Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
1984. OKTÓBER 7. SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 Már az idei repcéből készült étolajat palackozzák a győri növényolajgyárban Új berendezések és módszerek a takarékosság jegyében (Folytatás az 1. oldalról.) tápanyag, úgynevezett szu- perkomposzt készíthető. Az országban több mint húsz nagyüzemben alkalmazzák az új trágyakezelési és komposztálási technológiát. A zöldség, gyümölcs és szőlőtermő területeken, dísznövény kertészetekben a műtrágyafelhasználást jelentősen csökkentő komposzt széles körű elterjesztésére a Füzesgyarmati Szálas, és Tömegtakarmánytermelési és Juhtenyésztési Rendszerrel, valamint a Kaposvári, Juhtenyésztési Koordinációs Irodával kötött hasznosítási szerződést a karcagi kutatóintézet. A pályázatot készítők számításai szerint a hazai juhállomány mintegy 40 százalékánál, adott a lehetősége a mélyalmos trágyakezelésnek, és a megközelítőleg egymilliós juhlétt- számot figyelembe véve csaknem félmillió tonna szuperkomposzttal javítható a talaj tápanyag ellátásának gazdaságossága. Az ésszerű anyagtakarékosság megvalósítása címmel meghirdetett pályázaton elért második helyezés a karcagi intézet kutató-kollektívájának legújabb, országos sikere. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, az Ipari, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumon kívül tucatnyi országos szerv szakmai elismerését kiváltó pályázat készítői új eljárást dolgoztak ki a hazánkban található ezernél több szaktelepről kikerülő ötven—hatvan millió köbméternyi hígtrágya, és a kisebb települések, ipari üzemek évi 500—600 millió köbméter szennyvizének mezőgazdasági hasznosítására. Ennek lényege, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi szempontból fertőzött, de ugyanakkor nagymennyiségű energiát — növényi tápanyagokat — is tartalmazó melléktermékeket úgy juttatják ki a talajba, a legaktívabb gyökérzónába, hogy az sem a táblák felületével, sem a növénykultúrák föld feletti részével nem érintkezik. A speciális beruházást nem igénylő technológia üzemelési költsége, kézi munkaerő igénye minimális. Az altalajöntözéssel kijuttatott hígtrágya és szennyvíz javítja la termőterület tápanyagellátását és vízgazdálkodását. Nemcsak az utóbbiak révén megtakarítható műtrágya értéke, hanem a környezetkímélő technológiával elkerülhető szennyvízb’irság megtakarított Összege is javíthatja a Karcagon kidolgozott új eljárást alkalmazó nagyüzemek jövedelmezőségét. T. F. A busa csak roston jó Hal(l)atlan bőség a piacon Szeletelve kedvezményekkel — R támogatott konzerv Hogy mennyire ősi mesterség a halászat, bizonyítják azok a helységnevek, amelyek hazánkban még ma is fellelhetők és bizonyítják azok a közmondások is, amelyek nap« szóhasználatainkban szerepelnek. A települések nevei közül csak néhányat; Csanak (merítőszerszámot jelent), Halasmező, Halcsont-puszta, Halásztelek, Ke&zegfalva. A legismertebb közmondások: fejétől bűzlik a hal; él, mint hal a vízben; kivetette a hálóját — leginkább a szép leány a fiúra —; horogra került — általában a lányéra, és az egyik legtöbbet használt; a zavarosban halászik. Már István király is adományozott halas vizeket alattvalóinak. Akkoriban igazi népélelmezési cikknek számított a hal. A legendás halbőség valóság lehetett, hiszen az utazók is följegyezték, hogy a Tiszában több volt a hal mint a víz. A régi folyóknak, ártereknek, mocsaraknak már a török időkben is nagy jelentőségük volt, miivel akkor sem vándoroltak el őseink, hanem a nádasokban, mocsarakban bujkáltak, s hallal táplálkoztak. Herman Ottó szerint a tatárjárás dején az mentette meg a nagyarokat a teljes pusztu- ástól, hogy a mocsarakban, ládasokban élve, ismerték a vizi világ titkait, s átvészelték a nehezebb időket. — Sajnos, ma már alig ran jelentősége a halászatiak, hiszen az összes hús- ermélésen belül a statisztikai jelentésekben általában nincs is megemlítve a halfogyasztás — mondja Tárnái István, a szolnoki Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet elnöke. — Mi az oka ennek? — A folyamszabályozások és a huszadik század civilizációs betegségei — köztük a vízszennyezés — következtében a folyók halállománya lecsökkent. — Mit tehettek a folyamat megfordítása érdekében a halászati szövetkezetek? — A ’60-as évektől kezdve növelték halastavi termelésüket. Állami támogatással új halastavak épültek, így a természetes vizek halállományának csökkenése ellenére a haltermelés növekedett és a mesterséges hal- Bzaporítás nagyüzemi formáit is megtalálták. — De az egy személyre jutó halfogyasztás nálunk nem éri el a három kilogrammot, szemben más európai országokkal, ahol 7—8 kilogramm. — Sokáig a megtermelt hal jelentős része exportra ment. A termelés növelése érdekében meghonosítottuk vizeinkben a növényevő halakat, az amurt, a fehér és pettyes busát. Ezeket egy kilogramm fölött Irakba exportáltuk dollárért. így nem kellett propagálni, hiszen korlátlanul szállíthattunk. Aztán kitört az iraki—iráni háború, s a magyar import halat luxuslistára tették, és csökkentették a vásárlást. Közben a termelés nálunk tovább növekedett. — Haza; piacokon nem lehet eladni a növényevő halakat? — Nagyon nehéz, hiszen nincs megfelelő propagandája, valamint az étrendünkben sem szerepelnek ezek a fajták. Több apróság is közrejátszik ebben. Mi pontyevő nemzet vagyunk. A növényevő halból nem lehet jó halászlét főzni, mivel a húsa a pontyénál keserűbb. Roston, vagy más módon sütve adja ki igazi ízét. De receptkönyvekben sem szerep>ei elkészítési módjuk. — Konzvernek feldolgozva talán kelendőbb lenne... — Bikaion és Gyomaend- rődön épültek halfeldolgozó üzemek, de nincsenek kihasználva. Például Gyoma- endrődön az év egyik felében csak baromfit dolgoznák fel, mert nem tudják eladni a halas termékeiket. — Tehát a termelési és feldolgozási háttér adott. Mit lehetne tenni, hogy a fogyasztás is növekedjen? — Mi tavaly óta felszeleteljük a halat és boltjainkban állandóan kaphatók busaszeletek. Ugyanakkor nagyobb üzemekben, gyárakban halvásárlási akciókat szervezünk, s reklámáron 25 forintért adjuk kilóját. Bízom benne, h,ogy valamilyen megoldás születik, hiszen a népgazdaságnak sem érdeke, hogy a hal mint ősrégi táplálék — mindig a vízben maradjon. Az exportléhetőségek csökkenése és a hazai fogyasztás alacsony szintje miatt nem sok remény van a megoldásra. Talán a konzervipar segíthetne, de ők sincsenek „kibékülve” a hazai hallal, mivel importból származó tisztított konyhakész tengeri halat vásárolnak. Méghozzá állami támogatással, így jóval alacsonyabb áron jut a halhoz, mint amennyiért azt a hazai termelők biztosítani tudnák. Nagy Tibor Ifjúmunkás nap Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.) ház, otthon várja a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat. Egészséges ivóvizet kapott a falvak zöme, az iskoláink pedig több mint 900 tanteremmel gyarapodtak. Noha, évente mintegy 3 ezer lakás készül el, az is igaz, az árak kedvezőtlen alakulása következtében a fiatalok lakáshoz jutása romlott. Tájékoztatóját egy kéréssel fejezte be: — Tudom, a fiatalokról azt mondják, hogy minden létezőt kritizálnak. Ez nem baj, és kérem önöket, tartsák meg továbbra is ezt, a korosztályukra jellemző tulajdonságukat. Ami azonban csak akkor lesz értékes, ha a bírálaton kívül az elmúlt 40 év szocialista fejlődéséből, a gyarapodásainkról sem feledkeznek meg. Hiszen a jobbító szándék úgy teljes, ha a kritikai szellem produktív alkotó munkával társul, amelyben az önök elkötelezett részvételére is számítunk —hangsúlyozta Simon József. Ezután az ifjúmunkás nap folytatásában a meghívott Szolnok megyei vezetők válaszoltak a fiatalok által korábban, írásban feltett kérdésekre. Simon József. a vállalatok gazdasági önállóságáról szólt válaszában; a munkahelyi légkörrel kapcsolatban piedig utalt az értékrend változásaira, a morális normák és a mindennapok bizonyos mértékű disszonanciájának okaira. Több résztvevő érdeklődött — és a megyei pártbizottság titkára válaszolt — Szolnok megye részvételéről a KGST körforgásában. A megye élelmiszerprogramja, ipara szervesen kapcsolódik a szocialista gazdasági közösség tevékenységéhez — elemezte a válaszadó. Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke több, a fiatalok lakáshelyzetével kapcsolatos kérdést kapott. Válaszában arról szólt, hogy — az adott, meglehetősen feszült gazdasági körülmények között — csak jól átgondolt programok, akciók segíthetnek a helyzeten. A megyében számos jó és követésre méltó kezdeményezés van kibontakozóban: ifjúsági garzonházépítés Szolnokon, a vállalatok differenciált, egyéni körülményekhez igazodó támogatása, az életkor figyelembe vétele a tanácsi bérlakások felosztásánál — és így tovább. Árvái István, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkára szólt a szak- szervezeti mozgalom és az ifjúsági mozgalom közös te- vékenységérőlf külön kitért az érdekvédelem és érdek- képviselet problémakörére. A teljesség igénye nélkül említette a munkahelyi demokrácia „működésének” néhány neuralgikus pontját is. Sándor László, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságának titkára — a kérdéseket „szintetizáló” — válaszában ismertette a Hazafias Népfront politikai, közjogi, alkotmányjogi funkcióit, s szólt a Hazafias Népfrontban dolgozó párt- és KISZ-tagok szerepéről, felelősségéről. További együttgondolkodásra serkentő kérdésre válaszolt Hegyi Istvánná. A kérdés lényege: a statisztikai adatok szerint meglehetősen alacsony Szolnok megyében a KISZ-tag ifjúmunkások száma. Mindennek egyrészt magyarázata lehet az, hogy az ifjúmunkás réteg korántsem homogén, hogy az eljárók, ingázók száma meglehetősen magas, és az ismert gazdasági körülmények miatt mind több fiatal idejét köti le a munkaidőn túl végzett gazdasági tevékenység. A cselekvésre késztető kollektív gondolkodás folytatódott: a résztvevők' közül többen a mikrofon előtt is megfogalmazták gondolataikat a szocialista munka- verseny-mozgalomról, a pályakezdés nehézségeiről (és a könnyebbé tétel lehetőségeiről), a szakmunkásképzés, a párttaggá nevelés tapasztalatairól, a falun élő fiatalok gondjairól. Az utóbbi problémakörrel kapcsolatban érdemes idézni az egyik felszólaló szavait, amelyek szerint egy-egy település jól megszervezett gazdasági élete egyszersmind népesség- megtartó erővel is bír. Az eszmecsere — amelynek folytatása a mindennapokban kell, hogy következzék — Hegyi Istvánná zárszavával ért véget; a megyei KISZ-bizottság első titkára a megkezdett munka folytatásához kívánt jó hangulatot, és erőt a résztvevőknek. Az ifjúmunkás nap záró aktusaként avatták fel a politikai képzési központ területén azt a játszóparkot, amelynek szép játékait a megyében élő ifjúmunkások készítették el — egy hónap alatt Az eszmecserét mindvégig élénk figyelem, érdeklődés kísérte Építők kommunista műszakja Űj termést hántolnak Aratják a rizst A Nagykunságban, hazánk legnagyobb rizstermő táján megkezdődött a vízigabonák betakarítása. A táblák lecsapolása után elsők között a Nagykunsági Állami Gazdaság speciális kombájnjai láttak munkához, a négy nagy teljesítményű Claas Dominátor félezer hektárnál nagyobb területen dolgozik, szombat estig már 150 hektárról aratták le, csépelték el az értékes vízigabonát. Megindultak a féllánctalpas betakarító gépek a Mezőtúri Állami Gazdaság határában is. A hét végén ma is ügyeletet tart a több mint hatezer hektár rizsvetés termésének átvételére a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat korszerű, karcagi hántoló malma. A Nagykunsági Állami Gazdaságtól negyven vagon rizs érkezett elsőként az új termésből. Tegnap befutott a Mezőtúri Állami Gazdaság rizzsel megrakott gépkocsi- karavánja is. Az ezúttal későbben érő korai rizella fajtát aratják, csépelik. Péntektől a karcagi malom gépei már új rizst hántolnak. Az idei második kommunista műszákjúkat tartották tegnap a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A fizikai munkások, műszakiak, irodai alkalmazottak, 2000-nél többen, elsősorban a kiemelt beruházások, rékonstrükciók kivitelezését gyorsították. Szolnokon teljes műszak volt a nagy papírgyári beruházáséin, a november 2- án átadásra kerülő létesítmény befejező munkáit végezték. Kétszáznál többen serénykedtek — köztük a vállalati központ vezetői, dolgozói — a Centrum-sarok, új, modem épületének szakipari munkáin. Az épülő Széchenyi lakótelepen a most elkészült lakóépületet szépítették, a gyermekvárosban útépítést, tereprendezést, környezetcsinosítást végeztek. Martfűn, az első magyar szövetkezeti sörgyár építkezésén volt hétköznapi műszak, Budapesten pedig, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rekonstrukciós munkáin vettek részt. A műszak keresetének felét a vállalati lakásfejlesztési alapra, a másik részét pedig a Széchenyi lakótelepen épülő új 16 tantermes középiskola építésére, illetve az újonnan alakult vállalati sportegyesület támogatására ajánlották fel. Nem maradtak gazdátlanok tegnap a Szolnok megyei Tanács Tervező-Beruházó Vállalatánál sem a munkaasztalok, a dolgozók 78 százaléka vállalkozott arra, hogy ezt a szabadnapját munkával tötse. Többek között a Széchenyi lakótelepi orvosi rendelő, a ti- szakürti iskola, a mezőtúri Eper úti 15 lakás tervein, a Damjanich uszoda bővítésének tanulmánytervén folytatták a pénteken félbehagyott munkát. Harmincán nem is itthon, hanem egy szlovákiai testvérvállalatnál teljesítik a kommunista műszakot, egy ottani építkezés feladataiban segítenek. S akik most távol maradtak szüret vagy egyéb elfoglaltság miatt, más alkalommal pótolják még az idén ezt a kiesést. A szombati műszakért járó munkabérüket a vállalat dolgozói — a szocialista brigádok döntése alapján — átutalják a városi tanácsnak, Szolnok szépítésére.
