Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

1984. DECEMBER 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Németh Lászlónak, a XX. sz.-i magyar próza egyik legnagyobb alkotójának szülőházát mű­velődési központtá alakították át a Fejér me­gyei Mezőszilason. A felújított és átalakított épületben kapott helyet a község könyvtára is Rádiófigyelő Ma a Szobaszinházban flz én utam — Takács Gyula önálló estje Takács Gyulát jól isme­ri a Szigligeti Színház kö­zönsége, hiszen 1978 óta a szolnoki társulat tagjaként minden évadban, több da­rabban is színpadra lépett. Ma este pódium-művészként is bemutatkozik. Az én utam (My Way) című műsora fél 8-kor kezdődik a Szobaszín­házban — az estet Elvis Presley és Mario Lanza em­lékének ajánlja. i — Anélkül, hogy az est meglepetéseiből elárulna bármit is; mit takar a cím és az ajánlás? — A cím >— Elvis Presley utolsó, koncertjén énekelt számának a címe. Az aján­lás — vagy alcím —, pedig Hazai és külföldi filmek gazdag választékáit .kínálja a Mokép 1985 első harma­dában. Az évharmad műso­rából kiemelkednek a ha­zánk felszabadulása 40. év­fordulója tiszteletére Sors­forduló címmel szervezett és 1984 ősze óta folyó prog­ramsorozat produkciói. Emellett 13 új magyar fil­met kívánnak bemutatni 1985 első hónapjaiban, kö­zöttük olyanokat, mint a Redl ezredes című kétrészes alkotás, amelyet Szabó Ist­ván rendezett, vagy a Vörös grófnő című Kovács András- film. Hazánk felszabadulá­sának évfordulójára terve­zik Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című fasiz­mus-ellenes produkciójának bemutatóját. A szocialista országokban készült majdnem 30 alkotás kíözül kellemes szórakozást ígér Szamszon Szamszonov szovjet rendező Vera és a férfilátogatók című filmje. Ugyancsak sok nevetést fakaszt a cseh­szlovák Stefan Uher vígjátéka, a „Ha már egy­szer megesett”, amely az egyedülálló és párt kereső nők helyzetével foglalkozik. Külön figyelmet érdemel két kínai film. A „Tienjün­arra a két művészre utal, akiit én rendkívül nagyra tartok. A műsor „receptjé­ben” nincs semmi különös: Elvis lés iMario Lanza nevé­vel híressé vált dalok, ope­rarészletek hangzanak el egy jó zenekar (Nádor |László, Somos János, Szabó Sándor, Holló El0mér) (kíséretével, összekötő szöveg segítségé­gével beavatva a hallgatót abba, hogy, miért éppen ezeket fa dalokat szeretem' én. Vagyis: az én utamról is szól )az est. A többi: derüljön ki a ma esti és a januárban követ­kező további előadásokon. r- vágner i— hegyi történet” a mai kínai életbe enged betekintést. Fordulatokban gazdag „A legyőzhetetlen Vutang” amely a kínai harcosok és a japán karate mesterek ösz- szecsapását eleveníti meg látványos küzdelmek bemu­tatásával. A fejlődő orszá­gokban nagy fikert aratott Sivatagi show című humo­ros természetrajzi film ren­dezőijének, Jamie Uysnek új produkciója, Az istenek a fejükre estek címmel mo­zikba kerülő színes, szink­ronizált botswanai vígjáték egy bantunéger-közösség és a civilizáció találkozását meséli el szórakoztató fel­dolgozásban. A tőkés országok filmjei közül igényes kikapcsolódást ígér Sidney Lumet A vá­ros hercege című kétrészes amerikai filmdrámája, amely egy, a kábítószerke- reskedelem ellen küzdő kü­lönleges rendőrcsoport tevé­kenységét örökíti meg. Be­mutatásra vár a világsikert aratott az ugyancsak ameri­kai produkció, az „Aranyos­kám” (Tootsie) — Dustin Hoffman és Jessica Lang főszereplésével —. amely az elmúlt évben 10 Öscar-díjat kapott. Talpra állni és talpon maradni A Kossuth adó hétfőn reg­gel 9 órakor (majd folytatá­sokban kedden 22,30 órakor, valamint pénteken a harma­dik műsorban 15 órakor) su­gározza Arnold Schönberg: Egy varsói menekült című művét. A mester a 20. század első felének konzervatív ze­neértője számára az érthetet, len, kakofonikus, avantgárd zene törekvéseinek megteste­sítője volt. Az idők során azonban a koncertbotrányok kifütyült hőséből klasszikus zeneszerző lett akit el lehet éppen utasítani, de szó nél­kül hagyni életművét lehe­tetlen. Hétfőn este 21 óra 30 per­ces kezdettel ugyancsak a Kossuth Rádióban hallhat­tunk egy érdekesnek ígérke­ző riportműsort Talpra állni és talpon maradni címmel. Bakonyi Péter arra kíváncsi, hogy egy építőipari nagy­üzem, a Hídépítő Vállalat ho­gyan tudott kilábalni három évvel ezelőtt — vezetőcsere után — a bajból. Talpraállá- suk egyik oka a kedvező ál­lami hitelnyújtás, a másik pedig elsősorban az önerő­ből történő újraindulás. Ma már az új metrószakasz és a megfiatalodott Árpád-híd pontosi és sikeres átadásakor magas kitüntetést is kapott a vállalat sok dolgozója. Maradjunk továbbra is a Kossuth adó hullámhosszán: kedden reggel 8 óra 20 perc­kor kezdődik a Társalgó, másfél óra irodalomkedve­lőknek. Különös színt ad a műsornak az, hogy ez év áp­rilis 11-én a Móra Kiadó pá­lyázatot hirdetett a középis­kolások részére: a diákoknak az általuk legkedvesebbnek ítélt magyar verseket kel­lett beküldeni. A kiadó ugyanis antológiát kíván ösz- szeállítani a téli könyvvásár­ra a legnépszerűbb költők verseiből. Kedden a harmadik mű­sorban Végtelen komédia címmel mutatja be a Rádió­színház Vlastimll Venclik cseh író drámáját. Egyetlen kérdést tesz fel darabjában a szerző: vajon lehetséges-e, hogy ne azonosuljunk „a ter­mészet időben és térben is végtelen játszóterén” a ránk osztott szerepekkel? UNESC0­fotókiállitás Az UNESCO Ökológia a gyakorlatban című színes látványos fotókiállításának ad otthont hétfőtől a hónap végéig a TIT Természettu­dományi Stúdió (Budapest. XI., Bocskai út 37.). A ren­dezvény ideje alatt a látoga­tók színes video- és audiovi­zuális műsorokat tekinthet­nek meg. A Mokép jövő évi terveiből A negyedik triennáié Megcsillantja a kibontakozás útjait A IV. szolnoki festészeti triennálénak — a most megújuló képtár he­lyett — ez alkalommal a szellemesen megoldott, va­riálható térrendszerű műve­lődési központ galériája nyújtott otthont. Az anyag jó rendezési igényeihez okosan szerkesz­tett kiállítási térben mind- összle huszonegy művész negyvenkilenc képével ta­lálkozunk. A számszerűséget tekintve csupán, jogosan merülhetne fel a kérdés or­szágosnak tekinthető e a tárlat, és nem túlzó-e a rit­ka ünnepi „triennáié” elne­vezés? Magam országosnak vé­lem az anyagot, mert tartal­mazza mindazt a gondot, amivel művészetünk küsz­ködik. A triennáié pedig nem túlzóan ünnepi, mert régebben elhatározott szán­dékot takar. A magyar — elsősorban szolnoki, alföldi elkötelezettségű — táblafes­tészet háromévenkénti ün- neoi bemutatkozásául ké­szült, akkoriban. Hogy nem felfelé ívelt, hanem fokoza­tosan csökkent a triennálék átütő ereje jelentősége, azért a rendezőszervek csak résvbon lehetnek felelősek. Például a meghívottak kö­rének tú] szűkre korlátozá­sával, vagy annak nem fel­tétlenül helyes megváloga- tásával stb. — Ezt nem tud­hatom megítélni. — Az azonban biztos, hogy a mű­vészek kiállításra beküldő lelkesedésének csökkenése országos jelenség. Oka; kü­lön elemzést kívánnak. .. . Ennyit az áltálában felmerülő kérdésekről. Fontos maga a kiállítás: Hordozza az országos gon­dokat — s talán a valósá­gosnál kicsit töményebben is — megcsillantja a kibon­takozás. továbblépés útjait. Igaza van Egri Mária okos katalóguselőszavának. Ügy tűnik, az elmúlt esztendők öncélú kísérletezései, divat- és útkeresései helyett las- san-lassan „ismét rangot kap a művet létrehozó gon­dolat, a stílus', értéket a mű minősége”. A folyamat mér­hető a kiállítás anyagán, és vele együtt felfedezzük azo­kat a momentumokat is, melyek egy-egy kitérőt, kí­sérletet értelmetlen zavar- baejtés helyett ma már ta­nulópénzzé minősíthetnek. Sok művész nyelvezete, ki­fejező ereje gazdagodott a keresések során meglelt vagy átértékelt eszköztárral. A kiállításon ezt néhá- nyan — közöttük Szily Gé­za is — képekkel igazolják. Szily Géza a chagalli szür­realizmus láttatási és szer­kezeti elveit és a futurisz­tikus jellegű komponálás tanulságait olvasztja a ma­ga világába. Saját gondo­latmenete viszont egészen mai és itteni. Sűrítettsége különös monumentális' erőt ad képeinek. Az ember sze­retné nagyobban látni őket. „Attrakció” című képe az elmaradott alföldi (idilliből szinte sugárhajtással dobja a nézőt az ég és föld között egyensúlyozó Emberen ke­resztül a bizonytalan had­színtérré válható, de még szépséges. még titokzatos kozmoszba. Más fajta .kere­sésekből és megértésekből épült fel Topor András ké­néinek nyelvezete. Gondola­tai is vészterhesebbek. Az ex nressz ív szindrómákra épített képein a nap nem a felhők között játékosan ki-kikuiklkantó, meleget adó csillagunk, hanem az em­beriséget is fenyegető koz­mikus katasztrófák elől bú­ié. vagv azt jelző (Nyári Nap) baljós égitest. Elgon­dolkodtató Simsai Ildikó Földanváia. Ez az elpusz­tult Föld gyermekét az űr sem miiébe mered ően gyá­szoló Földpiéta. Ezeken kívül is elég sok ezen a kiállításon a baljós jelzés, a nyomasztó aggódás az egész emberiségért. Saj­nos a fenyegetettség korunk történelmi valóságának ré­sze. Jogos aggodalmat kelt­het mindenkiben, s a mű­vész dolga, hivatása is ,'hogy figyelmeztessen erre. Ugyan­akkor ennek ellentételeként találkozunk a triennálén né­hány mesélő, vagy kor nél­külien idilli hangulatú kép­pel. Ezek hivatása éppen az, hogy elringassák az embert a fenyegetett világban. Tóth Ernő képei kedves lírai me­sék. Bokros László Verő­fényben c. képe pedig mély­ségesen idilli hangulatával álomszerű békességet áraszt. Az egyszerűbb, ittenibb, napi gondolatokat közlő al­kotásokon is felfedezzük az útkeresések levont tanulsá­gait. Szabó Zoltán „Kubi- kos”-a a szocialista képző­művészek csoportjának ha­gyományait őrzi. Formavilá­gában, tartalmi indíttatásai­ban egyaránt. A robusztus ember azonban itt nem a múlt hatalmas erőkifejtésé­től verejtékező munkása. Sokkal inkább az emberi el­me gépteremtésének áttéte­les értelmű szimbóluma. Iz­mai gépi pontossággal illesz­kednek, hogy pontosan ki­számított célszerűséggel, gé­pi biztonsággal mozgassa meg tagjait. Kis Tóth Fe­renc képei a kísérletek ha­tármezsgyéjén állnak. Nem fogalmazódtak még igazán táblaképpé. Szalagmunka cí­mű képe azonban már biz­tatóan hordozlza magában egy új képi jelzésrendszer kibontakozásának magvát. Igen szép és kifejező, sok­oldalú a gépen dolgozó ke­zek ritmusa, az egyes kéz­párok karaktere portrésze­rű. A gép konstrukcióját (vagy a munkadarab ter­vét?) jelző alsó résiz azon­ban nem hord magában több jelentést egy műszaki rajz vázlatánál. Képzőművé­szeti kifejezésnek ez azon­ban kevés! Az expresszionizmus hagyatéka, tanulságai sok­féle módon jelentkeznek napjainkban is .Balogh Gé­za ‘ képein (pl. „Csőfestés”) az összecsapó színellentétek közt fel-felizzó. világosabb torzítóan ható színkontúrok s a konstruktív fegyelemből ki-kitörő képszerkesztés alá­támasztják, fokozzák a ne­héz munka feszültségének légkörét. Végh András Ba­rátnők című derűs, nyugodt, belső kifejezéséhez viszont indokolatlannak hat a szag­gatott vonalritmus, a zakla­tott képépítés. Tenk László „Megnyitóján” is érzékeljük az átértékelt expresszionisz- tikus elvek nyomát. A ru­galmas, mégis határozott szerkesztést. Kiválóan idézi a mai. kiállítási megnyitók hangulatát. Ezen belül mu­tatja be az egyes, jellegze­tes embereket. Éppen ezért is figyelemreméltó a kép. mert a régi csoportportré ha­gyományát idézi eleven, korszerű formában. A realitásokhoz visszaka­nyarodó. korszerű táblakép- festészet ma már magasabb szintű valóságtartalmat hor­doz. illetve képes hordozni, ha egészségesen dolgozta fel mindazt, amit a korábbi próbálkozások sorárt felfede­zett. megtanult, a közel- s távolabbi hagyományokból megértett. Ennek első lépé­seivel találkozhatunk a tri­ón,^nálén is. Miként, sok más kiállításon országszerte. Ter­mészetesen az alkotások, az. \ij befogadóközönségtől is fokozottabb gondolat- és ér­zelemgazdagságot várnak, mint pusztán a látható va­lóságot. ..egy az. egyben” rögzítő képek. Viszont az általános fejlődéssel az át­lag közönség is igényli, hogy a mű értelmileg, érzelmileg gazdagítsa. Egvre kevésbé várja el a képtől, hogy az helvette lásson. Sokkal in­kább. hogv hozzá szóljon, az őt foglalkoztató dolgok­ról. Ezt az igényt azok a mű­vészek is kielégítik, akik az évek során nem tettek lé­nyeges kitérőket. Megma­radtak maguk kialakította, realisztikus világukon belül. Azt finomították, gazdagí­tották. Azonban ezek a mű­vészek maradtak a legköze­lebb a régi és még ma is fellelhető alföldi .világhoz. Bizonyos értelemben doku- mentátorok is ők! Biztosít­ják, hogy az idő ne sodor­hassa el nyomtalanul a ma még létezőt. Ezek között egyik legmar­kánsabb egyéniség Baranyó Sándor. A triennálén látott képei igazolják, hogy ma már mennyivel differenciál­tabban, finomabb érzelmi árnyaltsággal éli át az al­földi emberek: életét. „Falu­si udvar”-án szokott drá- maisága a táj és ember egy­mást kiegészítő harmóniá­jával szelídül. A „Gátmen­tén” izgatottan váltakozó színritmusaival viszont drá­máig feszíti a gát körüli sürgést-forgást. A földdel együtt lélegző alföldi pa­raszti létnek állít hangula­tos emléket mindkét alko­tás. A legidősebb, főként tá­jak és csendéletek festőié­ként ismert Maghy Zoltán két, meghökkentő, dokumen­tum értékű kompozíciójával ragadott meg ezen a kiállí­táson. „Az alkoholista” nap­jaink egvik elkeserítő gond­járól szól szuegesztív erővel. ..Ferenc és felesége” az el­szánt elmaradottságból ki­emelkedésre képteleneknek állít tükörképet. Meggyes László és Faze­kas Magdolna a kifinomult lírai hangulatok művészei. A kiállításon Fazekas Mag­da árnyékban üldögélő öreg­embere számomra a régi ér­telmű paraszti élettől bú­csúzás jelképe. Meggyes László gyöngy- hézfényű tájai mellett jel­legzetes, erőteljesen dekora­tív tájfestés képviselőivel is találkozunk a tárlaton. Koszta Rozália Falak című képén öröktől fogva és az idők végeztéig, megingatha­tatlanul állnak a magas te­tő alá búvó kis házak. Az elmúlihatatlanság hangulata szinte a szegényparaszti nyomor emlékművévé avat­ja ezt a festményt. Égerházi Imre házai nem a megkö- vültségtől, hanem a felúju- lástól. új építőkedvtől szilár­dak ... És életteliek, élén­kek. A szép, dekoratív ke­rítések. tompa csillogású fa­lak mögött mai emberek él­nek. Élnek a fák törzsei, a zsenge lombfátylák. a háttér­ből fel-felibukkanó tájrész­letek. A IV. szolnoki festészeti triennáléról benyomásunk egyértelmű. Valóban igen színes, változatos, sokolda­lú anyaggal találkoztunk. A legkülönbözőbb igényű né­zők rátalálhatnak a hozzá­juk legközelebb álló, szá­mukra legtöbbet jelentő al­kotásokra. A korunkban az egész emberiséget érintő gondolatokat hordozó ké­pektől kezdve a mi, hazai mindennapjainkról szólókon keresztül a szorosabban az Alföld mai életéről ,vagv az elmúlóban lévőről festett művekig. Minden kiállított darab­ról nem eshetett itt szó. bár ezek is gazdagítják él­ményeink sorát. Talán ke­vésbé feltűnően, jellegzete­sen, egyértelműen hordoz­zák mondanivalójukat. ______Elfogadhatjuk n yugodt szívvel, hogy kép­zőművészeti életünk jelenle­gi helyzetében — igazán jó országos tárlat tanúi lehe­tünk. A kiállítás képes ar­ra. hogy megmutassa ugyan­akkor a „genius loci”-t is. Láthatjuk, mit őrzött meg képzőművészetünk, mit visz tovább magával a régi Szol­noki Művésztelep meg az alföldi festészet szellemi hagyatékából. Ez pedig nem kevés! — Hiszen mindössze negy­venkilenc táblakép képvise­li ezt a gazdagságot. Rozványi Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents