Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 14. Bemutató előadás a Szigligeti Színházban A kaktusz virága Nagy Sándor Tamás és Fazekas Zsuzsanna Barillet-Grédey zenés víg­játéka, A kaktusz virága hírneve elsősorban a József Attila Színház bemutatójához fűződik, amelyet — mind­máig — Bodrogi Gyula és Voith Ági alakítása fémje­lez. A világsikert aratott da­rabot a szolnoki Szigligeti Színház 1967 tavaszán tűzte műsorra; az akkori szolnoki előadás főbb szerepeit Üjla- ky László, Bókay Mária, Krasznói Klára, Gera Zoltán, Halász László alakította; a rendező Laczkó Mihály volt. Ma este — az idei évad negyedik bérletes bemutató­jaként — ismét A kaktusz virága kerül színre. Az elő­adás rendezője Koós Olga — Jászai-díjas, érdemes mű­vész — a szereplők: Nagy Sándor Tamás (Julien). Egri Kati (Stephania), Fazekas Zsuzsanna (Antónia), Jeney István (Norbert), Somody Kálmán, Sebestyén Éva (Co- chet úr és Durandné), Vári Károly, Turza Irén és Szo- boszlai Éva. (Az előadás egy-egy részletét megörökítő felvételeink a próbákon ké­szültek.) Stephania szerepében: Egri Kati Norbert: Jeney István Fotó: Tarpai Zoltán A munkaterv „Tenni, de mit ten­ni? Az itten a question”. — morfondírozott magá­ban Hamlet Ábris, a másodosztályú vidéki népművelő, amikor de­cember jöttén ráköszön- tött a munkaterv-csiná- lás kényszere. Ködös szemmel elmerengett a költségvetés üres rub­rikái fölött, s tétován arra gondolt, hogy mi - lyen könnyű lenne most a sorsa, ha Gamesz Ofé- liával, az öreg Gamesz lányával nem veszett volna össze egy jó fél­évvel ezelőtt. „Ó, ó, Ofé- lia! Nélküled nincs itt se nullakettőnyolc, se fogyóeszköz, se fűtés se felújítás, se szakkör, se tanfolyam. Ládd, egy kósza lélek se jár a ház folyosóin, üresek a klub­szobák, a padlásról pe­dig elköltöztek az ege­rek a templomba”. Hamlet Ábris rágör- bedt az üres papírra és írni kezdett: „Munkaterv. Készítet­tem: én, Hamlet Ábris, másodosztályú népműve­lő, F-kategóriás színját­szó csoportvezető. „Január: ezt hagyjuk a fenébe, ezen már ré­gen túl leszünk mire a tanács elé kerül a mun­katerv. Február: Valami nagy- nagy tüzet kéne rakni” címmel, kollektív iro­dalmi játék keretében kipókhálózzuk a nagy­terem kályháit. Március: a népműve­lésben nagyon fonto­sak a személyes kapcso­ljatok; ebben a hónap- bian mindenkinek előre köszönök. Április: felmondok a takarítónőnek, majd ki­nyitom az ablakokat, és eléneklem háromszor, hogy azt mondja: „Ta­vaszi szél”... Május: A madarak és fák napján megkoszorú­zom azt az eperfát, ame­lyikre az elődöm heveny kasszahiány okán fel­húzta masát. (Tisztel - gés ama daliás idők előtt, amikor nemcsak a hiány létezett, hanem a kassza is.). Június, július, augusz­tus: a bejárat mellé íz­léses táblát akasztok ezzel a szöveggel: Aki be akar menni a műv- házba, hozzon ásót ma­gával; húsz méter mély­re elástam a kulcso­kat. Szeptember: az intéz­mény állagmegóvása és a takarékos anyaggaz­dálkodás terén kifejtett érdemeimért fölterjesztem magam az Egészen Ki­váló Népművelő címre. Október: |a ,honisme­reti hónap keretében kétrészes vetélkedőt szervezek „Ismerd meg anyádat”! címmel. Ha sikere lesz folytatjuk „Ismerd meg az ő any­ját is” elnevezéssel. November: átveszem az Egészen Kiváló Nép­művelő kitüntetést, és nem adok belőle senki­nek)! Mellesleg javasol­ni fogom, hogy az Isme­retlen Népművelő szob­rát rólam mintázzák meg. December: az előző év tapasztalatainak, szinté­zise és analízise alapján lelkészítem a következő évi munkatervet. — Vágner — Növelni kell az önkormányzat szerepét Beszélgetés az országos kollégiumi konferencia résztvevőivel Az elmúlt hét végén or­szágos kollégiumi konferen­ciát rendezett a Művelődési Minisztérium és a KISZ KB Középiskolai és Szakmun­kástanuló Tanácsa Budapes­ten. Igaz, a mostani konfe­rencia sorrendben a negye­dik volt, az ezt megelőzőre 13 évvel ezelőtt került sor. Talán éppen ezért szögezte le a mostani konferencia ál­lásfoglalása, hogy hasonló jellegű tanácskozásokra a későbbiekben ne kelljen eny- nyit várni, legalább ötéven­ként rendszeresen hívják össze a középiskolás kollé­gisták képviselőit. Napjainkban az országban hetvenhatezer fiatalnak nyújtanak otthont a kollé­giumok. Képviseletükben mintegy háromszáz diák és kollégiumi nevelőtanár mon­dott véleményt a legaktuáli­sabb kérdésekről. Egyöntetű megállapodás született ab­ban, hogy tovább kell nö­velni a tanulói önkormány­zat szerepét a diákotthoni, a kollégiumi munka irányí­tásában. Éppen ezért kezd­tünk erről beszélgetni az or­szágos konferencián részt vett hat Szolnok megyei kö­zépiskolás közül hárommal: Paulai Krisztinával, a szol­noki Verseghy Ferenc Gim­názium másodikosával, aki a vegyipari kollégium lakó­ja, Réz Évával, a 633. sz. Petőfi Sándor Szakmunkás- képző Intézet diákotthona diáktanácsának titkárával és Szebenyi Ildikóval, az Egész­ségügyi Szakiskola kollégiu­ma diáktanácsának titkárá­val. Miről dönthetnek a diákok? — Hogyan működik a kol­légiumi önkormányzat szer­ve, a diáktanács? Kik adag­jai, hogyan választják őket, illetve miben dönthetnek? PAULAI KRISZTINA: — A diáktanács tagjait — már­mint új tagjait — az első félév végén választja a köz­gyűlés, a leköszönő negye­dikesek helyett. Az utódok általában elsősök, másodiko­sok. Személyükre a diákta­nács tagjai és a kollégiumi nevelőtanárok közösen tesz­nek javaslatot. A jelölteket általában meg is választja a kollégiumi közgyűlés. A diáktanács kéthetente ülése­zik a kollégium igazgatóhe­lyettese és a tagok részvéte­lével. — Miről dönt a diákta­nács? Milyen mértékben gyakorolható a tanulói ön- kormányzat? —< A szabadidős progra­mok megszervezésekor teljes mértékben érvényesül az ön- kormányzat, a fegyelmi ügyekben azonban úgy ér­zem nem. — Mi lehet ennek az oka? — Az például, hogy nem ismerjük a kollégiumi rend­tartást. Én most, az országos konferencián hallottam róla először. SZEBENYI ILDIKÓ: — Én tudtam, hogy létezik ilyen, de még nem láttam. iRÉZ ÉVA: — Én a KISZ- bizottságban láttam már a kollégiumi rendtartást, de nem ismerem a tartalmát. Számomra is most, az or­szágos konferencián vált nyilvánvalóvá, hogy a rend­tartásban szerepelnek a diáktanács jogkörei. Persze nemesük mi lehettünk így, a többiek is jócskán tájéko­zatlanok voltak ezügyben. Éppen ezért került be utó­lag a konferencia állásfog­lalásába, hogy a rendtartás­ban foglaltakat meg kell is­mertetni a diáktanáccsal, sőt, lehetőség szerint minden kollégistával, és ezzel pár­huzamosán rögzíteni kell konkrétan minden önkor­mányzati szint jogkörét. Ez­zel az utólagos kitétellel a konferencia minden résztve­vője egyetértett, hiszen a hatékony önkormányzati munka megkívánja az egész önkormányzati rendszer, az­az a diáktanács és a közgyű­lés szerepének erősítését. SZEBENYI ILDIKÓ: — Mint az országos konferen­cián kiderült, például a fe­gyelmi ügyekben a diákta­nácsnak, a nevelőtestületnek és a fegyelmi bizottságnak együttesen kellene dönteni. Nálunk a fegyelmi ügyek el­bírálásaikor meghívtak en­gem, mint titkárt és a diák­tanács elnökét, de a véle­ményünket nem kérték. — Működik valahol fe­gyelmi bizottság? — Nálunk nem, RÉZ ÉVA: — Nálunk sem. PAULAI KRISZTINA: — Én sem tudok róla. Hétvégén a fiúk maszekolnak — A konferencián nagy vitát váltott ki az ötnapos munkahét hatása a kollégiu­mi élet egészére. Az állás- foglalás szerint a hétvégi ha­zautazások rendjét a nevelő- testületek a kollégium diák­önkormányzatával közösen állapítsák meg. Mi a helyzet nálunk a hétvégi hazautazá­sokkal? PAULAI KRISZTINA: — Nálunk pénteken délután 5 óráig minden hétvégén el kell hagyni a kollégiumot, kivétel, ha valamilyen isko­lai rendezvény miatt marad­nak benn a diákok. Egyetlen lány maradhat csak Szolno­kon, mert neki nagyon mész- szire kellene utaznia, de ő is átmegy a hétvégi napokra a „közgáz,” kollégiumába. RÉZ ÉVA: — Az országos konferenciának abban a szekciójában, amelyikben én is részt vettem, felvetette egy fiú a társai kérését, hogy hétvégén is bent maradhas­sanak a kollégiumban. Én nem értettem egyet teljes mértékben a véleményé/:1, és ezzel némi vitát kavar­tam. Mert mi a helyzet ná­lunk? Hiába tudják diáktár­saink, hogy jó programokat szerveznénk a hétvégére, mégis hazautaznak. A fiúk — főleg az építőipari szak­mákat tanulók — rohannak haza maszekolni. ez most a divat. A lányokat szintén hazahúzza a szívük. Ugyan­akkor a nevelőtanárok soha semmilyen kifogást nem tá­masztottak még az ellen, hogy öt-hat diák a hétvégén is a kollégiumiban maradjon. SZEBENYI ILDIKÓ — Nálunk sem kötelező haza­utazni, de általában minden­ki hazautazik. RÉZ ÉVA: — Az önkor­mányzatról fontosnak tar­tom elmondani, hogy nálunk szinte mindenről 9 diákta­nács dönt. Még annak meg­vitatását is napirendre tűz­tük, milyen az étkezés a kol­légiumban. A diáktanács il­letékes felelőse összehangol­ja a diákok igényeit az élel­mezésvezetővel a menü ösz- szeállításakor. Nálunk például a legutób­bi fegyelmi tárgyaláson a tanárok elfogadták a diákok véleményét. Disznótor, fenyőből — Milyen a kollégiumi diáktanács és az iskolai KISZ-bizottság kapcsolata? PAULAI KRISZTINA: — A vegyipari kollégiumban öt szolnoki középiskola diák­jai laknak, úgy, hogy elég nehéz összehangolni a mun­kát. Eddig tulajdonképpen egyik iskolai KlSZ-bizottság- gal sem tartottunk szoro­sabb kapcsolatot. Ebben az évben döntöttünk úgy, hogy a Tiszaparti Gimnáziummal és Egészségügyi Szakközép­iskolával szeretnénk szoro­sabbra fűzni a kapcsolatain­kat. RÉZ ÉVA: — Én. mint a kollégiumi diáktanács titká­ra, tagja vagyok az iskolai KISZ-bizottságnak. Vannak népszerű, közös program­jaink, például a hamarosan esedékes, immár hagyomá­nyos disznótor. • SZEBENYI ILDIKÓ: — Ügy gondolom jó a kapcso­lat az iskolai KISZ-bizottság és a diáktanács között. Én is részt veszek a KISZ-bi- zottság ülésein, és képvise­lem a kollégisták vélemé­nyét. Közös rendezvényünk a fenyőbál, amelyre meghív­juk más kollégiumok diák­jait is. Egyébként most, az országos konferencián hang­zott el az a megszívlelendő javaslat, hogy a munka szo­rosabbá tételére a kollégiu­mi diáktanács és az iskolai KISZ-bizottság együtt állít­sa össze az akcióprogramját. EgTi Sándor Diákszínpadok találkozója Január elején kerül az olvasókhoz Új filmes ismeretterjesztő lap indul December 20-án, csütörtö­kön lesz a sizakmunkásképző intézetek diákszínpadjainak találkozója a Békés megyei Szabadkígyóson; a rendezvé­nyen háromszáz fiatal vesz részt. A szabadkígyósi mező- gazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképző intézetben, a volt W enckhei m - kastély- ban rendezendő színjátszó találkozón a vendéglátó is­kola diiáikszínpada és táncka­ra elsőként mutatkozik be, majd a megyéből si az ország különböző helyeiről érkező színpadok tagjai lépnek szín­re. A közönség némajátékot, paródiát, jelenetet, szavala­tokat, táncszámokat és dalo­kat élvezhet a színjátszó szakmunkástanulók előadá­sában. Mozgó Képek címmel új ismeretterjesztő havilap je­lenik meg a jövő év január­jától. A Mozgó Képek a Film- szem című lapot váltja fel, kiegészítve annak profilját a videózás témakörével. A 32 oldalas folyóirat figyelemmel kíséri majd a havi mozi- és videofilm-kínálatot. A televí­zióban sugárzott alkotások közül a hosszú nyomdai át­futás miatt csak a mozifil­meket követheti nyomon, legalábbis az első időszak­ban. A lap nem kritikai or­gánum, hanem a művek is­mertetésével és a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagokkal kívánja olvasóit tájékoztatni. A tervek szerint egyaránt foglalkozik majd művészeti, szórakoztató és társadalmi- politikai, tudományos, peda­gógiai indíttatású mozi -, televíziós valamint video- műsorokkal. Már nyomdában van az el­ső szám, amely többek kö­zött olyan érdekes anyago­kat tartalmaz, mint Horváth Ádám fényképekkel illuszt­rált cikke a videoberendezé- sek kezeléséről. Veress József interjúja Eizensteinről a vi­lághírű orosz filmrendezőről, ésí a „Filmekkel a ,papír­tigris, ellen” címmel a tori­nói filmfesztiválon bemuta­tott — diákmozgalmakról és az antifasiszta ellenállásról szóló — alkotásokról írt be­számoló. A lap várhatóan ja­nuár elején kerül az olvasók­hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents