Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-22 / 274. szám
1984. NOVEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Országos vetélkedő, önbiztonságunkért Egy másfél éve meghirdetett, az egész országra kiterjedő vetélkedő döntőjét rendezték meg a napokban a SZOT Dózsa György úti székházában. Az egyre fejlődő motorizáció —, amely nélkül már sem dolgozni, sem hétköznapi életünket élni nem tudnánk — mind több és több figyelmet kíván az embertől, nehogy áldozatul essünk a magunk alkotta, minket szolgáló gépeknek. Napjainkra hovatovább veszélyes üzemmé lett a háztartás is, mivel olyan, nagy teljesítményű munkagépeket — fa- és műanyagmegmunkálók, hegesztőapparátok — használunk ntiahaza, amelyek csak alapos érintésvédelmi ismeretek birtokában üzemeltethetők biztonságosan. Az utóbbi évtizedben feltűnt egy új „közellenség” is: /az emberre veszélyes mezőgazdasági kemikáliákkal való munka nagy szakértelmet igényel, csak a munkavédelmi előírások szigorú betartásával védhetjük meg magunkat ezektől a mérgező vegyületektől. Országos viszonylatban — igen lassan — csökken ugyan a munkahelyi balesetek száma, mégsem nélkülözhetjük elsősegély- nyújtó ismereteink folyamatos ébrentartását és bővítését, hiszen erre nemcsak magunknak, munkatársaiknak bármikor szüksége lehet. Ezek a gondolatok vezették a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, az Állami Biztosítót, az Országos Munkavédelmi Felügyeletet és az Országos Közlekedésbiztonsági Tanácsot, amikor több mint egy évvel ezelőtt vetélkedősorozatot hirdetett az ország szocialista brigádjainak. A városi és városkörnyéki, megyei elődöntők után — a tizenkilenc megye egy-egy és a főváros három csapata találkozott a döntőben, adott számot közlekedési, biztonságtechnikai. elsősegélynyúj- tási és munkavédelmi ismereteiből, az elméletben elsajátítottak heiyes gyakorlati alkalmazásáról. A megyénket képviselő, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság dolgozóiból — Kovács István, Kovács Lászlóné, Lupsán Sándor, Hajnal Mihály és Kenyeres Béla — alakult csapat az V. helyet érte el az országos vetélkedőn Guberálók ~Kérem, én csak a papírra sza Kenyérből tavasszal dobnak ki a legtöbbet Meg kell vizsgálnunk mit szed össze az ember A november közepi szitáló ésőt harapós, hidegfogú szél kíséri. Haragosan ci- bálja a kabátunkat, miközben a szolnoki szeméttelep tágas térségein lépegetünk. Motoszkál bennünk a kétség; találunk-e odakinn guberálókat, avagy potyára kutyagolunk párszáz. felesleges métert a furcsán rugózó talajon. Kísérőnk Jánosi Zoltán bányamester, (mintha a gondolatainkban olivasna, megjegyzi: — Iparkodjunk bátran, nem kell félni! Ugye milyen ruganyos a talaj? A húszcentis föld alatt háromTnégy méter vastagságú a szemét. Ha betelik ez a szint, megint rakunk rá pár méter hulladékot, és ezt is beborítjuk ismét talajjal. Attól se tartsanak, hogy nem találnak senkit! Lehet jégeső, hófúvás!, itt télen-nyáron fióly- ton-folyvást akad valaki. Tényleg, hátul, a kiserdő körül néhány bekecses, piros fejkendős asszony sietős mozdulatokkal 'kapkodja össze az autóról lehulló szemét közül a kenyérdarabokat. Szűkszavú válaszaikból úgy tűnik, nem szívesen fedik fel a kilétüket. Távolabb, afféle magányos farkasként, negyvenöt év körüli férfi hajlong. Ha fényképezünk hátat fordít, egyébként névtelenül készségesen diskurál velünk. — Leszázalékoltak, és ezt csinálom már vagy nyolc éve. Otthon hizlalással foglalkozom, és csak úgy, mellékesen fél nap alatt összeszedek két-három zsák kenyeret is. — Hogyhogy mellékesen? — Mert kérem én karton- papír-gyűjtésre szakosodtam. Három négy mázsa összegyűlik naponta belőle, és ez ötszáz forintot jelent. Hazaviszem, és átadom a MÉH- nek. — Taligán, kerékpáron? — Ügy töredelmes lenne; lovas kocsin. Hajításnyira tőle bekecses, szakállas férfi guberál, aki a nevét is készséggel közreadja. — Nagy Istvánnak hívnak, és évtizedek óta idejárok a telepre. Én vegyes holmikat 4dútatok; altumjíjniúrnőt, színes fémeket, vasat, rongyot és papírt! — Talált-e az utóbbiak közt könyvritkaságot? — Hogy őszinte legyek, a kultúra ezen a helyen nem érdekel. Nem olvasni, gyűjteni jövök ki. — Érdekesség? — Sok van. Megfigyeltem, kenyérből tavasszal dobnak ki a legtöbbet, akkor napi több tízmázsányit is kiszállítanak. Mostanában annál kevesebbet látok idekinn. Azután a minap egy vadonatúj pulóvert leltem, korábban pedig egy arany karikagyűrűt' bogarásztam ki, és a bizományi ezerhatszáz forintot adott érte. Közben Berta István irányító éppen egy kukás autónak int: hová, merre öntse a rakományt. Hullik a temérdek szemét: köztük papír- és rongyhalom, egy láb nélküli kaucsuk baba. rozsdás, lyukas edények, sörösüvegek, törött mankó, krumplShéj, csillogó vasgolyók, injekcióstűk, fadarabok. A halom mellett egy barázdált arcú idősebb férfi, Ocskó István nyugdíjas vaskampóval turkál a hulladékban. — öt éve járok ki, és két dolgot gyűjtök. Kenyeret a malacoknak a faféleket a tűzre. Igaz, tavaly egy bizonyítványt is találtunk. Ahogy belenéztünk, láttuk, hogy a benne lévő osztályzatok miatt szerencsétlen irat nem is érdemel különb helyet. A telepre naponta száz- húsz-száznegyven kocsi szemét érkezik a megyeszékhelyről, és ezt a mennyiséget átlagosan tíz-tizenöt ember piszkálgatja. Akad közöttük postás, nyugdíjas, meg jónéhány olyan illető, aki nem bírja a kötött munkaidőt. Baj az idén csak egyszer adódott az egyik erős fiúval, aki egy nézeteltérést bicskával akart elsimítani. Az ügy gyorsan lezárult, kijött a rendőrség, és az illetőt a számára legfájdalmasabb büntetéssel sújtotta: egy héten belül el kellett helyezkednie. Egyébként udvariasan, kedvesen fogadtak bennünket, és arra kértek látogassunk ki újév táján, mert akkor lesz itt igazi . „nagyüzem”. Megköszöntük a szíves meghívást, bár valószínű nem élünk vele. Már el- igérkeztünk máshová. D. Szabó Miklós Gmk és KISZ-munka Beosztással jut idő a mozgalmi életre Városi, községi KlSZ-veze- tők szájából hangzik gyakorta a panasz; a szaporodó kisvállalkozások — lekötve a fiatalok jelentős szabadidejét — elvonják a KISZ- tagokat a mozgalmi munkától, úgyhogy helyenként a gazdasági élet hátráltatja a mozgalmi munkát. Vajon igaz-e a megállapítás, vagy csak kibúvó, magyarázkodás? — ezt vizsgáltuk elsőként Szolnokon, a kétezer dolgozót foglalkoztató MÁV Járműjavítóban. A kétezer munkás mintegy negyede harminc év alatti fiatal, közülük háromszázötvenen tagjai az ifjúsági szövetségnek. Mielőtt azonban a kérdésre választ keresnénk, nézzük, mi a véleményük maguknak a fiataloknak a kisvállalkozásokról. Markó .Zoltán huszonnégy éves. A Diesel-forgóvázjavító részleg lakatosa. — A mi gazdasági munka- közösségünk tizenegy tagú és — úgy látszik ez kivétel — egyedül és vagyok fiatal, a többiek idősebbek, található közöttük ötvenes korosztályú is. Hétköznapokon fél négytől fél nyolcig maradunk benn, és általában szombatonként is dolgozunk. — Akkor jóformán csak alvásra jut idő emellett! — Valóban nagyon be kell osztani az időt, de azért jut másra is. Én például szak- középiskolát végzek esti tagozaton és a családdal is pzívesen vagyok, különösen amióta megszületett a kislányom. Sőt, az eredeti kérdésre visszatérve amióta gmk-zok, azóta is ott tudtam lenni az ifjúsági rendezvényeken. Végeredményben tehát én hasznosnak értékelem ezt a jövedelemkiegészítési formát. Mondhatom, a havi fizetésem megduplázódott július óta. Benedek András, a Hok- sári János KlSZ-alapszerFöldvári Nagy Ferenc, a KISZ megyei bizottsága ifjúmunkás és mezőgazdasági fiatalok tanácsának elnöke is a járműjavító dolgozója és szintén gmk-zik. — Igen. Azt nagyon sokan kérdezik, hogy lehet keresni gmk-ban, és nem is tagadjuk, hogy jól. Közel, kétszeresére ugrik a korábbi jövedelmünk. De az már jóval kevesebbeket érdekel, hogy mennyit kell mindezért Az üzem főbejáratánál vadonatúj táblák hirdetik hány és milyen vállalati gazdasági munkaközösség dolgozik a Járműjavítóban. Igaz, a táblák száma itt tizenegy, azonban „odabenn” már közel húsz gmk működik, de még ennél is több a számuk, ha a mostanában alakultakat is ide számítjuk. Mándoki Imre, a Járműjavító KISZ-bizottságának titkára szerint a gmk-tagok negyven százaléka fiatal. Aktuális hót a kérdés; milyen hatása van a KISZ-munkára annak, hogy a fiatalok szabadidejük javarészét is a termelésben töltiik? vezet titkára szintén gmk- tag.-r- Az év elejétől ösztönözte a MÁV a kisvállalkozások alakítását. A Járműjavítóban kilencven-száz dolgozó hiányzik és elsősorban azokon a munkahelyeken alakultak gazdasági munka- közösségek, ahol leginkább szükség van a munkáskézre. A mi munkaközösségünk gép- és lakatosipari munkákra kötött szerződést, a motorkocsik sebességváltóját és a balesetes dízel mozdonyok alvázát javítjuk. Az üzemben fő műszakban senki nem végez ilyen munkát. Ezt azért fontos hozzátenni, mert a „gmk-műszakban” senki nem folytathatja a műszakban megkezdett munkát. A megalakuláskor havonta nyolcvan munkaórára szerződtünk. Minden egyes munkára vállalkozási szerződést kötünk az üzemvezetéssel.— Hogy jön ki a havi nyolcvan óra? András zsebnaptárért nyúl. — Június elejétől számítva eltelt huszonhárom hétvége, hát annak több mint a felét benn töltöttük. Hétköznap meg este tizenkilenc ötvenig benn maradunk. Szóval sötétben jövünk, sötétben megyünk. dolgozni. A család bizony nagyon megérzi. Ügy érzem azonban, a KISZ-munkában nem történt visszaesés. A mi giazdasági munkaközösségünk tizennégy tagú, az átlagéletkor harminc-harmincöt év között mozog, öten KISZ-tagok, heten pedig párttagok is. Eleve úgy igyekeztünk összeszedni a társaságot, hogy ne kelljen később senkit „kiutálni”. Ez a gmk-rendszer egy olyan szűrő a munkások között, ami a gazdasági éleiben bizony hiányzik. Saját magunk mondtunk igent, kivel érdemes együtt dolgoznunk. Amikor valamilyen mozgalmi rendezvény következik, természetes, hogy azon a napon nem géemkázunk. Ebből még soha nem volt vita közöttünk. — Valóban így van? — fordulok Mándoki Imréhez. — Érezhető, kézzelfogható visszaesés nem látszik a mozgalmi munkában. Változatlan rendszerességgel halad a szervezeti élet, a taggyűléseket, a politikai képzéseket ugyanúgy (megtartják az alapszervezetek mint a gmk térhódítása előtt. Ügy vélem, hogy azt a programot, amit év elején elterveztünk — akkor még kisvállalkozások nélkül — végre is tudjuk hajtani. Hogy jövőre mi lesz, azt még nem tudni. Mindenesetre biztos, hogy az új mozgalmi év tervezésekor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a fiatalok szívesen vállalják a pluszmunkát. Meg kellett ragadnunk a lehetőséget — Hogy örömmel géem- kázik-e az ember? — gon- dolkozik hangosan Benedek András. — Inkább azt mondom, meg kellett ragadnunk a lehetőséget magunk és családunk érdekében. Tehát, egyrészt valóban jól járunk, másrészt azonban a családtól vonjuk meg azt az időt, amit a munkában töltünk. De én is azt támaszthatom alá, hogy a mozgalmi munkát azóta sem hanyagoltuk. Miért? Én több mint egy évtizede olyan munkásközösségbe csöppentem itt a Járműjavítóban, amely szinte magától értetődően továbblendíti az embert. Egybecseng tehát a nyilatkozók véleménye; a járműjavítóban nem érezhető, hogy visszaesett volna a mozgalmi munka. Benedek András a hagyományokat említette. Nos, az idén és az elmúlt évben Kiváló KISZ- szervezet zászlót érdemelt ki a Járműjavító fiatalsága, a korábbi években pedig már öt alkalommal nyerték el a KISZ KB vörös vándorzászlaját, az ifjúsági szövetség kollektíváknak adható legrangosabb kitüntetését. A kép tehát e helyen megnyugtató. Bizonyítékául annak, hogy így is lehet. Egri Sándor A jövedelmünk megduplázódott Rendszeres a szervezeti élet Műemlék — új köntösben. Szombathelyen felújították az 1781-ben épült püspöki palota homlokzatát. A helyreállított épület a város egyik dísze lett
