész világon. — A korábbi versenyekhez képest tapasztalt-e most fejlődést? — Hogyne! Bár én a három évvel ezelőttin nem voltaim jelen. Most szinte minden versenyző igyekezett igazi zenei élményt nyújtani. A korcsoportokon belüli több első, második, illetve harmadik helyezés is ezt bizonyítja. — A verseny díjazottat a zsűri közös döntése alapján kapták meg jutalmukat. A helyezetteken kívül akad-e mégis olyan ifjú gordonkás, akit ön szíve szerint kiemelt volna? — Nem. A döntések 90 százalékos összhangban születtek, tudniillik a bíráló bizottság jól összeszokott tagokból áll, évek óta együtt dolgozunk; mi „félszavakból is megértjük egymást”. Ta-' Ián a harmadik helyezések körül volt némi vita. — Szolnokról hová visz az útja, tanár úr? — Nehéz: szívvel válók meg ettől a várostól. Minden elismerésem a verseny lebonyolítóinak és szervezőinek. A zenebarátok csodálatos három napot tölthettek itt. .Bármennyire is maradnék. azonban, pénteken este már a Zeneakadémia nagytermében vár rám egy koncert a budapesti I. István Gimnázium ifiú művészeinek közreműködésével. Mert neim tudok elképzelni szebbet. nemesebbet, mint a fiatalokat zenére tanítani. Jurkovics János Hídegyesület megbízásából 1832-ben készítették el. Ezt a példányt még kézzel rajzolták, majd később kőre metszve sokszorosították. Ebből a fekete-fehér sokszorosított változatból néhány példány megmaradt, s a kutatók felleltek néhány eredetit is azokból a dokumentumokból, amelyek alapján az első változat készült Így tudták összeállítani azt a három lapból álló kiadványt, amelyet megvásárolhatnak az érdeklődők. Ez azonban már színes változat, ugyanis a készítők megpróbálták rekonstruálni az eredeti térkép színezését. A térképen ábrázoltak közül még ma is sok minden felfedezhető Budapesten, azonban több az eltérő vonás. Térkép a reformkori Pest-Budáról A verseny győztesei: Kaszanyitzky 'András, Tóth Nándor, Kószás Ágnes, Szűcs Antal, Sovány Rita, Fazekas Beatrix
