Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

1984. DECEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vélemények a kongresszusi irányelvekről révén. Érezzük a beruházá­sok csökkentésének káros hatását is. Gépparkunk el­avult. Egy-egy alkatrész A szülői felelősség Szabó Sándor veteránl (70 éves) Karcagon a család ról és az ifjúság nevelésérő: kérdeztük. Szabó Sándor i második világháború idején hadifogságba került, majd a kijevi partizániskolára je­lentkezett és a 40 évvel ez­előtt Debrecenben megala­kult ideiglenes nemzeti kor- mály kormányőrségének tagja volt. A felszabadulás után nyugdíjazásáig a Ma­gyar Néphadseregben szol­gált, és immár 20 éve, hogy nyugdíjasként a városi Vö­röskereszt munkáját segíti Karcagon. — A kongresszusi irány­elvek egyik — a társadalmi és politikai viszonyainkkal foglalkozó — pontja leszöge­zi, hogy a család szerepe meghatározó a gyermekekkel való gondoskodásban. A szü­lők felelősek azért, hogy gye­rekeik jó családi légkörben nevelkedjenek, elfogadják azokat az erkölcsi értékeket és normákat, amelyek a tár­sadalmi beilleszkedéshez, a kiegyensúlyozott élethez szükségesek. Mi a véleménye erről? — Ügy gondolom, elsősor­ban valóban a család felelős a gyerekek neveléséért. De vizsgáljuk meg, milyen kö­rülmények között látják el ezt a feladatukat a szülők? A néhány évtizeddel ezelőtti gyakorlattal ellentétben amikor az a szólásmondás élt, hogy a nőnek a fakanál mellett a helye — ma a férj és a feleség is dolgozik, a munkából szellemileg, fizi kailag fáradtan érkezik haza. A feleség a háztartási mun A művész öröme munkája hatásában van megmunkálásáért körbe kell járnunk az országot. Jó, hogy az irányelvek a beruházá­sokkal is foglalkoznak. kához lát, a férj pedig — valljuk be őszintén, hogy c téren tovább élnek a rossz szokások — újságot olvas, vagy tévét néz. Közben ma­gukra maradnak a gyerekek. Pedig a mai gyerekek hama­rabb érnek, már az óvodá­ban, az iskolai közösségben sok mindent tanulnak, renge­teget hallanak egymástól. A kérdéseikkel azonban nem­igen fordulhatnak szüleikhez. — Hogyan képzelhető el a helyzet megváltoztatása? — Egyrészt — azt hiszem, — társadalmi méretekben gondolkoznunk kellene azon, miként csökkenthetnénk a nők munkában eltöltött ide­jét és hogyan számíthatnánk teljes értékűnek a gyerek nevelésére fordított időt. Másrészt a gyerekeket na­gyobb önállóságra kellene nevelnünk már 10—12 éves koruktól kezdve, ami pedig csak úgy képzelhető el, hogy a szülők feladattal látják el őket. — Mire gondol? — Elképzelhetőnek tartom, hogy már az általános isko­la hatodik osztályától kezd­ve ismerkedjenek a szak­munkásképző- vagy a közép­iskolában elsajátítható szak­mákkal, ez a pályaválasztás­ban is segítséget nyújthat. Persze nagyon nagy feladat ez, amelyet úgy tűnik se a család, se az iskola nem tud ma megoldani, tehát mivel ez az egész társadalom nagyobb problémája, nyilván társadal­mi méretekben kell foglal­kozni vele. Együtt gondolkodva Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke válaszol szerkesztőségünk kérdéseire Bár a kongresszusi irány­elvekről széles körben ez­után, a most következő ve­zetőségválasztó taggyűlése­ken és pártértekezleteken folytatnak érdemi eszmecse­rét, az embereket — pártta­gokat és pártonkívülieket — megjelenésük óta foglalkoz­tatják az irányelvek, szót váltanak és véleményt alkot- (nak róla. Magától érthető, hogy elsősorban mindenki a saját munkaterületének meg­felelő részt tanulmányozza az irányelvekből, de van ész­revétele a többi fejezetről is. A vélemények sokaságából három emberét ragadtuk ki: Középpontban a termelés A Mezőgép Vállalat török­szentmiklósi gyárában dolgo­zik Adóm Mihály. Tagia a városi párt-végrehajtóbizott­ságnak és titkára a gyár IV. számú pártalapszervezetének. Azt kérdeztük tőle: — Mi a véleménye a kong­resszusi irányelveknek arról /a megállapításáról, hogy a gazdasági építőmunkában a pártszervezetek fő feladata a gazdaságpolitikai feladatok helyi megvalósításának segí­tése és ellenőrzése, a dolgozók mozgósítása politikai eszkö­zökkel. Kezdeményezniök és, támogatniuk kell a haté­konyság fokozására, a mun­kafegyelem erősítésére és a teljesítmény növelésére irá­nyuló törekvéseket. — Véleményem szerint en­nek a feladatnak megoldá­sához nagyon fontos a mód­szerek megválasztása és a helyi gazdaságpolitikai célok alapos kimunkálása. A párt- alapszervezet mozgósító lis­tásának alapvető feltétele az, hogy a párttagok ismerjék a gazdasági terveket. Ezért minden évben az első tag­gyűlésen megvitatjuk azokat, és a kommunista közösség állásfoglalása alapján mun­káljuk ki főbb gazdaságpoli­tikai célkitűzéseinket. Fél­evenként taggyűlésen szá­moltatjuk be az osztályveze­tőt, illetve az üzemvezetőt. Ügy vélem, alapszervezetünk termelést segítő és ellenőrző munkájának, kommunistáink példamutatásának is nagy szerepe van abban, hogy a hatáskörünkbe tartozó tar­goncaüzem árbevételi terve az 1981. évi 65 millióról 130 millióra nőtt. Időarányosan tervünket október végéig 107 százalékra teljesítettük az idén. Ezek a számok azért is figyelemre méltók, mert más­fél évtizede még or­szágos gond volt a targonca javítás. Most or­szágos gesztori feladatokat is ellátunk. Az anyagi-pénz­ügyi lehetőségek csökkenésé­vel nagyon megnőtt a javí­tási igény. Kielégítése .érde­kében pártszervezetünk se­gíti a technológiák korszerű­sítését szolgáló együttműkö­dést a Műszaki Egyetemmel és a DATE mezőtúri főisko­lai karával. A korszerűsítés befejezése egyik fontos fel­adatunk. összeszokott, jó munkásgárdánk van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esetenként nem lépünk fel a munkafegyelem megsértőivel szemben. — Mint magánemberben, milyen gondolatokat keltet­tek az irányelvek megállapí­tásai? — Sokfélét. A II. fejezet­ben olvasható például, hogy Az eletsz.mvonal a művelt­ség, az életmód területein még számottevő különbségek vannak, s ezek csökkentésé­ért a jövőben is következe­tesen munkálkodni kell”. Eb­ből a megállapításból úgy tűnik, mintha megállt folya­matról lenne szó, pedig az én és munkatársaim véleménye szerint ezek a különbségek egyre növekszenek, és sok esetben nem a tisztességes piunkával szerzett jövedelem Papi Lajots Szobrászmű­vészt elsősorban az irányel­vek művelődéspolitikával összefüggő kérdései foglal­koztatják. — Megnyugtatott, hogy a párt művészetpolitikájának fő célja, hogy megteremtse a művészetek alapvető tár­sadalmi feladatainak (telje­sítéséhez szükséges feltétele­ket. Ezt a szándékot eddig is éreztük, hozzáteszem: ha­tásában is. örvendetes, hogy változat­lanul alapelv az alkotás sza­badságának biztosítása, a művészi kezdeményezések, kjsérletezc|sek támogatása .... A kik közelebbről ismernek, azt mondják, az a fajta em­ber vagyok, aki nem tud megöregedni. Értik ezt sok mindenre, s ha igaz az állí­tásuk, akkor talán bizony­gatnom sem kell: fiatalpár­ti vagyak, kísérletezés-párti. Annál is inkább, mert ma­gam is az egyszerűtől a bo­nyolultig vezető úton já­rok nap mint nap. Tessék nézze ezt a fenkölten csodál­kozó, kicsinyét szeretettel néző, ülő női alakot. Tesséft, a következő stáció: ugyan-e téma elvonatkoztatottabb formája, s íme a numero három: ezen már csak az indító gondolat a fontos... Mindezt csupán azért