Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-09 / 263. szám

1984. NOVEMBER 9. 4 SZOLNOK MEGYEI NÉFLAP Kitüntetések november 7-e alkalmából A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulója alkalmából kitüntetéseket nyújtottak át a munkában élenjáró fizikai dolgozóknak, értelmiségieknek a fegyve­res testületek tagjainak Zenei élet Barokk opera Szegedről A Szolnok megyei Hadki­egészítési és Területvédelmi Parancsnokságon kedden megrendezett ünnepségen is kitüntetéseket adtak át a legkiválóbbaknak. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát kapta Morvay Sándor őr­nagy. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatá­val tüntették ki Karasz Mi- hályné kinevezett polgári al­kalmazottat. A bronz foko­zattal pedig két személyt tüntettek ki. A Tűzoltóság megyei pa­rancsnokságán is kitünteté­sek átadásával kötötték egy­be a november 7-e alkalmá­ból megrendezett ünnepsé­get. A Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát kapta Füleki Sándor önkéntes tűzoltó százados a túrkevei önkéntes tűzoltó egyesület parancsno­ka. Kiváló társadalmi mun­káért kitüntetéssel két ön­kéntes tűzoltó munkáját is­merték el. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 67. évfor­dulója alkalmából a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette az agrárágazatban kiemelkedő munkát végzőket. A megye mezőgazdaságában és élel­miszeriparában dolgozók kö­zül a miniszteri kitüntetést kapták: Pásztor Pál, a jász­apáti Velemi Tsz osztályve­zetője; Kormos Mihály, el­nökhelyettes, és Fehér Imre pártitkár a jászalsószent- györgyi Petőfi Tsz-ből; Ju­hász Ferenc, a jászapáti Ve­lemi Tsz párttitkára; Zsám- boki Ferencné kertész és Szabó Béla főkönyvelő a jászfényszarui Béke Tsz-ből; Farkas Ferenc, a jászjákó- halimi Béke Tsz műhelyve­zetője; Csoszor Béla, a jász- szentandrási Haladás Tsz gépkocsivezetője; Cseh Kál­mán, a jászladányi Egyetér­tés Tsz művezetője; Urbán István, a jászikiséri Lenin Tsz juhásza; Gergely Zoltán, a jászárokszállási Kossuth Tsz főágazatvezetője; Tóth Lászióné, az öcsödi Szabad­ság Tsz üzemgazdasági dol­gozója; Nádas István, a cser- keszőlői Magyar—Román Barátság Tsz brigádvezető­je; Gál József, a cibakiházi Vöiös Csillag Tsz pártitkára. Bordács Sándor, a mező- héki Táncsics Tsz gépüze­melője; Szendrei Imre, a nagyrévi Tiszazug Tsz gép­kocsivezetője; Sárospataki János, a kunszentmártoni Körös-menti Tsz számviteli vezetője; Csajbók Antal, a besenyszögi Kossuth Tsz ágazatvezetője; Berényi An­tal, a kőtelki Ady Tsz gép­kocsivezetője; Kiss József, a tiszaföldvári Lenin Tsz in- szeminátora; Varga László párttitkár és Dancsó Gábor csoportvezető az újszászi Szaoadság Tsz-ből; Szabó Tiborné nyugdíjas, Ozsvárt Béláné zöldségtermesztő és Módi József -párttitkár a zagyvarékasi Béke Tsz-ből; Szabó Károly ágazatvezetó és Farkas Gábor növényter­mesztő a fegyverneki Vörös Csillag Tsz-ből; Ferencz Ot­tó, a kunhegyesi Kunság Népe Tsz elnökhelyettese; Kovács Gyula elnökhelyet­tes és Szenczi Lajos osztály- vezető az abádszalóki Le­nin Tsz-ből; Gazsovics Já­nos, a kunmajlarasi Kos­suth Tsz üzemvezetője; Vi- tásis András, a tiszaburai Lenin Tsz ágazatvezetője; Nagy Imre, a tiszafüredi Hámán Kató Tsz raktárosa; Papp Gyula párttitkár és Sallai József szakmunkás a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz-ből. Ferge Lajos, a tiszaszőllő- si Petőfi Tsz raktárosa; Ko­lozsvári László, a tiszaőrsi Petőfi Tsz főágazatvezetője; Olajos Andrásné, a jászbe­rényi Kossuth Tsz osztály- vezetője; Veiket Béla, a jászberényi > Zagyvamenti Tsz raktárosa; Nagy János­áé, a jászberényi Lenin Tsz személyzeti vezetője; Ba­logh József párttitkár, Dáni­el István ágazatvezető és Nagy Lőrinc üzemgazdász a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ből; Benesócz- ki István, a karcagi Május 1. Tsz személyzeti vezetője; Bugyik Imre, aj kisújszállási Tisza II. Tsz energetikusa; Busi Lajos gépszerelő és Bor­sos Lajos kerületvezető a me­zőtúri Dózsa Tsz-ből; Csizma­dia János, a kisújszállási Nagykun Tsz energetikusa; Fekete István, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz gépszerelője; Nyolczas Istvánná osztályvezető és Lévai István erőgépvezető a rákóczifalvai Rákóczi Tsz- ből; Tóth Albert, a tószegi Petőfi Tsz csoportvezetője; Dögéi Károly ellenőrbizott­sági elnök és Boda János gépkocsivezető a törökszent­miklósi Tiszatáj Tsz-ből; Fehér Károly, a törökszent­miklósi Béke Tsz előadója. Molnár Balázs sertésgon­dozó és Márföldi András ag- ronómus a túrkevei Vörös C&illag Tsz-ből; Szatmári Dezső, a Baromfikeltető és Termelő Közös Vállalat üzemvezetője; Kis Csontos Csabáné, az Állategészség­ügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás üzemmérnöke; Csonka László, a Növényvé­delmi és Agrokémiai Állo­más körzeti felügyelője; Dr. Slezák Sándorné, a Föld­hivatal törökszentmiklósi hivatalvezetője; Majoros Sándor a jászberényi Föld­hivatal csoportvezetője;. Csabai Lajos kemencés, Ko­zák József osztályvezető és Kukovecz Sándor szakmun­kás a megyei Sütőipari Vál­lalattól; Egri Sándor, a Te- szöv tanácsosa; Temesköty Ferenc, a Szolnok megyei Néplap újságíró munkatár­sa. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége november 7-e alkalmából Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetésben ré­szesítette: dr. Julius Vitázt, a Losonci Járási Mezőgaz­dasági Igazgatóság igazgató­ját; Milán Lostákot és Iván Galádot, a Losonci Járási Mezőgazdasági Igazgatóság gépészmérnökét, illetve fő- agronómusát; Bállá Vilmost, a kengyeli Dózsa Tsz főál­lattenyésztőjét, Balázs And­rást, a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz növényter­mesztőjét; Bartha Jánost, az örményesi Űj Élet Tsz elő­adóját; Benkovics Istvánt, a csépai Tiszamenti Tsz gép­szerelőjét; Borics Lászlót, a jászjákóhalmi Béke Tsz bri­gádvezetőjét; Bódi Józsefet, a jászberényi Lenin Tsz rak­tárosát, Budai Jánost, a rá- kóczifalvi Rákóczi Tsz kerü­letvezetőjét, Fodor Mihályt, a tiszabői Petőfi Tsz főága- zatveze tőjét, Hábori Ist- vánnét, a jánoshidai Vörös Hajnal Tsz személyzeti elő­adóját. Jász Józsefnét, a jászkisé- ri Lenin Tsz osztályvezető­jét; Juhász Jánost, a karca­gi Magyar—Bolgár Barátság Tsz ellenőrző bizottsági el­nökét; Kardos Imrét, az öcsödi Szabadság Tsz öntö­zőmunkását; Karsai Má­tyást, a kunszentmártoni Körösmenti Tsz növényter­mesztőjét; Kovács Alajost,! a jászárokszállási Kossuth Tsz termelésvezetőjét; Ko­vács Jánost, a zagyvarékasi Béke Tsz brigádvezetőjét; Kővári Jánosnét, a jászalsó- szentgyörgyi Petőfi Tsz nyugdíjasát; Magyar Györ­gyöt, a cibakházi Vörös Csillag Tsz gépkocsivezető­jét; Mondi Józsefet, a jász­telki Tolbuhin Tssf műve­zetőjét; Oláh Györgyöt, a kuncsorbai Búzakalász Tsz elnökhelyettesét, Páldeák Lászlót, a jászberényi Zagy­vamenti Tsz gépkocsivezető­jét; Pálinkás Józsefnét, a karcagi Május 1 Tsz főköny­velőhelyettesét; Pozsonyi Istvánt, a túrkevei Vörös Csillag Tsz traktorosát; Póth Jánost, a törökszent­miklósi Béke Tsz ágazatve­zetőjét; dr. Sipos Istvánt, a tiszaszőlősi Petőfi Tsz fő­mérnökét; Szabó Istvánt, az abádszalóki Lenin Tsz üzemegyséivezetőiét. A Tiszamenti Vegyiművek MSZBT-tagcsoportjának a barátsági munkában elért kiemelkedő eredményeit a Budapesten, hétfőn délelőtt megrendezett központi ün­nepségen aranykoszorús pla­kettel ismerték el, melyet Vékony Béla, a tagcsoport elnöke vett át. Jövö ősszel költözés Épül az SOS gyermekfalu Battonyán jó ütemben épül az első magyar SOS gyermekfalu, amelynek léte­sítéséhez egymillió dollárral járul hozzá az SOS Nem­zetközi Gyermekfalu Szerve­zet. A nagyközség bárom hektárnyi, Fáskert nevű tér­ségében — ahol az állami gondozott gyermekek szá­mára 12 családi házat, gond­noki és faluvezetői lakást, irodát, és más épületeket, valamint játszóteret létesí­tenek — gyorsan emelked­nek á falak, némely épület­nek már a tetőzetét készítik. A szakemberek és a társa­dalmi munkások serényen dolgoznak azért, hogy a le­endő falu minél több háza tető alá kerüljön .még a hi­deg beállta előtt, s így télen folytathassák a belső szere­léseket. a burkolást. A ki­vitelező, a Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezet és a Békés megyei Beruházási Vállalat — amely ezt az építkezést irányítja — igyek­szik úgy megszervezni a munkát, hogy a következő év közepéig megvalósulja­nak a tervek: az árva és magukra hagyott gyermekek elfoglalhassák új otthonai­kat, ahol nevelőanyák gon­doskodnak róluk, családias környezetben élhetnek. . Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a jövő ősszel benépesülhessen ez a sajátos arculatú gyermekintézmény. Az ország csaknem minden részéből munkaközösségek, szocialista brigádok, szerve­zetek, segítőkész lakosok társadalmi munkájukkal, pénzadományaikkal támo­gatják az SOS gyermek­falu építését. A Békés me­gyei Beruházás.; Vállalat szakemberei — köztük mér­nökök, technikusok — batto. nyai kőművesek, ácsok és mások már ezideig is jelen­tős társadalmi munkával já­rultak hozzá az építkezés­hez. A beruházó köszönettel fogad és igénybe is vesz minden segítséget, mivel ■nem csekély egyedi munka, szakértelem szükséges a dél­alföldi népi építészet ha­gyományait őrző házak meg­alkotásához. Bakony múzeuma Nagyszabású rekonstruk­cióval készül fel a veszpré­mi Bakonyi Múzeum a me­gye történetét bemutató új állandó kiállításra. Több mint 8 millió forintos költ­séggel felújították épületét. A rendkívül gazdag anyag egy része a megfelelő rend­szerezés és felújítási után visszakerül a múzeumba ahol a terv szerint jövőre megnyílik az állandó kiállí­tás. A szegedi társulattól is­mét csemegét kaptunk. És most nem pusztán arról van szó, hogy egy kasszadarabot vittek színre, kitűnő zenei és színpadi megjelenítésben (Parasztbecsület, Bajazzók). Űjdonságot hoztak, a mél­tánytalanul mellőzött barokk operák egyikébe leheltek életet. 1721-et írunk, mikor Ham­burgban bemutatták Tele­mann (1681—1767) Türelmes Szókratész című operáját. A műfaj még fiatal. Olasz földön 1607-ben szólalt meg az első opera (Monteverdi: Orfeó), a 17. századvég Franciaországában Lully te­remti meg a francia opera- stílust, német földön az egyik legtekintélyesebb szer­ző, Telemann. Bachnál és Handelnél 4 évvel volt fia­talabb, hatalmas életműve terjedelmesebb mint két kor­társáé együttvéve(l) Elegáns, kicsit franciásan könnyed stílusa művei legújabb rene­szánsza során igen sok 20. századi hódolót szerez ma­gának. „Türelmet tanuljon, ki asszonyt visz a házba” ének­li a címszereplő. A népese­dési gondokkal küzdő ókori Athénben a Tanács olyan törvényt hoz, amely a fér­fiakat két asszony nőülvéte- lére kötelezi. A kettős há­zasság okozta bonyodalmak — úgy a már az új törvény szerint létrejött házasságok­ban, mint a párválasztás előtt állók osztott szívet nem tűrő szerelmi kapcsolatéiban — képezik a helyzetkomi­kum, illetve a drámai és lí­rai fordulópontok alapját. A darab happy end-del végző­dik, a Tanács visszavonja a törvényt, amely Szókraitészt is megkíméli a két feleség örökös cívódásától, és az if­jú szerelmesek is egymáséi lőhetnek. A verbális humort és ka­cagtató helyzeteket derűs bölcsességgel és poézissal egyesítő mű egy barokk kön­tösbe öltöztetett ókori példá­zat ürügyén — a rendezői koncepció jóvoltából — a ma közönségéhez is tud szól­ni. A mű rendhagyó színpa­di megjelenítésének két pil­lére a szövegfordító és kar­mester Oberfrank Géza és a rendező Carl Heinz Erkrath (NDK), mindketten a Fels­enstein nevével fémjelzett német zenés színház; iskola neveltjei, követői. Elképze­lésük szerint az operajátszás lényege nem az „aranyhan­gok” mutogatása, hiszen a jó színházi előadás célkitű­zései ezt a műfajt nem mentik fél a drámailag hi­teles emberábrázolás köve­telményei alól. A zene, illet­ve az ének tehát nem célja, hanem csupán egyik, de nem egyetlen eszköze a szín­padi kifejezésnek. Az eredetileg tánc nélküli vígoperai cselekményben — rendezői adalékként — tán­cos Pán-ok irányítják, befo­lyásolják, olykor csupán szemlélik az eseményeket. Eredeti mivoltukban — mint alakváltoztatásra képes is­tenek — a szereplők számá­ra láthatatlanok, de termé­szeti jelenségként (vízesés, almafa), vagy emberi ala­kot öltve (diákként, muzsi­kusként) is részt vesznek a mókában. Költői varázzsal, látványos mozgásokkal szí­nesítik a színpadot. Végered­ményben feloldják a barokk operajátszás statikusságát. A rendezés talán legna­gyobb erénye, hogy a zene és a színpadi játék egyensú­lya a sok játékötlet ellenére sem borul fel, sőt egymás hatását erősítik: a zenei ki­fejezést segíti, dinamikussá- gát fokozza a látvány. A ze­nével összhangban éppúgy szerephez jut a líra. mint a humor, s az élvezetben még az olyan extrém ötletek sem zavarnak, (sőt!) mint a gör­deszkán befutó Arisztotelész, vagy a tollaslabdázó vetély- társnők. A lírai részletekben a szárnyaló bel canto érzéki bája, a zene eleganciája és csillogása kivetül a színpadi látványra. Misura János színpada, Ék Erzsébet ruhái, Pető László koreográfiája jól illeszkedik az összképbe. Telemann tüneményes ze­néje a legapróbb részletekig kidolgozottan, áttetszőén szó­lalt meg ze neka r és énekes- gárda együttesén. A hang- szerűen mozgékony, vagy az erőteljes érzelmeket kifejező áriák tiszta vonalvezetésű megszólaltatása a barokk bel canto (szép éneklés) je­gyében — mellőzve a ro­mantikus éneklésmód töre­dezettségéhez vezető túlfű­töttségét — hamisítatlan ba­rokk zenei miliőt teremtett. A címszerepet éneklő Gregor József most ;s meghódította a közönséget. Hangi megfor­málásban, úgy szólóikban mint összecsiszolt duettjeik­ben emlékezetesen szép pilla­natokat kaptunk Vámossy Évától (Rodizetta) és Tere- bessy Évától (Edronika). Ré­gi Csabát (Melito) hangka- raikteréhez ennyire illő sze­repkörben pedig Szolnokon még nem hallottuk. A szí­nen 14 énekszínészt, kórust és tánckart mozgató produk­ció minden résztvevőjéből sugárzott a zene, a játék él­vezete. Szép este volt. Labáth VaJ Iskolai idegennyelv*oktatás Minisztériumi vizsgálat Az alsó- ési középfokú ide- gemnyelv oktatásának hely­zetét, fejlesztésének lehető­ségeit vizsgálta a közelmúlt­ban a Művelődés; Miniszté­rium. Több munkacsoport foglalkozik az alsó- és közép­fokú nyelvoktatás elemzésé­vel, a hiányos nyelvtudás okainak feltárásával, az ok­tatás-korszerűsítés közelebbi és távolabbi teendőivel. A vizsgálatsorozat vége még messze van, a következ­tetések még koraiak, de már kirajzolódnak azok a fő gon­dolatok, amelyek a megoldás irányát jelzik. A szakembe­rek szerint az iskolai nyelv- tanításban át kell térni az intenzív folyamatokra, azaz á kisebb létszámú csopor­tokban folyó, koncentrált óraszámú oktatásra. Nagyon valószínű ugyanis, hogy 6—8—10 évi, kis óraszámú nyelvtanításnál többet ígér a 3—4 évi, magas óraszámú tanítás. A nyelvoktatás korszerűsí­tésén túl lényeges szemléleti változást kell elérni a nyel­vet tanulóban is: fel kell is­mernie sa(ját érdekeltségét, tudnia kell választani a le­hetőségek között, tudatában kell lennie, hogy a nyelvta­nulás hosszú, fáradságos, sok munkát követelő folyamat. A szakemberekre vár az a feladat is, hogy kidolgozzák: ki és milyen eszközökkel lesz képes a szemlélet átala­kítására és a felébresztett, reális nyelvtanulási igények kielégítésére. A legáltalánosabb nyelv- oktatási kérdéseknek már a felvetése is az oktatás kere­teit feszegeti, megoldásuk te­hát nem lehet a legközeleb­bi jövő feladata. Ezért az elemző vizsgálat kitér azok- hak a lépéseknek mérlegelé­sére is, amelyek a fejlesztés irányában máris vagy rövid időn belül megtehetők. A Fömo Károlyi' utcai grafikusműhelyében évente több száz óriás moziplakát készül. Ké­pünkön; készül a Pereputty című szovjet film plakátja J Kollégiuma Szécsén ,c% | fej* Évek óta fel/4’/ '/ , ki­váló tanulmányi ^ jzössé- gi munkájáért sz .án kol­légiummá avatták a szécsé- nyi Nógrádi Sándor Mező- gazdasági Szakközépiskola diákotthonát. Az 1980-ban birtokba vett intemátus egycsiapásra Komá­rom és Pest megyéig, illetve Hevestől Borsodig tágította ki a korábban is jó hírű szécsényi iskola hatókörét. Újabb lépcsőfokot jelentett az oktatási színvonalában az 1981-ben átadott első és az idén elkészült második kor­szerűen felszerelt, berende­zett tanműhely. A mezőgaz­dasági gépészetre szakoso­dott sizécsényi szakközépis­kola évente hatvan jó felké­szültségű termelőszövetke­zeti szakembert bocsát út­jára.

Next

/
Thumbnails
Contents