Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. DECEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Baráti szövetségben címmel az MSZBT tagcsoportok szocialista brigádjainak kiírt felszabadulási vetéQkedő egyik megyei döntőjét tegnap este rendezték Szolnokon, a Kötivizig székházában. Ezen az „összecsapáson” a szolnoki kollektívákon kívül jászberényi, beseny- szögi, kunszentmártoni és zagyvarékasi brigádok is versenyeztek. Ma, a megyei döntő másik csoportja Törökszentmiklóson méri össze tudását, és a két csoportgyőztes képviseli megyénk színeit a területi döntőben. Felvételünk a tegnapi', szolnoki verseny egyik pillanatát ábrázolja Eredményesebb termelés — több bér Eszmecsere a keresetszabályozásról Mint ismeretes, gazdaság- irányítási rendszerünk továbbfejlesztése, a szabályozók változása több évet átfogó, széles körű folyamat során valósul meg. A jövő évben életbe lépő változások közül a keresetszabályozás módosítását előzi meg a legnagyobb várakozás, ami érthető, hiszen a bővülő bérezési lehetőségek a vállalatokat és a dolgozókat egyaránt érintik. Elsősorban abban, hogy erőteljesebbén kell javítani a foglalkoztatás hatékonyságát, intenzívebben kell ösztönözni a jobb és több munkát, ugyanakkor szankciókkal kényszeríteni azokat, akik nem megfelelő hatékonysággal dolgoznak. Mindezek tették időszerűvé azt a tanácskozást, melyet tegnap rendeztek Szolnokon a megyei tanács munkaügyi osztálya, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, illetve a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének közreműködésével. Az ankétem részt vett Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke, Bálint Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Fekete István, az SZMT titkára is. A megjelenteket Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte, majd Kónya Lajos, 'az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettese tartott előadást a keresetszabályozás és a vezetői érdekeltség 1985-től érvényes rendszeréről. Elmondotta, hogy a változások — átfogó gazdasági reformunk szerves részeként — a gazdálkodás javítását szolgálják a nagyobb érdekeltség megteremtésével, a teljesítményekkel megalapozott differenciálással, az indokolt jövedelmi különbségek kialakításával. Oly módon, hogy egyúttal ésszerű munkaerőmozgás is elinduljon a kevésbé hatékony vállalatoktól a hatékonyan működők felé. Egyebek közt arról is szólt, hogy a keresetszabályozás és a belső érdekeltség között összhangot kell teremtenünk. Fontos, hogy a bérgazdálkodás ne különüljön el a költséggazdálkodástól, s hogy a bázisszemlélet fokozatosan visszaszoruljon. El kell érnünk, — hangsúlyozta az előadó —, hogy reálisan tükröződjék az élőmunka értéke, a teljesítmény alapján dráguljon a munkaerő. Magyarán: aki jobbat nyújt, kapjon több bért! Ez a fő cél. Ennek jegyében ’85-től a vállalatok 3 alapmodell keretében dolgoznak, várhatóan hazánk több mint 2 és félezer üzemének 40 százaléka a keresetszint szabályozása szerint termel majd. De a keresetnövekmény-, illetve a központi szabályozás modelljét választó vállalatoknak szintén a bérgazdálkodást, a hatékonyabb termelést kell javítaniuk. Ábel József, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője előadásában sziű- kebb hazánk munkaerőhelyzetét és a VII. ötéves terv foglalkoztatás-politikai cél-1 kitűzéseit taglalta. Ezt követően korreferátumok hangzottak el s a keresetszabályozás részleteit érintő kérdéseket tettek fel a résztvevők. A tisztítómű költségeinek megtakarításával Csatornahálózat épül Szandaszölösön A szolnoki Városi Tanács V. B. 1982-ben elkészítette Szandaszőlős és Ráikóczifalva szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási tanulmánytervét. Ez a tanulmányterv — több ütemre bontottan — felöleli. Szandaszőlős egész területét. Hogy pedig a csatornamű társulat mielőbb megalakulhasson. a vízügyi igazgatóság engedélyezte a tisztítómű későbbi felépítését. A szennyvíz így (jelentős költségeket megtakarítva) .tisztítás nélkül folyik egyelőre a Tiszáiba. A folyó öntisztító képessége még elbírja. Tőle telhetőén a városi tanács vb is elősegítette a csatornahálózat kiépítését. Tavaly az általános iskolától a Gorkij és a Vörösmező úton a Tiszáig kiépítette a vezetéket. A rendszer fogadója tehát kész van. És hogy mi van hátra? A Vörösmező, a Gorkij és a Karinthy utcák által határolt tömbben a csatornamű társulat megalakítása. Erre a városrészre az idén ‘elkészült a kiviteli terv, ami felölel minden érintett utcát. Nemcsak a lakók, hanem a jogi személyeik társulásával is számolnak. Ilyen szándékát a Killiáin főiskola már be is jelentette. Szennyvízkibo- csájtásának megfelelő mértékben jelentősen hozzájárul a költségekhez. Joggal lehet számítani a városi tanács intézményeinek, az IKV-nak, a Rákóczi Tsz-nek és másoknak a hozzájárulására is. A csatornahálózat kiépítése várhatóan négy évig tart és 130 millió forintba kerül. Az induláshoz a költségek 51 százalékát kell biztosítani. Ehhez járul a vízügyi és a tanácsi szervek 20—20 százalékos- támogatása. A területileg érintett 600 lakásból az előzetes szervezés során százhatvan tulajdonos fejezte ki csatlakozási szándékát. A csatornamű társulat megalakításához a városi tanács ezekben a napokban kezdi az érdemi szervező munkát. Ennek sikere azért is fontos, mert ha a társulat az idén megalakul. akkor az imént említett szervek 20—20 százalékos támogatására joggal isaámí'jhat, igen nagy remény van a pályázat megnyerésére. A csatornahálózat kiépítése mindenképpen előnyös a lakosság számára. A környezetvédelmi törvény ugyanis a belterületeken zárt szikkasztó rendszerek kiépítését írja elő. Építési költségük és a szippantókocsik rendszeres használati díja ugyanis nem marad el a csatornaépítéshez való hozzájárulás összegétől. Sokat jelent az, hogy a csatornamű társulatba való belépéskor nem kell belépési díjat fizetni. Az egy lakásra jutó kb. 25 ezer forintot kitevő hozzájárulást ugyanis tizenöt év alatt, havi száz- egynéhány forint összegben kell törleszteni. A feltétel tehát igen kedvező. A kivitelezők számára kiírt pályázat egyébként december elején zárul. A beruházás pontos költsége akkor lesz közismert. Azután alakul majd meg az intéző bizottság, és jövőre megkezdődhet az építkezés. Az érintett terület csatornahálózatának kiépítése után kerül sor a többi területen a szervező munkára. Azokon a részeken, ahol a városi tanács értékesít házhelyeket, egyelőre a tanács vállalja a csatornaépítés költségeit. A csatornamű társulat megalakulása mindezek ismeretében december elején várható. A szóban forgó terület lakói számára előnye egyértelmű. Üzemek változó szerepkörben Felnőtté válik egy gyáregység (Miről is van szó?) Mint a távoli kollégiumban tanuló gyermek, ki postán kapja az intelmeket, a pénzt, a csomagot, s azután boldoguljon, ahogy tud — kissé erre .hasonlított) számos vidékre telepített üzem sorsa. Ám míg a gyermek (szülője vágyán, dicsőségén túl) a maga érvényesülésiéért küszködik, tanul, addig a vidéki iparkodásban első a központ érdeke, ennek alárendelt a gyáregység, tehát csekély (volt) az önállóság, a saját elképzelések megvalósítása háttérbe sizorult... Napjainkra módosul több üzemben ez a szerepkör, így például a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi 6-os számú gyáregységében is. (Uzemtörténet dióhéjban.) Az alapképlet itt sem volt más: a nagyközséget a fölös munkaerő szorította, Pestet ugyanennek a hiánya. A kettőt összehangolandó, a nagymúltú, rangos gyár si a gépjavító állomás „házassága” 1970-ben köttetett meg. Két „veterán”, Smotzer János forgácsoló csoportvezető és Kalmár Ferenc gyártás- és normatechnológus: így vall a kezdetekről: „Örültünk,hogy vége a kormos traktorok s a csupasár udvaron való iparoskodás időszakának”. Tüdős Benjamin fődiszpécser: „Mikor idejöttem, a 200 dolgozót számláló gépjavítóban, tűrhető műszaki föltételek között egyszerűbb vasszerkezeteket, gépalapokat is készítettünk már.” Füred határában,- 1974-ben, a hajdani papi birtokon korszerű üzemcsarnokok épültek (egy új műhelyt épp ez év november 5-én adtak át, egyúttal emlékezve a tízéves évfordulóra), gépek érkeztek. Közbevetve: a jelenlegi géppark háromnegyedrésze 10 éVnél fiatalabb. Az állóeszközök értéke folyamatos fejlesztéssel egy évtized alatt megduplázódott, ma 607 millió forintot tesz ki. Pesti összekötők jöttek Füredre segíteni, az itteniek meg Angyalföldre mentek „ellesni a titkokat.” A bele- rázódás kezdeti nehézségein túl a szikár tényekből s a nosztalgikus emlékekből az rajzolódik ki, hogy szó sincs kiszolgálókról — tudatos, felelős közös akaratú elhatározás eredményeként vált önálló gyáregységgé, nagyüzemi munkássá a fürediek közössége. A Tisza-menti üzem 1977- ben leszakadt az angyalföldi darugyártól, s a többihez hasonlóan önálló, a vezér- igazgatósághoz tartozó gyáregység lett. „Jóllehet — emlékezett Sárközi Imre műszaki vezető — addig is e néven szerepeltünk, holott valójában a gyáregység üzemeként dolgoztunk.” (Az önállósodás útján.) Mellérendelt helyzetbe kerültek a fürediek elsősorban pénzügyi hatáskörük nőtt, hiszen műszaki téren eladdig sem függtek annyira. Ettől kezdve teendőiket csak a központtal beszélik meg, éves terveiket maguk állítják össze az előzetes egyeztetések alapján. Természetesen más, összérdeket érintő kérdésekben is rendszeresen értekeznek. A salját lábra állásban nem hagyta magukra a füredieket az MHD; persze, könnyebben is tudtak segíteni, mivel a vállalat akkortájt élte hét bő esztendejét. A gyáregységben ’77-től alkatrészek helyett öttonnás portáldarukat gyártanak, azóta ez a fő profil (a típusok változnak ugyan, de a még gazdaságosabb, teljes termékváltás külpiaci kötöttségeik miatt egyenlőre várat magára), emellett a balatonfürediekkel kooperálva, 16 tonnás úszódarukhoz állítanak elő alkatrészeket. A gyártmányok terveit most is az angyalföldiekkel készíttetik, de már megrendelés^ re, pénzért. „Ezt szeretnénk megszüntetni — mondja Sárközi Imre —, van egy tervezőcsoportunk. Mielőbb ütőképes, önálló osztállyá kívánjuk fejleszteni.” Nézzük a beruházás-fejlesztést. „Ezt továbbra is a pesti főosztály intézi, — folytatja a gyáregységi főmérnök — ebben jártasabbak. A most épített üzemcsarnok ügyének ütőerén is úgy tartotta rajta a kezét, hogy eredményesen együttműködve az építőkkel, határidőre, jó minőségben készült el a kivitelezés. A gépek beszerzésében viszont mi is teszünk javaslatokat a főosztálynak. A technológia pedig kezdettől ránk van bízva, ebben nincs központi irányítás . . . Már eljutottunk odáig, hogy a gyártás előkészítését, irányítását számítógéppel végezzük (saját fejlesztésünk!). a társgyárak is ezt. tervezik, most tőlünk fogják megtanulni.” (Vallomástöredékek.) A Lestán József vezette November 7. és. a Kiss György irányította Meteor Szocialista Brigád tagjai mondják: Nem értenek egyet azokkal, akik szerint gyáruk csupán „segédmotor”, s ők még nem beszélik folyékonyan az MHD-nyelvet! „Sokszor bizony vitatkoznunk kell g pestiekkel anyagellátásról, szállítási határidőről, minőségről, bérről. . . Hajtjuk, gyakorta erőn felül, de . . .” A mondatot Kalmár Ferenc így folytatja: „1972-től ugyan teljesítmény után kapjuk a fizetésünket, ám utolérni nem bírjuk a fentieket; Pedig a „motor'1 fordulatszáma itt se kevesebb; például két esztergályosunk nemrég gépállás miatt kénytelen volt Pesten dolgozni — nem vallottak szégyent a munkában.” (Sok még az ellentmondás.) Lengyel Kálmánná személyzeti vezető is erről ejt szót: „Mondok egy friss: példát. Ezeregyszáz dolgozónk több mint egyharmada fiatal, itthon nyíltan elmondták problémáikat az ifjúsági parlamenten, Pesten pedig csak a helybeliek, a váciak s a balatonfürediek tették szóvá gondjaikat. I. Vagy; jöjjön el egy munkásgyűlésre — gyakran terméktelen csönd nyomasztja a termet, vagy egymás között suttognak. Mi a7, oka? Félsz, bizalmatlanság, érdek? Vagy kérdeztek, de nem kaptak kielégítő választ?” A régi, tapasztalt pártmunkás iménti töprengése s a vallomástöredékek megany- riyi időszerű problémára világítanak rá. (Egyúttal jelzi: mégis a nagykorúságot tükröző őszinteség, a felelős, tisztes munkálkodás: a jellemző a fürediekre.) Sárközi Imrének idézek a val lo m á so k b ól. E gye tér tőé n. bólint: „Igaza van Lengyel- nének, igen eltérően vélekedünk gyárunkról, helyzetéről, a központhoz való viszonyáról. Amit le kell szögeznem; valóban nem kell fogni a kezünket,mint a gyermekét! Felnőttünk. Felső vezetőink is így tartják. A téves szemlélet, a kifogások, az elakadások inkább ..középtájon” lelhetők föl... A vidékiség hátrányai ? Például a telefon; nemritkán jobb, ha elutazunk Pestre, hamarabb elérjük célunkat. Ami legégetőbb: a bér! Évi 8—10 ezer forinttal alacsonyabb a bérszínvonalunk. Elismerjük, hogy a mi szakembergárdánk fiatalabb, kevesebb a tapasztalata, de ekkora különbség valóban indokolatlan, s a bérfejlesztés arányai tovább növelték- növelik ezt. Nem volt feltűnő addig, míg mi voltunk a ..legmagasabbak”. — Ezt nemcsak az égbenyúló daruk miatt mondom — nevet kesernyésen. A környéken, az eltelt idő alatt azonban szomszédaink is elérték a bérszínvonalunkat. Úgy látom, rangja sí tekintélye van az itt dolgozóknak Füreden, de mindenképpen javítani kell a helyzetünkön.” (A jövőről.) Kétségtelen: ez az évi 500—520 millió forintot termelő MHD gyáregység az önállóságot tekintve, lényegesen jobban áll, mint például közvetlen szomszédja. az Aluminiumárugyár (szintén vidéki) üzeme. S ’85-től tovább nő az autonómiája, ennek tervezete pár napon belül kerül a vezérigazgatósági ülés elé. Egyebek között várhatóan a káderutánpótlás szinte teljesen rájjuk lesz bízva, jószerint csak az igazgató személyének kérdései tartoznak majd a központhoz. Az anyagrende- léséket (a nagy mennyiségűeket. az importból származókat kivéve), a belső kooperációt ugyancsak Füreden intézik ezentúl. A külföldi üzletkötések hatásköre is bővül. Valóban felnőtté válik a gyáregység. Sa. Tamás Tibor A jászjákóhalmi malomban Mészáros Ferenc főmolnár vezetésével havonta 30 vagon gabonát őrölnek, és a környékbeli sütőüzemeket látják el. A jákóhalmi nullás lisztet — mely nagyon keresett a környéken — a Kunság Kereskedelmi Vállalaton keresztül értékesítik
