Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-07 / 262. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. NOVEMBER 7. Találkozások Gopak a Szetháromság szobornál Dokumentumriport-sorozatunk előző folytatásában Jákutyin őrmester és harcostársai elérték Szolnok peremkerületeit, sőt a szovjet járőrök, félierítők a város központi részeibe is eljutottak. Éjfélre elhallgattak az ágyuk. Ködös, csendes hajnal volt. A pincékben elnyomta a fáradság az embereket, csak a betegek mellett virrasztot- tak a kojtoló petróleum lámpák. A vastag pokrócokba, katona köpenyekbe, Európa tongyaiba burkolódzott szol- hokiak úgy aludtak már hetek óta, mint nyúlak a bokrokban. A legelső lónyerítésre felriadtak, ismeretlen hangokra ébredtek: „pppr- rr”. Végé-hossza nincs kocsikerék nyikorgás, hallatszott, mintha minden vásáros Szolnokon szekerezne. A Kossuth térről és a Gorove utcáról nyíló utcák, közök megteltek kocsikkal, lovakkal. A Werbőczi utcán már zabot ropogtattak a dús sörényű apró lovak, amikor Szép Sándor kádármester, az önkéntes tűzoltók parancsnoka közölte feleségével, s a pincében lévő rokonaival, hogy ő bizony felmegy az utcára, mert azok a „pürrögtetők’’ igenis csak kozákok lehetnek, azok állítják így meg a lovat, hallotta eleget 1918-ban... Kátai Mihályné — volt Horánszky Nádor utca 4. — így emlékezett erre a hajnalra: — Dörömböltek a műhely redőnyén. Az uram morgott valamit, hogy már megint ... Naponta felvertek bennünket, hogy süssünk kenyeret. Miből, egy deka lisztünk se volt már ekkortájt!... Hanem az uram ajtóstul jött vissza ezek már az oroszok, anyjuk, hoznak fát, lisztet, kelj fel, sütünk ... Fél óra se telt, hordták be a katonák a zsákokat. Bekavartuk a komlót, élesztő nem volt, begyújtottunk a kemencébe. Egy Misa nevű orosz maradt ott, pálinkázgatott az urammal, meg a két segéddel, mert azok is előkerültek Minden ment a rendjén, ahogy szokott, hanem a szaggatásnál félretolta a veknis kosarakat az az ember, s egy olyan négyszögletes valamit adott oda az uramnak. Olyasmi volt, mint amibe a vályogvetők dolgoznak. Nem kelt benne rosszul a kenyér, úgy jó féldél-tájt ki is szedtük az első sütetet. Kocsira rakták volna azon melegében, vitték volna valahová... De akkorra már a város minden éhes gyereke itt ólálkodott a műhely előtt, úgy hogy majdcsak alig jutatta kocsira kenyér. Az a Misa, az meg csak nevetett, mutogatott, hogy a kapitánya mindnyájukat főbelöveti, ha nem lesz kenyér a katonáknak. A vártemplom környékén lakók olyasmi hangokra ébredtek, mintha üres hordókat lökdöstek volna egymáshoz. A vasladikok egymás hátáról pottyantak a folyóba. Hajnalra a művészteleppel szemben híd kígyózott a víz hátán. Dr. Kiss Gábor: — Egész éjszaka bent voltam a városházán. A németeket már elnyelte a köd, sejtettem, hogy reggelre itt lesznek az oroszok. Éjfél után már bejött városházára egy szovjet alezredes — nevére sajnos nem emlékszem, alig egy fél órácskát beszélgettünk — kérte, írjam össze az üresen maradt középületeket, becsüljem fel négyzetméterben a lakható szobák területét, — úgy, nagyjából — mert kórházváros lesz Szolnok. Néhány helybelit meg adjak a katonái mellé, kérte akik tudják hol vannak a pékműhelyek, üzemek, nyomdák. Délutánra itt lesznek a katonai közigazgatás emberei, mondta, közben az egyik a géppisztolyos katonája teli töltötte a vizes poharakat vodkával. Mielőbb felejtsük el a háborút — kiitta a vodkát, köszönt és elment ... Forrai Imre: — Déltájt már karszalagos, fegyveres emberek jártak házról, házra — igen, magyarok voltak —, hogy menjünk közmunkára, a híd építéshez. A két pontonhíd ekkor már megvolt, a hídroncs mellett építették a szovjet utászok a cölöphi- dat. Mentünk, hogyne mentünk volna, örültünk, hogy végre feljöhettünk a pincékből. A híd a Tiszán úsztatott tutajok szálfáiból készült. Nagyon nehéz munka volt, de kaptunk enni, inni, váltották egymást az emberek. Látták, nagyon elgyengültünk. Egyszercsak, kiabált az egyik őrmester: ti- pográf, tipográf! Jelentkeztem. Akkorra már volt ott egy másik nyomdász is. Kezünkbe nyomták a fogalmazványt : ebből estére 5 ezer példány legyen! A Mária utcai nyomdában kézisajtóval dolgoztunk, röplapokat, falragaszokat készítettünk. A repülők szórták Budapest alatt: „ ... a további harc értelmetlen.. A Szovjet Tájékoztatási Georgij Tyimofejevics Bere- govoj repülőszázados 1944. október 26-án a Debrecen és a Szolnok környéki légiharcokban tanúsított bátor magatartásáért kapta meg először a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Andrej Grigorjevics Kravcsenkó vezérezredes, a Tiszán Szolnoknál átkelt 6. gárda-harckocsihadsereg parancsnoka. Egyébként: 1942. november 23-án 16 órakor A. G. Kravcsenkó katonái zárták be a gyűrűt — a Szov- jetszkij tanya közelében — a Sztálingrádnál rekedt VI. német hadsereg körül. A Szovjetunió kétszeres Hőse, Lenin-renddel is kitüntették, a Magyar Szabadság Érdemrend tulajdonosa. Iroda november 5-i jelentése: „A 2. Ukrán Front csapatai folytatták sikeres támadásukat. Rendkívül súlyos időjárási viszonyok nehezítették meg a szovjet kötelékek mozdulatait. A folytonos esőzések elmosták az utakat és a mezőket süppe- dékes mocsarakká változtatták. Egy kerülő mozdulattal a szovjet csapatrészek betörtek. Szolnokra. A németeket kiszorították a folyóhoz és felmorzsolták erőiket. A nagy vasúti csomópontért folytatott harcokban nem teljes adatok szerint mintegy két ezrednyi ellenséges gyalogságot semmisítettünk meg, 10 német harckocsit és rohamlöveget, lőttünk ki.” dr. Kiss Gábor: — Déltájt már kórház volt a város minden nagyobb épülete, szüntelenül hordták a sebesülteket. Igencsak minden kórházi épületnek külön konyhája volt: azt hiszem sokan emlékeznek még a szolnokiak közül az első tál meleg ételre... Török Mihály tabáni halászmester így emlékezett: — Nagy csődületet láttam a Kossuth térep. Milyen az ember? Oda megy, ahová a többi. ‘Közelebb érve hallom, muzsikálnak is: tangóIjharmónika, balalajka. Hát látom, hogy a hatalmas embergyűrű közepén a Szent- háromság szobor előtt vagy nyolc-tíz katona, meg katonalány úgy táncol, mint az ördög... ! Hol szinte ültek a kockaköveken, a féllábukra támaszkodva, hol meg majdhogy a szemünk magasságáig ugrottak. Járták, járták, a népség meg tapsolt nekik... Addig se adtam volna a németek háborújáért egy lyukas húsz fillérest se, de amikor megismertem ezeket az embereket — mert 'kérem, sokat elmond ám az, hogy ki, hogy táncol, dálol — két háló harcsában lefogadtam volna, úgy lesz ahogy mondják: Hitler, kaput! De a háború még nemért véget a szolnokiak számára sem. A nehéz csatagépek szinte a háztetőket súrolták acéltestükkel. Schwarzen Todt! Fekete halál! — kiáltották a németek, ha Georgij Tyimofejevics Beregovoj százados IL—10-es csatarepülőit látták. — Jól emlékszem erre a tájra, Szolnokra, Török- szentmiklósra, Abonyra, hiszen alacsonyan repültünk. A vasútállomás és környéke romokban hevert... Persze, nagyon sok kedves emlékem is van a Tisza- partjáról — mondta Beregovoj vezérőrnagy, az 1944-es szolnoki légicsaták egykori ifjú századosa. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Következik: Égen és földön A második pontonhíd Szolnoknál, a Marx park alatt, háttérben jóllátható az úgynevezett „százlábú-híd”, — mert a németek a mai Tiszalig.et helyén lévő gyönyörű Móricz ligetet harcászati okokból kiirtották Kát fiatal vágyás* újított Évi hat milliónál több megtakarítás Ezer ötletember gyára a Tisza A Tisza Cipőgyárban évtizedek óta megszokott, hogy a gumigyár — a formatalp és keverő műhely — környékén hatalmas bálákban jó időben szabad ég alatt, zordban ponyvák védelmében talplemezek pihennek. Mielőtt bárki azt gondolná, raktárhely vagy megrendelés hiánya miatt „ácsorognak” a mikroporózus talp és saroklemezek, sietve leírom a gyár szakértő mérnökeinek, — Zagyi Sándor vezérigazgató-helyettesnek és T. Kovács Jenő fejlesztési főmérnöknek magyarázatát : — A mikroporózus talp és saroklemez cellás szerkezetű, Ihabosító anyagot használnak hozzá. Emiatt a késznek tűnő lemezben belső feszültség keletkezik, s előbb pihentetésre majd további hőkezelésre szorul. Ezért a bálákban ólldogálás, ugyanis, ha a hatnapos pihentetést, majd a 104 fokos, négy órahosszás újabb hőkezelést elhagynák, s azonnal cipő- talpnak, saroknak dolgoznák föl a műhelyben, zsugorodás lépne föl, a cipő talpa, sarka összehúzná a felső részét is, aligha viselhetné valaki. Közbevetésem: — Márpedig a Tisza Cipőgyárban ez a kérdés nem belügy csiupán, hiszen akár mondjuk, akár nem, a hazai cipőgyárakat, szövetkezeteket, kisipart a martfűi TU sza Cipőgyár látja el talp- anyaggal. Mondhatnám azt is; a hazai cipőgyártás legnagyobb anyagbázisa a Ti- slz(a Cipőgyár, hiszen talp nélkül ki látott, s ki hordana cipőt. Monopolhelyzet, ha úgy tetszik. A két mérnökembernek csak az utolsó mondat ellen van kifogása, nem, ne mondjunk olyant, hogy monopolhelyzet. Megegyeztünk, nem mondjuk, — akkor is az. Abban viszont egyetértünk: bizony, ha pontosan akarnónk — gyártmánya szerint — a martfűi gyárat hívni, rég Tisza Cipő- és Gumigyár lenne. — Lehetne — mondja Zagyi Sándor, s T. Kovács Jenővel emlékszünk isi, voltaik ilyen halk javaslatok 1968-ban a gazdasági irányítás reformjának idején. Aztán — nem a név teszi a mestert — elmaradt. Mindettől is függetlenül a Tisza Cipőgyárban, tekintélyes gumigyári részleg, keverő- és formatalp műhely dolgozik, si igyekszik kiszolgálni a saját'és az összes hazai megrendelő igényét. Mindezt azért kellett előre elmondani, mert a mikroporózus talpak megrendelői rég tudják: nem bír a gyár azonnal új megrendelést teljesíteni, bármennyire akarja is; a mikroporó- zusit az előbb említett szerkezeti változás miatt hat napig pihentetni kell. Jó, ha gyors megrendelést 8—10 nap alatt teljesíteni tud a gyár. Eddig így volt igaz. Ez év derekától azonban mindez a múlté! Amikor már az éves újítási feladattervben se szerepeltették (nem kínálták) a gondolkodó vegyészeknek, munkásoknak a témát — bejött! Az év újításának gazdája két fiatal vegyésztechnikus. Sólyom Károly és Kürthy János, — Szakirodalmaztunk rengeteget, ez az igazság — mondja a kicsit szomorkás arcú Sólyom Károly (a szomorkás! arc és szavak feltűntek, s talán meg is fejtettem az okát, bár senki se mondta...) — és rájöttünk, mit kell változtatni. Változtatni kellett — a re- ceptúrán, hogy szakszerűen Sólyom Károly Kürthy János mondjam. Magyarán szólva a mikroporózus lemez ösz- sizetételét kellett változtatniuk. Nem ez az első próbálkozásuk a mikroval, ugyanis korábban sikerült a zsugorodás szabványértéken belüli stabilizálása egy csoportnak a cipőgyári Stanga Isitván sokszoros újító, Oláh György a formatalp műhely korábbi vezetője és egy fiatalasszony, Tóth Lászlóné mellett ebben már dolgozott Sólyom Káróly is. — A mikroporózusban a habosító anyag, az aktivátor és a térhálósító, valamint a töltőanyag helyes! arányát találtuk meg. — Sólyom Károlynak ez természetes, hisz ennek a mestere. Az olvasónak inkább a végeredmény az érdekes: az újítás révén a talpgyártás „átfutási ideje” 8—10 nappal csökkent, rugalmasabb a gyártás, hely- és energiatakarékosság a haszon. Nem kell, 6 napig pihentetni a lemezt, rögtön lehet hőkezelni. Ez az újítás júliusban próbagyártáson bizonyította életképességét, egy etage présen a két vegyésiz receptjét keverték, készítették. Azóta 5 nagy és 2 kisgépen készül az újítók receptje szerint a mikroporózus lemez. Nem vagyok irigy természet, de irigykedni szerettem volna. Kérdés előzte meg: mi ennek az újításnak az éves! haszna? T. Kovács Jenő először készséggel rá vágta: több mint 6 millió forint, aztán gyorsan megkért, ne mondjunk még erről semmit. A kalkuláció nincs teljesen kész. ((Megértem már Sólyom Károly szomorú arckifejezését. Közelít az év vége, év dereka óta „él” az újítási, pénz meg egy se még, hiszen amíg nincs pontos gazdasági számítás, az újító vár ...) így sorjáznak tovább a kérdések: — Mennyi a Tiszában egy újítás átfutási ideje? Fazekas! Imre, az újítási iroda mb. vezetője 30—35 napot mond magabiztosan. Kételkedésre késztetem, hiszen akkor azóta már rég... — November eleijén, közepén bizonyosan tudják már az újítók, mit ajánlunk munkájukért — nyugtat tneg Fazekas Imre, ami vife zont még korántsem végleges, hiszen az újító vagy elfogadja, vagy nem, vagy teásképp egyeznek meg, nem egyszeri, az évesered- tnény utáni haszon százalékában, — vagy nem akarok ördögöt festeni a falra — hetén az újító nem fogadja el a válalata ajánlatát, s bíróság előtt érvényesíti jogait ... Bárhogy lesz is, a Tisza Cipőgyárban egy évek óta áhított feladatot 1984-ben sikerrel megoldott Sólyom Károly és Kürthy Jánosi vegyésztechnikus. Ök ketten előreláthatólag az év legjelentősebb martfűi újításának a gazdái. Ketten abból az ezer gondolkodó, újat kereső emberből, akiket a gyárban az újítási iroda, a szakszervezet újítási megbízottja a rendszeres! újítók között tart számon. Me'ft amennyien vannak, tavaly 527 újító nyújtott be javaslatot és a 45, újításban is Sokszor jeleskedő szocialista brigádtól 25 újítási érkezett, jdasznuk 1983-ban kereken húszmillió forint volt, az felfogadott és bevezetett újítások után 470 ezer forintot kaptak szerzőik. Az idén — fe ebben még nincs benne a két vegyész nagy újítása -— 22—23 millió forint körüli hasznot hoznak a gyárnak az ésszerűsítések és az újítások. Talán kuriózum, de a gyár újítói között kétszáz körüli a nők száma. Fazekas Imre, az ú|jítási iroda mb. vezetője készséggel előmutatja bármikor az újítási naplókat egészen 1950-ig visszafelé. Korábban kezdődött, a hőskorban az okos munkások, techiji- kusok, mérnökök mozgalma, valahogy azonban az előzmények iratai az évtizedek során, elvesztek. A lényeg azonban most se a papír. Az, hogy az újítók kedve hem lankad, a mozgalom egyenletesen fejlődik, s a résztvevők száma inkább nő, mint csökken. Ennyi a története az év újításának, s körülményeinek a Tisza Cipőgyárban, ahol a gyárudvar egy megszokott része megváltozott. Nem pihen többé hat napig évente 1 millió négyzetméter talpanyag a gumigyár körül, s a raktárakban se. Rövidült a gyártási idő, méghozzá jelentős megtakarításokkal. Sóskúti Júlia Fotó; Tarpai—Nagy
