Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. OKTÓBER 2. Dokumentum ’84 Országos amatőrfilm-szemle Szolnokon __! Új szerzők, színvonalas alkotások A z utóbbi években az Állami Gorkij Könyvtárban jelentős nemzetiségi dokumentációs munka is folyik. Ennek bázisa az az értékes kartotékrendszer több száz cédulával, amely a Magyar Tudományos Akadémiával kötött megállapodás keretében 1981-ben került hozzánk. Erre támaszkodva szerkesztjük és adjuk ki a Nemzetiségek Magyarországon 1945-től 1975-ig című, öt kötetre tervezett bibliográfiai sorozatot, amelyből a németekről és a románokról szóló kötet éppen a nemzetiségi szövetségek kongresszusai idején jelent meg. Az AGK Híradó pedig a nemzetiségi báziskönyvtárak könyvtárügyi és metodikai orgánuma, elméleti, módszertani cikkeket közöl, a könyvtárak életének legfontosabb híreit adja közre. A Zeneműkiadó újdonságai Partitúrák, zenetörténeti kötetek A hét végén hatodik alkalommal rendezték meg Szolnokon a Dokumentum ’84 elnevezésű amatőrfilm-szem- lét. A szemlén azok az utóbbi három esztendőben készült alkotások vehettek részt, amelyek napjaink valóságát mutatják be a film- dokumentum, publicisztika és szociográfia műfajában. A szemlén negyvennégy filmet nézett végig a szakmai zsűri és a közönség. Ahogy azit Bán Róbert, filmrendező, a zsűri , elnöke elmondotta, a látottak egyértelműen bizonyítoták, hogy a korábban Munkásportrék elnevezéssel megrendezett szolnoki szemlét érdemes volt tágabb tematikai, műfaji határok közé sorolni. A szemle így sokkal gazdagabb, színesebb képet adott a hazai amatőrfilmes mozgalomról. Nyilvánvalóvá vált, hogy az alkotók érdeklődéssel fordulnak napjaink problémái felé, érzékenyen reagálnak a különböző társadalmi jelenségekre. Sajnos, a versenyprogramban szereplő alkotások között mindezek ellenére sem volt olyan film, amely a „beleszólás” igényével közelített volna témájához, tárta volna fel a „nagyító alá vett” társadalmi jelenséget. A bemutatott filmek színvonala jó volt, nem láthattunk viszont olyan kiemelkedő alkotásokat, amelyek újabb irányt szabhattak volna a dokumentumfilmezésnek. örvendetes, hogy a szemlén sok új arccal találkozhattunk, ez azt bizonyítja, hogy az amatőnfilmes mozgalomnak van „utánpótlása”, lűtjabb, [fiatalabb generáció kezdte meg a munkát', s mutatkozott be Szolnokon. A szakmai konzultációkon útmutatót, segítséget kaphattak a továbblépéshez, hisz természetesen munkáikon a kezdeti bizonytalanság még megfigyelhető. Itt jegyezzük meg, hogy a fesztiválon való részvételhez is segtíséget kaptak az alkotók. A rendezők a korábban beküldött témajavaslatok alapján jó- néhány alkotás megszületését anyagilag is támogatták. Az eredményhirdetésre, a díjkiosztó ünnepségre vasárnap délelőtt került sor a Tisza filmszínházban. Az első díjat dr. Kürthy Csaba: Bakróczi-Kőszegi című filmje nyerte. A második díjjal Stier Sándor Kimentem a hegyekbe és Szabó Gábor — Élő János Vízimolnár című alkotását jutalmazták. A harmadik díjat dr. Kutas Ferenc Hazamegyek vendégségbe, Berényi Katona József: Szentes T—IX. és Igriczi Zsi gmond—Péter László Volt egyszer egy .vadvízország című munkája kapta meg. A zsűri jutalmát Kiss Ferenc, Przetpuska 690028, B. Nagy Sándor—Pogány János: Még élnek a fák, Kovács Ákos—Tóth Tamás: Tö- vit töröm, valamint Rónyai Balázs —Zérczi Imre—Zérczi István Géplánc című filmje nyerte el. Szolnok testvér- városa, Tallinn amatőrfil- meseinek különdíját Szabó Gyula Parádsasvár ’83, a Csáky—Ozoray szerzőpáros Feledés előtt, valamint Igriczi Zsi gmon d és Péter László: Száz liba egy sorban című munkájának ítélték oda. Az év utolsó három hónapjában megjelenő új zenei tárgyú kiadványokról tájékoztatták az újságírókat tegnap a Zeneművészek Klubjában. A Zeneműkiadó Vállalat évente több mint 1000 kottát jelentet meg, ennek 25 százaléka újdonság, ami más kiadókhoz képest magas arány. A mai magyar zeneszerzők műveiből csaknem 100-at adnak ki évente. Az idei újdonságok egyike az Operaházban 1985 elején bemutatandó Bozay Attila-mű: a Csongor és Tünde partitúrája lesz. A már kapható, illetve hamarosan a boltokba kerülő zenetörténeti köteteket szerzőik vagy szerkesztőik mutatták be a sajtó képviselőinek. Elsőként azokról a kiadványokról számoltak be, amelyeket a Zeneműkiadó az Operaház centenáriumára jelentetett meg. A Budapesti Operaház 100 éve című reprezentatív kiadvány alkotói a magyar operajátszás, a balettkultúra, a rendezőművészet és szcenikai munkakör kibontakozását és fejlődését tárják az olvasók elé. Bán Róbert filmrendező, a zsűri elnöke átadja az első díjat Dr. Kürthy Csabának Idegenforgalmi filmek Díjazott magyar produkciók A XIV. Karlovy Vary-i Tourfilm fesztivál nemzett-; közi zsűrije két magyar filmstúdió idegenforgalmi filmjét jutalmazta. Az ITV filmstúdió Budapesti Tavaszi Fesztivál című filmje nyerte a kategória fődíját. A csehszlovák Merkúr Reklámszövetség különdíját a MAFILM Propaganda Stúdió kapta a Flamenco Szállodáról készült filmjéért. Közép-Ázsiá pusztáin címmel a kazah népművészetet bemutató kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlaton az ázsiai nép életmódjának, és művészetének legjellegzetesebb darabját: a lakóhelyűi szolgáló eredeti jurtát, valamint az abban található teljes felszerelést — használati tárgyakat és díszítő elemeket — láthatja a közönség Zeneoktatástól a szabás-varrásig Megújuló közművelődés Kenderesen A kenderesi művelődési ház betöltetlen népművelői állásáért nem állnak sorba a szakemberek. Miért is állnának? A havi 2800 forintos fizetés és az albérleti szoba nem túlságosan kecsegtető ajánlat... Persze sokáig igazgatója sem volt az intézménynek, Sípos Sándort is jószerivel a véletlen vetette Kenderesre két évvel ezelőtt. Az akkor még Túrkevén dolgozó népművelőnek gyakran, vitt az útja a községen át, s bizonyára „szakmai ártalom”, hogy figyelmét soha sem kerülte el a művelődési ház és a körülötte honoló „csend”. Elképzelte; milyen jó munkát lehetne végezni ebben a házban, ha az valami csoda folytán „áttelepülne” Túrkevére... Nos, ez a csoda nem következett be, maradt az egyszerűbb megoldás: Sipos Sándor „települt át” Kenderesre. — Nem jöttem óriási tervekkel — mondja. — Mindenekelőtt az volt a célom, hogy a művelődési ház képes legyen a község kulturális alapellátását biztosítani. Szerettem volna elérni, hogy a lakosság „visszaszokjon” az intézménybe, szívesen járjon a rendezvényekre. Emlékszem, legelőször egy magyarnóta estet rendeztünk, de még így is alig egyharmada telt meg az ötszáz személyes nézőtérnek. Az első „telt ház” a falugyűlésen volt, ahol nekem is alkalmam volt arra, hogy elmondjam elképzeléseimet a lakosságnak. Ma már nagyobb az érdeklődés. A tavaszi és őszi hónapokban 3-3 előadásból álló bérletes sorozatot indítunk, amelyben színházi, zenés és más szórakoztató műsorok szerepelnek. Idén már 120 bérletet adtunk ki. Gyermekműsorokat úgyszintén rendezünk, hasonló módon a felnőtt programokhoz. Ezek a rendezvények már nem „ráfizetésesek”. Nyü- ván része van ehben a jó propagandának, az igényes műsorválasztásnak s annak is, hogy még soha 6em fordult elő, hogy „becsaptuk” volna a közönséget. Műsor még nem maradt el. Úgy vélem ugyanis, hogy kulturális szokásokat meggyökereztetni, csak megbízható, rendszeres, folyamatos munkával lehet. Az elmúlt esztendőkben így „vert gyökeret” a községben az általános iskolások zeneoktatása is. — A kisújszállási zeneiskolával „szövetkezve” zeneoktatói munkaközösséget alakítottunk Kenderesen. így lehetővé vált, hogy a gyerekek az állami oktatásnak megfelelő tanmenet, órarend szerint folytassák zenei tanulmányaikat és év végén érvényes bizonyítványt is kapjanak erről. A művelődési ház „zeneiskolájában” jelenleg zongorázni és furulyázni tanulhatnak a kisdiákok. Ezt a kezdeményezést a munkahelyek is támogatták. A termelőszövetkezet szocialista brigádjainak és a MÉM kenderesi repülőgépes szolgálatának köszönhetjük, hogy új zongorát tudtunk vásárolni, ezek a kollektívák „adták össze” ugyanis a hangszer árát. Talán ez is bizonyítja a munkahelyekkel alakuló egyre jobb kapcsolatokat. * — A termelőszövetkezet és az áfész anyagilag is támogatja a művelődési házat. A tsz-től 30, az áfésztől 10 ezer forintot kapunk évről évre. Természetesen az együttműködés nem csupán ennyiből áll. A munkahelyek többnyire a művelődési házban tartják rendezvényeiket s olykor-olykor mi is ellátogatunk hozzájuk. A termelő- szövetkezetben megszerveztük a szocialista brigádvezetők fórumát, amelynek előadásai elsősorban kulturális tevékenységükhöz nyújtottak segítséget. A művelődési házban egyébként évente megközelítőleg száz ismeretterjesztő programot tartunk. Az előadások a legkülönbözőbb témákban hangzanak él, de számos kiállítás, országijáró kirándulás és egyéb rendezvény is szolgálja az ismeretek bővítését. Mint ahogy új ismereteket szerezhetnek az érdeklődők az intézmény tanfolyamain is; a szabás-varrás, a gép- járművezetői és a társastánctanfolyamon. — Mára a szakköri tevékenység is megerősödött. Jelenleg nyolc kiscsoport dolgozik rendszeresen a művelődési házban, a bábszakkörtől a rejtvényfejtők klubjáig, sőt még tánczenekar is alakult. A szakkörök tagjai többnyire gyerekek, vezetőik pedig pedagógusok. Törekszünk az iskolával való együttműködésre, hiszen kölcsönösen segíthetjük egymás munkáját. A mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákjai is rendszeres látogatóink közé tartoznak. S újabban azok is, akik az itt lévő cukrászdába térnek be, vagy fényképet akarnak csináltatni, netán a kisújszállási Kunszöv bedolgozói is a művelődési házban'veszik át az Új munkadarabokat. Mindez egyfajta lakossági szolgáltatásként is felfogható és persze az sem mellékes, hogy „pénzt hoz a házhoz”. — t. e. — Akupunktúra Kelet-Ázsiában A nyáron magyar orvoscsoport — szakmai turistaútként — végigjárta a keleti gyógyítás legfontosabb állomáshelyeit. A belgyógyászokból, sebészből, nőgyógyászból! bőrgyógyászbóíl reumatológusból, körzeti orvosokból, állatorvosokból álló csapat a Szovjetunióban, Mongóliában és Kínában tanulmányozta az akupunktúra, a moxibuszció, a gyógynövényterápia, 'a gyógymasz- százs hagyományos módszereit. Az utazásról, a gyógyítás egyedülálló formáiról, eredményeiről kétrészes műsorban számoltak be az orvosok. A hallatlanul izgalmas riport egyik ámulatból a másikba ejtette a hallgatót. Mintha Bibliában olvasott csodatevéseket ismételtek volna meg. Hallottunk olyan betegekről, akik például agyvérzés következtében megbénultak, de az akupunktúrakezelés következtében néhány hét múlva már a botot is elhajították, mások visszanyerték beszédképességüket; Egy másik beteget lumbágó- val kezeltek, s néhány nap múlva már akár földig is tudott hajolni, folytathatta munkáját. Nem egyedi esetekről van természetesen szó, az említett országokban számtalan intézményekben foglalkoznak a betegek ilyenfajta rehabilitációjával. Az akupunktúrás kezelést Indiában találták fel, jóval az időszámításunk előtt. A felfedezés óriási; testünkön több mint hatszáz olyan pont van, amelyen speciális tűszúrással megszüntethető a fájdálomérzés, gyógyíthatók egyes betegségek. A fülön, s a végtagokon százhúsz pont képviseli egész testünket. Az elszigeteltség, a távolság, s talán egy kicsit az európai mentalitás is az oka, annak, hogy csak az utóbbi évtizedekben bontakozott ki érdeklődés a keleti gyógyászat iránt. Ám még ma sem ritka az olyan álláspont, amely kuruzslásnak tekinti a nem mindennapi eredményeket produkáló gyógymódot. Az akupunktúrával, a moxibuszcióval olyan bajokat, betegségeket is lehet gyógyítani, amelyeket Európában legfeljebb csak diagnosztizálni tudnak. A rövidlátás, a színtévesztés, az agyvérzés utáni bénulások gyógyítása Kelet-Ázsiában eredményes, sikeres. A gyomorsüllyedést pedig sehol a világon nem tudják gyógyítani csak a már említett módszerek segítségével. Jellemző, hogy az orvosok a keleti ősi gyógyászati módszereket a modern orvostudomány eredményeivel, tapasztalataival ötvözve alkalmazzák. így sokféle betegség gyógyítása 90—98 százalékos eredményt is hozhat. A kétrészes beszámo’ó — amelyet hétfőn és kedden este fél tízkor sugárzott a rádió, — Eke Károly, az egészségügy fáradhatatlan rip litere, aki szintén a csoport tagja veit. munkáját dicsén. A már tőle megszokott közérthető stílusban közvetítte ezúttal is a tudomány eredményeit, a sajátos gyógymód módszereit. Nem véletlen, hiszen Eke Károly orvos, s riporteri munkássága során eddig is tapsztalhattuk, hogy kitűnő tolmács az orvostudo. mány és a laikus rádióhallgatók között. Műsorai az egészséges életmódra neve - lést, az egészségügyi ismeretterjesztést szolgálják. Ám legutóbbi műsora a keleti gyógyászatról több is volt ennél. Gyógyszermániás világunkat az egyszerűbb, természetes gyógymódok alkalmazására intette, s a műsor mindvégig ezt sugallta, hogy a hazai orvostudománynak, gyakorló orvosoknak bizony van tennivalójuk a lépéshátrány felszámolásában, a gyógyászati eszközök, módszerek skálájának szélesítésében. — tg —
