Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-18 / 296. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 18. Magyarország fényképeken Népfront-akció a 40. évforduló tiszteletére Visszhangra lelt a felszabadulás 40. évfordulója .tiszteletére a Hazafias Népfront által kez- • demónyezett országos fényképezési akció. Első és rendkívül ígéretes jele, hogy a népfront, a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézett valamint a váci FORTE-gyár júniusban közreadott közös felhívása gyakorlatilag hazánk valamennyi településére eljutott. Már az első kézzelfogható eredményekről is megérkeztek a hírek a HNF Országos Tanácsához. Mórahalmon, Csávolyon és Esztáron például már fényképsorozatokon rögzítették a falu fontosabb útjainak, belterületének mai, jellegzetes arculatát. Mintegy maradandó emlékül az utókornak: ilyen volt pátriánk a 20. század 80-as éveinek elején, a fel- szabadulás után négy évtizeddel. Püspökladány utcáin is elindultak az amatőr fotósok, a népfront társadalmi aktivistái. Szigetbecsén a nemes vállalkozáshoz sikerült fővédnökül megnyerni a világhírű fotóművészt, André Kertészt, aki e vidékről származik. Állandó kiállítást rendeztek be képeiből. A HNF Országos Elnöksége mellett működő Honismereti Munkabizottság — az akció szervezője — ezideig nyolcezer tekercs fekete-fehér kisfilmet — ebből háromezer a FORTE adománya volt — juttatott el az ország legkülönbözőbb részeibe, az érdeklődőknek. Egyéneknek, közgyűjtemények munkatársainak, tanácsi dolgozóknak, munkahelyi közösségeknek, városszépítő egyesületi,, művelődési otthoni tfotószakkör tagoknak, vállalati szocialista brigádoknak, mindazoknak, akik késznek mutatkoztak részt- venni az akcióban. S ha ez kevés lenne, további film is rendelkezésre áll, bár... Az eddigi érdeklődés arra utal, hogy a társadalmi ösz- szefogásra az akció kiteljesedésekor anyagi vonatkozásban is szükség lesz. S az nem is fog késni. A ..Magyarország fényképeken, felszabadulásának 40. évében" akcióval ugyanis — többek között — messzemenően egyetértett a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala is, olyannyira, hogy levélben kérte a megyei tanácsokat, támogassák azt. Jó néhány megyei tanács — például Bács-Kiskunban, Somogybán — máris mozdult... Érthető a júniusi felhívás kedvező visszhangja, a meglepően nagy érdeklődés. A magyar kultúrtörténetben ehhez hasonló, nagyszabású, a társadalmi erőkre építő vállalkozásra még nem volt példa. A hazai tudományosság hosszú idő óta éppúgy fájdalmasan észleli a múlt Magyarországa rendszeres képi ábrázolásainak hiányát, mint a közéleti tevékenységnek mindazon ága, amely igényelné valamilyen vonatkozásban a múltba visszanyúló ismereteket. Igaz, az utóbbi száz évben hatalmas mennyiségű, legkülönbözőbb technikájú felvétel készült városainkról, falva- inkról,. ám ezek szétszórtan létezve többnyire csak nehezen lelhetők fel. S amelyek meg is vannak, rendszerint a településnek csupán egy-egy híres épületét, műemlékét, terét, vagy egybefoglaló városképét ábrázolják. Végképp nem örökí- tődtek meg azonban a falvakban, a községekben azok a terek, utcák, amelyek tán kevésbé festőiek, talán különösebb figyelmet sem érdemelnek, de mégis hozzátartoznak életünkhöz, amelyek a szülőfalut adják, s amelyek akkor válnak fájdalmasan kedvessé számunkra. hay már nincsenek. Ha olykor a felelőtlen területrendezés, de inkább a törvényszerű fejlődés-fejlesztés letörli a térképről. A mostani akció arra sarkall, hogy készüljenek az ország minden településéről — kivéve, egyelőre, a feladat nagysága miatt Budapestet és az 50 ezer főnél népesebb városokat — olyan fényképsorozatok, amelyek megőrzik a jövő számára a falvak, nagyközségek ma látható arculatát. Nem csupán egy-egy reprezentatív épületet, létesítményt, hanem az adott emberi környezet lehető legteljesebb képét, azt a