Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-28 / 279. szám
1984. NOVEMBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kávécsomagolás Rákosi>alotán. A Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat rákospalotai gyáregységében évi 18 ezer tonna kávét, ezer tonna teát és 12 tonna fűszert csomagolnak Szövetkezeti szakemberek Eszmecsere a diákétkeztetésről Megújulásra mindig készen Jegyzetek a Vörös Csillag Ruházati Ipari Szövetkezet pártszervezetéről Szövetkezeti élelmezésvezetők, konyhavezetők tanácskoztak tegnap Fegyver- neken az áfész étteremben. Az áfészeknek is új, átvállalt feladata a gyermek- és diákétkeztetést biztosító konyhák üzemeltetése. Az új feladatok teljesítése azonban ma se könnyű. A konyhák átvételét követően többkevesebb sikeres kisérlet történt a gyermekélelmezés javítására,, azonban a felügyeleti vizsgálatok megállapításai alapján ebben az évben tovább szaporodtak a hiányosságok. v Az illetékes szervek ismét továbbképzést szerveztek — konzultációs lehetőséggel — konyhavezetők élelmezésvezetők részére. A továbbképzés fő célja a táplálkozási ismeretek gyarapítása, a gyermekélelmezés korszerűsítése, az élelmezési kultúra javítása volt — az adott gazdasági helyzet lehetőségei között. A korszerű gyermekétkeztetést meghatározó élettani sajátosságokról dr. Té- csi Margit főorvos a táplál^ fcozás-élettani alapismeretékről, dr. Kanyó Márta főorvos, tartott előadást. Búzás Sándorné, a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat munkatársa a gabonaipari termékekről, azok forgalmazási, felhasználási területeiről adott tájékoztatást. A rendezvényen a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat, a Gabonaforgalmi 'Vállaltat,, valamint a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyermekélelmezésben is felhasználható, ajánlott termékeiből készített ételeket kóstolhatták meg a résztvevők. Xirakatlan vasúti kocsik Az utóbbi napokban sok kifogás éri a MÁV-ot, hogy nem bocsát kellő számú vasúti kocsit a fuvaroztatók rendelkezésére. Amint azt a MÁV illetékese elmondta: a tartós esőzések következtében rendkívüli módon lelassult a vagonok ki- és berakása, az országban több ezer kocsi áll kirakatlanul. Nehezíti a kirakodást, hogy a nyitott kocsikban szállított áruk egy része — így például a szén is — az esőben összetapadt, odaragadt a kocsi falához. így nemcsak a kirakodás nehezebb feladat, de a kocsit is nagyobb gonddal kell tisztítani a kirakás után. A vasút ismételten kéri a fuvaroztatókat,; gyorsítsák a rakodást. Ne csak a hét néhány napján, hanem szombaton, vasárnap és hétfőn is rakodjanak, továbbá használják fel az éjszakai ki- és berakodási lehetőségeket. A szolnoki Vörös Csillag Ruházati Ipari Szövetkezet központjában lévő pártalap- szervezet tagjait a közelmúlt években egy alapvető kérdés foglalkoztatta: maradjanak a zsúfolt, a további fejlesztést nem bíró telepen, avagy új beruházásra vállalkozzanak? A régi telepük Szolnokon, a MÁV kórházzal szemben, a Tisza partján, idilli környezetben, könnyen megközelíthető helyen volt. Az ottani munkafeltételek azonban nem segítették a termelést és nem kedveztek a mozgalmi munkának sem. Tíz éven át számukra idegen helyen, többnyire fűtet- len helyiségben kellett például megtartani a pártrendezvényeket. Ilyen körülmények között nyilvánvalónak tűnik, hogy a párttagok az új beruházás mellett szálltak síkra. Valójában nem ment ez ilyen egyszerűen. Üj telephely kialakítására ugyanis csak a város peremén, viszonylag nehezen megközelíthető helyen nyílt lehetőségük. Ebből következtetni lehetett arra, hogy a dolgozók egy része „veszi a kalapját”. Ennél sokkal nagyobb gond volt az, hogy a több mint ötven millió forintot kitevő beruházási összeg teljes egészében nem állt rendelkezésükre. Huszonhárom millió forint bankhitelt kellett felvenniük. Annak hét év alatti törlesztése nagy gond egy ilyen szövetkezet számára. Negyedszázad után Magától érthető tehát, hogy pártcsoport-értekezle- teken, taggyűléseken visszavisszatérő napirend volt a fejlesztés. Gondosan mérlegelték előnyeit és hátrányait. A végén — a kommunista gazdasági vezetőkkel egyetértésben — az új beruházás mellett döntöttek, vállalva azt a terhet, hogy minden évben, a mérlegzáró közgyűlés után közvetlenül, négymillió forintot kell a banknak visszafizetni. Egy negyedszázadot töltöttek a régi telepen, és még csak két évet az újon. Döntésük helyessége egyértelmű. Javultak a munkafeltételek. A munkacsarnokba például légkondicionáló berendezést szereltek. Van hely további építkezésekhez is. Azokra előbb-utóbb szükség lesz, hiszen raktározási lehetőségük nem megfelelő. Az Áchirn úti Általános Iskola pincéjét használják raktárnak, onnan szállítják az anyagot a telepre. Szakszerűbb munkával A pártszervezet vezetősége joggal tartotta azt, hogy az új telephely egymagában véve csak jó lehetőség a fejlődésre. Az érdemi előrelépéshez azonban sok minden egyéb is kell. Például a jó munkaszervezés. Ezért javasolták, hogy az új telephely elkészülte után még fél évig a régi üzemben szorongjanak. Első pillanatra ez a ja- vaplat ellentétes a józan megfontolással. Valójában ez szolgálta a szövetkezet érdekét. A párttagok azon az állásponton voltak, hogy ha költözéssel töltenek el három hetet, akkor exporttervüket nem tudják idejében teljesíteni. Jobban járnak akkor, ha nem zavarják a termelési folyamatot, és a költözést a dolgozók által egyszerre időzített szabadság heteire hagyják. Így is történt. Az egész szövetkezet hasznára vált az, hogy hallgattak a párttagok kezdeményezésére, és inkább vállalták még egy ideig a mostoha körülményeket, nem mindjárt éltek az újakkal. Ez a példa is igazolja, hogy a termelési folyamatban igen sokat számít a lehetőségek mérlegelése és a kezdeményező készség. A pártalapszervezet tagjai ezt figyelembe véve — az új telep birtokbavétele után — azt hangoztatták, hogy a hitelt visszafizetni csak úgy tudja a szövetkezet, ha nemcsak a termékek mennyiségében, hanem azok minőségében is fejlődést érnek el. Sürgették a dolgozók szakszerűbb munkára való felkészítését. Ennek is betudható, hogy az idén részben terméket is tudtak váltani. Kényes anyagból, bársonygallér díszítéssel nyugati megrendelésre nyolcezer olyan zakót gyártottak, melyek már inkább szmokingnak tekinthetők. A pártalapszervezet tagjai azzal is tisztában vannak, hogy hiába állítanak elő kiváló minőségi árukat, ha nem tudnak olcsón termelni. A tavalyival ellentétben az idén a vállalási árak csökkentésében is előrébb léptek. Közben ügyeltek arra, hogy a dolgozók is megtalálják számításukat. A szövetkezetei minden évben emelte eddig a bérszínvonalat. Biztosított az utánpótlás A ruhaipari szövetkezet pártszervezetének egységes fellépéséhez elengedhetetlen az, hogy a pártvezetőség tagjai egy nyelven beszéljenek. Azok meg régóta jól megértik egymást, hiszen az öttagú vezetőségből hárman már tizenöt, ketten pedig egy évtizede töltik be tisztségüket. Némelyikük magas életkora miatt a vezetőségválasztó taggyűlésen feltehetően friss erők kerülnek a pártvezetőségbe. A fiatalítás nem jelent különösebb nehézséget, mivel kellő kéo- zettségű (egyéves oártis- kolát, esti egyetemet végzett) párttagok jelentik az Utánpótlást, — bizonyságul arra. hogy ez a pártszervezet minden vonatkozásban képes a megújulásra. Simon Béla A munkára szövetkeztek Emlékmorzsák egy nagyberuházásról Alkatrészek Kisújszállásról Egy hónapja lesz már, hogy ünnepélyesen üzembe helyezték a Szolnoki Papírgyár V. számú papírgépét. Az állami nagyberuházás fölött védnökséget vállalt az építkezésen dolgozó fiatalok nevében a KIS>: Szolnok megyei Bizottsága. A védnök- ségi munkát operatív bizottság irányította, ennek utolsó ülésére szólt a meghívó. Három és fél, négyéves munka után végileg lejárt a bizottság tagjainak mandátuma. 1981 nyarán találkoztak először, azóta negyedévenként. Bizony nem mindig volt olyan békés a csevegés, mint a mostani. A bizottság tagjain kívül meghívták a beruházást megvalósító legnagyobb cégek, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, a Gyár- és Gépszerelőipari Vállalat képviselőit is. * * * Szilágyi Ottó, a papírgyár igazgatója a „bajjal” kezdi. Áll az új gép, meghibásodott az enyvezőprés henger. A hozzá szükséges gumihengert nem gyártják az országban, Ausztriából vagy a finnektől érkezik. Hol ez, hol az jött közbe, a teljes hónapot még egyszer sem sikerült kihasználni. Ám nagy a reménykedés; a gyermek- betegségeket kiheverve a gyár összes termelésének több mint felét szolgáltatja majd egymagában az új gép. A magyar papírfogyasztás hatvanhét kiló egy főre vetítve évente. Nyugat-Európa országaiban ennek kétszerese, az Egyesült Államokban háromszorosa ez az arány. A távlatokat tehát mindenképpen így kell szemlélni. * * * Szabó László, az Állami Építőipari Vállalat igazgatója arra emlékszik legszívesebben hogy a beruházás megvalósulásának döntő szakaszaiban, olykor nagy „veszekedések” után mégiscsak egységessé vált az akarat. Nem egymást okolták az ilyen-olyan késésekért, az ütemterv módosításokért, az együtt dolgozó vállalatok szakemberei, hanem azt nézték, miként léphetnek együtt előre. És milyen nagy szó volt annak idején, hogy a jugoszláv, lengyel építőipari vállalatok, majd az állami nagy- beruházások megvalósítására szakosodott hazái „harminc- egyes”* után a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat neve is szóba került, és végül ők lettek a generálkivitelezők. Amikor tudomásul vesszük, hogy erős társadalmi kritika éri az építőipart, szerényen említsük meg ilyenkor, a „nagy csata” győzteseként is. * * * Hát a védnökség? Fiatalok százai, ezrei adták nevüket, munkájukat. szellemi kapacitásukat ehhez a méltán nagy műhöz. A védnökség megmozgatta a vállalatok KISZ-munkáját. Az emlékzászló mögött igazi hadsereg sorakozott. * * * És annak idején, még a kezdetkor? Hányféle bajt, egyéni konfliktust hoztak a szanálások? Hiszen a papírgyár jó nagyot ..nyújtózott”, a Tüzép-teleptől egészen le a Tiszáig. Megértjük mi, hogy menni ke’.l, kedveskéim — — szólt a Tisza-parti öregasszony — csak mondja, igazgató úr, ezt a jó tiszai levegőt ki fizeti meg nekünk? * * * És a vasutas, aki egymaga 3 és fél millió forintot takarított meg? Alaposan eltervezték, részletre kiszámították, hány és hányféle vezetéket kell kiváltani, hány köbméter betont kell beépíteni, hiszen az ötvennyolc tonnás kazán beemeléséhez bizony teherbíró aljzatra van szükség. És jött a vasutas és a hatvan tonnát bíró pőrekocsival helyére tette az ötvennyolc tonnás szerkezetet, mint a hímes tojást. Egyetlen fillér beruházás nélkül. • • • Fogyóban a sütemény, ürülnek a poharak. Igazi valóban jól végzett munka emlékére. Tréfálkoznak, hamarosan találkozniuk kellene egy következő, mondjuk a VI. papírgép építésénél. Kardos György igazgatóhelyettes rövid gazdasági fejtegetése végén leszögezi: a kilencvenes évek első fele a magyar cellulózgyártás „re- aktiválása” kell, hogy legyen. Mi jöhet számításba? Dunaújváros? Csepel? Szolnok? Egri Sándor A piac pangása a 70 dolgozót számláló kisújszállási Metefémet sem kerüli el: a fő profilját kitevő textilipari műszerekből az eddiginél kevesebbet kémek a megrendelők. Ez annál is inkább érzékenyen érinti a budapesti székhelyű Műszerkészítő Ipari Szövetkezet egyetlen vidéki üzemet, mivel e műszerek zömét külföldön értékesítik. A csökkenő keresletet ellensúlyozandó, a kisújszállásiak — mint a háttéripar háttereként működő üzem dolgozói — különféle alkatrészeket gyártanak szövő-fonó berendezésekhez, darukhoz, liftekhez, ládapántolót és iskolai szemléltető eszközöket is készítenek belföldre. Műszereik javítását, szociális segédkészülékek gyártásiát és forgácsolási munkákat is vállalnak az idén 26 millió forint termelési értéket és 5,5 milliós nyereséget tervező üzemben.
