Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

1984. DECEMBER 31. 9 Irodalom» művészet Révai Miklós: Új esztendőre való (részlet) A prókátoroknak Semmi pereket! Az orvosoknak Semmi beteget! Temetőn állóknak Semmi ás at ót! Szomjú kántoroknak Semmi búcsúztatót! Kényökön hízóknak Sovány abrakot! A kockásoknak: Mindég csak vakot! Az iszákosoknak: Csak vizes korsót! A morgó banyáknak Egyszer már koporsót! Ember-megszóllóknak: Megnémult nyelvet! A kajánoknak: Megvakult szemet! A fösvény dúsoknak: Szorult ínséget! Hamis kalmároknak: Mindég veszteséget! (17 U) Babits Mihály: Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a vaskos szőnyegen még semmi nyom! Csak a kis szolgáló lába rajzolódik halavány, s elv ész, mint a Szaharába egy zarándok karaván. Szalma közt fagyottan áll a kert füzes mélyén a kút intve dermedt jégszakálla, hogy az év, mint óra, fut. Jertek apró, jertek sűrű pillanatok pelyhei jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. amu, a bulldog hatéves, jól táplált állat volt. ko­mor ábrázatú és rőt szí­nű. Pedigrés, fajtiszta eb létére imádta az éjszakai csavargásokat, a külvá­rosi csatangolásokat és a felelőtlen kalandokat. Imádta a bűnt. Néha sikerült elszöknie ha­zulról. Ilyenkor kétes tisztaságú és ■bizonyíthatóan feslett erkölcsű szu­kákkal mutatkozott nyilvánosan, semmibe véve származását és tár­sadalmi helyzetét. Az igazat meg­vallva dorbézoló, életunt dög volt, a rezignáltság és cinizmus minden sizeretetreméltóságával felfegyve­rezve. Fiatal életét — mint az embe­rék között is gyakran megtörténik — csavargás közben oltotta ki a véletlen egy tégla képében, mely egy építkezés állványáról a fejére esett. Váratlan halála körülménye­it sosem derítettük ki pontosan, a jegyzőkönyvek mindössze a száraz tényállást rögzítették. Vérbe fagy­va találták meg Samut egy májtis végi hajnalon az állványok alatt, ábrázatán torz fintorba merevült vdgyor, koponyáján lyuk és vér­csomó. Teteme mellett véres tég- ladarab — halála kétségtelen oko­zója, Samu gyilkosa. Tragikus vége megrendített és összetört. Az erőszakos és váratlan halál mindig megdöbbentő és le­hangoló. Még aznap jelentettem a dolgot a biztosítóintézetnek, mert Samu mint drága fajkutya és értékes' va­gyontárgy biztosítva volt. A bizto­sítóintézet embere a délelőtt folya­mán 'kinn járt az építkezés állvá­nyai alatt, Samu kimúlása színhe­lyén. Megnézte az éles téglát, a vérfoltdkat, otthon — közben Sa­mut hazaszállítottam egy teher- taxival — megvizsgálta a tetemet, és megállapította a tényállást. Sa­mut kétségtelenül az állványról le­zuhant tégla ölte meg. A tégla megcsúszásának, halált okozó út­jára indulásának és lezuhanásának indítéka utólag kideríthetetlen. Samu állványok alatti tartózkodá­sa törvényes, nem ütközik előírá­sokba, és természet adta, demokra­tikus jogai folytán nyugodtan ácso- roghatott a szerencsétlenség szín­helyén. Semmilyen tábla nem jel­zi, hogy az állványokról téglák zu­hognak alá — a felelősség tehát az építővállalatot terheli. Kárpótlásul háromezer koronát kaptam a biztosítóintézettől Samu­ért. Megdicsőült kutyám akkor már régen a kerti diófa alatt nyu­godott, csak féjfája szerény felira­ta bizonyította, hogy „Samu élt hat évet”. S azt hittem, ezzel valóban csak az emléke maradt. De nem. Fél év múlva levelet kaptam az építő­vállalattól, hogy keressem fel Bőr­fotel üzemvezetőt kutyaügyben. A tárgy: kárpótlás rendezése dög­lött ebért... Ha döglött eb, az csak Samu lehet! Azóta nem volt ku­tyám. De hát a Samu?... Ott nyug­szik az árnyas diófa alatt. A há­romezer koronán meg televízióké­szüléket vettem. Mit akarhat hát Bőrfotel kartárs? Törvénytisztelő ember vagyok, és ha pecsétes írás hív, tudom a kötelességemet. Megyek. Bőrfotel kartárs erősen megné­zett, ahogy beléptem. Leültetett és cigarettával kínált. Kért, hogy pon­tosan mondjam el Samu nevű bull­dogkutyám kimúlásának körülmé­nyeit. Amit tudtam, elmeséltem. Samu este megszökött, csavaros­ra índuDt, és reggel nem tért haza. Véribe fagyva találták az állványok alatt. — Nem sok — állapította meg az üzemvezető. — Szóval nem volt jelen, amikor a tégla a fejére esett? Púba Gyula: bulldog története — Nem... Nem voltam jelen. — Gyakran űzte kicsapongásait az eb, s ebből 'kifolyólag nem vol- ták ellenségei? — kérdezte. — Havonta kétszer-háromszor megszökött... de hogy haragosa lett volna, arról nem tudók... — Attól még lehetett — legyin­tett. — Nem volt joga felvennie a háromezer koronát a biztosítótól — mondta nyomatékosan, és ira­tokban lapozott —. szabálytalanul fizették ki ilyen nagy összeget. Te­hát a kutyát egy tégla ölte meg? — Igen. Mereven nézett és gondolkodóit. — Biztos benne, hogy a tégla az állványokról esett a kutya fejére? Felháborodtam: — Na hallja! A májusi égből ál­talában nem szoktak téglák po­tyogni ! — Sosem lehet tudni — jegyez­te meg. — Na, meglátjuk. Kiszál­ltunk a helyszínre és körülnézünk. A vállalat kocsiján hajtottunk az építkezésre, a főkönyvelő és a szakszervezet elnöke is velünk jött. Időközben felépült az épület, az állványok már nem voltak a helyü­kön. Útközben tudtam meg, hogy a biztosítóintézet a vállalaton ákarja behajtani a háromezer ko­ronát. — Itt feküdt Samu — mutattam egy virágüzlet kirakata elé —. és itt hevert a tégla, mely megölte. — Ez semmit nem bizonyít — mondta a főkönyvelő —, de így nem lehet rekonstruálni a történ­teket — tette hozzá csüggedten. A szakszervezeti elnök habozva megjegyezte, hogy talán vissza kel­lene állítani az állványokat, és még egyszer lejátszani az egészet. A rendőrség is így szokta. Az üzemvezető rövid töprengés után költséges volta miatt elvetet­te az ötletet. De láttam, hogy ha­bozik. Tanácstalanul nézték egy­mást, nagyon be akarták bizonyí­tani, hogy Samu haláláért nem a vállalat a felelős. — Talán a téglát... — mondta a szakszervezet elnöke, akinek a hozzászólásai határozott nyomozói készségről tanúskodtak —, a tég­lát kellene megvizsgálni, nincs-e rajta újjlenyomat?! Persze, a tégla! Egyszerre fel- vil.lanyozód'tak. Hol a gyilkos tég­la? Hátha nem a véletlen, de em­beri kéz mozgatta annak idején! — Hol a tégla? — kérdezte mo­hón az üzemvezető. Széttártam a karomat. — Nincs tégla. Beépítették a falba. — Szerencsétlen! — kiáltott az üzemvezető. — Miért nem vigyá­zott a téglára? A szakszervezeti elnök olyan el­szántan nézte az épületet, mintha azonnal szét akarná bontani az egyetlen helyes nyom, a tégla mi­att ... Rosszkedvűen váltunk el, mogorván magamra hagytak a vi­rágüzlet előtt. Az eset látnivalóan nagyon komoly. Két hét múlva hívattak a bíróságra ^bizonyos agyoncsapott bulldog ügyében”. Egy fiatal bíró hallgatott ki. Mit tudok az esetről? Merre és hány­szor szokott Samu csavarogni, nem volt-e kötékedős természetű? Hány órakor tűnt el a végzetes éjsza­kán, mikor vettem észre, és mit tettem abban a pillanatban? Érte­sítettem a rendőrséget? Nem le­hettek haragosai azon a környé­ken a kutyának? Megmagyarázta azt is, hogy az üzemvezetőt vádol­ják felelőtlenséggel, és ha nem si­kerül tisztáznia magát, neki kell megfizetni az összeget. Az ügy si­ma elintézése érdekében talán a legésszerűbb lenne, ha visszafizet­ném a háromezer koronát a vál­lalatnak. Feltétlenül fogadjak ügy­védet. tanácsolta. Különben rosz- szul járhatok. A következő hetekben kihallgat­tak még a biztosítóintézet jogi ta­nácsadói, az építővállalat ügyvéd­je, az én ügyvédem, egy állatvédő egyesületi szakértő és két állator­vos. Milyen kutya volt Samu? Nyugodt természetű vagy nyugta­lan? Hány éves, alacsony vagy magas, milyen színű? Sokat csa­var go tt? Voltak ellenségei? Ha voltak, kutyák vagy emberek vol­tak? Elképzelhető, hogy a riváli­sa, valami kan kutya lökte fejére a téglát? Ki találta meg vérbe fagyva? Hol, mikor és miért? Ki­nek lehetett érdeke, hogy a gyil­kos tégla eltűnjön? És hová tűn­hetett? A tárgyalás előtti éjszakán nem aludtam. Nyugtalanított a gondo­lat, hogy nem tudtam, mi a sze­repem a perben. Vádlott vagyok, vagy talán csak tanú? De akkor Kairói asszonyok Bényi László Mediterrán emlékek című kiállítása a a Csók Galérián nyílt meg. Irodalmi oldalpárunk illuszt­rációit a bemutató anyagából válogattuk. Görög utca minek kell, hogy ügyvédem le­gyen? Teli volt a bírósági terem ügy­véddel és tanúval, szakemberek­kel és az állatvédő egyesület ki­küldötteivel. A bíró röviden fel­olvasta a tényeket, aztán engem hallgattak ki. Elmondtam mindent, amit Samuról tudtam. Utánam egy éjszakai pincér mondta el. ho­gyan találta meg Samut vérbe fagyva. A kőművesbrigád ké]fvise- lője — mint tanú — tagadta, hogy téglát hagytak az állványokon. A biztosítóintézet jogi képviselője bebizonyította, hogy az intézet jo­gosan fizette ki a háromezer ko­ronát. A vállalat ügyvédje fel­hívta a figyelmet arra a tényre, hogy a meggyilkolt kutyának el­lenségei lehettek, és figyelmezte­tett az eltűnt téglára. Az én ügy­védem ecsetelte, hogy mennyire szerettem Samut, és milyen nagy­szerű állat volt szegény. Már úgy látszott, hogy fizet a vállalatveze­tő, amikor az ügyvédje, váratlan fogással kétségbe vonta Samu pe- digréjének hitelét, és sokallta az érte kifizetett háromezer koronát. Ehhez az éjjeli pincér is csatlako­zott, állítva, hogy az általa talált kutya kimondottam züllött benyo­mást keltett. Erre a bíró elnapol­ta a tárgyalást, és faji azonossági megállapítása érdekében elrendel­te Samu exhumálását. Egy hét múlva felkeresett két sírásó, egy közjegyző és egy ant­ropológus. A sírásók kiásták Samu csontvázát, és az antropológus megállapította, hogy a csontváz kutyától származik, melyet a ko­ponyáján levő lyuk tanúsága sze­rint éles vagy hegyes tárggyal öl­tek meg. Aztán újra elföldelték a csontokat. Négyszer kellett még a tárgya­lásig elmondanom, hogy mit tudok Samuról. Az ügy a kerületi biró- ságra került. A kerületi bíróság újabb exhumálást rendelt el, mert az antropológus szakvéleményét nem tartotta kielégítőnek. Erre felajánlottam, hogy vissza­fizetem a háromezer koronát. biztosítóintézet képvise­lője tiltakozott, ök jo­gosan fizették ki, és ne­kik nem kell visszafizet- nem. Az építővállalat­nak nem fizethetem vissza, mert nem tőlük kaptam. Bőrfotel üzemvezetőnek sem fizethetem vissza, mert ő ma­gánszemély. és tőle sem kaptam. Az üzemvezető ügyvédje még seb­tében kétségbe vonta, hogy Samu kutya volt. Állításához az antro­pológus is csatlakozott, mondván, hogy ő csak emberek azonosságát szokta megállapítani. Végül egé­szen részletesen elmondtam, hogy milyen jellemnek ismertem Samut, és ügyvédem tanácsára beleegyez­tem, hogy hát ha másképp nem megy, exhumáljunk még egy­szer ... Összeállította: Rékassy Ildikó Tóth Endre: Pereg a zúzmara Pereg a zúzmara, szinte roskad a fa. Befagyott a Balaton, lomha köd ül a tavon, partján lélek se jár. Bezárt a giccsbazár s a többi kóceráj. Alig dereng a hold, a sirály se sikolt. Rideg a táj és kihalt. Öh, hol a víg, nyári parti Megyek a parkon át, vár a kórházi ágy. Haj, hány hét a világi Egy

Next

/
Thumbnails
Contents