Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-28 / 279. szám
1984. NOVEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Somogyiék Szolnokon Új lakás három hónap alatt A téma mindennapos. Pályakezdő fiatalok húszon túl. Szükség lenne lakásra, de a lakáshoz pénz kell. A szülő támogatna, de a nagy többség csak kölcsönből tud anyagi segítséget nyújtani. Még nincs gyerek, de a genetikusok véleménye szerint ez a legideálisabb kor a szülésre. Nem sok választás marad. Vagy albérletet fizet a fiatal pár, vagy elfogadja a szülők által felkínált fél szobát, ami átmeneti megoldásként ugyan megfelel, de erősen korlátozza szabadságukat. Volt autó, volt szolgálati lakás, volt Hiúsági bétát, de volt honvágy is... Sok fórumon elhangzott • már: a lakás nem luxus, hanem alapvető szükséglet. Hogy milyen módon lehetne kielégíteni, erre számtalan elképzelés, elmélet született már. Gyakorlatban viszont elég kevés megoldással találkozunk. Előrelátó fiatalok számára azonban egyszerűbb a megoldás. Somogyiné Tálas Anikóval munkahelyén. a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek óvodájában találkoztunk. A fiatal óvónő négy éve van férjnél, és egy hároméves kislány édesanyja. Lakásgondjuk már megoldódott, s ahogy a beszélgetésből kiderült, az átlagosnál sokkal gyorsabban. Főiskolás volt Szarvason, amikor megismerkedett férjével. 1980-ban házasodtak össze, majd a Dunántúlra költöztek, ahol szolgálati lakást kaptak. Az ifjúsági takarékbetétkönyvben akkor 47 ezer forint volt, s „lakásunk már van” alapon autót vettek a megtakarított pénzen. Az üzemmérnök férj 3500 forintos fizetéséből, plusz a 2600 forintos óvónői fizetésből jóformán semmit se tudtak félretenni. És hamarosan jött a baiba. — Az az igazság, hogy hazavágytam Szolnokra, vissza a Vegyiművek óvodájába. Itt kezdtem a munkát képesítés nélkül, és nagyon megszerettem ezt a munkahelyet. Anyagilag sem álltunk valami fényesen. Hazajöttünk a szüléimhez Szolnokra. Az otthonalapításhoz az autóit el kellett adni, 60 ezer forintot kaptak érte. Az árából és az OTP-től kért kölcsönből építkezni szerettek volna, de az elképzelésen hamarosan változtattak. — A múlt év decemberében meghosszabbítottuk a lakásigénylésemét és a vállalatnál is jeleztem a lakás- vásárlási szándékot. Ettől kezdve felgyorsultak az események. A KISZ javaslata alapján hamarosan 130 ezer forint IváHalati köícsönhöz jutottunk, hozzáadtuk az autó árát és az OTP-től kapott 50 ezer forintot. A betét megszűnése után ugyanis még három évig él a lakásvásárlásra nyújtott kedvezmény. A következő év júliusában költözhettünk is a kétszobás lakótelepi lakásba. El őbib, már áprilisban tudtuk, hogy lakástulajdonosok vagyunk. Akárhogy nézzük is, három hónap alatt lakáshoz jutni, nem hétköznapi dolog. Ez azonban a vállalat és az OTP segítsége nélkül, ki tudja, mikor valósulhatott volna meg. — A lakásnak örülünk, de azért így se lett könnyebb a helyzetünk. Éppen számolgattunk a férjemmel, hogy ő 62 éves lesz, mire elmondhatjuk, hogy senkinek se tartozunk. S bár mostanában mind a kettőnk fizetése emelkedett, félretenni ebből mégsem tudunk. Lakástörlesztés, a rezsi, a bijlcsődedíj, néhány fontosabb ruhadarab és el is fogyott a havi fizetés, enni ugyanis mindennap kell. Ezért a férjem hetente háromszor különmunkát vállal, amivel együtt jár, hogy éjfélkor ér, haza. Ez a pénz a jelenlegi tartalék. A fiatalasszony elmondása szerint, munkatársainak zöme hasonló vagy rosszabb helyzetben van. Ezért nem panaszkodik. Igaz, azt. az életnívót nem tudják követni, ami a szülői házban megadatott nekik, igaz a szórakozás is egy mozira vagy színházra korlátozódik, az is igaz, hogy hamarosan másik gyereket is szeretnének! Sajnos, az ezerkétszáz forintos gyes mellett egyelőre ez is rizikós tervnek számít, de végül is ők már a sajátjukban laknak. Beszélgetőpartnerem ismer elég viszonyítási alapot, ahhoz, hogy szerencsésnek vallja magát. S ha az ő gondjuk megoldódott is, a tények nem változnak. Ma egy lakástulajdonos milliomosnak tekinthető (ha kölcsönből is...), s ha nincs a fiatalok mögött olyan vállalat vagy szülő, ami, vagy aki ennek egy bizonyos hányadát kölcsönözné... A lakás sok fiatal pár számára sokáig álom marad továbbra is. És, hogy az álmok minél hamarabb megvalósuljanak, fiatalon bármennyire is nehéz érteni, élni kell (kellene) az okos takarékosság tudományával. B. K. Szociálpolitikánk kérdőjelei Olvasom a kulturális hetilapban a hozzánk látogató külföldi vendég álmélkodását: fantasztikus! Itt a milliomos is annyiért kapja a gyógyszert, mint az alacsony jövedelmű .. . Egyetlen megjegyzésbe sűrítve a hazai szociálpolitikai gyakorlat legnagyobb dilemmája: a „borítékon kívüli juttatásokkal” mennyire csökkenthetők, és egyáltalán csökkenthetők-e a társadalmi egyenlőtlenségek? Mert ne feledjük, hogy a szociálpolitika legfőbb célja: mérsékelni, illetve a lehetőség szerint kiegyenlíteni a munkavállalási feltételek, a munka- és életkörülmények, a demográfiai adottságok, a társadalmi rétegsajátosságok különbségeiből, vagy például emberek egészségi állapotának, művelődési feltételeinek eltéréséből adódó indokolatlan életszínvonalbeli differenciákat, torzulásokat. Vagyis: egy ország szociálpolitikai rendszerének fejlettségét nem lehet és nem szabad a különböző juttatásokra fordított összegek nagyságán, növekedési ütemén lemérni. Még kevésbé azon, hogy a munkajövedelmek mellett milyen irányú — és milyen dinamikusan növekvő — juttatási jövedelmek mellett milyen arányú kon kívül. Húsz évvel ezelőtt a lakosság összes jövedelmén belIV a munkajövedelmek aránya majdnem 80 százaléknyi volt, a nyolcvanas évtized elején pedig alig hatvan százaléknyi. Húsz évvel ezelőtt a juttatási jövedelmek aránya valamivel több mint 18 százaléknyi volt, manapság 30 százaléknyinál is magasabb. S tegyünk itt egy — játékos — kitérőt. Egy — a gyermekek számára készült — francia rejtvény a következőképpen illusztrálja, hogy hatványozott növekedés esetén milyen meglepő hirtelenséggel éri el, vagy közelíti meg a növekedés a kritikus határt. Tételezzük fel, hogy egy tavat egyetlen szál vízililiom díszít. Tételezzük fel továbbá, hogy a liliomok száma naponta megkétszereződik. Ha szaporodásukat nem korlátozzuk, akkor 30 nap alatt teljesen beborítanák a a tavat, és az élet minden más formáját megfojtanák. A vízililiom hosszú ideig kevésnek látszik, és nem' is gondolunk arra a napra, amikor haladéktalanul cselekednünk kellene. A 29. napon még mindig csak a tó felét borítja el a növény, de ekkor már csak egyetlen nap maradt az élővilág megmentésére. Nos: a tegnap növekedési üteméhez igazodva a szakemberek kiszámították, hogy a munka-, illetve a juttatási jövedelmek növekedési ütemét változatlannak véve. 1990 után erőteljes arányeltolódás következhet be. A munkajövedelmek aránya az összes jövedelmen belül 50 százalék alá csökkenne, majd a következő évtizedben — a példa szerinti „29. napon” —, már 25 százalék alá zuhanna. Ez az irányzat szinte hihetetlen. Előre számított végeredménye is csak bizonyos — itt most nem részletezendő — feltételek esetén következhet be, ám az eddigi és lényegében ma is érvényes folyamat — kellő beavatkozás híján — csakis ide vezethet. E folyamat minősítését illetően persze megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a munkajövedelmek arányának fokozatos csökkenése miatt a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését féltik. Joggal. Végtére is ha a jobb, a hatékonyabb, egyszersmind a jövedelmezőbb gazdálkodás anyagi lehetőségei, szűkülnek, akkor ez aligha befolyásolná kedvezően a szociális juttatásokra fordítható pénzeszközöket. (Mások — ezt az összefüggést köny- nyedén mellőzve — a juttatási jövedelmek eddigi gyors ütemű növekedését a szocialista társadalom jellemzőjeként, és ezért helyénvalónak minősítik. Akik mindezt mindenkinél alaposabban végiggondolják, kertelés nélkül kérdeznek: újabb 25—30 év múlva, tehát történelmileg egy villanásnyi idő alatt., vajon megérlelődnek azok a társadalmi, gazdasági, ideológiai, s nem utolsó sorban azok a nemzetközi feltételek, amelyek nélkül reménytelen törekvés a munka szerinti elosztásról egy magasabb rendű — és a juttatási jövedelmek által meghatározott — elosztási rendszerre valc áttérés? S e kétkedő kérdésből szükségképpen- adódik a figyelmeztetés: a társadalmi juttatások növekedési ütemét, pontosabban az öngyorsulást kellene mérsékelni. Mellesleg: újabban vannak erre némi jelek, már ami a vállalati szociálpolitikáit Illeti: a munkáltatók közül egyre többen úgy döntenek, hogy a jövőben nem vállalják a korábban rájuk testált állami szociálpolitikai terheket. Gyermekintézményeket szüntetnek meg, és eiadják a vállalati üdülőket: visszafogják a kedvezményes lakásépítést, é§ ar lehetőség szerint távoltartják magukat egyéb szociálpolitikai feladatok finanszírozásától. Sokan ezt racionális vállalati döntésként kezelik, mondván, hogy a vállalat elsősorban termelőhely, és nem szociális intézmény, mások meg nem titkolt riadalommal figyelik az éppen hogy csak megindult folyamatot. Való igaz a radikális visszafejlesztés nem megoldás, mert semmi jóra nem vezethet. Különösen akkor nem, ha változatlanul hiányzik a mainál J/testresztabottabb” szociálpolitikai gyakorlat. Vagyis ha változatlanul csak az óhajok kategóriájába sorolandó a szociálpolitikai alapelv gyakorlati megvalósítása: segíteni ott és akkor ahol és amikor ezt a szociális helyzet valóban megköveteli. Ez persze a mainál sokkal árnyaltabb, célratörőbb, tehát hatékonyabb szociálpolitikát igényel. — V cs — A tiszaroffi Aranykalász Termelőszövetkezet a téli hónapokban is biztosít munkát az asszonyoknak. A Zöldért Vállalat részére hagymát tisztítanak II Balatonról Egymillió kéve nád flz NSZK-ba és Olaszországba exportálnak Egymillió kéve nádat takarít be a télen a Balaton délnyugati — Szigligettől Keszthelyen át Fonyódig húzódó — partszakaszáról a Zalaszentgróti Állami Gazdaság. A hozzávetőlegesen háromszáz hektáros nádtenger termésének jelentős részét, a NÁDEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével, a Német Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba exportálják. A nádat a gazdaság battyánpusztai üzemében készítik elő szállításra. illetve dolgozzák fel hazái felhasználásra. A nádaratáshoz hat mocsárjáró kombájnt használnak. Ezek a széles kerekű gépek levágják, kévébe kötik és a jármű platójára rakják a nádat. Ä gépek indulásra készek. Amint hidegebbre fordul az idő. nyomban meg is kezdik a tópart jellegzetes téli munkáját. A rokkantak Hanry Dunán! nevét viselő klubja 1982-ben alakult a mezőtúri művelődési központban. Kéthetente, mindig csütörtök délután találkoznak a klubtagok. Foglalkozásaikra Cseposényi Jánosné klubvezető igyekszik változatos programot szervezni.' . (nem véletlen, hogy a taglétszám mér elérte az ötvenet. Nemrégiben a Petőfi úti pártszékházban megrendezteti kiállításon kézimunkáikkal mutatkoztak be. Szebbnél szebb halasi csipkéiknek, hímzett párnáikénak, ‘Weresztszelncte .faliképeiknek, kötényeiknek sok csodálója akadt. Sok iskolás csotport is felkereste a két hét alatt a klub kiállítását. Képünkön kisiskolások napközis csoportja szemléli a tájjellegű hímzéseket. Vöröskeresztes program 1985 — az ifjúság éve Jó kezdeményezések a tisztasági mozgalomban Az ENSZ 34. közgyűlése |l985-öt nemzetközi ifjúsági évvé nyilvánította, s átfogó tervet készített. Ebben a programban a Vöröskreszt- nek is megvan a tennivalója. E feladatokról esett szó Szolnokon a megyei Vörös- kereszt egészségnevelési-közegészségügyi munkabizottságának ülésén. Mint elmondották, a fiatalokkal való foglalkozás szerves része tevékenységüknek. Az ifjúsági év hármas jelszava — a részvétel, fejlődés, béke — meghatározza munkájukat, s ehhez kapcsolódva rendezvényeket tartanak, akciókat szerveznek. Fő feladatuk a fiatalok minél szélesebb rétegeinek bevonása a Vöröskereszt munkájába. Fokozni kell a propagandatevékenységet, a középiskolákban és a főiskolákon tanfolyamokat szerveznek majd. Jövőre elismerő oklevelet alapítanak kiemelkedően dolgozó kö- zésiskolai vöröskeresztes alapszervezetek részére. Plakátpályázatot hirdetnek Ifjúságunk az egészséges, tiszta környezetért” címmel, s a legjobb munkákat 1985. május 8-án a vöröskeresztes világnapon megnyíló kiállításon mutatják be. Nagy figyelmet fordítanak az ifjúság egészséges táplálkozására, a diákétkeztetésre is. Ezt követően az ülésen előadás hangzott el a környezetvédelem részeként szervezett tisztasági mozgalom értékelésének tapasztalatairól és a további feladatokról. A Vöröskereszt VI. kongresszusának határozata így fogalmaz: „A 'település fejlesztési tervekhez, az üzemi, a munkahelyi és az iskolai versenyekhez kapcsolódó tisztasági mozgalmunk tudatosabban alakítson környezetvédő, gondoskodó magatartást, szervezése jobban igazodjon a helyi adottságokhoz”. A tisztasági mozgalom jelentős bázisa, s egyben legnehezebb része a lakóterület. A Vöröskereszt és a HNF aktivistái évenként két alkalommal ellenőrzik és pontozzák a lakóházakat s azok környékét. A „Tiszta udvar, rendes ház” táblát helyenként évente, a legtöbb helyen azonban csak ötévenként ítélik oda. Jó kezdeményezések vannak például: Csépán, Tiszasason, Tiszainokán, ahol az utcákat parkosítják és gyümölcsfákat telepítenek. Az üzemekben, szövetkezetekben a tisztasági mozgalom az üzemrészek közötti versenyben és a szocialista brigádok vállalásaiban is szerepel. Például a Volánnál sokat tesznek az autóbuszok tisztasága érdekében, de a pályaudvarok, megállóhelyek még mindig gondozatlanok, szemetesek. Ezután aktuális egészség- nevelési feladatokról hangzott el előadás és tájékoztató. — n t — „Izzik” a galagonya „Izzik” — ipiros már — a galagonya a Homokhátság erdeiben — Kerekegyháza, Orgovány, Kiskunhalas és ÍKunadacs környékén. Kellemesen fanyar ízű, nyersen is ehető piros bogyóit vérnyomáscsökkentő és érelmeszesedést gátló gyógyszerek készítéséhez az ipar is felhasználja, éppen ezért gyűjtik is. Az idei év gazdag terméséből 1500—2000 kilót vásárolnak fel a Bács-Kiskun megyei átvevő helyeken.
