Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-18 / 296. szám

1984. DECEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatal alkotók találkozója Megjelent az antológia — Javítani kell a műhelymunkát A Szolnok megyei Fiatal Alkotók Klubja a hét végén, szombaton találkozót rende­zett. Az összejövetelre — a KISZ szolnoki politikai kép­zési központjában — az adott alkalmat, hogy a közelmúlt­ban jelent meg a FÁK Tü­körképek című antológiája, amely a klub tagjainak írá­saiból, képzőművészeti mun­káiból közöl válogatást. A könyv először teremtett le­hetőséget arra, hogy a fiatal alkotók a szélesebb nyilvá­nosság előtt is bemutatkoz­hassanak. A találkozó amo­lyan „könyvpremier” is volt tehát. A jelenlevő szerzők véleményt is hallhattak mun­káikról, Szurmay Ernő, nyu­galmazott könyvtárigazgató­tól, akinek az antológiáról írt recenzióját lapunk is hama­rosan közli. A fiatal alkotók klubjának tagjai a találkozón értékelték idei munkájukat is és szám­ba vették a következő év fel­adatait. 1984. nem tartozott a FAk legsikeresebb évei közé, állapították meg a fiatalok, noha nem is volt teljesen Immáron hatodik alkalom­mal hirdette és rendezte meg az SZMT Ságvári Endre Mű­velődési Központja a szak­munkástanulók megyei poli­tikai szövegmondó versenyét. A hét végén lebonyolított megyei döntőn intézetenként két-két, össizesen 20 tanuló vett részt. A verseny célja, hogy a leendő szakmunkások felké­szüljenek a közéleti szerep­lésre, a nyilvánosság előtti véleménynyilvánításra. A témakör meglehetősen tág, hiszen öt percig beszélhetnek a versenyzők a békéről, a politikai ünnepeinkről, a jö­vőről, a magyar fiatalok helyzetéről. Az eddigiek kö­zül az idei vetélkedő volt a legkiemelkedőbb színvonalú, a nyerteseken kívül is va­lamennyi fiatal önálló gondo­latait mondta el a választott témáról. A zsűri nem csu­pán a mondanivalót, hanem eseménytelen. A klub tagjai kiállításokat rendeztek, munkáikkal ott voltak a fia­tal művészek budapesti ta­lálkozóján, segítséget nyúj­tottak a megye különböző művészeti programjainak (megrendezéséhez és termé­szetesen ki-ki végezte saját alkotómunkáját. Az év két­ségtelenül! legjelentősebb eseménye pedig a már em­lített antológia megjelenése volt. Egyöntetű megállapítás volt, hogy a jövőben elsősor­ban a műhelymunkára kell nagyobb súlyt fektetni. Si­kertelenek és úgymond fe­leslegesek is voltak azok az „ismeretterjesztő” jellegű előadások, amelyeket ezidáig rendezett a FAK. A mű­helymunka elsősorban a fia­tal alkotók időről időre való — „megméretését” jelentené a jövőben — hangzott el a találkozón — akár úgy, hogy egymás között, egymás mun­káiról beszélgetnek, monda­nak véleményt, akár úgy, hogy irodalom- és művészet­kritikusokat kérnek fel erre. az előadás módját is értékel­te. örvendetes, hogy a tiné­dzser szakmunkástanulók szinte közéleti harcossággal, magabiztosan beszéltek és bár megengedett volt a felol­vasás is, a többség fejből adta elő „versenyművét”. Az első helyet Aktári Ni- colette, a szolnoki kereske­delmi és vendéglátóipari szakmunkásképző másodéve­se szerezte meg. A választott témájának címe Egy hét a KISZ-iskolán volt. A második helyezett Mé­száros Béla, a törökszent­miklósi 604-es Szakmunkás- képző Intézet tanulója a pusztavacsi békedemonstrá­ción szerzett élményeiről be­szélt. A harmadik helyen Both Gabriella, a jászberé­nyi 606-ös Szakmunkásképző Intézet diákja végzett; ő mondandójának a Hogyan képzelem el a jövőt? címet választotta. Békebeli csaták, Laurák, gyermekrajzok Decemberi Kincskereső „Hallod — szán csilingel, csilingel a kedvünk, 'siklani a hóban, de gyönyörű együtt...” — Szergej Je­szenyin vidám hangulatú té­li versét olvashatjuk a de­cemberi szám első oldalán. A Világjáró magyarok soro­zatban ezúttal Festetics Ru­dolf: Emberevők földjén cí­mű útinaplójának néhány iz­galmas epizódját közli a folyóirat. Annus József: Bé­kebeli csaták című regényé­nek IV. része egy műkedve­lő színielőadás előkészületeit mutatja be a „csatára” ké­szülő gyerekek puskapor­gyártó kísérletét. Az első szerelem csodájá­ról szól Jurij Jakovlev: Lau­rák című novellája. Az is­mert szovjet sci-fi-író, Ilja Varsavszkij szatírája (Má­sodszületés) a jövő állatkí­sérleteinek torzképét rajzol­ja meg. Gazdag és változatos a szám versanyaga is. Jiri Wolker versei a decemberi ünnepekről szólnak (Mikulás napján, Karácsonyi ének), Kiss Dénes és Grandpierre K. Endre mulatságos nyelv­törőkkel szórakoztatják az olvasókat). Petőcz András Micimackó-ciklusa a híres gyerekregény hőseit idézi fel, Koncsol László Zúzmara cí­mű verse pedig a téli táj csillogását villantja fel. Téli vigasságokat, azok közül is egy izgalmas hócsatát örökí­tett meg Aszlányi Károly: Az Északi park felfedezése cí­mű regényében, ennek rész­letét is olvashatjuk a decem­beri Kincskeresőben. Ütkö­zet a futballmérkőzés is, még akkor is, ha gombokkal játsszák — ez a téma sem hiányzik a folyóiratból (Tan- dori Dezső: A régi gombcsa­ták, Tóth László: Egy nem­zetközi labdarúgó-mérkőzés sorsdöntő pillanatai). A decemberi számban megtaláljuk az év közben be­érkezett legjobb gyerekírá­sokat — most sem hiányoz­nak (Színe-java). Az Örök­ség rovatban Fadrusz János szobrászművész életéről írt Szilágyi Ferenc, Az édes anyanyelvűnk Szende Aladár írását közli (Szavakban rej­tőző képek). A Könyvek kö­zött a Finnugor—szamojéd (uráli) regék és mondák cí­mű kiadványt ismerteti. A decemberi számot gyerekraj­zok illusztrálják. Szakmunkástanulók a közéletről Politikai szövegmondó verseny Szolnokon Keresem a függetlenségemet, önmagamat Margittal Ági önmagáról, filmekről Bizonyára hihetet­lenül hangzik, de most, hogy már a második szezono­mat töltöm a film­gyárban, lényegesen keve­sebbet filmezek, mint ami­kor még nem is voltam film­gyári színész! Mivel addig legalább két-három filmet forgattak velem évente, s komoly — főszerepet vagy legalábbis jó epizódszerepet ikaptam. Ez azonban egyálta­lán nem tekinthető véletlen­nek — mondja Margittal Ági beszélgetésünk • bevezetője­ként. — Az ok tehát kézenfek­vő? — Azt vallom, hogy nem kell minden szerepet elvál­lalnom, csak, ami valóban érdekel. — Mégis, mikor forgatott legutóbb? — Kisebb filmekben azért játszottam több alkalommal is, de nagyobb szerepet vagy szerepeket csak a Szerencsés Dánielben, 1982-ben, és előt­te az Elveszett illúziókoan kapitam. A kis filmszerepek közül Sárdos Péter Zoli bo­hóca talán az említésre mél­tó, amelyben egy polgárasz- szonyt játszom. — Sándor Pál filmjeiben játszott leggyakrabban. — Ez valóban így van. Ta­lán mert olyan filmekben játszom legszívesebben, amelyben a téma és a rende­ző egyénisége, s nem utolsó sorban a színész kollégák közreműködése az én ízlésvi­lágomnak, elképzeléseimnek is megfelel. Jó filmekben szeretek játszani! A mai té­mák közel állnak1 hozzám. A film minősége persze, akkor derül ki, amikor már kész. Így hát nincs garanciám iga­zán a forgatás megkezdése­kor, de azért vannak1 elkép­zeléseim, éppen az előbb fel­sorolt okok miatt. Játékked­vet úgyis majd a forgatás során kapok, amikor már rá- érzek a játék ízeire. Az em­bernek persze mindig van­nak kételyei... — A filmszínészig státusz mit jelent önnek? — Én elsősorban színész­nek tartom magam, annak ellenére, hogy filmgyári stá­tuszban vagyok. Viszonyla­gos szabad mozgásom van, és így nincs akadálya, hogy színpadon is játsszak, ha er­re alkalom és mód kínálko­zik. Az elmúlt esztendőben a Vonó Ignácban özvegy Mák- né szerepét játszottam el. Most legutóbb pedig a ka­posvári színházban egy éne­kes szerepet kaptam a Film­csillag című operettben. Na­gyon régen kaptam lehetősé­get ehhez hasonlatos, szívbé­li komédiázásra. — Ha ennyire ragaszkodik a színházhoz, miért lett filmgyári színész? ■— Van ennek több előnye is. Így azt a színházi szere­pet vállalom el, amelyik ne­kem megfelel, és amihez őszinte kedvem van! Hátrá­nya viszont, hogy csak azt a szerepet játszhatom, ame­lyikre felkérnek. Mégis van­nak jó periódusaim, mint például most legutóbb Ka­posvárott, ahol örvendezhet­tem, hogy végre valami egé­szen mást csinálhatok, mint eddig. Persze nyugtalan al­kat vagyok, igyekszem felku­tatni azt a helyet, amely szá­Iskolai demokratizmus — iskolatanácsok Az elmúlt hónapokban nagy jelentősé­gű tanácskozások színhelyei voltak az ország iskolái: az intézményi kollektívák nem­csak a közoktatás fejleszté­si programjából adódó helyi teendőket határozták meg, hanem megvitatták a kö­zeljövőben megalkotandó oktatási törvény tervezetét is. A közoktatás fejlesztési programjában megjelölt Leg­fontosabb cél, amelynek el­érése az oktatási rendszer egészének középpontjában áll: „a fiatalokat olyan fel­nőttekké kell nevelni, akik képesek a társadalmi de­mokratizmus követelményei­nek megfelelő tudatos, poli­tikailag elkötelezett életvitel­re, önmaguk és környezetük alakítására.” A programban kitűzött feladatok — ame­lyek átfogják a nevelő-ok­tató munka legalapvetőbb területeit — ennek megva­lósítását hivatottak elősegí­teni. Az így meghatározott célrendszer megvalósításá­hoz rendelt elengedhetet­len tartalmi-módszertani fel­tétel: az iskolai demokra­tizmus egyre szélesebb kö­rű kibontakoztatása. Ez olyan bonyolult folyamat, amelynek alkotóelemeit egyetlen cikk keretei között lehetetlen számba venni — vannak azonban e mecha­nizmusnak olyan összetevői, amelyek fejlesztése mai is­kolai életünkben elenged­hetetlenül szükséges. Ilyen összetevők: a nevelőtestület­nek mint kollektívának dön­tési, véleményező, javaslat- tevő jogköre; a munkakö­zösségek iskolai munkaszer­vezetben betöltött szerepé­nek bizonyos átformálása, megerősítése; a diákönkor­mányzat rendszere, fórumai, s új lehetőségként az iskola- tanácsok létrehozása. A nevelőtestületnek már ma is jelentős jogokat biz­tosítanak a rendtartás és a rendeletek előírásai; kulcs- fontosságú, hogy ezek a jo­gok ne csak lehetőségként, hanem valóságként is jelen legyenek iskolai életünkben. Ha ma elégtelennek érez­zük a tantestületi demokra­tizmust, annak döntő mér­tékben nem a különböző „terjedelmű” jogok hiánya az oka, sokkal inkább az, momra a legjobb lehet. így keresgélhetem önmagamat, kifejezési formáimat, lehe­tőségeimet, jó darabokat. Ez persze nem egészen üdvözítő állapot. — Mi a véleménye a ma­gyar filmekről, hiszen jó né­hány kitűnő hazai filmpro­dukcióban játszhatott az el­múlt években? — Rendkívül érdekel a magyar filmek sorsa! Igen sokra tartom a magyar film­gyártást. Többet érdemelne, mint amennyire sokan érté­kelik vagy becsülik. Nekem fájdalmas, hogy viszonylag kevés nézője van a hazai fil­meknek, s többnyire színvo­naluktól függetlenül. Sajnos, úgy látom, a társadalmi problémákkal foglalkozó ma­gyar filmek iránt jóval gyen­gébb az érdeklődés, mint ré­gebben. Igaz többet kellene törődni a szórakoztató film­gyártással is, sajnos nagyon kevés az olyan filmvígjáték, amelyet magas mércével le­hetne mérni. — Végezetül, hogyan érzi ma magát Margittai Ági? — Annak ellenére, hogy kevesebbet dolgozom ma, nem vagyok türelmetlen. A színész életében gyakori, hogy hullámvölgyek, hul­lámhegyek jönnek. Át kell vészelni. Időm van, talán több is, mint kellene, de azért dolgozom, olvasok, pi­henek, és ha tehetem, igyek­szem eljutni minél több színházi előadásra, hiszen nagy a restanciám. Sz. B. hogy egyes közösségekben kevés az igazán elkötelezett közéleti ember. Azaz: a köz­érdek, csoportérdekek és magánérdekek ma még ese­tenként előforduló konflik­tusaiban a közérdeket szol­gáló döntést vállalni merő és tudó, a döntést áthárítani nem akaró ember. Ezt fi­gyelembe véve sem mond­hatunk le azonban a nevelő- testületi jogkörök növelésé­ről, ezt a lehetőséget is a ne­velők közéletiségének elmé­lyítése szolgálatába kell ál­lítanunk — hiszen csak ilyen emberekből álló kollektívák képesek közéleti emberekké formálni a jövő nemzedékét. A szakmai munkaközössé­gek szerepének növelése az iskolai munkaszervezetben ma kulcsmondatként jelen van a legtöbb dokumentum­ban, ami az iskolai életre vonatkozik. E csoportok azonban csak akkor vál­hatnak az iskolai élet való­ban jelentékeny közösségei­vé, ha törekszünk feladata­iknak, jogaiknak a mainál pontosabb, sokoldalúbb meg­határozására. Mindaddig, amíg ezt intézményenként nem tesszük meg, nem vár­hatjuk el, hogy valóban partnerként működjenek közre az intézmény vezeté­sében. Biztosítanunk kell tehát, hogy elsősorban szakmai -módszertani kér­désekben a munkaközösség- 'vezető közvetí tésével részt vegyenek az irányításban, a nevelő-oktató munka ellen­őrzésében, értékelésében; emellett szakmai-módszer­tani műhellyé kell válniuk. A diákönkormányzat szá­mára biztosított lehetőségek­kel élni, szervezeti kereteit megújuló tartalommal meg­tölteni, a tanulók nagyobb tömegeit bevonni a jogok és kötelességek gyakorlásába fontos feladatunk, amelynek azonban már hagyománya van iskoláinkban. Űj lehetőségként szerepel azonban mind a fejlesztési programban, mind a tör­vénytervezetben (lz iskola- tanács. Az iskola a társadalom életének elválaszthatatlan része, a társadalmi folyama­tok, viszonyrendszerele, szo­kások tükröződnek benne. 'Ennek (ellenére úgy tiűnik, a ma iskolája mégsem vesz egészen tudomást erről a társadalmi meghatározottság­ról, távolról sincsen olyan szoros kapcsolat az iskola és társadalmi környezete között amilyen mértékben az a mai körülmények között elvár­ható lenne. Ellenvetésként megfogalmazható: hiszen ma is sok segítséget kap egy- egy intézmény a különböző üzemektől, tsz-ektől, társa­dalmi szervezetektől. Gon­doljuk azonban végig: mi­lyen együttműködés ez? Ma elsősorban azt a célt szol­gálja (akár hivatalosan meg­kötött együttműködési szer­ződések, akár hagyományo­san meglévő személyes kap­csolatok alapján valósul meg), hogy az iskola vala­milyen formában elsősorban anyagi támogatást kapjon, s ezért cserébe némi kulturá­lis jellegű ellenszolgáltatást nyújt, vagy egyéb formában viszonozza a kapott segítsé­get. Ez a fajta együttműkö­dés elengedhetetlenül fon­tos egy-egy intézmény ré­szére — ugyanakkor azon­ban meglehetősen egysíkú kapcsolattartást jelent. Nem valósul meg benne az, ami a társadalmi fejlődés jelen­legi, még inkább a közeljö­vőben megvalósuló szaka­szában kívánatos lenne az is­Vasárnap a Kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban megnyílt a ha­gyományos Bács-Kiskun me­gyei téli tárlat, amelyre több mint egy évtizede minden esztendőben külön pályáza­tot ír ki a megyei tanács művelődési osztálya. Az idén kola társadalomba ágyazott- ságának, szűkebb környeze­tébe egyre szorosabban il­leszkedésének’ követélménye. Az iskolatanács létrehozásá­nak elsődleges célja éppen ez: az iskola társadalmasítá­sa, az iskola nyitottabbá vá­lásának biztosítása. Az isko­latanács intézményesíti az iskola, a család, a helyi tár­sadalmi és tömegszervezetek, valamint a gazdálkodó szer­vezetek közötti kölcsönös kötelezettség-vállalást, s új elemekkel bővíti a jelenle­gi együttműködési formákat. Az iskolatanács megalakítá­sát az iskolának kell kezde­ményeznie: központi előírá­sok körvonalazhatják ugyan annak legfőbb jellemzőit, de éppen azért, mert ez az in­tézmény az iskolának a szű­kebb társadalmi környezetbe illeszkedését szolgálja, csak a helyi körülmények isme­retében dolgozhatók ki egy- egy iskolatanács összetételé­nek, programjának, műkö­désének alapelvei. Az iskolatanács létrehozá­sakor tehát a nevelőtestület­nek döntenie kell a követ­kező kérdésekben: kik le­gyenek az iskolatanács tag­jai, milyen munkaprogram alapján végezzék tevékeny­ségüket, mely kérdésekben rendelkezzenek javaslatte­vő, véleményező, döntési jogkörrel. Rendkívül fon­tos, hogy a testü­let tagjai alaposan átgondolt terv alapján végezzék mun­kájukat, s a tagok személyé­nek olyan megválasztása, ami garanciát jelent az is­kolai élet egészét érintő kér­dések átgondolt, reális meg­vitatására. Ellenkező eset­ben formális, külső szerve­zetként, az iskolára neheze­dő teherként működő testü­letet hoznánk létre, ami nem segítené, hanem gátolná is­koláink tevékenvségét. Milyen összetételű lehet az iskolatanács? Tagjai kö- 'zött megtalálhatjuk az is­kola nevelőtestületének, dol­gozóinak, a szülői munka- közösségnek, a tanulóknak a képviselőit, az iskolával legszorosabban kjuposoliat-i ban álló helyi szervezetek, intézmények olyan megbí­zottjait, akik az adott testü­letben megfelelő ismeretek birtokában képviselik saját szervezetüket, intézményü­ket. Az iskolatanácsnak itmdsizenfcsen információkat) kell kapnia az iskolai élet legjelentősebb kérdéseiről, (eredményedről, problémái­ról. Segítenie kell az adott iskola távlati fejlesztési programjának kialakításá­ban, az így kialakított neve­lési-oktatási célok megvaló­sításában — esetenként ki­sebb horderejű, de az iskola egészét érintő kérdések meg­vitatásában. Az iskolataná­csok létrehozása különösen a falvakban, kisvárosokban nagy jelentőségű, ahol az is­kola és szűkebb környezete erősen egymásra van utal­va. Ez a szervezet ugyanis az érdekeltek olyan kapcso­latrendszerét kívánja meg, amelyben minden fél part­nerként nyilvánít véleményt, a jelenleginél egyértelműbb a kölcsönös egymásrautalt­ság és a közös cél: a tanulók mind magasabb színvonalon történő nevelése, oktatása. Az iskolai demokratizmus elmélyítése a társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség érvényesíté­sének alapvető feltétele, ezért valamennyi oktatási intézményünkben arra kell törekednünk, hogy a szá­munkra biztosított lehetősé­gekkel alkotó módon éljünk, dr. Ürmössy Ildikó középiskolai igazgató az eddigiekhez képest több amatőr és hivatásos művész jelentkezett rajzzal, fest­ménnyel, fa- és bronzszobor­ral és alkalmazott grafikával. Közülük 56 alkotó több mint százhúsz műve látható a ja­nuár 10-ig nyitva tartó kiál­lításon. Téli tárlat Kecskeméten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents