Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

1984. OKTOBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ünnepi hangverseny Vigopera Szegedről Tanmedencék szárazon Október 1-én, a zenei vi­lágnapon egy emberként mozdul a zenészek és a ze­nét kedvelők tábora. Intéz­mények házi ünnepségeinek sokaságáról, községi, városi ünnepségekről kaptunk hírt. Szolnokon, a városi tanács dísztermében a zsúfolt ház előtt fellépő helybeli együt­tesek színvonalas, a szó va­lóságos és átvitt értelmében forró hangulató kortcertjét is ünnepi fény ragyogta be. A fellépő kórusok mind­egyike adózott a 85 éves Bárdos Lajos művészetének. A szolnoki Bartók Béla ka­marakórus Vájná Katalin vezényletével. Bárdos, Mon­teverdi, Vaszy és Hajdú mű­veit vitte sikerre szép han­gú előadásban, értő tolmá­csolásban. Magyar szerzők műveiből válogatott a Ko­dály Zoltán ének-zenei ta­gozatú Általános Iskola Ro- honczy Andrea vezette gyer­mekkara. Farkas Gyöngyö- ri György szvitje népdalhoz illő természetességgel, Ko­dály Angyalok és pásztorok című műve belső mozgal­massággal szólalt meg előa­dásukban. Üdeségük, csen­gő énekük nagy tapsra kész­tette a közönséget. A hangszeres muzsika je­les képviselői, a Szolnoki fúvósötös, Corelli szvittjé­ben és Haydn B-dúr diver- timen tójában a karakterek és a hangszínek változatossá­gával, megkapó zeneiségű tolmácsolással vívták ki a közönség elismerését. A Ti- tjza-parti ének-zenei tago­zatú Gimnázium Kodály kó­rusának karnagya, Bartáné Góhér Edit Kodály iV. olasz madrigáljával „alapozott”, majd nyitottak a ma zenéje felé, megteremtve ezzel a koncerten a klasszikus mu­zsika jóleső ellenpólusát is. (Pertis—Pilinszky: őszi váz­lat). Az improvizáció lehető­ségével, a mű újraalkotásában nagyobb szabadságot, de ez­zel együtt nagyobb felelős­séget is kívánó avantgárd muzsika, a zenei biztonság­ból táplálkozó oldottsággal megfogalmazva vált élmény- nyé előadásukban. A derű perceit kínálta — s jólesően tapasztaltuk, hogy hozta is — a közönségnek/ Siegfried Ochs humoros népdalfeldolgozása négyke­zesre, Nádor László és La- bátih Valéria előadásában. A Magyar Televízió drá­mai főosztálya már évek­kel ezelőtt célul tűzte ki, hogy folyamatosan megfil­mesíti a magyar irodalom klasszikusainak műveit. E terv megvalósítói közé tar­tozik Zsurzs Éva rendezőnő is, aki a közelmúltban fe­jezte be Mikszáth Kálmán Különös házasság című al­kotásából készült négyrészes filmsorozatának utómunká­latait. Emlékezetes, hogy a rendezőnő korábban nagy si­kert aratott Mikszáth A fe­kete város című regényéből készített filmsorozatával. Mindez igazolja, hogy jól is­meri az író világát, és gon­dolatainak nagyszerű tolmá- csolója, újrafogalmazója. Filmtörténeti érdekesség, hogy a Különös házasságot már egyszer megfilmesítette egy ugyancsak híres rendező: Keleti Márton. Ebből adódik a kérdés, vajon mi tette szükségessé, hogy napjaink­ban ismét film készüljön ebből a regényből? Zsurzs Éva elmondta, hogy az említett film az ötvenes években készült, az akkori politikai felfogáshoz igazo­dott. Ezért minden állásfog­lalás direktebb, kontúrosabb. A most elkészült filmben t'lz a szellemes stílusjáték paródiába hajlóan tűzi toll­hegyre a nagy zeneszerző­egyéniségek stílusjegyeit egyetlen népdal variációin. Nagyszabású műsorral zárta a koncertet a Szolno­ki Kodály Kórus. A mély gondolatiságot hordozó Ko­dály-művek (Liszt Ferenci­hez, Szép könyörgés), sú­lyát jól ellenpontozta Bár­dosnak a hangszerűség je­gyében fogant virtuóz Régi táncdala, valamint a nép­költészeti lírát és huncut- kás hangvételt zseniálisan megörökítő népdalszvitje (Magos a rutafa, nőikarra.). Színgazdag hangzással. és a részükről soha el nem maradó érzelmi töltéssel énekeltek Buday Péter és Rigó Éva karnagyok vezény­letével. Händel Hallelujájá- nak impozáns fényei kísér­ték a koncertről, haza, vagy az operába igyekvőket. Stílszerűen a zenei világ­napra érkezett meg a tavasz folyamán elmaradt Eladott menyasszony (Smetana) víg­opera, a szegediek kiváló produkciója. Smetana ha­lálának 100. évfordulója al­kalmából került műsorra a szerző legnépszerűbb víg­operája. A mű 1866-os prá­gai ősbemutatója mérföldé kő a cseh nemzeti opera tör­ténetében. Ez az ártatlan­nak tűnő zenés vígjáték, mely nélkülöz ugyan min­den heroizmust, a maga ko­rában forradalmi tartalmat hordozott, azzal az újszerű ténnyel, hogy egyszerű em­berekről. szól, a nép fiairól, akik megérdemelnék, hogy több fény, több derű, több szabadság jusson ki nekik. Smetana zenéjének moz­galmasságát, sajátos cseh népzenei ízeit Oberfrank Géza karmester avatott kéz­zel szikráztatta fel, s ame­lyet premisl Koci cseh ren­dező a képi megfogalmazás, a szereplők mozgatásának dinamizmusával erősített meg. ízelítőt kaptunk a cseh folklórból és igazán élveze­tes volt a cirkuszi jelenet. Énekes-színészi teljesítmény terén az igazán jó együttes munkán túl kiemelkedő hanggal, illetve karakterala­kítással Gregor József (Ke- cal), Vámossy Éva (Masen- ka) és Bárdi Sándor (Ven­cel, a dadogós) ajándékoztak meg bennünket. L. ÍV. igyekezett árnyaltan bemu­tatni a nagy szerelmi tragé­diát, és azt a társadalmi, emberi környezetet, amely mindezt előidézte. A négyré­szes film lehetővé teszi- a kor elmélyült, sokoldalú áb­rázolását. Mikszáth ebben a regényében a századfordulón újból megerősödő főpapság hatalma és kíméletlen ural­ma ellen lázad. Zsurzs Éva csodálatos me­sének emlegeti a realisztikus és romantikus elemekkel át­szőtt regényt. Érdekesség, hogy valóban volt Mikszáth idejében egy ilyen egyházi per — mondja a rendezőnő. De sokáig zárolták a per­anyagot, mivel szereplői, il­letve azok leszármazottai még éltek. Ez a per adta az ötletet az írónak a regény megírásához. Ennyi tehát a történet valóságalapja és nem több, hiszen Mikszáth fantáziavilága teremtette meg hősei alakját, jellemét. Maga Mikszáth erről még életében így vallott: „...egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem csak úgy, hogy megtörténhetett volna...” Művészi muzsika gyerekeknek Több új, fiataloknak szó­ló zenetörténeti sorozat in­dul az év hátralévő részé­ben a rádióban. Az „Üj zene szolgálatában” című. 11 hé­ten át hallható sorozatban Paul Sacher svájci karmester, a XX. századi zene kiemelke­dő alakja mondja el életé­nek főbb eseményeit: talál­kozásait századunk nagy zeneszerzőivel, akiket új művek írására ihletett. Sa­cher mecénási és karmeste­ri munkásságával a modern zene fontos alkotóműhelyét teremtette meg: az ő felké­résére született egyebek kö­zött Bartók három nagy re­mekműve — köztük a Di­vertimento —, de Stravins­ky, Hindemith, Honegger és Benjamin Britten is kompo­nált Sacher „rendelésére”. Messzibb múltba tekint vissza a másik, ugyancsak decemberben kezdődő zenei műsor. A Johann Sebastian Bach című sorozat a nagy zeneszerző születésének 300. évfordulója alkalmából hangzik majd el, s a legfi- atalabbakkal a barokk mes­ter muzsikáját. A magyar zene múltjából egy-egy fejezetet Bónis Fe­renc zenetörténész nyolc-, részes műsora illusztrál a kezdetektől Bartók ifjúkorá­ig. Bartók és Kodály korá­nak nevezetes tömegzenei mozgalmáról pedig — „öt­ven éves az éneklő ifjúság” címmel — Raics István előadásában sugárzott hat­részes sorozatot a rádió. A népzenéről a gyerme­keknek szóló hagyományőr­ző sorozat, a Nefelejcs fel­vételei olyan helyszíneken készültek, ahol él még a népzene, s azt mutatják meg, miiként veszik át a gyerekek a dalt szüleiktől, nagyszülelktől. Ismét szerveznek gyer­mekzenei fejtörőműsorokat majd a rádióban: közülük a Diótörő karácsonykor, a Há­rom a tánc farsang idején hangzik majd el. A Jászberényben élő Vu- ics István lassú víz, partot mos természetű ember. Sze­rényen, csendesen, de igen határozottan halad művészi elképzelései útján. Ritkán vállal kiállítást is, csak olyankor hajlandó festmé/- nyeit közszemlére tenni, ha úgy érzi, újat és többet tud mondani mint az előző tár­latán. Vuics nem a „jászföld” szülötte, neve is mutatja, déli. ember, két „hazát” vál­lal: a Baja környéki Duna- ágak vidékét és a Jászságot. A kettős kötődés festészeté­ben is jól mutatkozik, élén- kítően - hat. Az év jórészét Jászberényben tölti, az itt­hon lévők biztonságával festi a jásztanyákat, a zeg­zugos Zagyva-parti utcákat, nyaranta pedig hazajár a Sugovicára, annak környé­kére. Tájképfestészetét a víz megjelenítése uralja, s szerencsére a folyó jelenlé­tét mindkét hazájában meg­találja. A jászsági képei ele­venebbek, színesebbek, kü­lönösen akkor, amikor eső utáni témát választ. És ezt Szerte a világon évről év­re gyermekek ezrei fullad­nak valamilyen úton módon a vízbe. Sajnos, ehhez a szomorú statisztikához, el­rettentőén magas számokhoz a mi hazánk, sőt a szűkebb környezetünk is hozzájárul. Háromévestől kezdve Csak az utóbbi hét évben Szolnok megyében három há­roméves, egy négyéves, két ötéves, ezután hatéves, hét­éves, kilencéves, tízéves, ti­zenkét éves és öt (!) tizen­négy éves kisfiú és kislány halt meg a vízben. Az okok között a virtus éppúgy sze­repet játszott, mint a kíván­csiság, az elővigyázatlanság, illetve, az ijedtség, mely ak­kor érte őket, amikor átcsa­pott a fejük fölött egy hul­lám. Nagyon veszélyesnek bizonyulnak az öntözőcsator­nák, a kisebb-nagyobb kubik- gödrök, de a tavakban, sőt a strandokon is találtunk szo­morú példákat a boncolási jegyzőkönyveket lapozva, önkéntelenül is felmerül egy kérdés: vajon meg lehetett volna-e előzni a baleseteket? Több figyelemmel, törődéssel, féltéssel talán igen. Mind­ezek ellenére ezek a szomo­rú jászkíséri, mezőtúri, kun­szentmártoni, tiszabői, stb. családi tragédiák valamiben döbbenetes hasonlóságot mu­tattak: az áldozatok egyike sem tudott úszni. Pedig évek óta hirdetjük az úszás egészségmegőrző, pedagógiai, életvédelmi je­lentőségét, hiszen a hallat­lanul nagy mozgásigénnyel megáldott apróságoknak ez a legjobb sport. Elvégre a se­gítségével könnyen elsajátít­hatók a koordinált mozgás­formák. ráadásul az úszás a helyes légzési technika talán leghatásosabb - kialakítója. Nem véletlen, hogy az ókori görögök már évszázadokkal, évezredekkel korábban így vélekedtek egyes emberek­ről: barbár, buta, mert sem úszni, sem olvasni nem tud. nagy kedvvel, szeretetifelj' teszi. Megint csak a víz mo­tívumra kell utalnunk: a levegőt, a tanyát, az erdőt a mindent tisztító esők után festi. Nem is akárhogyan! Vuics mestere a tükrözéfe­Igaz, időközben nálunk is történt egy és más. Végre felismertük az úszásoktatás test- és személyiségformáló szerepét, és nem kevés köz­ponti. helybeli összefogással, támogatással a mi megyénk­ben is felépült a nyolcvanas évek elejére a tervezett hét tanuszoda Jászberényben, Túrkevén, Martfűn, Kőtel­ken, Kenderesen, Fegyverne- ken és Jászkíséren. Mindez szép és dicséretes vállalko­zás de a felsorolásnak akad egy alapos szépséghibája: az úszásoktatás tárgyi feltételei a leírtak ellenére alig-alig javultak. A hét közül mind­össze kettőben végeztek az úszómesterek, illetve a peda­gógusok oktatást július utol­só, augusztus első napjaiban, amikor a megyei Köjál egészségnevelési, továbbá a gyermek- és ifjúságvédelmi osztálya a megyei tanács testnevelési és sporthivatalá­val közösen felmérést vég­zett a tanuszodák helyzeté­ről, használatáról. Pedig az iskolákban kötelezően előírt úszásoktatást — a tapaszta­latok szerint — a szülők nagy megelégedéssel fogad­ták mindenfelé a megyében. Jászberény és Martfű Ha sorbavesszük a tan­medencék listáját, a műkö­dőkkel kell kezdeni, ami tartás nélkül csak a jász­berényiről. illetve a martfűi­ről lehet mindezt elmondani. Jászberényben a hűtőgép- gyári tanmedencét tavaly kezdték téliesíteni, és az idén készültek el a munkálatok­kal. Ily módon a létesítmény nemcsak az időjárás viszon­tagságai ellen nyújt jobb védelmet, hanem a külső hő­mérséklettől függetlenül versenyek rendezésére is al­kalmas. A martfűi tanme­dence is alig több mint két­éves, és az idei nyáron is jelentős forgalmat bonyolí­tott le. Az apróságok közül tizenóttagú csoportokban több mint kétszázan szerez­tek elfogadható „vízijártas­ságot”. nek, olykor egyenesen két látványt fest: amit a földön lát, s amit a vízben. Sugovicai képei súlyosab­bak, portréin érződnek a messzi évtizedek gondjai, egy-egy zártabb közösség vi­szonylagos elmaradottsága is kísért. A karcagi Déryné művelő­dési házban — sajnos nem a nagyteremben — igazán mutatós, értékes tárlattal jelentkezett Vuics István. Nem foghatjuk fel a látot­takat gyűjteményes kiállí­tásnak, de a válogatás jól érzékelteti Vuics festészeté­nek alakulását, és azt a ket­tősséget is, amelyről már szóltunk. A Karcagon kiállított ké­pek látványa is arról győzi meg a látogatót, hogy Vuics művészete mind karakte­risztikusabbá válik és helye elvitathatatlan az alföldi festészetben. f— )ti — A többi helyen már ko­rántsem ennyire rózsás a helyzet. A kenderesi tan­uszodában például kezdetben mind a vízellátás, mind a szennyvízelvezetés megoldat­lan volt. Azóta a hiányossá­gokat pótolták, de az oktatás augusztusig nem kezdődött el, hiszen a víz melegítése Nap dolga, ha elvégzi. Fegy- verneken is hasonló a hely­zet. azzal a különbséggel, hogy tavaly és tavalyelőtt ott már volt úszásoktatás. Az idén viszont augusztusig csak a napközis táborozok látogatták a létesítményt. Jászkíséren a vízvisszafor­gató homokszűrője mondta fel a szolgálatot, így a mű­szaki hiba akadályozza a medence rendeltetésszerű használatát. Túrkevén a szo­ciális létesítmények hiánya hátráltatja az oktatást, míg Kőtelken — noha májusban már a televízió képernyőjén is láthattuk a vízzel, a gye­rekekkel teli medencét — azóta annyit módosult a helyzet, ha a tanmedencébe bármilyen csapadék került, az rendszerint esővíz formá­jában merészkedett bele. Le­hangoló látvány ennyi üre­sen tátongó tanmedence. Ezek a létesítmények mil­liókba kerültek, nem beszél­ve a helybeli lakosok, szoci­alista brigádok, kollektívák társadalmi munkájáról. Ügy tűnik, mindez felesleges ve­rejtékezés, költekezés volt, mert „haszon” nem sok szár­mázik belőle. Amiért építették Hacsak nem történik radi­kális változás, elvégre még a hét, működő tanmedence sem biztosítana ideális úszás- lehetőségeket a megyében. Ezért a ma már meglévőket vétek esővízgyűjtőnek hasz­nálni. Drága pénzért azért építet­ték, hogy a gyerekek megta­nulhassanak úszni. D. Szabó Miklós Félezer kisdiák új otthona iskoia­avatás Szarvason Tizenkét tantermes isko­lát avatott fel tegnap Szarvason Köpeczi Béla mű­velődési miniszter. A 3. szá­mú általános iskola új épü­letét a város felszabadulá­sának 40. évfordulóján vette birtokba a több mint fél­ezer diák, s a negyven ne­velő. Az új iskola 45 millió forintba került, ebből tíz­milliót a város lakói, válla­latai az „Egy nap az iskolá­ért” mozgalom keretében adtak az építésre. Korábban kilenc helyen, többnyire szükségtantermekben folyt a tanítás ebben a taninté­zetben, amely a tanyai gye­rekek körzeti iskolája. Az iskolaavatási ünnepélyen a művelődési miniszter ki­tüntetéseket adott át az épí­tőknek és a nevelőtestület­nek. Könyvtárosok tanácskozása A Magyar Könyvtárosok Egyesülete levéltári szekció­ja és társadalomtudományi szekciója, valamint a könyv- és könyvtártörténeti bizottsá­ga együttes ülést tartloktóber 10-én az Országos Széchenyi Könyvtár dísztermében. Az ülésen a levéltári anyagoknak a társadalom­tudományi kutatásokban játszott szerepéről, a könyv- és könyvtártörténeti kutatá­sokban használt levéltári forrásokról tartanak előa­dást. Tévéfilmen is Különös házasság Az elkészült műről beszél a rendező ^ f"6StŐJG ______Vuics István kiállítása Karcagon E ső után .Falusi asszonyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents