Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-11 / 265. szám

1984. NOVEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felújítás után A művelődés hajléka Martfűn Megújhodott a ház, szaporodtak a programok Találkozások ff Misa” tizedes Dokumentum-riportsorozatunk lelő­ző részében Beregovoi űrhajós tábor­nok 'mondta el Szolnok környéki hábo­rús élményeit... A cipőgyáráról híres nagy­község művelődési központ­ját nem kell bemutatni olva­sóinknak, nem először sze­repel lapunk hasábjain. Itt mindig történik valami — szokták mondani a helybeli­ek. Nem is csoda, hiszen egyetlen impozáns épüiat ad otthont a mozinak, a Könyv­tárnak és a művelődési ház­nak. A hatalmas épület fa­lai az utóbbi években nem panaszkodhatnak a látoga­tottságra, különösen a film­színház pénztárának ablaká­ra teszik ki gyakran a „Min­den jegy elkelt” feliratot. Az - előtt nem volt mindig így. Valamit tenni kellett azért, hogy az említett táblácska kikerüljön az ablakra. Ibolya László, a művelődé­si központ igazgatója eleve­níti fel a közelmúlt esemé­nyeit : — öt évvel ezelőtt szakér­tői bizottságot kértünk fel az elavult technikai berendezé­sek ellenőrzésére. Az alapos vizsgálat során kiderült, hogy a szerelvények fölött már eljárt az idő, cserére ré­gen megértek, sőt itt-ott hiá­nyosságokat is tapasztaltak a szakemberek. A moziterem átalakítása is sürgetőnek bi­zonyult, a recsegő, fapados széksorok cseréjét már ko­rábban tervbe vettük, azon­ban az elképzelések valóra váltásának pénzügyi korlá­tái voltak. Felhívásunkra el­hárult minden akadály: a SZOT 2,8 millió forintos tá­mogatást nyújtott, a Tisza Cipőgyár pedig 3,4 m:llió forinttal járult hozzá a ki­emelkedő munkához. 1979 A népdalok megismerteté­se, megszerettetése egyik út­jának tartották 25—30 évvel ezelőtt a gyűjtések feldolgo­zását kis! kóoisszvitekké, hangszerelt kíséretekkel. Sok olyan alkotás született abban az időben, amiket ma is sokszor és szívesen hal­lunk. Hogy csak néhány ilyen feldolgozót említsünk: Csenki Imre, Rábai Miklós, Vavrinec Béla, Maros Ru­dolf. De mór ez sem az ak­kori idők találmánya volt, hisz a század elején Bartók és Kodály is hasonló módját választotta a népdalok pro­pagálásának. Gondoljunk csak a népdalok zongorakí­séretek gyűjteményeire, a Magyar parasztdalokra, vagy a Mikrokozmoszra. Erről a lehetőségről azonban az utóbbi években mintha meg­feledkeztek volna zeneszer­zőink. Éppen ezért hatott az újdonság varázsával a mező­túriak kezdeményezése, akik felkértek két kitűnő, a nép­zenében is igen jártas zene­szerzőt, Pászti Miklóst és Várnai Ferencet, hogy az év­tizedek óta a régi mezőtúri és környékbeli dalokat át­örökítő Kávása Sándor és a debreceni kutató, Benczéné Mező Judit hortobágyi és sárréti gyűjtéseiből csinálja­nak kis szviteket a Petőfi dalkör számára, amiket ze­nekari kísérettel lehetne elő­adni. A művek elkészültek. Közben a dalkör egyik tagjá­nak a tavaszi Nyílik a rózsa című televíziós! vetélkedőn elért sikerei eredményeképp neves népzenészekkel is kap­csolatba kerültek. így az Ál­lami Népi Együttes kamara- zenekara, Berki László veze­tésével vállalta a közremű­ködést a bemutatón. így nemrégiben négy előadásiban közönség elé kerülhettek az új feldolgozások a mezőtúri művelődési központban. A műsorban, elsőként Pászti Miklós: Túri dalok című cik­lusa hangzott el. S talán mert a Petőfi dalkör tagjai decemberében pályázatot hirdettünk az intézmény re­konstrukciójára. Két évvel később a Középülettervező Vállalat tervei alapján meg­kezdődtek a munkálatok. A színház, és moziterem szék­sorait eltávolítottuk, helyük­re esztétikus, textilborítású székeket építettünk be, ugyan­akkor — kényelmi szempont­ból — 600-ról 497-re csök­kentettük az ülőhelyek szá­mát. Korszerű vetítőgépe­ket kapott a mozi, ennek megfelelően a tavaly szep­temberi átadást követően, a minőségi változás kézzel fog­ható fokmérője a látogatott­ság növekedése volt. Két évvel ezelőtt megkezd­ték az elektromos hálózat felújítási munkáit, ezzel pár­huzamosan félig kihasznált termek szűntek meg és átad­ták helyüket jól funkcionáló kluboknak, életképtelen he­lyiségekből alakultak a ma mindenki által kedvelt ren­dezvénytermek, de sorolhat­nánk a változásokat tovább. Kellenek is a megszépült klubok, hiszen gazdag prog­ramot kínál a ház vendégei­nek. Október 1-től az Űj Tükör klub hálózatba is felvették az intézményt. Már indulás­kor mintegy hatvan tagot számláltak. Aztán van olyan rendezvényünk, ami nem is szerepel a műsortervben, mégis növekszik a népszerű­sége. A vezetőség nemrég gondolt egyet és a község több iskolájában tanító pe­dagógusokat ismerkedési est­re hívta meg. A kezdemé­nyezés olyannyira bevált, saját népdalaikat énekelték Kávási Sándor karnagy ve­zényletével, — ez tűnt a leg­érettebb, legkiegyensúlyozot­tabb produkcióinak. Pászti Miklós másik műve a Horto­bágyi—sárréti dalok előadása már kevésbé sikerült, pedig a hangszerelés érdekessége­ket is rejt magában, például a táncos nóták orgonapont­szerű dudabasszusát idéző megoldások. Mindkettőinek azonban van némi gyenge pontja is. A feldolgozott népdalok nem alkotnak egé­szen egységes vonalat. Nyil­ván egy-egy dal népszerűsé­ge, könnyen énekelhetősége késztette akár a gyűjtőt, akár a feldolgozót, hogy beleke­rüljön a csokorba. Várnai Ferenc alföldi dal­csokra, amely ugyancsak Me­zőtúron hangzott el elsőíz­ben, ilyen szempontból egy­ségesebbnek tűnt — bár ne­héz volt egészében élvezni a művet, ugyanis kissé elfárad­tak ekkorra az előadók. S mert hát mégiscsak nép­dal és nótaestről volt szó, és szerepelt egy jó zenekar is, a Petőfi dalkör tagjai közül többen vállalkoztak énekszó­lókra. A még kisdiák Lovas Ildikó, Kun Imre, azután Csekő Sándorné, Madarász Sándor, a 15 évvel ezelőtti Nyílik a rózsa-döntős Dane Mihály és az idei döntős, Szilágyi Lajos balladákkal, virágénekkel, régi szép nó­tákkal, csárdásokkal színesí­tették az előadást. Még egy­szer az új művekről: a szak­emberek szerint is jelentős volt ez a kezdeményezés, mert népdalköröik, parasztkó­rusok számára ez az egyik, viszonylag könnyen járható út a kórussá válás felé. Nép­szerű dalokról van szó, ame­lyek egy ügyesebb zongora­kísérővel bármikor, bárhol előadhatók és egyszerűségük mellett mégis igen hatásos műsorsizámoknak bizonyul­nak. hogy azóta az épülő sörgyár, a cipőgyár és a növényolaj- gyár fiatal mérnökei is szí­vesen eljárnak találkozni a nevelőkkel. A cipőgyári brigádokkal minden évben külön kultu­rális megállapodást köt a művelődési központ. A dol­gozók tizennégy pontos terve­zetet kapnak, amelynek alap­ján igényelhetnek műsorokat, és ugyanakkor részt is vállal­hatnak a kötelezettségekből. A könyvtárnak is jó kap­csolatai vannak a környező gyárakkal. Erről Csernus Gyuláné könyvtárvezető be­szél, ’ miközben leplezetlen büszkeséggel kalauzol végig a 48 ezer kötetes, otthonosan berendezett termekben. — öt évvel ezelőtt kezde­ményezésünkre alakult meg a szocialista brigádok olva­sóköre annak érdekében, hogy visszahódítsuk a könyv- tárbajáró dolgozókat. Ugyan­is a havonta összesített sta­tisztikánkból az derül ki, hogy a könyvtár látogatott­sága csökkenő tendenciát mu­tat. Hogy miért? A gyárak­ban automatizált gépsorok váltják fel a kétkezi mun­kát, így. sokan elmennek innen. Például a cipőgyár dolgozóinak létszáma néhány év alatt több mint ezerrel csökkent. Az elvándorlás mérsékli az aktív olvasók számát, ezért is eredmény­ként könyvelhettük el. ha tartani tudtuk a korábbi szintet. A folyamat ma is ugyanaz, de mi most az idő­közben létesített 17 fiók- könyvtárral próbálunk „sze­rencsét”, úgy tűnik, sikerrel.- j ­Manheim, Rio de Janeiro, Oulu Magyar filmbemutatók a világban A magyar filmgyártás leg- frisisebb termékeit számos szemlén és fesztiválon mu­tatják be a világban az el­következő napokban. Mann- heimben november 16—17-én Bódy Gábor „A kutya éji da­la” című produkcióját vetí­tik, a Cinema Quadrat mo­ziban. November közepén magyar filmhetet rendez­nek a jugoszláviai Ljubl­janában, amelyen Mészáros Márta „Kilenc hónap”; „Ök ketten”; „Olyan mint ott­hon” és „Napló gyermekeimnek’’ című alko­tását, valamint Rózsa Jánosi „Kabala” és Szomjas György „Könnyű testi sértés” című produkcióját láthatja a kö­zönség. Rio de Janeiróban novem­ber 18—27 között mutatlják - be Jancsó Miklós „Magyar rapszódia” és! Mészáros Már­ta „Napló gyermekeimnek” című filmjét. A riói nemzet­közi fesztiválon a valóságot feldolgozó filmek „Cinérna du réel” elnevezésű szekciójá­ban Elek Judit „Találkozás” című alkotása szerepel. Pa- .láathy György ,kSzelf£urdi család” és Rózsia János „Bo­szorkányszombat” című pro­dukciója a finnországi Oulú- ban megrendezendő nemzet­közi filmfesztiválon vesz részt, amelyet november 19— 25 között tartanak meg. antikvár könyvaukció Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat november 16-án, és 17-én, immár huszadik alkalommal rendezi meg könyvárverését, ezúttal is a Pesti Vigadó hangverseny- termében. Az érdeklődők 489, magánszemélyektől és buda­pesti antikváriumokból ösz- szegyűjtött kötetből válogat­hatnak. Az aukció listáján nem egy könyvritkaság sze­repel. Az árverésre kerülő mű­vekből november 10—14. kö­zött a Pesti Vigadó díszlép­csőházában kiállítást rendez­nek, Szolnok frontváros maradt a felszabadulása után is. A németek karácsonyi ajándé­ka: bombázták a várost. A folyó két partját összekötő ponton és fahidat akarták elpusztítani, amelyen át ve­zetett a szovjet hadsereg egyik fontos utánpótlási vo­nala, de a Tisza fölötti lég­tér számukra ekkor már el­érhetetlen volt: az Almási- kertvárosból, a Scheftsik te­lepről és a Tóth Tamás parkból a szovjet és a ro­mán légvédelmi ágyúk szá­zai biztosították az átkelő­helyeket, vagyis a hidakat. A bombákat vaktában szór­ták le a városra. A halálfe­jes német vadászgépek azon­ban mélyrepülésbe^ 'Végig- szálltak a folyó fölött, gép­puska tűzzel árasztották el a fahíd építőit, a katonai menetoszlopokat. A szovjet utászok, szolnokiak és a kör­nyékbeliek . százai haltak meg egy-egy ilyen repülőtá­madásnál. Az 53., Managarov altábor­nagy vezette hadsereg hadi­szállása, ape. M. G. Csopo- rov főhadnagy, (Kunhegyes katonai parancsnokának je­lentése P. I. Gorohov altá- bornagynak, a hadsereg ha­ditanácsa tagjának: „No­vember 5-én, amikor kine­veztek a város (!) katonai 'parancsnokává, felvettem a 'kapcsolatot a fasiszta ura­lom idején illegalitásban működő kommunistákkal. INovember 6-án megnyitot­tam a polgári lakosság szá- tnára a pékségeket, az isko­lákat, a templomokat. Más- ‘nap már filmvetítést is tar­tottunk. .. A környező Ti- 'szahidak építkezéseihez igen 'sok embert kellett küldeni. rNem volt szükség a kény­szerre, a magyar parasztok, 'munkások belátták, az élet újra kezdéséhez nekik is 'szükségük van a hidakra. Az 'elöljáró elmondta nekem, 'hogy a templomokban a hí­vők imádkoznak, mielőbb le- 'gyen vége a vérontásnak... 'A város polgárainak hangu­lata jó, és viszonya a Vörös 'Hadsereghez kitűnő... Er- 'röl akartam beszámolni. 'Kunhegyes katonai várospa- ’rancsnoka, M. G. Csoporov 1főhadnagy.” A nagy áldozattal felépí­tett szolnoki fahidat hama­rosan a jeges ár veszélyez­tette. A jégtorlasz úgy közele­dett, mint maga a végzet. Karpovék éppen csak lelép­tek a hídról, amikor a pisz­kos fehér tömeg nekiütkö­zött a hídlábnak. A híd hosz- 'szú teste megreccsent. Be­hunytam a szemem és úgy 'tűnt, mintha bennem omlott volna össze valami. Aztán lassan kinyitottam a sze­mem és ... a híd állt. A láb megrongálódott és nem lehetett tudni, mi tartja még a nagy faépítményt. Karpov őrnagy .tért elő- 'ször magához. Odaintette 'csuromvizes hadnagyát: — Ki van a maga szaka­szában aki jó aknász? i — kérdezte. A hadnagy gondolkodott. — Gromov tizedes — szólalt meg kisvártatva. — Hívja ide — parancsol­ta az őrnagy. Mihail Gromov tizedes, a mi Misánk futva érkezett. Keményen megállt és tisz­telgett az őrnagy előtt. Karpov megfogta Misa karján a kabátot. — A jégtorlaszt — mond­ta — fel kell robbantani. Akármelyik percben jöhet egy másik és azt már nem bírja el a híd. Így meg nem lehet dolgozni a lábnál. Vál­lalkozol rá? A Szovjetunió Hősei a Tisza­zug, a Kunság és a Jászság felszabadításáért vívott har­cokban (balról jobbra): Ivan Ivanovics Gromov gárdaőr­nagy, Alekszandr Prokopje- vics Melentyev gárdaalezre­des, Szemjon Vasziljevics Fedotov őrnagy, Mihail Illa- rinovics Gricenko alezredes, Zinovij Genatulajevics lszha • kov gárdaalezredes, Andrej Dmitrijevics Szteba hadnagy. Szovjet légvédelmi állás Miska egy ideig összehú­zott szemmel nézte a meg­rongált hídláb körül örvény­lő vizet. — Vállalom, őrnagy elv­társ! A hadnagy csákányt és egy dobozforma tárgyat meg egy hosszabb zsinórt adott Miskának. A katona tisztel­gett és elindult. Eközben jelentették Karpov őrnagy­nak, hogy meghozták a MÁV műhelyből a vaséke­ket. — Rendben van — bólin­tott Karpov. — Amint fel­robbantjuk a jeget, felállít­juk a vasékeket. Ismét a híd felé fordul­tunk. Miska már ott állt a sérült hídláb felett, óvatosan átlépett a fakorláton és ügyes mozdulatokkal eresz­kedett le a gerendákon. A parton csend volt. Minden­ki Miskát nézte. Az embe­rek szinte lélegzetüket is visszafoitották. Miska — mi­előtt a jégre lépett — körül­nézett. A jégtorlaszt Rörül- csapkodta a folyó szennyes áradata. Aztán rálépett a jégtorlaszra. Láttam, amint csákányával lyukat vág a jégen. Mozdulatai gyorsak, de megfontoltak voltak. A jégbevágott lyukba belehe­lyezte az aknát, felegyene­sedett és felénk intett majd megint lehajolt, Meggyujtot- ta a zsinórt és mászni kez­dett felfelé. Azután magam sem tu­dom hogyan történt. Lehet, hogy az egyik jeges geren­dán csúszott meg, azt lát­tam csak, hogy Miska egy­szerre meginog és visszazu­han a jégtorlaszra, oda, aho­vá az aknát helyezte. Abban a pillanatban valami villant és a jégtorlasz ezer darab­ra repült szét. A víz vörös jégdarabokat sodort lefelé. Mihail Gro­mov tizedes, a mj Misánk vére festette vörösre a je­get — idéztük a város szü­lötte — 1944-ben -a Jókai 'utcában lakott — Szijvási Lajos író emlékezését. Ä várostól északra és nyu­gatra változatlan hevesség­gel dúltak a harcok. Parancs a Plijev altábor­nagy vezette hadtestnek: „November 12-én estig Kál- Vámosgyörk között érje el a Budapest—Miskolc vasútvo­nalat”. A 4. gépesített had­testnek ugyanerre az időre Hatvant kellett birtokba venni. Sumilov vezérezredes, a 7. gárda hadsereg parancsnoka ekkor már előkészítette a budapesti német védelmi gyűrű áttörésének tervét. De a Jászságban még szívósan védekeztek a német páncé­los erők. Tiszai Lajos Következik: A toll is fegy­ver. Valahol a magyar Alföldön. Vlagyimir Valerjanovics Bogatkin szovjet grafikus 1944. őszén készített rajza Kórusok és zeneszerzők együttműködésével Nagy sikerű mezőtúri népdalfeldolgozások — K —

Next

/
Thumbnails
Contents