bocsá­tottam előre, hogy ne tart­sanak maradinak. Hegyes­halomnál elhagyván az or­szághatárt, megnéztem én bizony minden fajta, féle szobrot, kísérletet. Láttam bizony én benzines hordók­ból „alkotott” szobortól a száraz marhatrágyából fara­gott szoborig sokféle „mű­vet”, kísérletet. Nagyon ro­konszenves fiatalemberek kísérleteznek ezzel is, azzal is, szerény. vagy kevésbé szerény jövedelmüket önki­fejezési formáik megtalálá­sára fordítják. S azt hiszem így helyes, ha ezek a végle­tekben gondolkodó kísérle­tezők nem hárítják a társa­dalomra eleve kérdőjeles próbálkozásaik terheit. És nem hiszek az „emel­kedett” művészet és az el­maradott tömegek „ellenté­tében”. A mi népünk képes befogadni a szépet, ma is él­teti, táplálja önmaga művé­szetét, különbséget tud ten­ni az igaz és a hazug kö­zött. Az a bizonyos „sajnos engem még nem értenek meg” elv csupán önvigasz, — bár lehet tiszteletre mél­tó és ritka kivétel, de a hét­köznapok gyakorisága mást bizonyít. Én azt a művésze­tet pártfogolom, amely a néphez szól, egyszerűen, tisztán, embernemesítően. Minél riasztóbb híreket hal­lok, minél több az ember­csinálta félelem, borzalom a világ különböző pontjain, vagy éppen potencionálisan, annál inkább kapaszkodom a szépbe, a harmóniát adó­ba, a reményt sugallóba. Ezért fogadtam örömmel, mint pártonkívüM művész az irányelvek azon tendenciáit, amelyek a művészetek köz­művelődési funkcióit is í-zorgaljma zzáfc Sokszor ki - állít ez a Papi, hallottam a múltkoriban félfüllel, annyi új szobra van? Nincs, illet­ve annyi van, amennyi, de azt a keveset, amim van sze­retem megmutatni Szolno­kon kívül Kunhegyesen is, Tiszaburán is, mindenhol ahol emberek élnek. Ha csak csupán az alkotás lenne a művész feladata, minden szellemi gazdagsága mellett is szegényes, örömnélküli lenne az alkotó élete. A mű­vészember öröme akkor tel­jes, ha műveinek szépítő, nemesítő hatását érzi. Az irányelvek sugallatai engem e gondolatiságomban erősí­tettek meg. SB—ES—TL — A lassan mögöttünk maradó esztendőben a já­rások megszüntetésével je­lentős változás ment vég­be az igazgatás szerveze­tében. lMilyen jellegű vál­tozást 'hozott >ez a területi átszervezés a tanácsi veze­tés tartalmában? — Az átszervezések során, majd az azt követő időkben tevékenységünk alapvetően arra irányult, hogy a helyi, elsősorban a községi taná­csok önállóságának erősíté­séhez, munkájuk új igények szerinti továbbfejlesztéséhez adjunk hathatós segítséget. Ügy vélem, a megye kedve­zően kialakult sajátosságai — a településhálózat fejlett­sége, az igazgatási hatáskö­rök már korábban végrehaj­tott decentralizálása, szak- igazgatási szerveinek alapos felkészültsége — jó feltéte­leket jelentettek, illetve je­lentenek a kétfokú igazga­tás eredményes megteremté­séhez. Tapasztalataim szerint a megyei tanács és a köz­ségi tanácsok kapcsolata je­lentősen erősödött, ami a kapcsolat közvetlen jellegé­ből is fakad. A mindennapi tevékenység során, a gyakor­latban közelebb kerültek egjónáshoz a helyi tanácsi vezetők és a megyei tiszt­ségviselők Olyan! lmunka-, kapcsolat ez, mely egyre ke­vésbé tűri a bürokratikus formaságokat, annál inkább épít a tényleges teendők gyors és pontos elvégzésére. — Az év második jelé­ben dolgozta ki és vitatta meg a tanács a megye kö- ‘ vetkező ötéves tervének koncepcióját, valamint a jövő évi fejlesztési terv és költségvetés tervezetét. Si­került-e közös gondolko­dássá avatni a tervet elő­készítő folyamatot? — A közös gondolkodás (rendkívül fontos számunk­ra, enélkül bölcs döntés alig születhet. Az új ötéves terv- kialakításakor épp ezért már a tervezés fázisában igyekeztünk megvitatni a koncepció fő célkitűzéseit, hogy a szélesebb körű esz­mecserével már az alapvető kérdések tisztázását is meg­könnyítsük. Majd a megyei tanács vitatta meg a fejlesz­tésire vonatkozó előzetes el­képzeléseket, elgondolásokat. Az itt kibontakozó élénk eszmecsere is hasznos gon­dolatokat vetett fel, s mint­egy újabb állomást jelen­tett a közös gondolkodás fo­lyamatában. A tanács hatá­rozata azután útmutatást adott a tervezés további me- ínetéra. A folyamatot csak. azért vázoltam fel, hogy ér­zékeltessem. mennyire és mi­lyen módon igyekszik támasz­kodni tanácsunk, a több szem többet lát élv hasznos gyakorlatára, ami munkánk tartalmának fokozott demok­ratizálását is jelenti. Persze nemcsak az említett feladat megoldásában, de általában is arra törekszünk, hogy egy- egy tanácsi döntés a legszé­lesebb nyilvánosság bevoná­sával történjék meg. A kö­zös cselekvésnek csak ez le­het az alapja. A jövő évi költségvetésünket is ebben a szellemben alakítottuk ki. — Milyen segítséget je­lent a lehetséges döntési változatok megvitatásában a különböző társadalmi szervek bevonása, részvé­tele? — Hangsúlyoznom kell, mert erősödő új vonása ez munkánknak, és tovább sze­retnénk szélesíteni ez irá­nyú törekvéseinket, az el­múlt években egyre növek­vő mértékben élt a megyei tanács, de a. helyi tanácsok is azzal a lehetőséggel, amit a társadalmi és tömegszei;- vezetek véleménye jelenthet egyes fontosabb határozatok, tervek, programok előkészí­tésében, meghozatalában. Nemcsak mennyiségében nö­vekedett ez a segítség, ha­nem minőségében is, tartal­ma erősödött. A kibontako­zó társadalmi vitáknak, s eb­ben jelentős szerepe van a Hazafias Népfront sok-sok kezdeményezésének is. ma már egyre nagyobb, konkrét javaslatok formájában is je­lentkező haszna van. Leg­utóbb például a lakosság ellá­tásának helyzetére és a továb­bi fejlesztésre vonatkozó je­lentés vitájában születtek igen okos ötletek és megoldásra érdemes javaslatok. A társa­dalmi szervekkel folytatott eszmecserék jótékony hatás­sal vannak tanácsi munkánk tartalmára. Hogy tanácsa­ink tevékenységében előtér­be kerültek például a tár­sadalompolitikai kérdések, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak az ezzel kapcsolatos problémák — (kiterjedtebb szociális gondolkodás a ne­hezebb sorban élő rétegek tagjairól, nagyobb figyelem a fiatalabb korosztályok gondjaira — ebben a társa­dalmi szervek ösztönző ha­tása is közrejátszott. Ezt a támogatást szeretném is megköszönni azzal, hogy még szorosabbá is tehetjük ilyen irányú kapcsolatain­kat. — A közös gondolkodás természetszerűen követe­li meg a vitákat — taná­csi 'testületekben és mást fórumokon. Véleménye szerimt milyen képet rnu- tatnak ezek a viták? — Ami a lakossági fóru­mokat illeti — falu- és ré­teggyűlések, tanácstagi be­számolók, választói gyűlé­sek — itt a résztvevők ak­tivitása az elmúlt esztendő­ben általában — mégha ki­vétel akad is — növekedett. És egyre kevesebb a válasz vagy megoldás nélkül ha­gyott érdemi javaslat, bár olykor megesik, hogy a ta­nácsi vezetők objektív aka­dályok miatt nem tudják or­vosolni a szóvá tett hibákat. Nincs meg hozzá a szüksé­ges forint, a kellő tárgyi fel­tétel. Ami viszont a tanácsi testületekben folyó vagy oly­kor nem folyó vitát illeti, főleg ha eredményességét te­kintjük, még korántsem le­hetünk elégedettek. Az éremnek persze ezúttal is két oldala van. az olykor ta­pasztalható „egyhangúság” a tanácsülésen nemcsak a je­lenlévő tagok magatartásán múlik, a tanácsi vezetés számlájára is tartozik, mert felvetődik a kérdés: vajon megteremtették-e az érde­mibb vitához szükséges fel­tételeket az illetékesek? A „néma” tanácstag a tanácsi vezetés meddőségének is ké­pe lehet. E tekintetben a vi­ták előkészítésében mind formai, mind tartalmi te­kintetben bőven van tenni­valónk, ha azt akarjuk, hogy a tanácsi élet demokratiz­musának szélesítése ne ma­radjon csupán szándék. — Véleménye szerint ho­gyan lehetne erősíteni a tanácstagok eredménye­sebb részvételét a köz ügyeinek intézésében, a döntések Imeghozatalában? — Feltétlenül az eddigiek­nél is körültekintőbb tájé­koztatással. Biztosítani kell számukra mindazt az isme­retet, amelynek birtokában valóban állást foglalhatnak a tanácstagok a testület elé bocsátott nagy horderejű kérdésekben is. De úgy vé­lem, közreműködésüket na­gyobb mértékben kell- igény­be venni konkrét feladatok megoldásában is, mint ahogy azt az eddigi gyakorlatban tettük. Igyekszünk minél több tanácstagunkat bevonni közvetlenül is egy-egy napi­rendi téma előkészítésébe, de ugyanakkor a határozatok végrehajtásának ellenőrzésé­be is. Ilyen jellegű felada­tokra tanácstestület adhat megbízást. Az aktivizálásnak ezt a formáját tanácsaink­nak is ajánljuk. A lakosság közügyek iránti érdeklődése pedig elsősorban az őket ténylegesen érintő kérdések megvitatásával szélesíthető. Példa rá a településfejlesz­tésben megnyilvánuló széles körű társadalmi részvétel, a fejlesztésekhez nyújtott nagy értékű lakossági segítség. Az állampolgárok ha tudják, hogy hasznos, jól átgondolt és közcélú feladat megoldá­sához kérnek tőlük támoga­tást, már-már várakozáson felül áldozatkészek. Vélemé­nyem szerint olyan tőke ez, amelyet szüntelenül gyarapí- tanunk kell, bár eddigi ered­ményeink is felemelő ér­zéssel tölthetnek el bennün­ket. A társadalmi munka megyék közötti versenyében ugyanis ’82-ben első, ’83-ban második helyezést ért el Szolnok megye. És ebben az esztendőben is jelentős mér­tékben segítette településfej­lesztési céljaink elérését a megye lakossága. — A pártkongresszust követően 1985 a tanácsok­nak is nagy feladatot hoz, a választások feladatát. — Alapvető célunk és fel­adatunk — ezt szolgálja a választási rendszer módosí­tása is, — hogy minél telje­sebben biztosítsuk a megye lakosságának bevonását a politika alakításába, a köz­ügyek intézésébe és a köz­élet ellenőrzésébe, hogy a iíársadalom minden rétegé­ben, az élet minden területén nyíltabb, őszintébb, kritiku­sabb, tehát valóban demok­ratikus légkör alakuljon ki. Az a tény, hogy első alka­lommal állítanak két- vagy több jelöltet a választókerü­letekben és a tanácstagi kör­zetekben, sajátosan új fel­adatot jelent számunkra is. Megnövekedik a jelölőgyű­lések fontossága és egyben szaporodik is a számuk. Bő lehetőséget kell biztosítani a jelöltek megismerésére, be­mutatkozására. Jó lenne el­érnünk, hogy a választópol­gárok olyan jelölteknek sza­vaznának bizalmat 'minden esetben, akik politikai, em­beri magatartásukkal, ráter­mettségükkel eleget tudnak tenni a demokrácia erősíté­sének igényéből származó, bonyolultabb közéleti fel­adatoknak, és akik érzik a társadalmi megbízatás fele­lősségét és felemelő szépsé­gét is. — A demokrácia ki szé­lesedésével egyre több és különböző, olykor ellenté­tes érdek kerül felszínre. Hogyan lehet egyeztetni őket7 — Nem könnyű. Lényegé­ben ilyen esetekben szüksé­ges a kollektív bölcsesség, az érdekek józan mérlegelése; a közös gondolkodás azonban ilyenkor is segíthet. Egyéb­ként ami a kérdés személyes vonatkozását illetheti, ne­kem egyformán kedves és fontos minden olyan érdek, melynek megvalósítása szeb­bé, gazdagabbá teheti vagy tehetné megyénk lakóinak életét,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents