Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
Nemzetközi körkép A különgé 1984. DECEMBER 8. Szaporodó kérdőjelek Tüntetés Morcos ellen 30 ezer kilométer, 14 ország. 27 határ — ebből a három statisztikai adatból a MALÉV pilótái már tudják, hogy az Elnöki Tanács elnökének legutóbbi útjáról van szó. A TU—154/B—2 típusú különgép a tudósításokban mellékszereplő volt csupán — a hosszú utazáson a hazai „földet” és az országról országra röpítő ’’varázsszőnyeget” adta Losonczi Pál és kísérete alá. Ez a MALÉV legnagyobb géptípusa — kisebbel nem lehet lebonyolítani ilyen távoli világkörüli utat. Hiszen egy ilyen vállalkozás valóságos expedíció. Az államfő és hivatalos 'kísérete ugyan csak hét ember volt. de a küldöttség munkáját szakértők, titkárok sora segíti, garantálni kell biztonságát, s ilyen távoli utakra a különgépen utaznak a sajtó kiküldött tudósítói is. Együttvéve, a repülőgép személyzetével együtt, már több mint félszáz ember. Ez a létszám, ismerve a hasonló utazások nemzetközi protokollját, igen szerénynek számít. Többet különben egy gépen nem is nagyon lehetne elvinni ilyen nagy távolságra, hiszen a hosszú útszakaszokon sokkal nagyobb mennyiségű kero_ szint hörpintenek fel a motorok, mint a legtöbb menetrendszerű járat rövidebb ugrásain. Menetrendje különben a különgépnek is van. méghozzá jóval korábban, percre pontosan kidolgozott időtáblázat. A beszálló utasak valamennyien kézhez kapják: szerepel benne a repülőtér, a helyi idő, a budapesti és a GMT-idő, hogy mindenki pontosan eligazodhasson. Dr. Fülöp András, a MALÉV főpilótája, a gép parancsnoka becsületbeli ügynek tekintette. hogy a menetrendet percnyi pontossággal tartsa. Nem csoda: a célállomásokon államfők vártak a repülőtéren, a késés rossz, a pontosság jó startot jelent a csúcstalálkohoz. És meg kell mondani: a különgép nrrndenütt pontosan e> l ' zett. Ez persze alapos előkészítő 71: inka tredménye. Amikor n-^g-jía ietík a döntés az út- i'1 cs :,nnak állomás í'ról, : MALÉV felveszi a kapcsolatot a repülőterekkel. Mivel például Indonéziában olyan helyekről volt szó. ahol magyar gép még nem járt, számos körülményt kellett tisztázni. Milyen a leszállópálya, hol vannak a szükség-repülőterek, milyen különleges szabályok érvényesek, milyenek a légifolyosók, és így tovább. Számtalan távirat- váltás nyomán tisztázódnak a részletek, ekkor dolgozzák ki az útvonal pontos térképét — amelyet szintén megkapnak az utasok — és időpontjait Közben a főpilóta kijelöli a személyzetet is: ettől fogva már lehetőleg azon a gépen teljesítenek valamennyien szolgálatot, amellyel majd útra kelnek. Megerősített személyzet utazik, hiszen ha valaki megbetegszik, nem lehet hazaug- rani helyettesért Budapestre Arra is gondolni kell, hogy a TU—154-es gépek szervizelésére nincsenek felkészülve mindenütt. így jóval több tartalékalkatrészt vitt magával a különgép, s két szerelőt is. A tropikus klímára és étkezési lehetőségekre való tekintettel a gép gyomrába jóval több kerül a szokásosnál a hazaiból: legalább az egyik egzotikus állomásról a másikra repülve juthasson otthoni ízekhez a küldöttség. Ajándékokat is Kambodzsába például gyógyszert az árvízkárosultaknaK, vitt magával a gépmadár: a magyar társadalmi szervezetek által nyújtóit segélyi, s persze magasszintű érintkezéskor szokásos népművészeti. kézműipari tárgyakat ’s minden országba. A hosszú utazáson a különgép személyzete és az utasok közötti válaszfal hamar elmosódik: egyazon expedíció résztvevői valamennyien. A kapitány hangját, • amikor először közli a repülési magasságot, még sokan nem ismerik. Később már nemcsak a hang. de a magabiztos, katonás férfi, és társai is mind ismerőssé, jóbaráttá válnak. Együtt számlálják a kilométereket : Budapesttől Ku- vaitig 3685. onnan Bombayig 2875 kilométer, másnap Dzsa- kartáig az Indiai-óceánon át 4690 kilométer egyetlen szu- mátrai leszállással az egyenlítőn át. Amikor 1230 kilométerrel távolabb, Báliról elindul a gép Indokína felé, újból keresztezi — Borneo, azaz Kalimantan fölött — az Egyenlítőt, és 3680 kilométert tesz meg a trópusi tengerek fölött Hanoiig. És hálom nap múlva ismét Dél leié vezet az út. 1290 kilométer Ho Si Minh-városig, onnan 250 Phnom Penhig, majd 2170 kilométeres ugrás következik Vientiane-ig, Laosz fővárosáig. S bármennyi élmény, szín, bármilyen sokarcú, hazánk iránti megbecsülést tükröző fogadtatás várta mindenütt a küldöttség tagjait, a hazaindulás órája is öröm, az utolsó előtti, 3515 kilométeres szakasz a Himalájától délre, majd Afganisztán hegyei fölött Taskentig. S mintha a legrövidebb a leghosszabb leszállás nélküli szakasz lenne, a 4550 kilométer szovjet Üzbegisztán fővárosától Budapestig. Mint mindig, ekkor is simán teszi le a TU—154-est a betonra a kapitány — az ismerős pályán talán még ész- revehetetlenebb a gép és a föld találkozásának pontos pillanata. Felzúg az utasok tapsvihara. A különgép hazaérkezett. Baracs Dénes Fii/öp-szigetek Az akta száma: Nr. 84— 02110, címkéjén az áll: „A fülöp-szigeti nép kontra Ver tábornok”. Ami pedig a tartalmat illeti, a manilai különleges ügyészségi testület iratai akár a csaknem két évtizede hatalmon lévő Marcos elnök sorsát is eldönthetik. A szóban forgó ügy ugyanis, amely hosszú hónapok vajúdása után nemrég jutott el az igazságszolgáltatás egyik legmagasabb fórumára, minden bizonnyal a legrobbanásveszélyesebb, amellyel az elnök és kormányzata szembe kell, hogy nézzen. Az Aquino--ügyről van szó: 1983 augusztusában a manilai repülőtéren megölték a távol-keleti állam legjelentősebb ellenzéki vezetőjét, Benigno Aquino szenátort, amikor több esztendős száműzetés után "z Egyesült Államokból hazaérkezett. flz flgrava-jelentés Az emlékezetes gyilkosság nehezen csillapuló politikai vihart kavart a 7000 sziget országában .Nem kevés szakértő értékelte úgy a helyzetet. hogy a merénylet utáni ingatag korszakkal megkezdődött „az elnök alkonya”. Számos jel valóban arra utal, hogy a szélesebb közvélemény mellett az üzleti körök egy része is fokozatosan kiábrándult a Marcos-féle „alkotmányos tekintélyuralmi rendszerből”. Ezt indokolják az ország egyre súlyosbodó gazdasági nehézségei is, amelyen a külföldi adósságok átütemezéséről folytatott tárgyalások sem sokat segítettek. legfeljebb a pillanatnyi problémákat odázták el. Más megfigyelők viszont figyel - meztetnek: a hatalmi harcokban igen gyakorlott Marcos sorsát végső soron a támaszaként szolgáló hadsereg, valamint fő szövetségese, az Egyesült Államok állásfoglalásai döntik el — ezek pedig egyelőre meglehetősen kétértelműek. A fejlemények értékelése szempontjából mindenesetre tanulságos nyomon követni az Aquino-ügy menetét. Marcos első presztízsvesztesége az volt, hogy a gyilkosság keltette hazai és nemzetközi felháborodás, az elhúzódó, véres tiltakozóhullám miatt kénytelen volt beleegyezni egy különbizottság létrehozásába. Ez a részrehajlónak bizonyult testület azonban — megint csak a közvélemény nyomására — csakhamar feloszlott. A második próbálkozás sem volt szerencsésebb: egyes leikért politikusok el sem vállalták a részvételt a vizsgá'atban. Végül egy, Ca- razon .Agrava bírónő vezetésével alakult, új bizottság látott munkához a merénylet körülményeinek felderítésére, óriási figyelem kíséretében. Tanúkihallgatásait szinte naponta közvetítette a rádió. 400 férőhelyes manilai üléstermüket állandóan zsúfolásig megtöltötte a kíváncsi közönség. Az Agrava-bizottság október végén fejezte be munkáját, egyértelmű eredménnyel: a hivatalosan hirdetett teória (vagyis hogy Aquinot egy, az illegális kommunisták által felbérelt magányos gyilkos tette el láb alól) megdőlt. Ehelyett leszögezték, hogy a szenátort kétséget kizáróan a fegyveres erők tagjai ölték meg, s a kulisszák mögött egy összeesküvés szálai húzódnak meg. A testület jelentése jónéhány gyanúsítottat. köztük magasrangú főtiszteket név szerint is felsorol. Taktikai búzás? Marcos számára a vizsgálat ilyen lezárása enyhén szólva kínos. Az egyetlen vi gasz számára az, hogy maga Agrava asszony — társaitól eltérően — egy enyhébb kü- lönjelentésfc készített, mint a bizottság másik négy tagja, ök ugyanis többségi beszámolójukban a háttérben álló szereplőket magasabban keresték, s egyik fő felelősként utaltak Fabian Ver tábornokra, a hadsereg vezérkari főnökére. Ö pedig nemcsak a katonai ranglétra csúcsán helyezkedik el, de egyben az elnök, s felesége. Imelda közeli barátja, az ország harmadik legtekintélyesebbnek tartott vezetője! Érthető hát. hogy az Agra- va-jelentés a kérdőjelek feloldása helyett így inkább szaporította azokat. Tisztá - zatlan, hogy mennyire tudja Marcos kihasználni a két, egymásnak részben ellentmondó változatot? (Agrava asszony a repülőtér biztonsági erőinek parancsnokát nevezte főbűnösnek.) Kérdéses, hogy Marcos szükség esetén valóban hajlandó-e ejteni a „jobbkezének” számító Vert, a mostani, „átmeneti szabadságolása” csupán taktikai húzás volt? Néhány washingtoni megnyilatkozás a jelek szerint arra ösztönzi, hogy csakugyan áldozza fel, hiszen a Fehér Ház elsősorban a nagyobb vihar kitörését akarja megakadályozni — akár kisebb engedmények árán is. Ha ugyanis Ver tábornokot a most folyó újabb vizsgálatok során felmentik —. s erre a tanúk manipulálása, propagandahadjárat és külső befolyásolás révén máris utalnak egyes momentumok — megnő egy elsöprő robbanás veszélye az amerikaiak ázsiai srtatégiai érdekei szempontjából létfontosságú körzetben. A washingtoni aggodalmak magyarázata egyrészt az, hogy a Fülöp-szigeteken óriási haditengerészeti és légitámasz (-.öntet tartanak fenn s ezek biztonságát minden körülmények között meg akarják ör;zni. Másrészt kénytelenek voltak felismerni, hogy az elmúlt esztendőben megszaporodott, s hevesebbé vált ellenzéki megmozdulások bizonyos Amerika-ellenességet is tükröznek, mivel a Mar- cos-ellenesség bizonyos fokig óhatatlanul összekapcsolódik a fő pártfogó támadásával is. Tábornoki manifesztum Az összkép persze ennél is bonyolultabb, hiszen a Washingtonból érkező sugallatok nem egyformák: más a véleménye például a külügyminisztériumnak, s más a Pentagonnak. Maga Reagan élnek nemrég kijelentette, hogy Marcos uralmának egyetlen alternatívája a Fülöp szigeteken egy kommunista hatalomátvétel. Ez érthetően hideg zuhanyként érte a középutas, amerikai támogatást igénylő ellenzéki csoportokat, amelyek épp abban reménykednek, hogy a E’ehér Ház tanult az „iráni leckéből”, s nem fog a végsőkig ragaszkodni Marcos személyéhez. Figyelmeztető ómenként idézhető fel az a terjedelmes hirdetés, is, ami a napokban jelent meg a legnagyobb példányszámú manilai újságban. A hadsereg 83 tábornokából 68 e furcsa módszert választotta hogy indulatos mani- fesztumban álljon ki Fabian Ver ártatlansága mellett, visszautasítva a fegyveres erőket ért „méltatlan kritikát”, s figyelmeztetve a „lehetséges következményekre”. Nem csoda hát. ha manapság kevesen mernek jóslatokba bocsátkozni az Aquino-ügy kapcsán. Az ellenzéki képviselők kísérlete, hogy elérjék Marcos elnök lemondatását „erkölcsi, törvényességi és politikai felelősségére” hivát- kozva, sikertelen maradt, s a parlamenti erőviszonyok ismeretében eleve reménytelen is volt. Ám ha Ver bűnössége bebizonyosodna, nehéz lenne elhitetni, hogy a tábornok teljesep Marcos tudtán kívül vett volna részt a szenátor ellen szőtt összeesküvésben. Mindezért alig akad olyan megfigyelő, aki biztos lenne abban, hogy az újabb vizsgálatsorozat meglepetést hozhat. A legtöbben úgy vélik, hogy a Nr. 84— 02110 jelzetű akta nincs ugyan még lezárva, ám utolsó lapját az elnöki palotában már régen megírták. Szegő Gábor Összeállította: Constantin haja UNESCO: a gazdagok zsarolása? ...már Európában is Az NSZK nevének német rövidítése banánból kirakva Ki ne emlékezne arra, hogy mintegy húsz évvel ezelőtt a közép-amerikai földszoros hat kicsi államát ezzel a gyűjtőnévvel emlegettük: banánköztársaságok. Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador, Costa Rica és Panama azért kapta ezt az elnevezést, mert itt találhatók a világ legnagyobb banánültetvényei. de más közös vonásaik alapján is könnyű őket egy kalap alá venni. Nemcsak a földszoros több tucat vulkánja volt itt állandóan kitörésre késben, a társadalmi feszültségeket is többnyire forradalmakkal vagy puccsokkal vezették le. A haladó kísérletek általában ugyanarra a sorsra jutottak: megölte őket az amerikai politika, eszközül használva fel az United (Fruit Companyt, a térséget egyértelműen uraló banántermesztő trösztöt. Az itt megtermelt banán eladási árából azután bőven futotta egy-egy véreskezű tábornok finanszírozására, a diktatórikus rendszerek fenntartására. Ügy tűnik, manapság Európa egyik gazdasági nagyhatalma alakul át „banán- köztársasággá”: a Német Szövetségi Köztársaság, amely német nevének rövidítését a képen (BKD) — banánból kirakva láthatjuk. A nyugati szövetségi hatalmak védőszárnya alatt a háború után megszervezett állam egészen mostanáig büszke volt demokratikus intézményrendszerére, s arra, hogy a pártpolitikai csatározások is a demokrácia évezredes játékszabályai alapján történnek. Aztán a bonni parlament honatyái egyremásra kapták az idézéseket a szövetségi gyűlés vizsgáló- bizottságától, amely egyetlen kérdést tett fel nekik: van-e közük azokhoz a milliókhoz, amelyeket pártjuk kapott — kifejezetten megvesztegetésként — a Flick-konszerntől? Ki így, ki úgy védekezett. Két sokat próbált politikus feje hullott eddig a porba. S egyáltalán nem biztos, hogy a szabaddemokrata Otto Lambsdorff volt gazdasági csúcsminisztert és Rainer Barzel kereszténydemokrata parlamenti frakcióvezetőt nem követik mások. Egykor Közép-Amerikában az United Fruit Co. milliói csinálták a politikát. Manapság az NSZK-ban a Flick- konszern milliói teszik ugyanezt a monopóliumok érdekében. ... Van hát banánköztársaság Európában is? Hegyes Zoltán „Függetlenül alttól, mi történik decemberben, az Egyesült Nemzetek Szervezetét 40 éves történetének egyik legveszélyesebb válsága fenyegeti”. Doudou Diene, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetiének szóvivője ezzel a nyilatkozattal elsősorban arra utalt, hogy az Egyesült Államok a napokban dönt arról, hogy idén az év végén kilép-e végülis az UNESCO -ból, vagy esetleg egy évvel későbbre halasztja fenyegetésének érvényesítését. Ám Washington konkrét döntésétől függetlenül, az ENSZ egész szervezetét máris nagy kár érte. Két ország — minthogy Nagy-Britannia is bejelentette, hogy 1985 őszéig kiválik a szervezetből — pénzügyi hatalmát vetette latba olyan „politikai változások” kierőszakolására, amelyeket sem szavazással, sem más, az ENSZ-döntésho- zatali mechanizmusában szokásos eszközökkel nem tudott elérni. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia adja az UNESCO 375 millió dolláros, kétéves költségvetésének mintegy 30 százalékát. Mindketten azt állítják, hogy az UNESCO „politikai ellenszolgáltatásai” nem állnak arányban pénzügyi hozzájárulásukkal. Szerintük például az UNESCO által tervezett reformok a nemzetkö z; híráramlásban „veszélyeztetik a nyugati sajtó szabad. ?-gát” — annak ellenére, hogy mindkét ország korábban aktív szerepet játszott e reformok kidolgozásában s megszavazta mindazokat a változtatásokat, amelyeket az UNESCO végrehajtó testületé legutóbb elfogadott. Ami az anyagiakat illeti, — mondja az UNESCO szóvivője — Nagy-Britannia évente hatmillió dollárral járul hozzá a szervezet költség vetéséhez, az UNESCO-ban dolgozó brit csapat viszont összesen 21 millió dollár fizetést kapott, s hozzávetőlegesen 17 millió dollárt költött az UNESCO brit javakra. Az Egyesült Államokban az olyan intézmények, mint a (Nemzeti Tudományos Akadémia. a Nemzeti Nevelésügyi Társaság külön tanulmányokban bizonyították, hogy az amerikai hozzájárulás messze nem fedezi az amerikai érdekeket is szolgáló UNESCO-költségeket. Mindkét országban számos neves tudós, pedagógus, kul- turálisi szakértő érvel hasonló módon a kilépés ellen. Ám a két kilépőt és az UNESCO-t érő károkon túlmenően „az ENSZ egész szervezetét veszélyeztető jelenségről van szó” — mondja Doudou Diene. S a veszély- érzetet csak növeli, hogy nincs kizárva, nem cselekszik-e hasonlóképpen néhány más pénzügyi nagyhatalom, nyugtalanító ugyanis egyesek makacs hallgatása ebben az ügyben. Washington és London lépése tulajdonképpen két — nagyon rossz előjelű — üzenetet intéz az ENSZ-hez. Az egyik — Doudou Diene szerint — „politikai üzenet” amely politikai és programbeli változásokat követel azzal fenyegetőzve, hogy különben megvonja anyagi hozzájárulását. A másik „etikai üzenet”. London és Washington azt követeli, hogyi legyen vége annak a politikának és gyakorlatnak, amely — szerintük — ellentétes a Nyugat érdekeivel. A mód, ahogy követeléseiket alátámasztják, azt a benyomást kelti, hogy az említett „érdekek” előbb- revalósága egyenes arányban áll az ezeket ’ képviselők „pénzügyi súlyával”. Egyre inkább úgy tűnik, hogy bizonyos ipari nagyhatalmak meg akarják kaparintani nemcsak az UNESCO, hanem az egész ENSZ irányítását, amivel — mondja Doudou Diene. — lényegében ismét teljes politikai ellenőrzésük alá vehetnék a harmadik világ országait, akárcsak a gyarmati időkben.
