Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-19 / 297. szám

1984. DECEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Számomra nincs ször­nyűbb, mint ha valaminek nem látom az értelmét; le­gyen az egy félperces riport, amelyből hiányzik a célt ki­fejező gondolat, vagy akár , másfél órás íelcicomázott televíziós dráma, prózai vagy zenei, egy remegy, amelyben formai cafrangok okoznak fejtörést. Ez utóbbira „pél­da” a vasárnap este bemuta­tott Lysistrate, Petrov ics Emil koncertoperájának té­véváltozata Maár Gyula ren­dezői elképzelésében. Tévéopera szeplökkel A meglehetősen egyszerű cselekményű — sőt statikus­nak is mondható zenedráma, megengedem, ha színpadra vagy netán képernyőre ke­rül, mozgásért kiált.. A zené­ben meglévő dráma vizuális kifejezésére a látványban mozgás kelletik. Ebben va­lóban nem volt hiány a mos­tani televíziós átköltésben, de — hogy csak egyetlen ele­mét ragadjam ki, mi szükség volt a férfiak kórusában a lomhán táncoló, kirívóan barna medvére, túl azon, hogy érdekes színfoltot je­lentett a fáradt sárga-barnák társaságában, a férfiak több­sége ilyen színű kosztümöt viselt. A lányok-asszonyok élére is honnan keveredett elő a 'botjával erőteljes mar­sét diktáló cifra „menyecs­ke”. Mire jó az efféle tarka­ság, amelynek logikája nem a játékban magában, hanem máshol keresendő: a rendező szeszélyes képzeletében, vagy épp önkényes szemlé­letében. Egyébként zeneileg igen magas színvonalat kép­viselt ez a televíziós opera, kitűnő énekesekkel, főleg a címszerepben bemutatkozó Zempléni Mária, a férfiakat vezető Gulyás Dénes és a kó­rus zenei teljesítménye emel­kedik az átlagos fölé. Per­sze meglehet, csak a magam­fajta „sült realistának” okoz fejtörést és bosszúságot a fentebb említett formai „ér­telmetlenség”, aki nem kere­si mindennek az okát, ügyet sem vet rá, az zavartalanul élvezhette a zenét. Irigylem őket. Hol itt a sci-fi? S ha már a végén kezdtem, rák módjára haladjunk visz- szafelé az elmúlt hét műso­rában,. Az opera előtt láthat­tunk egy angol sci-fi-t — Dominick Hide kalandozásai — egy fiatalember könnyű kis űrsajkáján visszalátogat a hajdani időkbe, és sok mindent nem ért a régiek szokásaiból, egynek az ízére azonban hamarosan rájön, a csóiki íze, azt azután nem könnyen felejti. Elismerem, az alapötlet fantasztikus, de mi 'benne a tudományos? Hisz a Sugártelep, a vissza­látogató férfi hona 2130-ban, és a „szerkentyű”, amelyik­kel ingajáratban közlekedik, oly gyermeteg elképzelés, hogy még egy tizenéves is megjmosolyogná. Mire jó ez az egész hókusz-pókusz, for­dul meg az ember agyában, mikor a lényeg egyszerű és emberi; egy bátortalan fia­talember és egy ifjú hölgy váratlan találkozásából szü­lető „finom” szerelem. Minek éhhez Sugártelep, csészealj meg más hasonló mutatvány. Én ismerek egy magyar re­gényírót, aki igaz fordítva csinálta, feltámasztott egy régi vitézt és előrehozta a maga korába, a regényíró Mikszáth, a mű pedig az Űj Zrínyiász — csakhogy ott eb­ből a fantasztikus ötletből éles társadalomszatíra bon­takozik, az író korának mu­latságos bírálata És ebben van az igazi tudomány — ha ezt nem is sci-fi-nek hívják. Az angol tévéfilm gyenge kis limonádé, szerelmi románc — tudományos-fantasztikus történetnek1 álcázva. Elmebajnokok S még ebben a tévéfilm­ben az elme sziporkázását hiányolom, az Egri János szellemi bajnokságában épp az emberi teljesítőképessé­get csodálom; Mádat Péterét, aki az 1984-es esztendő el­mebajnoka lett, és a társaiét, akik alig maradtak el mö­götte. Itt azután semmi fe­leslegesen zavaró — ha csak nem a villamosszékre emlé­keztető ülőhely, a verseny­zők „tüzes trónja”, vagy tud valaki, vagy — passz! Meg­szerettem ezt a játékot, mert alkalmat ad nekem nézőnek is az elme csiszolására, az emlékezés formájára. Nem a játék ez a verseny — csak egyik fajtája a szellemi szó­rakozásnak — nemes fajtája, van fantázia benne, folytatni még mindig érdemes. Emlékezzünk Apropos: emlékezés. A te­levíziónak nem mellékes sze­repe van abban, hogy emlé­keztessen bennünket — akár a régiekre is, a letűnt idők­re. Ahogy „A láthatatlan ember” című összeállítás, vagy a Volt egyszer egy zász­lóalj tette, ez utóbbi az 1944- es háborús időkbe vitt el bennünket, az előbbi Gárdo­nyi Géza történelmi tárgyú regényeit hozta új közelünk­be. Az egyik a szemtanúk révén idézte érdekesen a his­tóriát, a másik egy-egy re­gényrészlet megelevenítésé- vel színesítette az író törté­nelemlátását foglaló stúdió­beli beszélgetést. Amelyből megtudhattuk, hogy az Egri csillagok Mekcsei kapitányát ezen a vidéken, Tiszavár- konyban érte utói a halál, méghozzá kegyetlen formá­ban. Kuczka Judit szerkesztő olyan szakembereket szólal­tatott meg, akik nemcsak jó ismerői Gárdonyi írói vilá­gának, de egyben lelkes hí­vei is az Egri csillagok szer­zőjének; lelkesedésük önkén­telenül ráragadt a nézőre. Fáradnak a Mesék? Az viszont lehervasiztja az embert, ha kedvenc műsorát gyengélkedni látja: ha azt tapasztalja, hogy a kifáradás jelei mutatkoznak meg egy sorozaton, amilyen a Vitray Tamásé, a péntek esti Csak ülök és mesélek. Szép, hogy régebbi meséinek alanyaira vissza-visszatér, sorsukat követi, különösen ha tragi­kus sorsúak, mint a súlyos balesetet szenvedő artistanő, elszórakozhattunk azon, hogy a televízió közismert munka­társain miként próbálnak ki egy egészségvizsgálati mód­szert, (reklámnak is vígan elment volna), de ezt látva mégis inkább az fordul meg a fejemben — a csodagyerek és a gyerekcsoda kicsit hajá­nál előráncigált meséinek hallatán: elfogyták volna az igazán érdekes mesék? Már Vitraynak is azt kell össze­gereblyéznie, amit régebbi meséinek tarlóján — gazdag aratás közben — elhagyott­elhullatott? Persze meglehet: a következő adás rácáfol ag­gályoskodó kételyeimre: bárcsak úgy lenne. Végül Ezzel az érzéssel zártam el a készüléket kedd este a Forró szél után is, hogy tud­niillik lesz ez még mulatsá­gosabb is, ennek a széltoló, Bélgrádban szerencsét pró­báló fiatalembernek a fura kalandjai. A Surdának becé­zett nem túl rokonszenves férfiút bizonyára szívünkbe zárhatjuk majd, egyelőre időtlenségeivel idegesít. Szo­katlan szatíra, belgrádi pro­dukció. Egyébként még egy hasonló, bár ennél fanyarabb filmet láthattunk — ugyan­csak szatírát — északi szom­szédainktól, A táppénzcsaló­kat. S ha ehhez még hozzá­vesszük a kétrészes angol krimit, a Brecht-bemutatót, A szecsuáni jólélek tévévál­tozatát, továbbá a Kazancev színművéből készült tévéjá­tékot — „ ... és elszakad az ezüstkötél” — ez jelzi a múlt heti kínálat drámabeli bősé­gét —, hogy volt mit néz­nünk, ha egyes programok nem is azt adták; amit vagy amennyit vártam tőlük. — VM — Úttörők emlékeztek Tisza Antalra Pályázat és vetélkedő Vendég a névadó unokája A forradalmi munkásmoz­galom kiemelkedő szolnoki alakjára, Tisza Antal kom­munista harcosra emlékeztek tegnap Szolnokon, a csapat­névadó napon a Kassai úti Általános Iskolában. A pél­damutató hősről elnevezett 2787-es számú úttörőcsapat, a névadójának közelgő 90. szü­letésnapja tiszteletére meg­hívta és tiszteletbeli tagjává avatta a Szovjetunióban szü­letett unokáját Szokin Nyi- kolajt. A csapatnévadó na­pon öttagú rajok részvételé­vel vetélkedőt rendeztek Ti­sza Antal életéről* munkás­ságáról, a Vörös Hadsereg 29. tüzérezrede, ezredpolitikai biztosának tevékenységéről. Az iskola pinceklubjában a Verseghy Ferenc megyei könyvtár és az Üttörőház közreműködésével kiállítás nyílt Tisza Antal életútjáról, majd megkoszorúzták a mell­szobrát. Értékelték az évfor­duló tiszteletére meghirde­tett őrsi pályázat eredményét és átadták a legjobbaknak járó díjakat. A névadó tisz­teletére rajvetélkedőre is sor került és ötletesen összeállí­tott dokumentumműsor hangzott el. Szaffi, Abigél és Koma Űj filmek gyerekeknek Több gyermek- és ifjúsági film bemutatását tervezi a MOKÉP a jövő év első har­madában. Id. Kollányi Ágos­ton Álmodik az állatkert című alkotásának nézői a kamera segítségével a világ sok tájára ellátogathatnak, hogy természetes környeze­tükben ismerjék meg a zsi­ráfok, elefántok, majmok és medvék életét. A film már­cius közepén kerül a mo­zikba. A Pannónia Filmstúdió áprilisban ismét egész es- tés rajzfilmmel lép a közön­ség elé. Dargay Attila Szaffi Című alkotásának története Jókai Mór A cigánybáró és Szaffi című műveire épül. A film két fiatal szerelmi tör­ténetét beszéli el, a szerep­lőknek Kern András, Po­gány Judit, Gobbi Hilda, Bárdi György és Maros Gá­bor kölcsönöz hangot. A televízióból már ismert, nagy sikerű Abigél fiimso- zat moziváltozatát január­ban láthatják. A második világháború idején játszó­dó történet rendezője Zsurzs Éva, főszereplői: Szbrfencsi Éva, öze Lajos, Garas De­zső, Piros Ildikó, Nagy At­tila és Ruttkai Éva. A legkisebbek szórakozá­sát szolgálja majd január első napjaiban a Hiúz a va­dászösvényen című szovjet természetfilm, amely a ko­rábban nagy sikert aratott Koma kalandjai című pro­dukció folytatása. Agaszi Badajan szovjet rendező szí­nes, szinkronizált filmje egy erdőkerülőről és egyetlen társáról, a maga nevelte hi- úzról szól. Extra igény? Olvasótermet a pályaudvarra Jövőre lesz tízéves a szolnoki személy- pályaudvar. Az impozáns épület az előtte lévő Jubi­leum térrel együtt a megye- székhely kellemes színfolt­ja. mondhatni idegenforgal­mi látványossággá vált. Az utazóközönség kényel­mével azonban mintha ke­vesebbet törődött volna az építész — aki ezért a mun­kájáért egyébként Ybl-dí- jat kapott — mint az egész épületegyüttes „megkompo- nálásával”. Az utascsarnok mintha túlontúl nagyra si­került volna, kényelmes ülő­helyet meg éppenséggel vaj­mi keveset találni benne. A fűtött, nemdohányzó váró­teremben is mindössze negy­venen foglalhatnak helyet egyszerre. Amit azonban az ország más városait járó utasok egy- némelyike hiányol — már­mint azok, akik a kénysze­rű várakozás perceiben nem szívesen keresik fel a pá­lyaudvar vendéglátó egysé­geit — egy kényelmes, nem túl nagy, inkább meghitt, csendes zug, néhány napi­lappal, folyóirattal. Évekkel ezelőtt az úgynevezett diák­várótermekben jelentek meg először a napilapok, képes­újságok, uram bocsá’ folyó­iratok. Másutt az Üj Tükör jolvasószolgálata invitálta az indulás előtt rövid pihenőre, kikapcsolódásra az utasokat. Hasonló példákkal a közeli városokban is találkozha­tunk, például Debrecenben és Cegléden, hogy csak a legközelebbieket említsük Az ötlet — már ahol meg­valósult — láthatóan bevált. Az emberek szívesen lapoz­gatják az újságokat tölte­nek egy negyedórát, ieiorai ezekben a várótermekben. Szolnokon eddig senkinek nem jutót eszébe, hogy szó­vá tegye egy pályaudvari olvasóterem szükségességéit. Vettem a bátorságot, és meg­tettem. Kétségtelenül elis­mertem a meglévő erénye­ket; azt, hogy a pályaud­varon több helyen is lehet újságot, folyóiratot vásárol­ni, kellemesen elböngész­gethet az utas a nagycsar­nokban a könyvárus stand­jánál is, és egyéb szolgál­tatásban sem szenvedhet kü­lönösebben hiányt. Kapható itt virág, szolnoki és buda­pesti autóbuszjegy, édesség, üdítő ital, csokoládé, szend­vics sütemény, hogy csak a legkelendőbb áruféleségeket említsük. Az is igaz — amint azt a pályaudvar illetékesei a leg­főbb ellenérvként hangoztat­ták — hogy Szolnok a rend­szeresen bejáró dolgozókat kivéve nem induló illetve érkező pályaudvar, inkább átmenő forgalomra rendez­kedett be. A menetrend meg­lehetősen jól alkalmazkodik az igényekhez, így csatlako­zásra sem kell hosszasan vá­rakozni. Sőt. ha valaki le­késte az éppen induló vo­natát, annak sem kell fél­napokat várni, mert fő vo­nalakon félóránként, órán­ként, a mellékvonalakon va­lamivel ritkábban követik egymást a vonatok. Azt is elismerem, hogy ilyenfajta igényre nem könnyű következtetni, azok a csatornák végképp hiá­nyoznak, amelyeken keresz­tül az utas eljuttathatná ilyenfajta igényét az ille­tékesekhez. Hát ezért voltam kénytelen tollat ragadni. Felkerestem előtte termé­szetesen az illetékest, aki azonban az előbb felsorolt ellenérveit hangoztatta. Ezért kívánkozik nyilvánosság elé a kérdés: vajon miért ne le­hetne kialakítani valamifé­le szerény olvasó-várótermet a szolnoki pályaudvaron? Annyira extra 16«»*j . ----v "o,-------»- ..n m ára talán igen. Ez azon­ban még nem indokolja, hogy eleve meg se próbál­kozzunk vele! És ha órán­ként csupán néhányan vá­lasztanák az olvasást, azt hiszem elismerhetnénk, hogy megérte. Egri Sándor Hungaroton-tervek A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat a jövő év első hónapjaiban 13 komolyzenei és 2 népzenei felvétel meg­jelentetését tervezi. A ko­molyzenei lemezek között három újabb operafelvételt adnak ki. Donizetti Lammerpioori Lucia című, náromfelvonó- sos operáját magyar nyelven rögzítették. Lord Áshton szerepében Svéd Sándor, Luciaként Gyurkovics Má­ria, Edgardoként Szabó Mik­lós, Arturoként Kölkey László, Raimondként Litta­sy György lesz hallható. Közreműködik Tiszay Mag­da és Kövecses Béla, vala­mint a Magyar Állami Ope­raház Ének- és Zenekara Kórodi András vezényleté­vel. A másik opera Erkel Hu­nyadi László-ja lesz. V. Lászlót Molnár András, Cil­iéit Gáti István, Szilágyi Erzsébetet Sass Szilvia, Lászlót és Mátyást Gulyás Dénes, illetve Dénes Zsu­zsanna, Garát Sólyom Nagy Sándor, Máriát, a leániyót Kalmár Magda szólaltatja meg. Az Országos Filharmónia felnőtt bérleti hangverseny sorozatában hétfőn este a Pos­tás szimfonikus zenekar mutatkozott be a szolnoki közönség előtt a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ színháztermében. Műsoron Mozart-, Stamitz- és Haydn­művek szerepeltek Készenlétben Vöröskeresztes állomások Ha a bajt nem is, súlyos­bodását megelőzendő, a Ma­gyar Vöröskereszt télen rend­kívüli elsősegély nyújtó ál­lomásokat működtet. Buda­pest környékén a Normafá­nál, Dobogókőnél és Nagyhi- deghegyen —, ez utóbbi URH-kapcsolatban van a "mentőszolgálattal, hiszen a hegyi utakon nem mindenütt közlekedhetnek a segélyko­csik. Azonos céllal — mentő­szánokkal fölszerelt — se­gélynyújtók állnak készenlét­ben Bánkúton, Mátrafüreden, Bükkszentkereszten, vagyis a legkeresettebb síterületeken, minden olyan hét végén, amikor a hóviszonyok a téli sportolásra alkalmasak. Tiszteletbeli taggá avatták Tisza Antal unokáját

Next

/
Thumbnails
Contents