Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-20 / 298. szám

1984. DECEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tigyl Istvánná házigondozó nyolc-tíz idős emberről gondos­kodik Tiszaugon. A rászorulók ápolásán kívül feladata a be­vásárlás. az ebédhordás is Tisztább a Lajta Magyar—osztrák vízminőségi tárgyalások Győrött tegnap befejező­dött a magyar—osztrák víz­minőségvédelmi szakemberek háromnapos tanácskozása. A szakértői tanácskozáson meg­elégedéssel nyugtázták, hogy a határvizeken megszűnt a vízminőség romlása, sőt egyes vizeken, így például a Lajtán még javulás is ta­pasztalható. Az idei cukor­gyári kampány során sem növekedett a Lajta folyó szennyezettsége, ami komoly eredménynek sjziámít. Meg­felelő a vizek tisztasága a Rába, a Répce, a gyöngyös- patak s az egyéb vízfolyások határszakaszain is. A szakértői tanácskozáson sok szó esett a Fertő tóról, s ismételten megállapították róla, hogy áz Európa egyik legtisztább tava. Mindkét ország vízügyi szervei külö­nös gondot fordítanak víz­minőségének megóvására: rendszeresen ellenőrzik a tó­ba beömlő vízfolyásokat. Vesztére ugrott ki a nyúl Mai Nimródok a besenyszögi határban A besenyszögi vadász- társaság központi épüle­tének udvarán már reg­gel hétkor nagy a sür­gés-forgás. Gyülekeznek 'a zöld ruhások, vállu­kon sörétes puska. Már egy fegyverkiállításra való is kitelne belőlük. Itt-ott csoportokba ve­rődve beszélgetnek, te­referélnek az udvaron, legutóbbi vadászélmé- ínyeilket mesélik. Körü­löttük kutyák szaladgál­nak. Aztán fél nyolc kö­rül katonás rendben fel­sorakoznak — vannak vagy harmincán —, s Mácsai Miklós vadász- mester tájékoztatja őket a vadászat lebonyolítá­sáról,; valamint a jövő heti élőnyúl-befogás- ról. Ezen a reggelen a szolnoki rendőrkapitányság is ellen­őrzést tart. Egytől egyig megvizsgálják a fegyvereket, megnézik a papírokat, s ta­lálomra kiválasztanak egy­két vadászt. Megfújatják őket, de itt nem a vadász­kürtöt, hanem a szondát kell kézbe fogni. Körbejár a csend. — Rendben volt minden? — kérdem Nyeső Illést, mi­közben rendezgeti, tfekos- gatja iratait. — Ez természetes, hiszen én hivatásos vadász vagyok. Itt dolgozom már két éve. Előtte az építőiparban, s a termelőszövetkezetben vol­tam, de mindig vadász sze­rettem volna lenni. Sikerült, s így nem viszem tán vásár­ra a bőrömet egy-két félde- ci)ért. Hiszen sosem lehet tudni, ' mikor ellenőriznek bennünket. Látja, erről se tudtam. Sötét téli felhők járnak fölöttünk. Már javában szi­tál az eső, amikor elindu­lunk. Tizenhármán vagyunk. A szélfútta arcú Dózsa Fe­renc 12 éve a vadásztársa­ság tagja. Pirospozsgás ar­ca árulkodik, hogy sokat van a szabadban. — Most fácánra megyünk — tájékoztat —, amolyan konyhavadászat a mai. Évente negyven-ötven őzet is sikerül puskavégre kap­nunk, de ez inkább apróva­das terület. A nyúl meg a fácán hazája. Hatalmas táblákon, föld- utakon, szántásokon vágunk át. Zsíros a föld. Itt-ott már kidugta fejét a zsenge haj­tás, Csak hó is legyen rá. Mint egy óriási gyomor korgása, úgy hullámzik vé­gig a reggeli csendben az el­ső lövés hangja. — Nem sikerült — hallom Dózsa Ferencet, ahogy társa felé mutat, majd így folytat­ja: —Ilyenkor kellemes va­dászni, Hiszen! nincs; nagy sár, a föld teteje fagyos. Emlékszem én olyanra is, amikor ásóval kellett a csiz­mát kiszabadítani, úgy bele­ragadt a sárba. Beszéd közben szorgalma­san tapossuk a szántást, mjujd egy erdőfolton vá­gunk át. A bozót emberma­gasságú, libasorban hala­dunk. Előttem egy apró kis ember, Longa Sándor szedi lábait. — Szentendréről jöttem, vendégként az idén először vagyok Besenyszögön, de az elmúlt években már sok­szor jártam itt. Tudja, ná­lunk rengeteg az őz, a szarvas, meg a vaddisznó, de kevés a fácán, a nyúl, s én igazán az apróvadas vadá­szatokat szeretem. Emlék­szem, mikor legutóbb itt jártam, azt 14 fácánkakas bánta. Mint megtudtam, nem vé­letlen, hogy Szentendréről meg az ország más részei­ből, sőt külföldről is idejár­nak vadászni, hiszen apró­vadban az ország 19 megyé­jéből Szolnok a leggazda­gabb, de a legtöbb rangos öztrófea is innen kerül ki. A megye csaknem kétezer sportvadásza és százharminc hivatásosa 36 vadásztársa­ságban tevékenykedik. Évi 80 milliós, bevételük felér egy kisebb üzemével. S per­sze, a bérvadászatok se le­becsülendők, hiszen vadász­idényben a szolnoki Tisza Szálló és a Pelikán szobái is NSZK-beli, osztrák, olasz, angol vadászokat fogadnak. Gondolataimból egy ma­gyar vizsla ugatása hoz visz- sza a besenyszögi határba. Zajacz Miklós kutyája. — Igazi vadászeb — mondja —, már nem tud­nék meglenni nélküle. A legjobb segítőtárs. Vadász­társasági tagságom egyidős a felszabadulással, s így már a harmadik puskámat kop­tatom — mutat a vállán bil­legő sörétesre. Elértük a csatornát. A két széle már gyengén befagyott. A víz mellett vagy 200 mé­ter hosszú, úgy 50 méter széles bozótos húzódik. Most ezt „mozgatják meg”. Za­jacz Miklós kutyája is nehe­zen talál bejárót. Semrm. Hanem egyszer mégis. A sű­rű bokros rész felénél jár­hatunk, amikor mozgolódás hallatszik, s egy nyúl ugrik ki a bozótból. Vesztére. Szól a fegyver, s a káposztarág­csáló nagyokat bukfencezve átvándorol azokra a vizek­re, ahol már nem kell többé félnie. Most egy hatalmas szántás közepén meghúzódó erdőfolt felé haladunk. Olyan, mint sivatag közepén egy kicsi oázis. Vajon mit rejthet? Fölöttünk vadlibák úsznak. Olvastam valahol, hogy az eurázsiai földrész északi ré­szén fészkelő vadlibafajok legtöbbjének őszi—tavaszi vándorút ja a Kárpát-me­dencén vezet keresztül. — Van erre daru is, meg túzok is — jegyzi meg Ret­ter József. — Legutóbb ti­zennyolcat számoltunk meg belőlük — teszi hozzá. Közben elérjük a kiserdőt, s a puskások közrefog­ják. Hárman bemennek a sűrűbe. Nyomukban népes fácáncsapat röppen fel. Üte­mesen szólnak a puskák, s hullanak a kakasok. — Sok volt benne a díszes tollú — mutat az erdő felé Danyi István —, de még több a tyúk. Azt meg nem lőhet- j ük. — Harminchét éve vadá­szom — mondja. Az alapító tagok közül már csak ketten —hárman maradtunk. Nem tudnék már meglenni vadá­szat nélkül. Egészséges do- dog ez, no meg, tudja — te­szi hozzá hamiskásan — né­pes család az enyém. Tíz gyereket neveltem fel, s az ötvenes években, amikor szűkös volt a megélhetés, mi akkor is húst hússal et­tünk. — így a 76 éves Da­nyi István. Olyan fürgén megy előt­tem, — pedig már a lábunk­ban van vaey tíz kilométer —, hogy igencsak szaporáz- nom kell a lépteimet, hogy utolérjem Szurmai Lajost. Szóvá is teszem neki. — Pedig mostanában már ritkábban járok ki — vá­laszolja. — Hiába, öregszik az ember. Az egyik kanyarban meg­csillan a csatorna vize. Elkö­szönök a vadásztól. Ök men­nek tovább. Ahogy apró ponttá zsugorodnak a távol­ban, Szurmai Lajos szavai járnak eszemben. Gondolat­ban végig veszem a társa­ságot és érdekes módon, egyetlen „öregre” sem em­lékszem közülük. Alighanem azért, mert a vadászat olyan foglalatosság, amely segít megőrizni a fiatalságot. Hogv gazdasági haszná­ról ne is beszéljünk. Nagy Tibor Ötven lakás gazdára vár Befejezés előtt a Centrum-sarok A szolnoki Centrum-sarok (új nevén Árkád üzletköz­pont) építése a tűzvész után a bontási, a tervpályázat, a tervmódosítások és anyagbe­szerzési gondok miatt az át­lagosnál jobban elhúzódott, ami joggal bosszantotta a vá­ros lakóit. Most viszont az egyedi tervezésű, a városké­pet is kedvezően befolyásoló épület építésének utolsó sza­kaszához érkeztek a kivite­lezők. Az üzletközpontot három ütemben adják át. Még most, decemberben megtörténik a lakások műszaki átvétele. A beköltözés az akkor feltárt hibák kijavítása után, a jövő év első negyedévében válik lehetővé. Az időpont attól függ, hogy a városi tanács illetve az OTP kérésének megfelelően mikorra tudja biztosítani a kivitelező az üzemeltetési feltételeket. A második ütemben — 1985. április végéig — kerül sor az üzletek átadására. A harmadik ütemben — 1985. június végéig — történik meg az OTP beköltözése a régi, felújított épülettel egy­bekötött új szárnyba. Ami A télen *is nyitva tartó szakszervezeti üdülők iránt december második felében igen nagy az érdeklődés, s — főként a két ünnep között — szinte valamennyi üdülőben telt ház lesz. A több mint 200 szakszer­vezeti üdülőépületből 115 áll a vendégek rendelkezésére télen is. Ezek az üdülők az utolsó negyedévben fogadják a szakszervezeti beutaltak egyötödét, 87 ezer dolgozót. Egy-egy turnusban 12 ezren pihenhetnek az ország legkü­lönbözőbb vidékein lévő üdü­lőkben. A hegyvidéket ked­velők a Mátrában, a Bükk­iben, a Bakonyban, a Zemp­lénben, a gyógyvizet szeretők Debrecenben, Hajdúszobosz­lón, Gyulán, Hévizén, Bükön és Zalakaroson üdülhetnek. A Balaton partján is nyitva tart télen néhány szak,szer - vezeti üdülő, például Siófo­kon a Bányász Szanatórium, ahol 200 vendéget tudnak egyidőben fogadni. Ez az üdülő tavaly október óta mű­ködik szanatóriumként; mintegy 5 millió forintért alakították át. Elsősorban a vibrációs ártalmakban szen­vedők, az epe- és bélzavarok­kal küszködök, valamint az utókezelésre szoruló baleseti sérültek kérhetnek ide beu­talót. Az idén megnyílt ba- latonszéplakj Ezüstpart üdü­lő is várja egész éven át a vendégeket. Balatonföldvá- ron és Boglárlellén ugyan­csak van lehetőség a téli pi­henésre. A téli iskolai szünetben a gyermekeknek is kínál üdü­lési alkalmakat a szakszerve­zet; nyolc üdülőben 1050 kisiskolás pihenhet decem­ber 27-e és január 2-a között. Ezek az üdülők, illetve sza­natóriumok a tél többi nap­pedig a belvárosban gyalog közlekedőket leginkább ér­dekli: január végéig elbont­ják az üzletközpontot övező palánkét és elkészítik az ot­tani térburkolatot. Addigra az üzletek portáljait is be­üvegezik. Az üzletközpont emeleti részein ötven lakás vár gaz­dára. Alapterületük 68 négy­zetmétertől 94 négyzetméte­rig terjed. Tízféle lakástípus található köztük. Igényük és anyagi lehetőségük szerint válogathatnak bennük a vá­sárlók. Nagyság lés szoba­szóm szerint különböznek egymástól a lakások, de ab­ban megegyeznek, hogy mindegyik felszerelése a leg­korszerűbb. A vásárlási jog kijelölése hetven százalékban a városi tanácstól, harminc százalék­ban pedig az OTP-től függ. Mindkét helyen várják azok jelentkezését, akik új lakást akarnak vásárolni, vagy meglevő lakásukat nagyobb­ra, korszerűbbre akarják cserélni. A tervezők — tekintve, hogy a város egyik legfor­galmasabb pontjáról van szó, jain a beteg gyerekeket fo­gadják. A kőszegi szanató­riumban az enyhén mozgás- sérült kicsik, Vajtán pedig a légzőszervi ártalmakban szenvedő, illetve az asztmás gyermekek részesülnek gyógykezelésben. A hat má­sik iskolás üdülőbe elsősor­ban a levegőváltozásra szo­ruló fiúk és lányok kaphat­nak beutalót. Ezek a gyere­kek nem maradnak el a ta­nulásban sem, képzett peda­gógusok irányításával tan­tervi oktatásiban vesznek részt. Űjhután, a zempléni fenyvesek között minden té­len 100 állami gondozott szakmunkástanuló üdülhet. A külföldi csereüdülés ke­retében több magyar beutalt Prágában szilveszterezhet, három fővárosi üdülő pedig 450 külföldi vendéget fogad. A Rózsadomb, a Szabadság és a Nyomdász üdülőben ola­szok, osztrákok és csehszlo­vákok töltik az év * utolsó napjait. Szilveszter éjszaká­ján nemzetközi bállal bú­csúztatják az óévet. Annak érdekében, hogy minél többen részesei lehes­senek a közkedvelt év végi üdüléseknek, a szokásos két­hetes turnus helyett egy hé­tig pihenhetnek a beutaltak, így var" a karácsonyt, vagy a szilvesztert töltik el az üdülőben. Ilyenkor megnő a beutalt nyugdíjasok aránya, minden ötödik-hatodik be­utalót ők kapják. Az ünnepek re változatos programokat szerveznek a szakszervezeti üdülőkben. Karácsonykor mindenhol ka­rácsonyfát állítanak és apró ajándékokkal kedveskednek a vendégeknek. A pihenés napjait kirándulásokkal, autóbuszos túrákkal teszik változatosabbá. — a jelenleg ismert legjobb hang- és hőszigeteléssel lát­ták el az épületet. Nem vet­ték tehát figyelembe azt, hogy a négyes főútvonal előbb-utóbb el fogja kerülni a városközpontot. Mi sem természetesebb an­nál, hogy a vásárlókat min­denekelőtt a vételár érdekli. Belvárosi részen épült há­zakról van szó, így természe­tes, hogy drágább lesz a la­kások négyzetmétere, mint a Széchenyi lakótelepen. (Ott most 13 250 forintba kerül 1 négyzetméter.) A Centrum­sarkon a lakások átlagára négyzetméterenként tizenöt­ezer forint. Hangsúlyozzuk: átlagárról van szó, ami a la­kások fekvése, és aszerint módosul, hogy melyik eme­letről van szó. Az új épülettömb birtokba­vétele egyébként öröm vala­mennyi szolnokinak, hiszen az új üzletek nyitásával pezs­gő élet költözik a belváros­nak erre a forgalmas pontjá­ra. Fenti képünkön az át­adásra váró Árkád üzletköz­pont látható. S. B. Országos vetélkedő Értem a természetet Értem a természetet cím­mel vetélkedőt hirdet az 1984 —85-ös tanévre a KISZ KB ifjúsági környezetvédelmi ta­nácsa, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal és a TIT Természettu­dományi Stúdiója. A versenyen részt vehet minden olyan középfokú ok­tatási intézményben tapuló diák, aki érdeklődik az élő és az_ élettelen környezet jelen­ségei iránt. Az egyes tanintézeteket 3 tagú csapatok képviselhetik, egy iskolából több csapat is nevezhet. A vetélkedő két­fordulós. Az elődöntőn — Budapesten a TIT Termé­szettudományi Stúdiójában — a csapatok írásbeli felada­tokat oldanak meg. A jövő évi tavaszi szünetben meg­rendezendő elődöntő legjobb 15—20 csapata kerül az or­szágos döntőbe, amelyet 1985. augusztus 21—24. között Gyöngyösön rendeznek meg. A döntő írásbeli és szóbeli versenyből áll. A vetélkedő­ben eredményesen szereplők értékes tárgyjutalmakat, könyveket nyerhetnek. A ne­vezési határidő 1985. január 15. A jelentkezéseket a TIT Természettudományi Stúdió­jába (1113 Budapest, XI., Bocskai út 37.) kell bekülde­ni, az iskola nevének és cí­mének megjelölésével. Kérik feltüntetni a csapatok tagjai­nak nevét, évfolyamát és la­káscímét. A versenyre a fel­készülést segíti a Természet Világa 1985 januári számá­ban megjelenő irodalomjegy­zék. Felnőtteknek, gyerekeknek Üdülés a két ünnep között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents