Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
Nemzetközi körkép $ 1984. DECEMBER 15. Szovjet-amerikai viszony Genfi lehetőség Kényelmes és gyors. A „Rügen”, az NDK komphajóinak egyike. Naponta ötször fordul meg Sassnitz és Trelleborg között A trelleborgi kompkikötő Miképp alakulnak majd a szovjet—amerikai kapcsolatok abban a második négyéves periódusban, amikor a Fehér Házban továbbra is Ronald Reagan, a most megválasztott elnök kormányoz? Bizonyos, hogy ezekben a napokban nemcsak a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban teszik fel ezt a kérdést. A legutóbbi évek- évtizedek tapasztalatai — a pozitív és a negatív fejlemények is — egyértelműen tanúsítják: a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében különlegesen fontos szerepet tölt be ennek a két országnak a viszonya. Igaz, a szovjet—amerikai kapcsolatok nem határozzák meg automatikusan a kelet-nyugati kapcsolatokat, kiemelkedő jelentőségük mégis tagadhatatlan. Elsősorban e két ország viszonyától függ ugyanis az. vajon sikerül-e megakadályozni a fegyverkezési verseny felgyorsulását, sikerül-e a fegyverzet- korlátozás dolgában előrelépni. Ezen a ponton nem felesleges arra a veszélyre rámutatni, hogy míg a konkrét békelépésekhez két vagy több fél konszenzusára van szükség, addig a fegyverkezési hajsza felgyorsításához elegendő egy fél szándéka is. És ehhez kapcsolódik a másik veszély: a fegyverkezési verseny tudományos-műszaki bázisa gyorsabban fejlődhet, mint ahogy a leszerelési tárgyalások előrehaladnak. Köztudott, hogy a tudomány legjobb erőinek növekvő serege új fegyverfajták, pusztító eszközök tökéletesítésén dolgozik. A haditechnika fejlődésének megvan a maga automatizmusa, és holnapra olyan fegyverek jelenhetnek meg az arzenálokban, amelyek egyfajta új status quót kreálnak, kész helyzet elé állítják a világot. A Szovjetunió nagy történelmi felelősségérzettel igyekezett a veszélyes folyamatoknak gátat vetni. S ugyanez mondható el a Varsói Szerződés országai javaslatairól is. A magyar külpolitika cselekvőén részt vesz ezek kimunkálásában, attól a meggondolástól vezettetve, hogy a nemzetközi erőegyensúlyt a lehető legalacso^ nyabb szinten lehessen biztosítani. sok elérésére is” e megbe- Államok magatartása nem elemezhető a legutóbbi folyamatok tanulsága nélkül. Tény, hogy Reagan elnök a hadikiadások nagyarányú növelésével felduzzasztottá az amerikai költségvetést: egyetlen washingtoni kabinet sem növelte békeidőben gyorsabban a hadikiadásokat. Noha az amerikai választóközönség konzervatív alaphangulatának ez megfelelt, egy jelentős, sőt növekvő többség mindezt ellenérzéssel fogadta. Befolyásos tanácsadók sora figyelmeztette az elnököt: itt az ideje letompítani a hangerőt, stílust váltani. A figyelmeztetésnek kiváltképp, mivel egybecsengett Washington legfontosabb szövetségeseinek aggodalmaskodó kritikájával — volt bizonyos foganatja. A hangvétel változott.. Az átütő választási győzelem természetesen alkalom arra. hogy túllépjenek a szavakon. A Szovjetunió konstruktívan reagált a washingtoni verbális változásokra, mindazokra az általános hivatalos amerikai kijelentésekre, amelyek tárgyalási- megegyezési készségről szóltak. Más szóval a maga részéről a szó szoros értelmében elébement egy esetleges amerikai „szemléletváltásnak”. Ez a szovjet magatartás is aláhúzta ama megállapítás helyességét, hogy a bekövetkezett negatív fejlemények ellenére a keletnyugati kapcsolatokban nem következett be jóvátehetetlen törés. Még röviddel a választások előtt, a Washington Post tudósítója azzal a kérdéssel fordult Konsztan- tyin Csernyenkóhoz, az SZKP KB főtitkárához, hogy mondjon véleményt az amerikai elnök tárgyalási ajánlatáról. A szovjet államfő a többi közt hangsúlyozta: „Ha az elnök által elmondottak a tárgyalási készségről nem pusztán taktikai lépést jelentenek, akkor a dolog a Szovjetunión nem múlik. A komoly, tárgyszerű tárgyalásokra mindig is készek voltunk. . Ez az állásfoglalás azért talált széles körű pozitív fogadtatásra, mert olyan megközelítési módot javasolt, amelynek helyességét a diplomáciatörténet sokszorosan igazolta: ha a viszonylag könnyebben megoldható problémáktól haladnak a bonyolultabb kérdések felé, akkor holnapra kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki olyan kérdések rendezéséhez is, amelyekben az adott kezdeti pillanatban még nem látszanak egy lehetséges tárgyalásos kompromisszum körvonalai. A jelek arra mutatnak, hogy elsősorban ezeknek a pozitív és állhatatos szovjet kezdeményezéseknek köszönhetően — s egyszersmind azért is, mert az amerikai kormányzaton belül határozottabban hallatták hangjukat a tárgyalási folyamat hívei — megnyílt az út az érdemi tárgyalások folytatása felé. Január elején került sor Genfben Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter újabb megbeszéléseire. Magától értetődik, hogy a tárgyalások önmagukban nem garantálnak megegyezésit másrészt viszont tárgyalások nélkül semmiképp sem lehetséges előrehaladás. Szovjet részről hangoztatták, hogy új tárgyalási folyamatról van szó — nem annak folytatásáról, ami Genfben megszakadt. Ám aláhúzták a készséget, akár a „legradikálisabb megoldások elérésére is” e megbeszéléseken, amelyeken a. szovjet vélemény szerint „az űrfegyverkezés megakadályozásával, a hadászati és közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentésével összefüggő kérdések egész komplexumíával kell foglalkozni”. Amerikai részről a konstruktív szándékokat hangoztatták, aláhúzván: az, hogy az elnök személyesen irányítja az eltérő vélemények összehangolásával az amerikai pozíció kimunkálását, ugyancsak mutatja, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak e tárgyalásoknak. Igen sok függ attól, a holnap szempontjából is, milyen döntéseket hoznak a második Reagan-kormány első hónapjaiban és miképt ragadják meg a lehetőségeket az új tárgyalások megalapozására, a nemzetközi élet feszültséget szülő veszélyes folyamatainak visz- szafordítására. Vajda Péter Pelé az elnök? Az Egyesült Államoknak egy volt filmsztár az elnöke, Indiát egy egykori pilóta irányítja. Szenegálnak egy világhírű költő volt az államfője, miért ne lehetne hát egy futballcsillag is elnök? Edson Arantes do Nasci- miento, vagy ahogy a világ ismeri, „Pelé a király” indulni kíván az 1992-es elnökválasztásokon. Ellőször két hónappal ezelőtt beszélt nagyratörö álmairól újságíróknak. Kevesen vették komolyan kijelentéseit. Peléj aki színészként és sikeres üzletemberként tevékenykedik mostanában, sportkarrierje idején nemigen törődött a politikával, s ha mégis tette, ez többnyire balul ütött ki. így például nyolc évvel ezelőtt kijelentette, hogy .,az emberek nem tudják, hogyan kell szavazni”. Szerencsétlen kijelentés volt, Brazíliában ugyanis éppen akkoriban széleskörű kampány bontakozott ki azért, hogy az államok kormányzóit ne a katonai kormány nevezze ki. hanem közvetlen szavazással válasszák meg. A nép bálványéinak „állásfoglalását” aztán alaposan kihasználták a polgári kormányzáshoz való visszatérés ellenzői. Személyét lejárató meggondolatlan szereplései arra késztették a futballkirályt, hogy jóidéig tartózkodjon a politikai fejlemények kommentálásától. Nyilván akkor tudatosult benne az is, hogy ha a politikában is gólt akar rúgni, tanulnia kell. A labdarúgó pályák egykori csillaga most nemzetközi jogot hallgat New Yorkban az államigazgatás is érdekli, s beiratkozott a brazíliai katonai főiskolára, abba az intézménybe, amelyet a katonai kormányzás húsz éve alatt több neves brazil politikus is látogatott. Ma mór ügyesebben használja ki a politikai közhangulatot. A „fekete gyöngyszem” éppen akkor kezdett nyilatkozni nagyravágyó politikai terveiről, amikor a brazilok tüntetéseken követelték a közvetlen választásokat. „Nem tartom irreálisnak azt a tervemet, hogy államfő legyek. Sőt. biztos vagyok abban, hogy én leszek Brazília első fekete bőrű elnöke” — mondja Pelé, egyelőre csak szűk baráti körben. Politikai nézeteiről alig mond valamit. „Szocialistának” vallja magát, nyilatkozataiból azonban nemigen derül ki, hogy mit ért ezen. Ha nem lesz elnök, miniszter is lehet belőle. A hadsereg által támogatott szociáldemokrata párt elnökjelöltje közölte, hogy győzelme esetén Pelé lenne a sportminiszter. A sztár azonban a maximális sikerhez van szokva s feltehetőleg nem mond le könnyen vágyáról, amit „nagy küldetésének” nevez. A Svédországba igyekvő magyar turisták jól ismerik az NDK-beli Sassnitzból a svéd Trelleborgba és onnan vissza közlekedő komphajókat. Azt azonban kevesen tudják, hogy e hajók bármilyen időjárás közepette, percre pontosan betartják a menetrendet. Az NDK három komphajójának egyike, a „RÜGEN” például naponta ötször teszi meg az utat oda-vissza. Peter Scharmberg, a hajó kapitánya szerint ez korábban a lehetetlenséggel volt határos. „Sok-sok tapasztalat és egy jól képzett, harmonikusan együttműködő kollektíva az alapja ennek a teljesítménynek” — mondja. A Király vonalnak nevezett víziút tengerészei és tengeri vasutasad — ahogy önmagukat nevezik — az idén kettős jubileumot ünnepelnek: 75 éve, 1909-ben indult meg itt az első Keleti-tengeri kompjárat, és 25 esztendeje, 1959-ben indult útjára a „Sassnitz”, az első NDK-ban készült vasúti komphajó. A tengeri forgalom persze sokkal régibb keletű. Már 1676-ban szállítottak evezős és vitorlás hajók nemhivatalos postai küldeményeket Rügen szigete és Svédország között. A svéd posta 1683- ban indította meg az első rendszeres postajáratotSrtal- sund és Ystad között. Postagőzösök közlekedtek 1897 óta. 12 éven át Trelleborgból Sassnitzba és vissza. Németsvéd államközi egyezmény írta elő 1907 novemberében a rendszeres kompjárat megindítását. mégpedig a legrövidebb, 107,4 kilométeres útvonalon. A forgalmat akkor •— a kikötők megfelelő átépítése után, 1909-ben, — 2 svéd és 2 német komphajó bonyolította. A kompok 1910-ben 1700-szor fordultak, 7100 utast és 129.700 tonna árut szállítottak. A második világháború után, 1949-ben, az NDK megalakulásának évében 124 ezer tonna volt az áruforgalom az „úszó hídon”. A forgalom ezt követően felgyorsult, ami nemcsak az NDK és északi szomszédja közötti kereskedelem növekedésének tulajdonítható, hanem az egyre szélesedő tranzitszállításoknak Svédország és több európai ország, köztük hazánk között is. Húszegynéhány évvel ezelőtt egymillió, 1970-ben kétmillió tonna árut szállítottak a komphajók, az idén a szállítandó árumeny- nyiség súlya pedig előreláthatólag eléri a négymillió tonnát. A Királyvonal komphajói 1983-ban 274.660 utast, 32.729 személyautót és 620 autóbuszt szállítottak. Közvetlen kocsik közlekednek Berlinbe, Moszkvába, Stockholmba, Malmőbe és Norvégia fővárosába, Oslóba. Á Berlin—Malmö közötti út megtételéhez expresszvona- ton ma 10 óra szükséges. Az NDK és Svédország vasútjai további fejlesztéseket irányoztak elő, hogy újabb szállíttatókat nyerjenek meg a kompforgalom számára. Az NDK államva- sutai a következő években a villamosítás kiterjesztését tervezik. Ez tovább gyorsítja majd a szállításokat és növeli a szállítható árumeny- nyiséget. Összeállította: Majnár József A BAJKÄL AMUR VASÚTVONAL ÖVEZETÉNEK TERÜLETI, IPARI KOMPLEXUMAI ÉS CSOMÓPONTJAI IPARI KÖRZETEK | I. Észak-lénai | Észak-bajkáli | III. Mama boda)btnsíki| ! IV- Udokam 1 V. Dél-Jakutföld* VI. Tmdai ! VII. Zeja. j Vili. Szelendzsai , IX. Urgali X. Komszomolszki XI. Szovjetszkaia gavany