mindennapi falut, ahol lakói 1984—85-ben dolgoztak, tanultak, pihentek, szórakoztak. vásároltak, sportoltak. Ezek a tudományosan is hasznosítható eredeti dokumentumok bekerülnének a helyi gyűjteményekbe, helyük lenne a megyei levéltárakban, vagy más hasonló jellegű közintézményekben, s a teljes, országos anyagot megőrzi majd az Üj Magyar Központi Levéltár. A „Magyarország fényképeken, felszabadulásának 40. évében” akció még csak első, biztató lépéseit tette meg, hogy akár mozgalommá váljék, ám ha a folytatás is hasonló lesz a kezdetekhez, érdemes lenne a jövő év tavasza után is ébren tartani. D. G. Legkisebb népsűrűség Tűrkevén, a leghosszabb nevű Jászfelsöszentgyörgy A közelmúltban jelent meg az új magyar helységnévtár, amely 3066 magyar település adatait tartalmazza, az 1383. január 1-i állapotnak megfelelően. (A főváros adatait az alanti ismertetésben nem vesszük figyelembe!) Megtudhatjuk a helységnévtárból, hogy immár két olyan városunk is van, amelyiknek lakosságszáma meghaladja a kétszázezret, mivel e kategóriába lépett — Miskolc mellé — Debrecen is, legfiatalabb százezres városunk pedig Kecskemét. A 109 magyar város átlagos lakosságszáma 36126. Furcsa véletlen, hogy a legnagyobb — Borsod-Abaúj- Zemplén — megyében van az ország legkisebb városa, a 6204 lelkes Encs. Ebben a megyében van a legtöbb város, kilenc, míg a legkevesebb — három-három — Nógrád és Fejér megyében. Az ország legnagyobb területen fekvő városa Hódmezővásárhely — 483 négyzetkilométer —, s ebből a szempontból a Pest megyei Százhalombatta a legkisebb, mindössze 28 négyzetkilométer. A legnépesebb megye- székhely a már említett Miskolc. A legkevesebb lakója ezek közül a városok közül Szekszárdnak van: 37 019. A hegyek közé szoruló borsodi megyeszékhelyen a legnagyobb a népsűrűség városaink közül, egy négyzetkilométeren 891 ember él. ez a mutató mindössze 47 főt jelez a Mis- kolccal hajszálnyira azonos közigazgatási területű Szolnok megyei Tűrkevén. Mivel ez év január elsején megszűntek a járások, új közigazgatási fogalmakkal — városkörnyék, városi jogú nagyközség környék — találkozhatunk a helység- névtárban. Az ide vonatkozó adatokat figyelve megállapíthatjuk. hogy a legtöbb községet — kilencvenkettőt — a baranyai Siklós igazgat, a legkevesebbet a Szolnok megyei Karcag; az egyetlen Kunmadarast. Legkisebb az átlagos településlélekszám a zalai Lenti városkörnyéken: 554 fő, a legnagyobb a Pest megyei Dunakeszi környékén: 18 ezer. Magába foglalja a helységnévtár 2957 hazai nagyközség, község adatait is. A nagyközségek — számuk 318 — közül harmincnégynek városi joga van, harminckettőt pedig közvetlenül irányítanak a megyei tanácsok. Az ország legnépesebb községe a Pest megyei Vecsés nagyközség, 20 831 lakossal, legkevesebben élnek az 1945. április 4-én utolsónak felszabadult Vas megyei Ne- mesmedves társközségben, csak tizenöt (!) ember. Harmadik nevezetessége is van ez utóbbi községnek: itt a legalacsonyabb a népsűrűség az országban, három ember négyzetkilométerenként, a legmagasabb pedig a Pest megyei Szigethalmon, itt 1053 lélek él egy négyzetkilométeren. A városi jogú nagyközségek közül a legtöbb társközsége a somogyi Tabnak van (11). a nagyközségek közül a baranyai Vajszlónak (13). a községek közül pedig a zala; határállomás Rédicsnek: szintén tizenegy. Az ország legnagyobb területű faluja Hortobágy : 285 négyzetkilométer, a legkisebb pedig a zalai Bucsuszentlászló: nem egészen másfél négyzetkilométer. A legkisebb önálló tanácsú — társközség nélküli — község a Heves megyei Szarvaskő, ahol 334-en laknak, a legnagyobb ilyen a már említett, 9481 lakosú Szigethalom. A városi jogú nagyközségek legnépesebbi- ke Budaörs (19 164 lakossal), legkevesebben (négyezer százkilencvenketten) a nógrádi Rétságon laknak. Az ország 19 megyéje közül Bács-Kiskunnak a legnagyobb a területe (8362 négyzetkilométer), legkisebb (2250 négyzetkilométer) Komáromnak. A legtöbb település (348) Borsod megyében van, a legkevesebb (55) Csongrádban. A legnagyobb népsűrűségű megye Pest (154 ember négyzetkilométerenként), míg a legritkábban lakott Somogynál ez a mutatószám csak 59. Legkisebb a települések átlagos lélekszáma Zalában (1240). legnagyobb (8266) Csongrádban. A zalai térképen található az ország 37 — száz léleknél kevesebbet számláló — törpefalujából a legtöbb, tizennégy. Üj községalakítás 1969-től 1982-ig nem volt nálunk, de a legutóbbi másfél év alatt két új község is alakult, ezzel szemben viszont 54 település neve — főleg más településekkel való egyesítés miatt — eltűnt a térképről. A leghosszabb nevű magyar település — húsz betűjellel írható — a Szolnok megyei Jászfelsöszentgyörgy, a három legrövidebb nevűből — Ág, Bő. Sé — az első Baranyában, a két utóbbi Vasban található. Az 1984. évi magyar helységnévtár — mint Fényes Elek jó százharminc éve volt úttörő munkája óta megannyiszor — a Fejér megyei Aba község nevével kezdődik, a Szabolcs-Szat- már megyei Zsurk neve zárja. Hegyes Zoltán Két keréken viszik az örömöt, a bánatot Táviratot kapni... Táviratot kapni öröm. de a zöld borítékok sokszor bajt. bánatot, szomorúságot hoznak. A táviratkézbesítők közvetlenül nyernek bepillantást mindennapjaink különösen fontos történéseibe. Hogyan fogadjuk, hogyan értékeljük a híreket? — többek között erről is kérdeztem őket, miközben munkájukat szerettem volna bemutatni. Naponta ötven-hatvan kilométert lesznek meg a városban kerékpáron, motorkerékpáron, esőben sárban, hóesésben. Munkaidejük • kilencven százalékát a szabadban töltik, mégis talán ennek örülnek legjobbban. Szolnokra egy átlagos hétköznapon kétszázötven-háromszáz távirat érkezik, de jött már négyszázötven is. Egyébként ilyenfajta rekordot nem számolnak külön a szolnoki I. számú Postahivatalban. Ha a címzett nincs otthon — Táviratkézbesítőnek jelentkeznék. Felvennének? — hívom telefonon Dezső Juliannát, a szolnoki I. számú Postahivatal távközlési forgalmi osztályvezetőjét. — Kerékpározni tud? — Igen, miért? — Mert az a legfontosabb feltétel. így kezdődött tájékozódásom. Aztán már személyesen folytattuk. — Játsszuk végig, hogy valóban jelentkezek. Mik a feltételek még? — Most valóban fölvennénk, mert tizenkét táviratkézbesítőt alkalmazhatunk Szolnokon és pillanatnyilag csak tízen vannak. Ketten járnak motorral, a többiek kerékpárral. Az üzemorvos megállapítja az alkalmasságot, aztán egy hétig betanul. — Mi a legfontosabb ta- nulnivaló? — A kézbesítés szabályai és a város fontosabb útvonalainak megismerése. — Kezdhetnénk a szabályokkal? — A táviratkihordók feladata az úgynevezett soron kívüli kézbesítés. Soron kívül kiszállítandók az expressz küldemények — az expresszlevél, az expressz- utalvány és az öt kilónál könnyebb expresszcsomag olyan helyekre, ahová a gépkocsi nem tud bemenni — és a táviratok. Azoknak is két fajtájuk van; a klasz- szikus és a dísztávirat. A legfontosabb szabály, hogy minden küldeményt a címzettnek kell átadni, lehetőleg személyesen neki. Ha a címzett nem tartózkodik otthon, a küldeményt átveheti a helyettes, vagy alkalmi átvevő, illetve ha a kézbesítő meggyőződött róla, hogy a címzett valóban ott lakik, akkor lehet bedobni a táviratot. — Mi á teendő, ha sokadik emeleten lakik a címzett? — Föl kell vinni a táviratot. Délután két óráig lehet legfeljebb »evélszokrénybe dobni az expressz küldeményeket és a dísztáviratokat. Egyébként fölhívom a figyelmét, hogy ebből adódik leggyakrabban panasz; a kézbesítő nem viszi fel a táviratot az emeletre. — És mi számít „különleges” hibának? — Az, ha nem viszi ki a kézbesítő a táviratot. — Előfordult? — Igen. Meg is váltunk a dolgozótól. — A panaszokból mennyi van évente? — Nyolc-tíz. Ennek is két fajtája van: a jogos és a jogtalan. Ha igaza van az ügyfélnek akkor a feladónak visszatérítjük a távirat diját és eljárunk a dolgozóval szemben. — A távirat kézbe sítő munkájáról nyilvánvalóan képet alkothatnak a reklamációk, illetőleg a dolgozó szorgalma alapján. Tudják-e ellenőrizni az ügyfelekkel való kapcsolatukat? — Igen. Havonta nyolctíz ellenőrző lapot küldünk ki a címzetteknek, amelyen arról érdeklődünk, mennyire elégedettek a táviratkihordó munkájával. Általában elismerően szólnak. Ezenkívül személyesen is ellenőrizzük a dolgozóinkat, ahogy kiindul, rövid idő múlva mi is utána megyünk és érdeklődünk a címzetteknél. — Kik a legjobb táviratkézbesítők? — Papadopulos Haralam- bos, Brezvai Gyula, Szalóki Géza, Bánhidi Kálmán. És persze Mészáros Zoli bácsi de ő „átigazolt” fűtőnek ebben az idényben. Megijed és szemüveget keres Szalóki Géza jóképű, magas, huszonhárom éves fiatalember. Különösen kedveli a munkáját, azt mondja változatos; minden nap, de szinte minden órában más és más. Véletlenül lett táviratkézbesítő. — Fűrészgépkezelő voltam öt évig a fűrésztelepen, változatani akartam. Bejöttünk a barátommal a városba és láttuk, hogy táviratkézbesítőt keresnek. — Hogyan fogadják a táviratot? — Az emberek legtöbbje megijed, és azonnal szemüveget keres. — Van ahová nem szívesen megy? — Az emberekkel szemben nincsenek előítéleteim. Engepa még az emeletjárás sem zavar. De nem szeretem az Ostor utcát, mert zsákutca és egy csomót gyalogolni kell benne. — Tudtommal Szolnokot három körzetre osztották a táviratkézbesítés szempontjából. Van-e kedvenc körzete? — Nekem a C-körzet tetszik a legjobban — az A- körzethez a kertváros, a Vörös Csillag és a Voszlok út környéke, a B-hez a déli ipartelep a vegyiművekig, a C-hez a „maradék” a Széchenyi lakóteleppel bezárólag tartozik nagyjából — mert a legnagyobb részét idős emberek lakják, akik általában otthon tartózkodnak és megélték már a valamikori „borravalós világot” is. — Apropó, fizetés, borravaló. .. — A múlt hónapban hat és félezer forintot vittem haza családi pótlékkal együtt, a borravaló meg jó napokon kétszáz-kétszázötven forint, de gyengébb napokon is összejön egy százas. A névnapok a legjobbak; Erzsébet, Mária, András, Ferenc, Borbála, Sándor, József, Benedek. — Mennyit illik adni, illetve mennyit adnak az emberek? — Azt nem tudom, hogy mennyit illik. Én kaptam már egy forintot is, de százat is. Azt észrevettem, hogy egykét jó szóért szívesen zsebbe nyúlnak az emberek. — Mi a munka árnyoldala? — A hivatalokban hihetetlenül felbosszantanak, amikor az egyik irodából a másikba küldözgetnek. Éppen ott nem merik aláírni, nem tudják ki az illetékes. Újonc is adott borravalót A táviratkézbesítők „korelnöke Mészáros Zoli bácsi, aki ötvennégy éves. Még éppen csak elkezdődött a fűtési idény, de már alig várja a végét. Ö is jobban szereti a „szabad levegőt”. — Hány táviratot visz ki egy kézbesítő naponta? — Száz-száztíz is előfordul. Nekem már „újonc” is adott borravalót, amikor a behívóját vittem. — Zoli bácsi hogyan előzi meg, hogyan vezeti le a távirat átvételekor keletkező feszültséget? — Már előre szólok, hogy jó hírt hozok, amikor dísztávirat érkezik. — És azt tudja előre, mikor visz rossz hírt? — Igen, halálesetnél egy H jelzés van rávezetve a táviratra. Én ilyenkor is előre szólok, hogy készüljön fel az illető, most kellemetlen, rossz hírt fog kapni. Bizony megviseli az embereket közvetlen hozzátartozójuk elvesztése. Ilyenkor mi érzékeljük először a hír kiváltotta kétségbeesést, fájdalmat. De ne csak erről kérdezzen! Sokkal jobban szeretek lakodalomba járni, amikor együtt örülhetek a címzettel. Egri Sándor Tiszaugon tavaly kezdték el az üdülőtelkek kialakítását. Az eltelt egy év alatt gomba módra szaporodnak a hét végi házak a festői szépségű holtág partján Abátói — Zsurkig “Keg-ek, érdekességek az új helységnévtárból
