Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)

1984-11-03 / 259. szám

1984. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jubileumok jegyében Csapatzászlót avattak a Killián főiskolán Killián György portréjának leleplezése A Killián György Repülő Műszaki Főiskola fennállá­sának 35. és Szolnok felsza­badulásának 40. évfordulója jegyében új csapatzászlót avattak tegnap a katonai in­tézetben. Az ünnepségen a honvédelmi miniszter kép­viseletében részt vett Bohun- ka Gyula vezérőrnagy és megjelentek Pompor Ist­ván, Kovács Béla, Kazai Barna, Komáromi István és Szatmári Miklós vezérőr­nagyok. A megyei pártbi­zottságot Szűcs János, a me­gyei pártbizottság titkára, a megyei tanácsot dr. Kuti György, a megyei tanács vb. titkára képviselte. A társ­fegyveres erők és testületek képviselői mellett ott volt a megyeszékhely politikai, tár­sadalmi és gazdasági életé­nek több vezető személyisé­ge. A Tiszamenti Vegyiművek dolgozói nevében Szikszai Ferenc igazgatóhelyettes szólt a főiskola tiszti és hall­gatói állományához, majd Zsemberi István mérnök ez­redesnek, a főiskola parancs­nokának átadta az új csa­patzászlót. A parancsnok méltatta a főiskola fennál­lásának 35 éve alatt elért eredményeket, majd az állo­mány nevében ígéretet tett arra, hogy méltók lesznek az új csapatzászlóhoz. Az impozáns díszmenet után, a vendégek jelenlété­ben, a főiskola múzeumában leleplezték az intézet név­adójának. Killián György­nek a portréját. Szederkényi Attila alkotását. Ez alka­lommal Killián György pél­damutató életútját dr. Godó Ágnes ezredes, hadtörténész méltatta. Bohnnka Gyula vezérőrnagy emlékszalagot köt az új csapatzászlóra A délután folyamán ün­nepi műsort rendeztek a re­pülőtéri helyőrségi művelő­dési otthonban. A műsorban a szolnoki Kodály kórus és a főiskola zenekara mellett fellépett Decsi Ágnes és Leblancz Győző operaéne­kes is. Az évfordulón a főiskola KISZ-bizottsága vetélkedőt rendezett az intézet történe­téből, hogy a hallgatók még teljesebb képet kapjanak arról a főiskoláról, melynek a magyar légierő születése és kiteljesedése jelentős mér­tékben köszönhető. Van, aki a boltban tudja meg Idősebbeknek is szebb, divatosabb szemüveg Az OFOTÉRT szolnoki szemüvegüzletében az el­múlt hetekben, október 16-a óta szinte levegőt sem lehe­tett venni, annyi volt a mun­ka. — Rengetegen megfordul­tak nálunk az utóbbi idő­ben. Nem gondoltuk, hogy ennyi érdeklődő jelentkezik a boltban — mondja Veres Istvánná, az üzletvezető-he­lyettes, miközben kimutatá­sokat nézeget. — Ügy tudom, az OFOTÉRT szinte minden évben rendez valamilyen kedvezményes akciót. — Igen. Tavalyelőtt a t?ve- rekek juthattak olcsóbban szemüveghez, tavaly a rok­kantaknak kedveztünk. Idén első alkalommal pedig a nyugdíjasokat érinti a negy­venszázalékos engedmény. — A tájékoztatóban az áll, hogy az akció ideje alatt a javításokat díjmentesen vég­zi a vállalat, ha ahhoz anyagfelhasználás, áru nem szükséges. — Valóban így van. Ha kilazul egy csavar, vagy megrongálódik a keret, most ingyen kijavítjuk. Mialatt beszélgetünk, az üzletben megélénkül a for­galom. Az eladók készsége­sek, a kiszolgálás zavarta­lan. Amikor egy pillanatra megürül a bolt, Lehoczkyné Beviz Ilona, az egyik fiatal eladó szól át a pult fölött: — Sokan úgy jöttek vásá­rolni, hogy nem is hallottak az engedményről. Ilyenkor, ha úgy látjuk, hogy a vevő már elérte a nyugdíjkorha­tárt, felvilágosítjuk, hogy most olcsóbban juthat hoz­zá a szemüveghez. Ezért a legtöbben nagyon hálásak. A kedvezmény csak azokat érinti, akik bemutatják a törzskönyvüket, vagy nyug­díjszelvénnyel igazolják, hogy valóban jogosultak ar­ra. Ezzel kapcsolatban azon­ban félreértések is előfordul­nak. Tegnap például egy idős bácsi a saját nyugdíj- szelvényével akart a felesé­gének vásárolni. Ezt termé­szetesen nem tehetjük meg. — A tapasztalatok szerint tehát élnek a lehetőséggel az idősebbek. — Igen. Olyannyira, hogy sokan két-három pótszemü­veget is megvásárolnak. Az is hozzájárul az akció nép­szerűségéhez, hogy most na­gyobb anyagi megterhelés nélkül juthatnak hozzá szebb, divatosabb szemü­veghez a csekély nyugdíjjal rendelkezők is. A kedvezményeket beha­rangozó tájékoztatón ez áll: „Az OFOTÉRT ezzel az ak­cióval kíván hozzájárulni az idős. nyugdíjas emberek tá­mogatásához. segítéséhez, mely ma szociálpolitikánk­nak is egyik fontos felada­ta.” A szolnoki üzlet példája azt bizonyítja, — sikerrel — — Barta — Hírünk a világban 1 arról beszélünk, iogy milyen a hírünk a világ­ban, illenék arra gondol­nunk, hogy a világ nem He­gyeshalomnál kezdődik. Nem is ott végződik. Hogy milyen a hírünk a világban, annak legfőbb eleme, hogy milyen a hírünk idehaza. Nem tévedés: a világbeli hírünk alapeleme, hogy mi­lyen a közérzetünk, anyagi helyzetünk, mennyire szi­lárd a rendünk, mit játsza­nak a mozik, a színházak, miféle könyvek jelennek meg, mi mennyibe kerül... Helyben vagy unk! Mindezt firtatja barát és... majdnem leírtam, hogy ellenség. Egyáltalán: számít az va­lamit, miként vélekedik ró­lunk az ellenség? Igen is, nem is. De erről egy kicsit részletesebben. A mai világban, amelyről számtalanszor elmondjuk, hogy fő sodrát két, egymás­sal ellentétes rendszer al­kotja, mégiscsak létezik — éspedig minden ezelőttinél inkább létezik — az egyet­len összeszűkült emberiség. A tévében egyenes adásiban láthatom, amint az ember a Holdra lép, ebben a vi­lágban nincsen igazi titok és elrejthetőség. Mindenki mindenkiről mindent tud. Illetőleg: csak tudhat. Ha akar. Akar? Olvasom az egyik regge­li lapban az ismert író-szo- ciográfus amerikai útijegy­zetét benne azt, hogy egy alkalommal elmondta, mi a foglalkozása. Mármint hogy író. Mire a jámbor jenki megkérdezte tőle, hogy mi­lyen nyelven ír. A válaszra pedig, hogy magyarul, cso­dálkozás volt a válasz, jé, hát olyan1 nyelv is létezik? Ez a tudatlanság a husza­dik század ötödik ötödének egyik rákfenéje. Nem a pa­naszkodás mondatja velem, de hadd mondom el: amit Bajomi Lázár Endre a mb nap a Stúdió ’84-ben elso­rolt, hogy tudniillik hány francia mű jelenik meg Ma­gyarországon, és „viszonzá­sul” hány magyar franciául, ez éppígy áll angol és spa­nyol és még sok más nyelv­re, de oroszra és ukránra & grúzra és örményre bi­zonnyal nem, mint ahogyan finnre sem. De tovább me­gyek. A magyar szellemi­ségről, gondolkodásmódról, egyszersmind művészi alko­tó lehetőségről sokat mon­danak öt földrész népeinek filmjeink. A hivatásos kri­tikusok jól tudják ezt, és nagyra tartják. De a film- kereskedők nem. És ezzel olyan ponthoz ér­tem mondanivalómban, ahol világossá kell tennem, hogy noha nem tagadom az em­beriség egységét és egyete­mességét, és azt sem — fent írom hiszen —, hogy való­jában ma egyetlen nép sem lehet intim és diszkrét; még­is: a „hírünk a világban” tárgyköre élesen elkülönül aszerint, hogy melyik világ­ra gondolok. Engem elsősorban az ér­dekel, hogyan vélekedik ró­lunk a barát. A nem barát­nak legyünk jó partnerei, megbízható szállítói és ve­vői, legyünk idegenforgalmi vonzerő, folklórérdekesség, ki amit keres, találja meg — de a barátnak legyünk jó barátai. Nekem határozottan tet­szik a budapesti Kígyó ut­ca. Talán ha száz méter hosszú. Két oldalán ízléses kirakatok, itt a Kincsesbolt meg a szőrmebolt, a finom falatók 'mackóboltja, még egy ékszerész, aztán a min­dig tele dollárbcxlt — itt nem dollárt, hanem dollá­rért árusítanak — mondom, szép, jó ez a kis utca. De aki azt hiszi, hogy ezzel meg a Váci utcával s a be­torkolló utcák feltupirozá- sával, sétálóutcává előlépte­tésével utolérhetjük, mond­juk, a londoni Ovford Stree- tet vagy a párizsi Grand Boulevard-t az vaskosan té­ved. A nyugati turista, aki erre vetődik, ha a látványt összeveti az otthoni élvonal­lal, lemosolyog minket. Mert ő ahhoz mér, ha mér. Márpedig a látvány csak külsőség. Hát a barát mihez mér? A közelmúltban rövid időre Dániában jártam. Mó­dom volt többször is beszél­getnem testvórpártunk ve­zetőivel, és harmincöt párt- laktivistával, akik ezen a nyáron két hetet Magyaror­szágon töltöttek. Ök azt mondják: pártiskolán. Elő­adásokat hallgattak magyar előadóktól, sokfelé megfor­dultak, és el voltak ragad­tatva. Mitől? Természetesen attól is, amit mindenfelé — tehát nemcsak a budapesti Belvárosiban — láttak, ta­pasztaltak; el voltak ragad­tatva, noha ők nem azok­kal a mindennap bömbölt előítéletekkel érkeztek, ami­ket a szocialiizimusellenes sajtó terjeszt. De az előző mondatban szerepel egy is szó. Mert amikor azt kér­deztem, mégis, mi keltette bennük a legnagyobb hatást, azt mondták: az az őszin­teség, ahogyan különféle té­mákban az előadó vezető szakemberek gyengeségeink­ről szóltak. Olyanokról is, amelyeket különben nem is érzékeltek volna két hót alatt. És mi nem tetszett? Unszolnom kellett elvtársai­mat, válaszoljanak erre is. Hát... hát... például az — felelték többen is némi hí- mezés-hámozás után—, hogy milyen díszesen van beren­dezve a gyárigazgatók meg a helyi politikai vezetők irodája fölösleges pompá­val, amit semmiféle célsze­rűség sem igazol. Hogyhogy a munkások engedik ezt? — hangzott a kérdés, és én csak azzal tértem ki a válasz elől, hogy az irodá­kat nem népszavazás útján rendezik be. Hát még — faggatóztam — mi nem tet­szett? Most már bátrabban jöttek a válaszok: hogy sze­metesek az utcák, hogy pisz­kosak a vonatok, hogy a járműveken lökdösődnek, türelmetlenek az emberek. És negyven évvel a felsza­badulás után általában em­ber és ember egymáshoz va­ló viszonyában hogyhogy nem tartunk sokkal előbb­re? Tudom, sok pontos meg­figyelés és nem kevesebb naivság ötvöződik a hamar­jában odavetett kérdések­ben, válaszokban. De nem elmélyült tanulmányok, aka­démiai székfoglalók keltik „hírünket a világban”, ha­nem ilyesmik is. Másik élmény. Itt járt ré­gi jó barátom az NDK-ból. Újságíró. Hivatalos minő­ségben volt itt, s eljutott Szegedre, Kecskemétre és Gödöllőre. Az illető kendő­zetlenül őszinte ember. És most tele volt ámulattal, lelkesedéssel. Hogy micsoda szép városaink vannak! Jö­vőre elhozza a feleségét is. Még ilyent! Kimondani is alig tudja a városok nevét — közölte mosolyogva, mi­közben tízszer, mint a be­szélni tanuló kisgyerek, nyelvére illesztette a Kecs­kemét szót —, és tudjuk-e m; vajon, hogy milyen gyö­nyörű az új városközpont? Autóval jön legközelebb, mászkálni másfelé is Ma­gyarországon, hogy más tá­jékokat is megismerjen. Hírünket a világban az kelti ahogyan élünk és épít­jük hazánkban a szocializ­must. Még annak a számá­ra is, aki ezt — mert nem ilyen koordinátarendszerben gondolkodik — nem tudja, a mai Magyarországot ez adja. Nemhiába kezdtem azzal, hogy hírünk a világ­iban attól függ, milyen a hí­rünk itthon. mégis több, mint ha pár­száz kilomé­terre Nyugatról egy bármily éles szemű riporter ideté­ved, beszélget vele néhány vezető, aztán a kollégánk megírja, hogy a magyarok is fehér emberek, nem igaz, hogy nyereg alatt puhítják a húst, máskülönben az ut­cán sok autó szaladgál eb­ben a rejtelmes-sejtelmes kommunista országban. Szántó Jénő Ez azért Elismerés népi ellenőröknek Ünnepélyes átadás november S-én Észak-budapesti közlekedési beruházások A Szolnok megyei NEB és a kilenc területi bizottsága az elmúlt napokban emlé­kezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezéseket követően kitüntetéseket, okleveleket és tárgyjutalmakat adtak át a legkiválóbb népi ellen­őröknek. A Kiváló Társadalmi munkáért kitüntetést kapott Iván István (jászberényi), Gy. Molnár Lajos (kisújszál­lási), Puskás Lajosné (tisza­füredi), Ábrahám Miklós (túrkevei), valamint dr. Pin­tér Istvánná, a Szolnok me­gyei NEB népi ellenőre. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság által alapított Em­lékplakettet tíz népi ellen­őrnek adták át. A Társadal­mi munkáért tanácsi kitün­tetésben részesültek ötven­nyolcán, a HNF Érdemes és Kiváló Társadalmi munkás kitüntetést kapták hatvan­négyen; a 25 éves Kiváló né­pi ellenőri munkáért emlék­lappal huszonhat, a 20 éves Kiváló népi ellenőri mun­káért oklevéllel pedig száz- huszonöt aktíva munkáját ismerték el. A tervezett határidőre be­fejeződtek és az előírt költ­ségkereten belül készültek el az Észak-Budapest térsé­gében 1981-ben megkezdő­dött közlekedési építkezések — jelentette be Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese tegnap azon a városházi sajtótájékozta­tón. amelyen a beruházások elkészültével kapcsolatos forgalmi változásokról is in­formációt adtak. A Budapest közlekedésé­nek fejlesztésében egyedül­álló, több mint 8,5 milliárd forint értékű beruházáson 45 vállalat mintegy 5000 dolgo­zója munkálkodott azért, hogy az Árpád-hídon és a Flórián téren, a Róbert Ká­roly körúton és a Metro észak-déli vonalának új szakaszán, valamint e fö­lött, a Váci úton, minden határidőre elkészüljön — mondotta. Az észak-budapesti közle­kedési beruházások naponta csaknem egymillió utas kul­turált, gyorsabb közlekedését szolgálják. A november 5-1 ünnepélyes avatást követően 6-án üzemkezdettől megin­dul a menetrendszerű forga­lom az észak—déli metróvo­nal új. Élmunkás tér és Ár- pád-híd közötti szakaszán, valamint az 1-es gyorsvilla­moson a Bécsi út és a Lehel út között. A Flórián téren megnyílik az aluljáróban feltárt, négyezer négyzetmé­ter alapterületű római kori katonai fürdőmúzeum. Újra indul a közúti forga­lom a Váci úton, és ekkor helyezik forgalomba a Dó­zsa György útnál és a Ró­bert Károly kőrútnál kiala­kított gyalogos aluljárókat, valamint a kétszer két sávos Váci úti közúti felüljárót is. Az újonnan kialakított út­vonalakat tájékoztató táblák jelzik, segítve a járműveze­tők gyorsabb alkalmazkodá­sát az új helyzethez. A köz­úti változásokkal együtt mó­dosulnak az egyes útvonalak elsőbbségi viszonyai is, ame­lyet KRESZ-táblák jeleznek mindenütt.

Next

/
Thumbnails
Contents