Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

1984. DECEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Végső búcsú Usztyinovtól A szovjet vezetők leróják kegyeletüket Dmitrij Usztyinov ravatalánál. (Telefotó — KS) Moszkva központjában, a szakszervezetek székházának oszlopcsarnokában tegnap a kora délelőtti óráktól kezd­ve vesznek búcsút a moszk­vaiak Dmitrij Fjodorovics Usztyinovtól, aki hosszan tartó súlyos' betegség után csütörtökön hunyt el. A virágcsokrokkal borított nyitott koporsó előtt negy­ven vörös kispárnán helyez­ték el a kitüntetéseket, ame­lyeket Usztyinov a szovjet párt és állam szolgálatában végzett munkájával érde­melt ki. Pontosan déli 12 órakor rótták le kegyeletüket az SZKP Politikai Bizottságá­nak tagjai és póttagjai, élü­kön Konsztantyin Csernyen- kóval, a Központi Bizottság főtitkárával, a Legfelsőbb. Tanács Elnöksége elnökével. Végső tiszteletadásra megje­lent a ravatalnál- számos kommunista és munkáspárt képviselője, a szocialista or­szágok katonai küldöttségei­nek és képviseletének tag­jai. Dmitrij Usztyinovot hol­nap, a kora délutáni órák­ban, katonai tiszteletadással helyezik végső nyugalomra a moszkvai Vörös téren, a Kreml falánál — intézke­dett az SZKP Központi Bi­zottságának és a Szovjet­unió Minisztertanácsának határozata. A szovjet lapokban közölt gyászjelentés emlékeztet: Dmitrij Usztyinovot 1976 áprilisában nevezték ki a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterévé. E tisztségben áll­hatatosan és kitartóan dol­gozott azért, hogy megvaló­sítsa a pártnak a szovjet ál­lam védelmi képessége biz­tosítására vonatkozó politi­káját. Nagy érdemeket szer­zett a hadsereg és a flotta harckészségének növelésé­ben, aktívan részt vett a .szovjet fegyveres erők és a Varsóli Szerződés tagorszá­gainak hadseregei közötti fegyverbarátság erősítésé­ben. • • • Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizott­sága tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, a Szovjetunió marsallja el­hunyta alkalmából tegnap magyar párt- és állami veze­tők keresték fel a budapes­ti szovjet nagykövetséget. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a kormány ne­vében Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Czmege La­jos, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Varga Pé­ter, az MSZMP KB közigaz­gatási és Adminisztratív Osztályának vezetője, a Köz­ponti Bizottság tagjai fejez­ték ki részvétüket Vlagyi­mir líiazovszki ji nagykövet­nek. A Honvédelmi Minisztéri­um nevében Oláh István ve­zérezredes. honvédelmi mi­niszter, Mórócz Lajos altá­bornagy, államtitkár, Pa- csek József altábornagy, a magyar néphadsereg vezér­kari főnöke, miniszterhelyet­tes, Kárpáti Ferenc altá­bornagy, miniszterhelyettes és Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP Néphadseregi Bizottsága első titkára. a külügyminisztérium nevé­ben Nagy János államtitkár nyilvánította részvétét a szovjet nagykövetségen. A Szovjetunió debreceni fiőkonzulátusán december 22-én 14 és 16 óra között és december 24-én 8-tól 10 óráig fogadják a részvét- nyilvánításokat. Drhipov és lao Ji-lin újabb találkozója Pekingben tegnap délelőtt megtartották a kínai—szovjet miniszterelnök-helyettesi tárgyalások második fordu­lóját. Ivan Arhipov és kínai partnere, Jao Ji-lin másfél órát tárgyalt. Ivan Arhipov tegnap dél­után ellátogatott egy vegy­ipari üzembe. Este Van Li. a miniszterelnök első helyette­se látta vendégül vacsorán a szovjet vendégeket. Washingtonban a brit miniszterelnök Bush amerikai alelnökkel találkozott, majd Camp Da- vid-be, az amerikai' elnök városon kívüli rezidenciájá­ba ment tegnap, reggel Mar­garet Thatcher brit minisz­terelnök. aki pénteken este érkezett rövid látogatásra Washingtonba. A megbeszé­lések témája mindenekelőtt a kelet—nyugati kapcsolatok alakulása, különösen pedig Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter ja­nuári genfi tanácskozása, a leszerelési tárgyalások jö­vője. Külön fontos kérdés­nek tekintik amerikai rész­ről azt, hogy a brit minisz­terelnököt megnyerjék Rea­gan elnök űrfegyverkezési programja támogatásának. Thatcher ugyanis az elmúlt napokban — anélkül, hogy nyíltan bírálta volna Wa­shington elképzeléseit — je­lezte, hogy azokat a fegyver­kezési verseny újabb veszé­lyes szakaszának tekinti. Amerikai hivatalos értéke­lés szerint a megbeszélés an­nak a konzultációsorozatnak a része, amelynek során Reagan meg kívánja ismerni a januári külügyminiszteri értekezlet előtt leg­főbb szövetségesei vé­leményét. Korábban Wa - shingtonban járt Kohl nyu­gatnémet kancellár, január legelején pedig Nakaszone japán kormányfővel találko­zik az amerikai elnök. Köz­ben Shultz a NATO minisz­teri tanácsülésén tanácsko­zott az Egyesült Államok európai szövetségeseinek képviselőivel. Kitüntették a Vietnami Néphadsereget Irak és Irán hajlandó együttműködni a békéltető bizottsággal A Vietnami Néphadsereg a jövőben is minden áldozat­ra kész a szocialista haza védelmében és építésében — jelentette ki Van Tien Dung hadseregtábornok, a VKP KB PB tagja, nemzetvédel­mi miniszter tegnap, a Viet­nami Néphadsereg megala­kulásának 40. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepi nagygyűlésen. Az évforduló alkalmából a Vietnami Államtanács — immár harmadszor — a leg­magasabb elismeréssel, az Arany Csillag Érdemrend harmadik fokozatával tün­tette ki a Vietnami Néphad­sereget. Jablonski és andreotti tárgyalásai A kelet—nyugati kapcsola­tok alkulásáról, Lengyelor­szág és Olaszország együtt­működésének bővítéséről volt szó Hendryk Jablonski és Giulio Andreotti tegnapi varsói megbeszélésén. A Lengyel Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és az olasz külügyminiszter erő­feszítéseket sürgetett a fegy­verkezési hajsza megszünte­tésére, a nemzetközi feszült­ség csökkentéséért,. (Folytatás laz 1. oldalról.) A nagy figyelmet keltő határozatról Habib Satti, az ICO főtitkára számolt be péntek este tartott sajtóér­tekezletén. Kijelentette, hogy Irán hozzájárulása a viszály befejezéséről szóló ihatározathoz „jelentős elő­relépés”. Hozzátette, hogy korábban borúlátóan ítélte meg a háború befejezésének kilátásait, s most első ízben tekint nagy várakozással a békéltető erőfeszítések ki­menetele elé. A határozat s fentieken kívül felszólítja Irakot és Iránt, hogy tartsa tisztelet­ben a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó gen­fi konvenciót és a vegyi fegyverek bevetésének tilal­máról szóló genfi jegyző­könyvet. Az Iszlám Konferencia pénteken megválasztotta a szervezet új főtitkárát. A jelenlegi főtitkár a tunéziai Habib Satti januárban kö­szön le tisztségéről és ekkor veszi át megbízatását utóda, a pákisztáni Sarifuddin Pir- zada. Utolsó napjához 'érkezett a választási kampány Indiában. A képen: Radzsiv Gandhi (miniszterelnök látható hívei köré- 'ben. (Telefotó — KS) Aj szakasz és folyamatosság Érthetően nagy érdeklődés kíséri a gazdaságirányítási rendszer január 1-i módosí­tását, hiszen most nem egy­szerűen a szokásos kiigazítá­sokról van szó, hanem a VII. ötéves terv és a gazdaságirá­nyítás egészének továbbfej­lesztési folyamatába illesz­kedő, annak szerves részét képező lényeges átrendezésre kerül sor. Amikor a Központi Bizott­ság 1984. április 17-i ülésén állást foglalt a gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztésének kérdéseiben, lé­nyegében a XII. kongresszus határozatának tett eleget. amely kimondja: „... fej-' lesztjük bevált gazdaságirá­nyítási rendszerünket, a ter­vezést, a szabályozást, a gaz­daságvezet és intézményeit és a gazdálkodó egységek szer­vezetét.” A Központi Bizott­ság állásfoglalásával utat mutatott: mit kell tennünk erőforrásaink hatékonyabb kihasználásáért, új, alkotó energiák felszabadításáért, gazdaságpolitikai céljaink el­éréséért. A gazdaságirányí­tás továbbfejlesztése ugyan­is nem öncél, hanem eszköz céljaink jobb megvalósításá­hoz, a szocialista építés fel­adatainak megoldásához. Hangsúlyváltás Az, hogy népgazdaságunk — ha nem is zökkenők, át­meneti megtorpanások nél­kül —, végül is helytállt az utóbbi esztendők világgazda­sági viharai közepette, hogy ellensúlyozni tudta a ben­nünket ért veszteségeket, és helyreállította egyensúlyát, mindez elválaszthatatlan gazdaságpolitikánktól, gazda­ságirányítási rendünktől. Az elmúlt évek erőfeszítései, tö­rekvései — mint azt a Köz­ponti Bizottság legutóbbi de­cember 4-i ülésén is megál­lapították — fokozatosan éreztetik hatásukat és hozzá­járultak a valamelyest ked­vezőbb helyzet kialakulásá­hoz. így az elmúlt években folyamatosan csökkent a faj­lagos energia- és anyagfel­használás, a termelés import- igényessége, és megkezdődött a gazdaság kedvező szerve­zeti átalakulása. Ugyanakkor megállapítást nyert az is, hogy a változó feltételekkel való lépéstartás még nem ki­elégítő, a mainál lényegesen rugalmasabb, hatékonyabb, a minőségi elemeket előtérbe helyező gazdálkodásra van szükség annak érdekében, hogy a gazdaság jövedelem­termelő képessége megfelelő­en növekedjék. Az 1985. évi terv irányel­vei az eddig követett gazda­ságpolitikai irárnyvonal kö­vetkezetes továbbfolytatását tükrözik, azonban a gazda­ságpolitikai gyakorlatban né­hány ponton jelentős hang­súlyváltás következik be. Ezt eddig elért eredményeink le­hetővé, tárrsadalmi-gazdásá- gi célkitűzéseink pedig szük­ségessé teszik. A legfőbb gaz­daságpolitikai célkitűzés to­vábbra is külső egyensúlyi helyzetünk javítása. Lénye­ges változás azonban, hogy ez ma már nem a fizetőké­pesség napi fenntartását, ha­nem külföldi adósságállomá­nyunk csökkentését, illetve kedvezőbb -szerkezetének ki­alakítását jelenti. A külgazdasági egyensúly javítását eddig elsősorban a belső felhasználás visszafo­gásával tudtuk megvalósíta­ni, ami több kedvezőtlen tendencia kialakulását ered­ményezte, így több éven ke­resztül csökkentek a beruhá ­zások és a reálbér. Lényeges változás, hogy az 1985. évi terv • ezeknek a kedvezőtlen tendenciáknak a megállítását tűzi ki célul, a beruházások és a reálbér csökkenésének megállításával, az import kis­mértékű növelésével számol. Ennek azonban az a feltétele — s ez szintén az eddigi gaz­daságpolitikai gyakorlat lé­nyeges hangsúlyváltása —, hogy a gazdaság jövedelem- termelő képessége fokozód­jék, és ezáltal a változatla­nul magas külföldi kötele­zettségek teljesítése mellett a belföldön elosztható jövede­lem is növekedjen. A belföl­dön felhasználható jövede­lem növelésének két fontos forrása a gazdaság korábbi­nál mérsékelten élénkebb nö­vekedése, és a gazdálkodás hatékonysági, minőségi ele­meinek fokozott előtérbe ke­rülése, melyekre a jövő évi terv ezeknek a kedvezőtlen déktalan megvalósulása épül. Ezt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével is elő kell segíteni. Terv és szabályozott piac A változtatások — melyek már jogszabályokban is meg­jelentek — arra irányulnak, hogy fokozzák a központi gazdaságirányító szervek munkájának hatásosságát, csökkentsék az egyedi utasí­tásokkal való irányítás szük­ségességének gyakoriságát, növeljék a vállalati gazdál­kodás önállóságát, és teremt­senek nagyobb lehetőséget a dolgozói kollektívák válla­latvezetésben való részvéte­lére. A cél az, hogy fejlődjön a népgazdasági terv és a sza­bályozott piac kapcsolata, a döntéseikkel, az azért vállalt felelősséggel jobban össz­hangban álló munkamegosz­tás jöjjön létre a gazdaság- irányítási és a gazdálkodói szféra között. Mindennek a korábbinál érezhetőbben kell ösztönöznie, illetve kénysze­rítenie a gazdálkodókat a kö­rülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a tartalé­kok mozgósítására, a haté­kony gazdálkodásra. A jövő évi intézkedésekből újdonságuknál és hordere­jűknél fogva is kiemelkedik az új vállalatvezetési for­mák bevezetése. A közeljövő­ben arról kell dönteni, hogy a vállalatok milyen szerve­zetben, milyen vállalatveze­tési forma alkalmazásával működjenek, és mikor tör­ténjen az átalakulás. Mind­három kérdésben előzetesen ez év végéig az alapító szer­vek és az ágazati miniszte­rek foglalnak állást. A vál­lalati kollektíva ehhez jövő év márciusáig észrevételt tehet, javasolhatja az előze­tes állásfoglalások módosítá­sát. Az átalakulás előkészí­tésére vállalati bizottság ala­kul, az áttérés egységes szemléletű, szervezett lebo­nyolítását útmutatók is segí­tik. Az új vállalatvezetési és vállalatirányítási formákra való áttérés várhatóan 1986 végéig megtörténik; 1985-ben az érintett vállalatok mint­egy egyharmada alakulna át. Az új vállalatvezetési for­mák eredményes működésé­hez megfelelő feltételek kel­lenek. Ezek egyike a piaci szervezet átalakítása, a gaz­daságunkra jellemző túlzott mértékű centralizáció mér­séklése. Ezért az új vezetési formák bevezetését össze kell kapcsolni a versenyvi­szonyok javítását célzó szer­vezeti intézkedésekkel. El kell kerülni, hogy a nagy önállósággal felruházott vál­lalatok indokolatlan mono­póliummal, erőfölénnyel ren­delkezzenek, de ezt nem le­het csak néhány adminiszt­ratív intézkedéssel elérni. A szervezeti változtatásokat ezért más, a piacépítést szol­gáló intézkedések is kísérik. A vállalati jövedelemsza­bályozásban jövőre nemcsak egyes mértékek változnak, hanem maga a rendszer is. Az a cél, hogy a szabályozó- rendszer a gazdálkodókat az eddigieknél jobban ösztönöz­ze, illetve kényszerítse az ésszerű, piacorientált, vál­lalkozói magatartásra. Erő­södnie kell a nyereségérde­keltségnél, az adózás utáni jövedelmek szabadabb fel- használásában a vállalati le­hetőségeknek bővülniük kell. Az is fontos törekvés, hogy a szabályozás kiszámíthatóbb és következetesebb legyen. A jövő évi változások meg­határozóan fontos eleme az árszabályozás módosítása. Mindinkább el kell érni, hogy a nyereség tényleges, a piacon is elismert teljesítmé­nyeket tükrözzön, amihez minél szélesebb körben ver­senyárrendszer működésére van szükség. Ennek azonban feltétele a szabályozott piaci viszonyok fokozatos kibonta­kozásával erősödő gazdasági verseny, hiszen csak ez gá­tolhatja meg az indokolatlan költségek továbbhárítását az árban. A közgazdasági szabályo­zórendszer tehát a mainál jó­val egységesebb, normatívabb lesz. Á mainál világosabban fog elkülönülni az a vállala­ti kör. amely feladatainál és gazdálkodási körülményei­nél fogva képes a nyereség- érdekeltség alapján működni. A világgazdasági változá­sok és az ezekhez való iga­zodás jelentős átrendező­dést feltételez a gazdasági élet, a gazdálkodás minden területén. Ennek egy rérsze, jellegénél fogva, nem tud végbemenni helyi konfliktu­sok, a jelentős társadalmi­gazdasági mobilitás kibonta­koztatása és vállalása nélkül. Mindezért érderrjes áldozatot hozni, következetesen vállal­ni a nagyobb teljesítmény­követelményeket, a szükséges nagyobb munkaerőmozgást, a teljesítménytől függő na­gyobb differenciálódást. Különönsen a veszteséges és alaphiányos vagy alacsony hatékonyságú vállalatok problémaijának megoldásá­ban kell előbbre lépni, hiszen a cselekvés halogatása már a szerkezetváltás alapvető akadályát jelenti. Tény: a feszítettebb követelmények­hez átgondolt programmal és egyértelmű elhatározással a vállalatok nagyobb része, fo­lyamatosan, alkalmazkodni tud — kisebb részük erre nem képes. Az időtényező szerepe Egyes vállalatok ismétlődő problémái arra utalnak, hogy objektív és szubjektív okok miatt nem találják a kibon­takozás útját. Ahol a problé­mák átmenetiek és a világ- gazdasági dekonjunktúrából, strukturális válságból eredő­nek ítélhetők, ott az állam­nak segítséget kell nyújtania ezek áthidalására. Erre egyébként az állami költség- vetésben megfelelő források állnak rendelkezésre. Ott azonban, ahol a nehézségek tartósak — és főként hibás vállalati döntésiek következ­ménye — a terhek állami át­vállalása nem indokolható. Ezeknél a vállalatoknál szi­gorúan meg kell követelni a kibontakozás garanciáját nyújtó gazdálkodási progra­mot, és csak annak felelős megítélésével adhat az állam segítséget. A támogatás tar­tós fenntartására nincsen mód, mert az a gazdaságta­lan működést konzerválná, és más hasznos célok elől vonja el a forrásokat. Ter­mészetesen a támogatásokat egyszerre megszüntetni nem lehet, a leépítést a struktu­rális változások folyamatá­ban és azok elősegítésére kell megvalósítani. Ezt szorgalmazzák a gyor­san változó világgazdasági feltételek is. Rendkívüli mér­tékben megnőtt az időténye­ző, a gyorsaság szerepe. A hetvenes évekbeli tapaszta­latainkból arra következtet­hetünk, hogy a szükséges reagálás elmaradása, a kés­lekedés — különösen tovább romló feltételek idején — nagy, csak rendkívüli erőfe­szítésekkel felszámolható veszteségeket okoz. A gyor­saságnak elengedhetetlen fel­tétele a következetesség. A következetesség és gyors reagálás segít abban, hogy a vállalatoknál növekedjék a bizalom a központi irányí­tással és intézkedésekkel szemben, mert így jobban érzékelik a külső és belső vi­szonyok közötti kapcsolatot. Így lesznek a központi intéz­kedések kiszámíthatóbbak — a világgazdasági változások­ból és központi tervekből jobban levezethetőbb a szük­séges gazdálkodási magatar­tás. Németh Miklós az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetőije

Next

/
Thumbnails
Contents