Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-24 / 276. szám
10 FiataJokról-fiataloknak 1984. NOVEMBER 24. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban idén tavasszal kezdte meg működését a diákújságírók klubja, tagjai az újságírás elemi, szakmai fogásaival ismerkedhetnek meg a foglalkozásokon; amelyek nyitottak, szombat délelőttönként 10 órától bárki középiskolás részt vehet rajtuk. Mostani Fiataloknak fiatalokról oldalunk írásai a diákújságírók klubja tagjainak munkái. Meglehet, ezek az írások első olvasásra talán borúlátónak tűnnek, bizonyos kiábrándultságról tanúskodhatnak; ám ne felejtsük, akik írták, — életvidám 15—16 éves fiúk és lányok, ők és generációik tagjai népesítik be az ifjúsági szórakozóhelyeket, a klubokat — tehát voltaképpen szó sincs esetükben semmiféle kiábrándultságról, pesszimizmusról. . . mindössze arról van szó: keresik a „hangjukat” — ami az egészséges tenniakarás jele. Egy hét Avagy részletek egy naplóból HÉTFŐ: Kezdődik a hét, mindent bele, kelés, bepa- kolás, hol a toliam, hol a fejem; reggeli, igen reggeli, manapság még reggelizni is szokás, futás a suliba, hűha, éppen elértem a buszt, ma az első óra matek ... A hetedik irodalom. Tülekedés a menzán: félkrumpliért, fél husiért. (Különben jó étvágyam van). KEDD: Kitüntetett nap. Egy pár lyukas óra az órarendben, s ma este kupor- gatja kis vagyonkáját az Onedin család; korábban némi tanulás, a csirkék mohón esznek, s becsületemre legyen mondva, a szemetet is kivittem. SZERDA: Nem könnyű nap, délután filmklub, este egy könnyű vígjáték a tévében, a híradó második kiadásából értesülök Indira Gandhi haláláról. Utána jöhet a Leg . .. leg .. . leg bájdús műsora. CSÜTÖRTÖK: Hétre megyek. Az első két órán pihenek. Délután ünnepi előkészületek a: nagyot takarítunk a suliban. PÉNTEK: Unalmas hétvégi napok a küszöbön. De mitől lehetnének izgalmasak? A moziműsor, a művelődési központ programja nem kínál semmi izgalmasat. SZOMBAT: Egy kis házimunka, kertészkedés, nyakig merülök Sartre regényébe (Egy vezér gyermekkora). majd egy kevés mosoly Tolnai Klári éppen aktuális filmjén. VASÁRNAP: Délelőtt tanulás; délfelé is tanulás; a család együtt ebédel; délután ismét tanulás; történelem, magyar, orosz; este Dériekét kínál a tévé, de a következő hét megpróbáltatásaira gondolok, megpróbálok erőt gyűjteni, az R—GO együttes hogyis nevezzem zenéjét hallgatom és elalszom, fáradtan és sok-sok várakozással. Pál Sarolta A SULI Tömegsport helyett Hogyan kerültem a kapuba? Az a jcérdés, miért is állok itt? Miért pont én állok itt? Kérném, nem lehetne, hogy más álljon itt? Rajzottak a kérdések a fejemben, de válaszolni nem volt időm, mert egy veszélyes támadást kellett volna hárítanom. (0:1). A dolog úgy kezdődött, hogy egy napon kihirdette- tett az iskolában, hogy osztályok közötti kézilabdabajnokság lesz. A csapatunk villámgyorsan összeállt, mindössze egy poszt volt kérdőjeles. /Ki legyen a kapus? Tudniillik egy kézilabda-mérkőzésen ezt a posztot (is be kell töltenie valakinek. Röpködtek a nevek, de önként senki nem vállalta, hogy kitegye magát a zúgó lövedékeknek. Sorsot kellett húznunk. Én veszítettem. A bíró a sípjába fújt, a többiek nyugtattak, hogy nekem semmi dolgom nem lesz, majd ők elintézik az egészet. A meccs alatt nem is kell a labdához nyúlni. (Az igazat megvallva nem is nyúltam csak akkor, amikor a hálóból szedtem elő). A meccs ment, mendegélt, a gólok hulltak, én csak nyúltam. Amikor 3:9-re álltunk már, nem nagyon izgattam magam: tudtam, ez a meccs nem a miénk. Ami kor felhangzott a mérkőzés végét jelző bírói sípszó, kicsit megkönnyebbültem, „csak” ll:3-ra kaptunk ki. Azért az élet mégiscsak szép: a csapat nem szidott, sőt, voltak olyanok is, akik dicsértek. Véleményük szerint ők még több gólt kaptak volna. Bár ez utóbbi dicséretben némi ravaszkodást, némi hátsó gondolatot véltem felfedezni, azt —szeretnék ha ezentúl is én védeném a kaput. Nagy dolog a tömegsport... Almádi Éva A suli a legfontosabb dolog a világon. Suliba mindenki járt, jár és járni fog. A suliban dől el a jövőnk. Aztán igyekezhetünk felállítani. Mindenki itt dönti el, hogy mi akar lenni. „Pénznek nincs szaga” — féle ember vagy „Nincs szaga a pénznek”-féle. Itt mindenki azért tanul, hogy. legyen belőle valaki. Valaki az biztosan lesz. A suli a nagybetűs Életre készít fel. A nagybetűs Élet viszont a sulit készíti ki. Mert, hát a suliba sok-sok éretlen ember kerül be. S ott mind megérik. Később hivatalosan is érett lesz. Sokan azt mondják, hogy a suli egyetemes. Meg általános iskolást Meg közepes. Például nézzük a színvonalát. Ami nagyon sok tényezőtől függ. De biztos, hogy hajszálon függ. Az iskolában tanárok is tanítanak. És még néhányan. akik szakképzetlenek. Mert a pedagógus pálya, nem vonzó pálya. Nem is csoda. Nincs a pálya szélén egy ház, egy autó, és a kilométerpénz is kicsi. És a pályaépítésbe mindenki beleszól. A terveket is folyton reformálják, a reformokat állandóan tervezik. A középiskolában a reform kísérletet tesz a tervezéssel. a terv kísérletezik a reformmal és így tovább. A diák — mint kísérleti nyúl. Aztán csak csodálkoznak, ha a nyűi a káposztáért sem nyűi. Csak fél. Embernek is. És a diák rossz! De mitől is lenne jó? Hisz ő csak labda? A suli-szüli mérkőzés kelléke! Amely mérkőzésen sajnos sok a bunda. Meg az ékszer, meg az angóra, meg az egyetlenke. A tanárnak üzenet: hogy az én gyerekem a leg. . . Hát az!. . . Az iskolában megtanultuk mondani, hogy: én. Ha valaki azt találja mondani: mi... jönne a kérdés: mi?! Ezért nem működőképesek az iskolai szervezetek? Bizony, be kéne ezt látni! Legalább a tagok szívébe — ha már a fejükbe nem. És akkor, na hát, lehetne elvárni a tagokat a rendezvényekre. Ahol kvázi értékelik a végzett munkát. És az el nem végzett munkát, például a tanulmányi eredményeket. Nóta bene: a padalóli munkát is. Tanulásra nincs sok időnk. Másra se nagyon. Majd bepótoljuk. Nyugdíjas korunkban. Persze a suli mást is nyújt. Kezet. Bizonyítványosztásnál. Egy érettségivel sok mindent el lehet érni. Maradhat például az ember az elvei mellett. Nyugton. Szóval a suli az élet léptékarányos képe. Kórképe? De vannak biztos jelei a gyógyulásnak. Persze a gyógyszerek keserűek... Nagy György Egy tizenéves lüstölgései A gyakorlat szakmája 4 szakma gyakorlata Nem is értem, miért van rám szükség, hiszen a felnőttek tudják, milyen vagyok. A rádióban, a tévében naponta azt hallom, az újságban azt olvasom, hogy mik a vágyaim, hogyan alakul a szemléletem, a személyiségem. Nagyon örülök, hogy ennyire tudják, legalább majd nekem is elmesélik. Mert nekem erről fogalmam sincs, hogy valójában milyen lehetek, hiszen sokszor magamat is meglepem egy-két dologgal. Az egyik pillanatban sír- ■hatnékom van, a másikban már majd kiugrók a bőrömből. A múlt hónapban még űrhajós szerettem volna lenni, most meg táncdalénekes, de az is lehet, hogy közgazdász. Hát ki érti ezt? Tizenhat éves múltam. Keresem a helyem, de nem mindig találom. Szeretnék választ kapni különböző kérdéseimre, bár a közismert sláger szerint: „Egyedül nem megy”. A velem egykorúnk sem tudnak segíteni, ők is csak tapogatózz nak. Kihez forduljak akkor? A józan ész azt diktálná, hogy a felnőttekhez. De mikor? Akkor, amikor munkába mennek, vagy amikor fusiznak, vagy amikor fáradtak, vagy amikor éppen van egy kis idejük magukra, vagy amikor fáj a fejük? Nem tudom. Valószínűleg akkor kellett volna, amikor leültek és beszélgettek velünk, s amikor megismertek minket. Furcsa, hogy ezekre a beszélgetésekre nem emlékszem. Lehet, hogy éppen én maradtam volna ki? Soksok társam közül éppen rám nem került sor? Mert bizonyára temérdek fiatallal beszélgettek, míg kialakult róluk egy általános kép. Jó lenne, ha azok a felnőttek hozzám is eljutnának. Mivel úgy is olyan sok időt fordítottak a velünk való személyes találkozásokra, gondolom azért én még beleférek. * Lejegyezte: — ret — Kéthetente egy nap: szakmai gyakorlat. A gyakorlat helyszíne változó; van, aki ruházati boltban, van aki élelmiszerboltban sajátíthatja el a kereskedelmi fogásokat; mi tehát mint rendes diákok ..tanulunk”. Pontosabban szólva, tanítanánk, de mi sajnos képtelenek vagyunk átérezni a szavatossági idő letörlésének lényegét, s nem igen vagyunk képesek törlőruha nélkül törölgetni. a törölhe- tetlenül poros polcokat. Hát ez az! Hol a törlőruha, amivel a polcokat törölgetni lehetne? „Ha vesztek, — lesz”, így a válasz. És mi gyakorolva tanuljuk a szakmát, megtanultuk már, hogyan 'kell takarítani (törlőrongy nélkül), kosarazni, árut „tölteni”, kiszolgálni, de még nem tudunk rendelni, átvenni, számlát írni, pedig ez mind követelmény volna, mint ahogy az is követelmény lenne, hogy tudjuk, mi a vezető feladata — a gyakorlatban. Talán nem véletlenszerű, de akad olyan bolt is, ahol úgy foglalkoznak velünk (leendő jámbor kereskedőkkel), hogy ne csak árut „tölteni” tudjunk, hanem rendelni és rendesen kiszolgálni is. Tanulság? Talán csak annyi, hogy osztályunkból többen megfogadták: kereskedők nem leszünk. (Pedig jó kereskedőkre szükség volna). Kovács Katalin És akkor jöhet a plasztik Dinnyés Jóska első nagylemeze előtt Mintha Kossuth bankókra bukkant volna, úgy mutatja a lemezgyári szerződést, s a szerződés dacára hitet- lenkedőnek azonnal előhúzza és fölteszi a magnetofonra a lemezgyári minta- kazettát. Húsz éve dalol a Kárpátmedence e táján; ha innen nézem; hangos, izgága; ha onnan nézem: csöndes Vej- nemöjnen. Fölfedezte magának, — hogy másokkal is megoszthassa — egy kor költészetét, ő akkor is megzenésített Nagy László. Juhász Ferenc, Utassy József, Szlécsi Margát, Karinthy Frigyes verseket énekelt, amikor a rádió kívánságműsorai azt csörömpölték, hogy „Ki ölte meg Kennedy-t”. E sorok írója abban hisz, hogy Dinnyés — Vejnemöj- nen. Mert méltósággal elviselte az amerikai pol-beat énekesek „divatját”, hogy kultuszt teremett a verséneklésből (nem volt kockázatmentes Koncz Zsuzsa előtt, „elől” énekelni az Előszót), hogy hívatlanként ásta a fundamentumait a táncház-mozgalom — azóta már dűiedező — épületének. S talán nem egészen pontatlan az a megállapítás sem, amely szerint Cseh Tamás is járt útra tévedt a ’70-es évek elején Beremé- nyi Géza szövegeinek megzenésítésével. Legyinthetünk vagy lelkendezhetünk: szubkultúra! Vajon kit érdekel ma, 1984- ben Dinnyés Jóska?! Meglátjuk, meghalljuk. Első nagylemeze, amelyen — mások mellett — Kátai Zoltán énekmondó és a kitűnő Mákvirág együttes működik közre, a jövő év februárjától lesz kapható a lemezboltokban. A plasztikba öntött „életműtöredéken” Dinnyés Jóska saját, immár „klasz- szikusnak” számító dalait, s a j,legkedvesebbek” — Radnóti, Juhász Ferenc, Gál Sándor, Weöres Sándor, Rat- kó József, Hell István — megzenésített költeményeit énekli. Vágner A butikok ontják a rájuk való, speciális szerkót; és egyre újabb robotok (özönlik lel a diszkókat, a táncos összejöveteleket. Terjed a break, egyre jobban. Valamelyik este, pihenésképp leültem a tévé elé, hogy láthassam a jó előre beharangozott disz- kó-táncversenyt. Még levegőt sem vehettem, „partin” kívül megjelent az első figura, aki bemutatta a tekerdkikezedlábad, hullámozz, peregj-forogj mozdulatokat. „Jó, jó” — mondtam magamban, eny- nyi még belefér. Tetszik nem tetszik: a tánc, a közösségi szórakozás eme változata megszületett, terjed, itt van. S hogy milyen gyorsan?! Néhány nappal később egy jászberényi középiskolás diákklubban: break- show a teremben — a hátul állók semmit nem láthattak a produkcióból, s azok se, akik háttal álltak. Sajnos, a break ismét egy olyan jelenség, amely nem kedvez a kollektív táncnak, a közösségi szórakozásnak, más kérdés, hogy a pillanat szülte break tehetségeket úgy állják körül a klubban, a diszkóban, mint a pusztamonostori benzinkútra tévedt marslakót a falubéliek. Különben a jelenségnek semmiféle káros hatása nincs, pusztán a sznobság mutatkozik meg imitt, amott. Szepesi Andrea Sárkány Sándor (Varga K. gimn.) El a városból!
