Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-06 / 286. szám

1984. DECEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Első találkozás a számítógéppel. Az okos masinát kipró­bálhatják a gyerekek is. A gépet társaival együtt a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban állították ki az­zal, hogy a közművelődési szakemberek megismerked­hessenek alkalmazásának különböző területeivel Könyvajánlat Új szakasz az MDP politikájában 1953—1954 „Fociznék, de tanulni kell” Vizsgaláz a főiskolán Szabad időben: tanfolyam és diákújság Falusi tél ”~kkor, azon a novem­A beri utolsó szomba­ton feltűnően sokan virággal a kezük- ■------ ben szálltak a ti­s zántúli kis községek felé igyekvő vicinálisra. Persze, Katalin-nap előtt ez talán nem is volt csoda. A velem szemben ülő beszédes asz- szony méginkább megokolta, s végül rá kellett jönni, ez természetes. — Ugye, ha virággal akar­ja az ember az ünnepeltet köszönteni, vagy vonatra vagy buszra kényszerül, mert mifelénk még a szomszédos, nagyobb faluban sincs vi­rágbolt. Vagy elmegyek vi­rágért Tiszaföldvárra, vagy bejövök Szolnokra. És akkor már inkább Szolnokra, mert itt sok a bolt. az áruház, az ember karácsony előtt nem árt, ha olyan helyen néz szét, ahol több a lehetőség a vá­lasztásra. Jól mondta. Voltak olyan utasok is, akik máris ajándé­kokra becsülhető csomagok­kal indultak haza. Volt olyan is, aki egyszerű, mindenna­pos dolgokat rakott a cso­magtartóba. Például szép, pi­ros zománcos lábasokat, ró- zsásdurcás fr'ss köményes kenyeret. A legmeglepőbb az a férfiutas volt, aki jóko­ra szatyorban literes gyü­mölcslevekkel lépett le Ti- szatenyőn a lépcsőkön. A falusi embernek ez leg­alább olyan egyértelmű és kényszerű célszerűség, mint a városinak az, hogy helyi járatú autóbuszra ül kosarai­val, ha 1—2 kilométer az ott­hona és a vásárcsarnok kö­zötti távolság. Mégis, a fa­lusi ember se örül túlsággal, ha szabad napján csak egy fél napba is. de időbe kerül, amíg beszerzi azt, ami váro­son legföljebb egy-két óra­hossza. Márpedig a falusi ember különösen télen sok­szor tölt ilyesmivel félnapo­kat, órákat. És miközben vo­naton vagy autóbuszon törő- dik, koptatja ruháját, cipő­jét, számolhat azzal is, gyúr­ja a sarat hazáig, vagy — mint a mostani, furcsa őszön — napsütésből zivatarba ér­kezik. Sok városi ember úgy van vele: óh, falun élni jó. őszre a kiskert sok mindent beér­lel. ami a városon rengeteg pénz. A baromfiudvaron tyúk kárál, kacsa hápog, hízó li­ba liheg, malackák röfögnek. Milyen jó is a falun élőnek, neki. — ha okos — sóért, paprikáért, tejért, kenyérért kell csak a boltba mennie. Van akkora falu — s az Al_ földön ez a több —, amelyik­nek egyik végétől a másikig fél napig gyalogolhat, aki rákényszerül. És hány falu van egy-két boltos, amit rossz időben egyszer is ne­héz megközelíteni, — s ha nem érkezett meg a szokott időben a kenyér — télen kés­hetnek a túraj áratok is — bizony, aki enni akar, el­megy másodszor is. — Alapellátás rendben — mondjuk sokszor városiak, ha a falu ellátásáról van szó. És nem gondolunk arra, a falusi ember mennyi felárat fizet egy pár cipőért, télika­bátért, pulóverért, — mert az utazási költség, (hogy az időt ne is számoljuk át fo­rintra. úgyis nehéz) bizony annak számíthat. És ne be­széljünk arról, mi a dolga a falusi fiatalasszonynak, ha a gyerek beteg, orvos, gyógy­szer kell, vagy mikre kény­szerül a család, ha öregje épp szombaton vagy vasár­nap hunyja le a szemét. indez télen még M inkább nehezíti a kis településen la­kók életét. Ök kü­------- lönben megszokták e zt, vagy évek, évtizedek alatt beletörődtek. Csak azok ne törődjenek bele, akiken múlik a falusi telek, évek nehézségeinek enyhítése. Még szigorúan összefogott nad- rágszíjas korunkban is... (SJ) „A Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének határozata a párt politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában elkövetett hi - bákról s az ezek kijavításá­val kapcsolatos feladatokról” című, 1953. júniusi pártállás­foglalás. s az abban meghir­detett fordulat új szakaszt nyitott a párt politikájában. Ennek az új szakasznak az értelmezése, értékelése viták forrása volt már az adott időszakban is és ma is vita­tott, tisztázandó kérdésnek számít. A politikai történet- írás keveset tett eddig az öt­venes évek első felének tu­dományos feldolgozásáért. Szabó Bálint monográfiá­jában feltárja a tárgyalt idő­szak eseményeit, hibáit és tanulságait a rendelkezésre Tegnap este tartották a Vár­színházban a Csíksomlyói passió 150. előadását. A Nemzeti Színház egyik leg­kitűnőbb produkcióját 1981. november 15-én mutatták be Kerényi Imre rendezésé­ben, s nagy sikerrel adták álló archívumi és sajtóanyag alapján, valamint a már ko­rábban megjelent történelmi munkák felhasználásával. Nyomon követi a párt politi­kai irányvonalának változá­sát, bemutatja azt a politi­kai és elméleti útkeresést, fejlődést, ami 1953 nyarától Magyarországon elkezdődött. Az 1953-as fordulat vizsgá­lata során világossá válik, hogy az ötvenes évek törté­nete nem egyszínű, egysíkú, s hogy a tárgyalt időszak, minden gondjával, ellent­mondásával együtt, az új társadalom születésének fon­tos szakasza, a kommunista politika későbbi megújulásá­nak előzménye, kezdete, s mint ilyen, e nagy jelentősé­gű folyamat része. (Kossuth K.) elő Szófiában, Varsóban, Le Havre-ban és Rómában is. A Nemzetiben ma lesz Az ember tragédiája 50. elő­adása — Vámos László ren­dezte —, amely egyben az összes nemzeti színházi elő­adások sorában az ezerhá­romszázötvenedik. A várost szárnyai alá ve­szi a sötétség, s lágy lepel­ként simul rá a köd. Hideg decemberi este. A magas há­zak tetején fényreklámok viliódznak, az egyik zöld, a másik kék, a harmadik pi­ros. A szobákban a központi fűtés megbízhatóan árasztja a meleget. A szolnoki kollé­gium csiendes, csak egy-két főiskolás siet át egyik szobá­ból a másikba. A folyosó végén szemben egymással ketten hajolnak a könyvük fölé. — Mit tanulnak? — Ez nem tankönyv — mormolja a bozontos üstökű szőke srác, miközben elém tolja Merle; Állati elmék cí­mű könyvét. — Szigorú kötöttségeink nincsenek, hiszen itt felnőtt emberekkel van dolgunk — mondja Huszfta István, a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola kollégiumá­nak igazgatója, majd így folytatja. — Nem is lehetne drákói szigort alkalmazni, hiszen ezekkel a fiatalokkal egy-két év múlva valame­lyik bolt vagy vendéglő ve­zetőjeként találkozunk. Hét megyéből vesszük fel a hall­gatókat — mondja, és sorol­ja ezeket; — Borsod, Sza­Tegnap lakásfenntartással és a települések működteté­sével, gondozásával megbí­zott vállalatok, szervezetek gazdasági és szakszervezeti vezetői tanácskozást kezdtek Budapesten az ágazat 1984. évi terveinek teljesítéséről és a következő év tapasztala­tairól. A kommunális ellátás helyzetét Somogyi László építési és városfejlesztési miniszter ismertette. Az év végéig várhatóan 25 ezer lakás felújítását és 17 ezer korszerűsítését végzik bölcs, Csongrád, Békés', Haj­dú, Heves, és Szolnok. — Itt helyből lehet utó­vizsgázni, ha a zárthelyik nem sikerülnek — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Csepeli Lajos; a főiskola tanára. — A vendéglátások két idegen­nyelvet tanulnak. Az egyik­ből: középfokú nyelvvizsgát kell tenniök, de a másikból is el kell érni egy alapszint tét. így rengeteget kell ta­nulniuk. Ha most végig megy a kollégiumon, min­denhol könyvekbe, jegyze­tekbe bújó diákokat talál. Magasak a követelmények, s az elmélet mellett a gya­korlat sem elhanyagolható. A főiskola épületében hama- rosán kialakítunk egy étel­bárt, ahol az itt tanulók dolgoznak majd. Szeretnénk a szakmai színvonalat emel­ni, hiszen a vendéglátás és a kereskedelem egyaránt gya­korlati szakma. A vezető is igazából akkor tudja magát elfogadtatni beosztottjaival, ha ismeri a munka csínját- bínját. — A kollégiumban diák­önkormányzat intézi az ügyeket — veszi át a szót Ákos Zsuzsa kollégiumi tit­kár, — azért, hogy kellemes­sé tegyük a főiskolás éveket, s! jó közösség alakuljon ki. A tanulószobában szinte hallani a csendet. Csak a pa­el az építőipari és ingatlan- kezelő vállalatok. Ezen belül a tervezettnél, sajnos, keve­sebb a teljes felújítás, és több a részleges, az épüle­teknek csak egy-egy fő szer­kezeti elemét érintő beavat­kozás. Lassan nő városainkban a gondozott zöld terület. Az országos átlag most 12 négy­zetméter lakosonként, ám .en­nél rosszabb a budapesti helyzet; átlagosan 8 négyzet- méter, a VI. és VII. kerület­ben csak egy négyzetméter. pír zizzen néha, mikor la­poznak a könyvekben, öten vannak odabenn. — Jól kifogták, nem most kellett volna jönniük — pillant fel jegyzetéből Gácsi Edit másodéves kereskedő hallgató. — A zárthelyi dol­gozatok, a vizsgák ideje ez. Ilyenkor mindenki tanul. — Én például fociznék most, ha nem kellene vizs­gáznom — szomorkodik Bu­zogány Péter. — Egyébként jó ez a kollégium, szabadok vagyunk. Ha egy középisko­lai kollégiumi tanár ide jönne, biztos elkezdene si­koltozni, hogy mi mindent meg lehet itt csinálni. Ég és föld. Unbán Kálmán végzős ke­— Így igaz — helyesel Kis reskedő hallgató. — Biztos az albérletnek is vannak előnyei, elméletileg kisebbek a korlátok, de ez függ a há­zinénitől is. Este tízig ide bárki bejöhet, ha van isme­rőse, vagy valamilyen prog­ramunkon akar résztvenni. — Van egy diákbárunk is, — kapcsolódnak a beszélge­tésbe többen. — Ott gyorsan telik az idő. — Egyébként Szolnokon nem sok helyre tudunk el­menni, így hétvégeken a kollégium teljesen kiürül — mondják kórusban. — Ha itt vagyunk, sl éppen nem a zárthelyik és a vizs­gák idejét éljük, bőven lehet válogatni a különböző elfog­laltságok között. Tanfolya­mokat szerveztünk, így sza­bó-varró, cukrász, fotó, francia, hidegkonyhai szak­körök között válogathatnak a hallgatók — mondja Sipos János a diákbizottság egyik vezetője. S örömmel teslzi hozzá, hogy decemberben megjelenik a kollégiumi új­ság is. Már kilenc óra elmúlt. A szobákból halk zene, vissza­fojtott nevetés, vitatkozás foszlányai hallatszanak. Vizsgára késizülnek a főis­kolások. A Néprajzi Múzeum terveiből 40 év sajtófotója Elkészült a Néprajzi Mú­zeum jövő esztendei kiállítá­si terve. A program közép­pontjában az az országos ju­bileumi tárlat áll, amely a hazánkban a felszabadulás óta eltelt négy évtized so­rán végbement életmódbeli változásokat tükrözi. A kiál­lítás áprilisban nyílik meg. Szinte valamennyi nagy gyűjteményünk részt vesz a magyar múzeumok történe­tében mindeddig egyedülálló vállalkozásban. Az egyszer­re politikai, társadalom- és kultúrtörténeti jellegű tár­lat több száz eredeti tárgy- és fotódokumentum segítsé­gével reprezentálja a falusi, illetve a városi életmód vál­tozásait, a magyar valóság jellegzetes pillanatképeit. Ugyancsak áprilisban ren­dezi meg a múzeum a 40 év sajtófotója __ című kiállítást. A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége anyagából, az MTI, valamint a központi napilapok fotóarchívumából összeállított bemutató eddig még nem publikált fényké­peket vonultat fel. Februárban Budapest fel- szabadulásának évfordulójá­ra megnyílik az a tárlat, amely a szocialista országok 40 éves könyvkiadásának történetéről, legszebb és legjellegzetesebb termékei­ről ad áttekintést. A vándor- kiállítást valamennyi érin­tett ország fővárosában be­mutatják, a Néprajzi Múze­umban egy hónapig lesz lát­ható. Ugyancsak februárban ad helyet az intézmény a Kale­vala népe című finn nép- művészeti kiállításnak is. Torosnéni alapítványa Lábakat erősítő két bot, őszbe csavarodó baj, határo­zott, mégis melegséget tük­röző arc, — ennyi maradt meg bennem a kisújszállási Tőrös Istvánnéval való rövid találkozásomból. A látsizatot tekintve lega­lábbis ennyi. Meg a szociá­lis otthon tenyérnyi szobája, ahol egy másik idős nénivel tölti élete hátralévő napjait. A külvilág híreit jószerével most már csak a tv közvetíti számára. Nyolcvankét évesi koráig más szelek fújtak. Néha je­ges hideget hozóan, gyökeret tépően. Belegondolni is sok: 1928 óta tagja a pártnak. Azt mondja erre; — Minek kell erről beszél­ni? Aki tudja, hogy mit je­lentett a csendőrvilágban kommunistának lenni, az úgyis tudja. Más tudni valamit, ésl más elviselni. Helytállását rangos kitün­tetésekkel jutalmazták. Nem büszkélkedik velük; — A férjemmel együtt a párt közkatonái voltunk. Csak azt tettük, amit ten­nünk kellett. Ez a „csak” a Horthy- rendszerrel szembeni, köny- nyen halált hozó fellépést, később az új élet, a szövet­kezeti mozgalom alapjainak megteremtésében való rész­vételt jelentette. Másfél évtizede teljesen magára maradt Tőrös néni. Meghalt a fia is, a férje isi. — Nem bírtam már ellátni magam, így kerültem a szo­ciális otthonba. Lakóházának árából kettő- százezer forintot a bankba tett, azzal a kikötéssel, hogy annak kamatát a kisújszál­lási gimnázium mozgalmi munkában, tanulmányi ered­ményben és példási magavi­seletben kitűnő olyan tanu­lói kapják, akik helybeliek, fizikai dolgozók gyermekei. Az alapítvány odaítéléséről az intézet tantestülete és KlSZ-bizottságának javas­lata alapján a gimnázium pártszervezete és a városi KISZ-bizottság dönt. Tőrös néni egyszerű em­berként, moziüzemi jegysze­dőként ment nyugdíjba. Jog­gal éreztem, legalábbis; azt hittem, hogy be nem telje­sült vágya sugallja a mun­kás-paraszt gyerekek to­vábbtanulásának segítését. Ezért hallgattam meglepőd­ve szavait: — Gyermekkoromban kő­műves szerettem volna lenni. Ami falazás, betonmunka vagy mozaiklap-lerakás volt a házban, azt mind megcsi­náltam. Az egyik rokon mondta is; lányom, de kár, hogy nem fiúnak születtél. A továbbtanulásnak a vá­gya volt csak reális, lehető­sége nem. A felszabadulás után csiillant benne a re­mény: — Szerettem volna gépíró­nő lenni, de kaptunk hét hold földet, s nekem kellett művelni, mert a férjem jó­szerével semmiért, tanácsi szolgálatban állt akkor. A kenyér meg kellett. Most inkább szellemi ja­vakra van szükségük a kis­újszállásiaknak. Ha Tőrös néni nem figyelmeztetett volna, mondván, hogy „csak semmi felhajtás, nem szere­tem én azt”, — akkor az ő példáját említve még leír­nék néhány gondolatot a szülőföld mélységes szerete- téről, a jobbító szándékról, a közösségi érzésről. De így csak elgondolkozom a világ dolgairól és a csendben mintha hallanám Tőrös néni botjainak csendes kopogását. Simon Béla Százötvenedszer Csíksomlyói passió Nagyüzem a tanulószobán N.T. Tegnap kezdődött Kommunális konferencia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents