Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-03 / 259. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. NOVEMBER 3. Találkozások A híd Riportsorozatunk előző részét Dmitrij Loza ezredes parancsával zártuk. Alexander Szidorov főtörzsőrmester és felderítői útnak indultak, hogy Szanda és Szolnok között átkeljenek a Tiszán <.. De ezt megelőzően Szolnok déli előterében fok minden történt, egy-egy falu, erdő, partszakasz a város felszabadításáig többször gazdát cserélt. \ A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján riportsorozatunk következő folytatásaiban Szolnok felszabadulásával összefüggő eseményeket próbáljuk feleleveníteni. Nehéz testű bombázógépek buktak ki a kormos felhők mögül, végigdübörögtek a város fölött, törött cserepek hullottak nyomukban a házak tetejéről. A f*lyő partján felugatott egy ikerágyú, de a tompavégű ácsceruzára hasonlító gépek ekkor már elszálltak a négycsúcsú híd fölött. — Megőrültek! Saját! — ordította a híddal szemben lévő tornyosház ablakában egy tisztféle. A négycsövű ágyú még vakkantott egyet, azután már csak a kötelék távoli moraja hallatszott. Délnek húztak, a repülőtér irányába.-r- Leszállni még leszálltak, de fel már nem — emlékezett a Dornierek utolsó útjára Guba János, szolnoki, ácsiszigeti gazdálkodó. — A csizmám talpára került az egyiknek a kereke, gumija. Tejet vittem be azon a napon is a városba, amikor ez á kilenc repülő megjelent a híd fölött. Szanaszét szaladt mindenki, mert a németek azt hitték, amerikai gépek. Még lőttek is rájuk. A Sza- páry utcába, ahová a tejet hordtam, aznap nem engedtek be a németek. Először azt gondoltam, odaadom valami családnak a tejet, isten verese, 13 golyószóró, 28 légvédelmi ágyú, 4 rosszul felfegyverzett magyar gyalogos század és néhány kisegítő alakulat tartózkodott a szolnoki hídfőben. Távirati parancs október 10-én: „Szolnok térségét a 6. német hadseregnek kell biztosítani. Friessner”. Az idézett parancsa ellenére sem lehetett biztos a dolgában a nagytapasztalatú katona, mert másnap, október 10-én Heinz Guderiannak, a német szárazföldi erők vezérkari főnökének és Heintonák. Elmondták, hogy a felszálló pályákat támadják az oroszok. A németeknek még csak felgyújtani se volt idejük a repülőgépeket, vagy legalábbis nem mindet... Alexander Gerskovics szovjet haditudósító: „Rövid összecsapás volt azon laz úton, amely a folyó bal partjának halmai közt elterülő repülőtérhez vezetett. A németek felgyújtották hzokat a repülőgépeket, amelyek nem tudtak felszállni ...” i Guba János: — Már befagyott akkor a Holt-Tisza — hogy előre szaladjak a mondókámban — amikor láttam ám, hogy a nádvágók lábán micsoda vastag talpú csizmák vannak. Mondom Simon Andrásnak — a Kocsorosban lakott, kőműves volt, — de jó susztera van. Csak nevetett, aztán elmondták, honnan, merről... Hát levágták a felrobbantott, meg összetört német repülőgépek gumiját. Másnap mentünk Szandára a bátyámmal. így A hsoftnafkl VasúÜMotnós 1944 hyartn Az 1911-ben épített szobrok! közúti Tisza {híd lett a repülőből csizmatalp. Hanem közben volt itt olyan hadd el hadd, hogy csoda, valaki is életben maradt. A 13. német páncélos hadosztályt október 8-án reggelre Szolnokra rendelték. Déltájt már Kisújszállást támadták. A 4-es műúton teherautók, páncélosok, sebesültvivők. Október 10-én Helmut von Grolman vezérőrnagy, a Dél-Hadseregcso- port vezérkari főnöke a 4. SS Polizei-páncélgránátos hadosztáyt is e térségbe parancsolja. A Tószeg körüli szovjet hídfőállás — a Tisza jobb partján — ellenáll az újra nevében, de egy teremtett civil nem volt akkor már az utcán, csak katona, katona mindenfelé. Az egyik oszlop keletről nyugatra ment, a másik fordítva. Október 8-a volt, emlékezetes nap: a Holt-Tiszán eveztem át, s egyszercsak táncolt körülöttem a víz ... Valahonnan rám lőttek. Kik, mik, nem tudom. Lipták Gáborné, volt szolnoki magántisztviselő visz- szaemlékezése: — Október 8-án reggel német katonák dörömböltek a kapun. Egy magyar csendőr is volt velük. Félórán belül el kell hagyni a házat; mondták. Nem vihetünk semmit, csak élelmet, de holnap talán visszajöhetünk. Ezt már á csendőr magyarázta. Az egész utcát kiürítették, de így is alig voltunk tízen, tizenöten. A bombázások elől már a nyáron elmenekült a lakosság... Az országos Polgári Védelmi Parancsnokság adatai: „Szolnokra 1944. 01. 01. és 1944. 09. 19 között 11 226 bomba, légiakna, repeszbomba hullott, ennek következtében a |polgári lakosok körében ezernégyszáznégy személy halt meg. Amikor Hans Friessner vezérezredes, a Magyarországon harcoló német Dél- Hadseregcsoport főparancsnoka október 8-án Szolnokra érkezett, a nyári bombázásokig még csaknem , 40 ezer lakosú városban alig maradt háromezer ember. Friessner elégedetlen a látottakkal: a 7 41. német Utászzászlóalj kb. 800 fegyrich Himmler SS birodalmi vezetőnek küld táviratot: „A fontos pont, Szolnok, csak gyenge német riadóegységekkel és légvédelmi tüzérséggel van megszállva.” Friessner különben — a Nemzeti Szállodában tartózkodott pár órát, ezért ürítették ki a Szapáry utcát — még aznap elutazott. Tisza- várkonynál a szovjet csapatok átkeltek a folyó nyugati partjára. Guba János: — Alighogy hazaértem a tanyánkra, ahol a bátyámmal éltem, olyan hideg sűrű, havas esőt fújt a szél, hogy az ember az orráig se látott. Esett másnap, harmadnap is, de ekkor már jöttek a menekülők a szan- dai repülőtérről, magyar kaés újra ismétlődő támadásoknak. Hitler üzenete október 11- én: „A következő harcnapokban, amelyek döntő jelentőségűek lesznek, megkülönböztetett \ várakozással tekintek a 6. hadsereg harci akaratára és kitartására.” Szolnokra irányítják a 24. páncélos hadosztályt s az 503. számú Királytigrisekkel felszerelt harckocsihadosztályt. Kocsis György szolnoki, kertvárosi kertész: — Karhossznyira csörögtek, özönlöttek a házamtól a tankok, amikor beállított hozzám az a három orosz ... Tiszai Lajos - Fotó: ÍTarpai Zoltán Következik: Árva virágok A megye „tetején” jártunk Jászfényszaru északi szélén, a Kozmapart szelíden hullámos homokföldjei között az egyik emelkedőre csapzott, rozsdás levelű szőlősorok kapaszkodnak. Fölöttük madarak cikáznak, noha éhes csivitelésük elárulja, igyekezetüket kevés siker koronázza, mivel a tőkék leve már a hordókban érik. A település itteni szélét három, egymás mellé épített ház zárja le. A szélső téglából készült, vakolatlan, sátortetős épület. Elkerítet- len udvarán pirospozsgás, köpcös férfi buzgólkodik a kút körül. Előtte taliga, a taligán behemót terméskövek, azokat önti nyakon egy- egy vödör hideg vízzel. Mi tagadás kissé ámulva figyeljük a szokatlan műveletet, és mielőtt bármilyen elhamarkodott végkövetkeztetésre jutnánk, a férfi megszólal : Október végi kööntözés — Győri János, 69 éves téesznyugdíjas vagyok — nyújt kezet. — Nehogy azt gondolják, hogy nyaktól felfelé valamilyen bajom adódik, és azért locsolom a köveket, hogy hízzanak. Nem, nem, mási ennek az oka. Káposztát gyalultam télire, és a hordók tetejére, a deszkára kell nehezéknek ez a pár tisztára mosott „tégla”. — Látom, nem unatkozik. — Mindig adódik valami tennivaló egy ház körül. Azután bizonyára rossz vér folyik bennem, mert aludni nem nagyon bírok. Ráadásul a nyugdíjam se sok, havi 3 ezer 201 forint, úgy hogy mindig csapni kell hozzá valamit. Megterem erre minden: a paradicsom, a paprika, a szőlő, csak ember, meg erő legyen. Szerencsére a betegség még elkerült, és úgy ahogy bírom magam. Amikor megtudja jövetelünk célját, hitetlenkedve csóválja a fejét. — Te jó ég! Itt a Kozmaparton található a megye legmagasabb, lakott területe? 134 méterre a Balti-tenger felett? No, hallja, Itt lakom egy emberöltője, sok földet bejártam, de még ezt nem hallottam! Azért azt megírhatja, hiába élünk ennyivel közelebb a Naphoz, az ideinél már jobb, cukrosabb szőlő is termett ezeken a dombokon! — mutat a katonásan sorakozó tőkék felé. Egyébként az utca az Ál- mosi nevet viseli, és ezen a csütörtöki délelőttön valóban afféle csendes, kihalt községrésznek tűnik. Teremtett lélek rajtunk kívül alig. Több helyre bekukkantunk, míg az egyik helyen feltűnik egy nő görögdinnyét falatozik az udvaron. Bizony az efféle csemegézés október vége, november eleje körül igazi szenzációnak hat. A kérdezett, Dobák Sándorné. — Már ezek nem az igaziak, afféle kései kötések, de hát újságnak számítanak a deres napok táján. Rólunk csak annyit: mindketten — a párom és én — a termelő- szövetkezetben dolgozunk; paprikával, dinnyével foglalkozunk. Ma nem mentem ki, itthon teszek, veszek a ház körül, mert csirke, malac, hízó is akad a portán. — Hogyan élnek itt a megye „legtetején”? — Köszönöm: sok munkával kelünk fekszünk. Általában négykor csörög a vekker, és naponta kerékpáron járunk ki, rríeg vissza is. A baj csak az, hogy a tavalyi, meg az idei nyár nekünk, kertészeknek gyenge volt. — Szórakozás? — Van egy 16 hónapos unokán ki ha hazahozza a fiam Hatvanból, ő jelenti nekünk az igazi kikapcsolódást. Szó van arról, hogy ide, Fényszaruba jönnek ők is lakni. Mi is jól érezzük magunkat ezen a fertályon, de azt nem bánnánk, ha az utcában már megépülne a járda, mivel rendszeresen fizetjük a községfejlesiztési hozzájárulást. Színházba Pestre Néhány portával beljebb az egyik, szép mutatós kockaház Baráth Sándoréké. A négytagú családból csak a talpig feketébe öltözött feleséget, Mária asszonyt találjuk otthon. — Eredetileg Ausztriába szerettünk volna kirándulni, de meghalt az édesapám. így ebből az útból nem lett semmi. Mosit itthon vagyok, rendet rakok a ház körül, így telnek a szabadság napjai. — Fóliázás? — Csak annyit termelünk, amennyi nekünk kell. Én az Orionban vagyok meós, a férjem pedig Pestre jár el naponta. Nagyobb a strapa, de a boríték is vastagabb. Jószág nincsen, kocsit vettünk, erre raktuk össiza a forintokat. Ezután meg központi fűtésre spórolunk, illetve én is le szeretném tenni az „úrvezetői” vizsgát, mivel így négyesben a gyerekekkel, hétvégeken köny- nyebben fel bírnánk keresni a rokonságot. — Kikapcsolódás? — Mindkettőnknek temérdek az elfoglaltsága, így erre alig marad idő. A férjemtől az ingázás rabol el rengeteg órát, én pedig a gyártón több társadalmi munkát is végzek. A pártcsoporthan gazdasági felelősként tevékenykedem, a szakszervezetben pedig bizalminak választottak. Ha mégis adódik lehetőségünk, színházba megyünk: legutóbb például az operettben voltunk. Ebben az egysoros utcában mintegy húsz ház áll, de az építkezési kedv erre is, meg másfelé is változatlan, hiszen Fónagy László tanácsi csoportvezető szerint évente 45—50 új lakást építenek a településen. — Olykor tréfásan azt mondják rólunk, hogy lenézzük a szűkebb hazát, mi» vél a községünk Szolnok megyében a legmagasabban fekvő. Nem vesszük komolyan magunkra, hiszen mi közigazgatásilag mindig ide tartoztunk. Az is érdekes, hogy egy olyan csücsökben élünk, ahol ha például átmegyünk a társközségbe, Jásizfelsőszentgyörgyre, az út Pest megyén keresztül vezet. Nem vitatjuk azt sem, hogy sok szállal kötődünk Heves, Nógrád, Pest megyéhez. Mintegy 450 fóliásunk hordja a zöldárut a Bosnyák térre, Salgótarjánba, Gyöngyösre. Hatvanba, Gödöllőre pedig nagyon sokan járnak dolgozni tőlünk. Helybeli munkahelyek is — A megtartó erő? — A jó földeken, a zöldségtermesztésben, meg a termelőszövetkezeten kívül az Orion igyárrésizlege jelenti ezt az erőt. Jellemző, hogy az üzemibe a környező településekről mintegy százötvenen járnak. Aki építeni szeretne nálunk, azt mi is, meg a gyár is segíti: telekkel, és olymódon, hogy az Orion építőrészlegére is számíthatnak az otthonteremtők. így gyarapodnak a megye „tetején”. Ha viszont most valaki azt gondolná: jó, jó, de a kép akkor lenne teljes, ha a megye legmélyebb pontjáról isi szólna híradás. Ami kissé bonyolult lenne: elvégre, földrajzi ismereteink szerint ez a terület a Tisza meder fenekén található valahol arra, ahol a folyó elhagyja a megyehatárt. D. Szabó Miklós A jászfényszarui Béke Tsz kalapüzemében évente 210—220 ezer úgynevezett szalma hatású kalapot is készítenek. Az üzem termelési értéke mintegy 20 millió forint Hans Friesiíner vefcér ezredes, h német t>él-Hadseregcsoport ífőpaMancsnoka
