Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP - 1984. OKTÓBER 30. Megkoszorúzták Kazinczy sírját „Édes anyanyelvűnk verseny vv Világítás az iskolákban Nem mindegy, hói helyezik el a fénycsöiámpát Vasárnap Sátoraljaújhe­lyen ünnepélyes eredmény- hirdetéssel véget ért a kö­zépiskolás diákok országos „Édes anyanyelvűnk” verse­nye. A százhuszonnégy gim­náziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző intézeti diák pénteken dolgozatot írt, vasárnap pedig nyilvános szóbeli vetélkedőn adott szá­mot a magyar nyelv, a ma­gyar nyelvtan ismeretéről, bizonyítva: képesek jól, he­lyesen alkalmazni anyanyel­vűnket. A középiskolai tanulók 1984. évi országos „Édes anyanyelvűnk” verseny győz­tesei: Csóka Tünde sátoral­jaújhelyi, Fábián Csaba komlói, Fodor Andrea mis­kolci, Itzés Gábor győri, Ka­posvári Béla miskolci, Laka­tos Attila győri, Márkus Gábor tatai, Nagy László debreceni, Réti Andrea bu­dapesti, Sidó Katalin moson­magyaróvári, Tardos Judit ózdi, Tóth Molnár Edit oros­Mészáros Mártával közöl terjedelmes interjút a The New York Times vasárnapi kulturális melléklete, abból az alkalomból, hogy a ma­gyar rendezőnő „Napló gyer­mekeimnek” című filmje si­kerrel szerepelt a New York-i filmfesztiválon si e héten a nagyközönség szá­mára is műsorra tűzik a Lincoln Plaza filmszínház­ban. A fényképekkel is illuszt­rált interjú szerzője, Annet­Budapestről készült, több mint kétórás műsort láthat­tak szombaton este a jugo­szláv televíziónézők. Az új­vidéki tv által készített mű­sor egy sorozatnak a része volt, amelyben a Tanjug hír- ügynökség tudósítói mutat­ják be állomáshelyüket. A magyar főváros, műemlékeit, modern épületeit a budapes­tiek kulturális, szórakozási A mai körülmények nem túlzottan kedveznek az em­beri jóság minden akadá­lyon győzelmesen túljutó ábrázolásának. (Balázs An­na annyi szomorú hangula­tú novella után most még­is valami ilyesmire vállal­kozik ebben a regényben. Ö maga így vall erről: „Olyan érzés hajtott a munkában elő­re, hogy ebben a nehéz kor­szakban, amikor a háborús fenyegetés megrontja álma­inkat, igenis kell lennie hit­nek a jövőben, az emberekben, abban a békében, ami nél­kül nincs fejlődés, nincsen többé emberi élet. Ha el­pusztulna az emberiség, ve­lünk halnának a természet csodálatos művészetének fái, virágai, mindaz, ami szép, és boldogító. Ez a könyv szellemében tiltakozás az emberi gonoszság ellen, an­nak felmutatása, hogy íme, a kicsi magból is kinő az élet — és elpusztíthatatlan”. E szép szándékú vallomás keltette fel érdeklődésem a könyv iránt. Kíváncsi vol­tam, hogyan sikerült az író­nőnek megbirkóznia ezzel a maga vállalta, meglehetősen házi, Tóth Teodóra szentesi, Varga Katalin mosonma­gyaróvári és Virág Éva sop­roni középiskolai tanulók. Megyénkből négy diák ju­tott be a nemes versengés célegyenesébe, jól megállták helyüket az országos me­zőnyben is. A verseny kü- löndíját a középiskolások közül Babos Katalin, a szol­noki Verseghy Ferenc Gim­názium tanulóija nyerte el. Varga Katalin, a martfűi 641-es számú Cipőipari Szak­munkásképző Intézet tanuló­ja Kazinczy-díjat kapott a zsűritől. Ugyancsak a szak­munkástanulók versenyén szerepelt Gál Katalin, a me­zőtúri Kereskedelmi Szak­munkásképző Intézet diákja, ő könyvjutalomban részesült. A diákok, a kísérő tanárok, a szülők és a vendégek va­sárnap reggel Széphalomban megkoszorúzták Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító és. nyelvtanító sírját. te Insdorf maga isi részlete­sen ír a legújabb magyar filmekről, megemlítve, hogy az utóbbi időben számos filmalkotás foglalkozott az ötvenes évek első félének történetével. Mint Mészáros Márta az amerikai újságíró­nőnek elmondta, folytatni kívánja a most bemutatásra kerülő filmben megkezdett történetet. Ugyanakkor szó van arról, hogy amerikai filmesekkel készít koproduk- ciós alkotást. és sportolási lehetőségeit, hétköznapi életét felvillan­tó felvételeket a stúdióból Milos Csorovics, a Tanjug jelenlegi és Milorad Szte- vancsev, a hírügynökség ko­rábbi tudósítója kommentál­ta. Egy Szentendrén készí­tett riport a város délszláv vonatkozásait és egy szerb- horvát nyelvű iskolát muta­sok buktatóval is járó fel­adattal. Balázs Anna regényének tárgyát és cselekményét tel­jes egészében az a mon­danivaló határozza meg, hogy a tiszta lélek, az egye­nes jellem, a jóra törekvő ember a közösségből való kirekesztettség állapotából hogyan jut el minden vissza­húzó erő ellenére a közös­ség szolgálatáig. Ezt az utat Simon Illéssel, a regény hő­sével járatja végig a máso­dik világháború végnapjai­tól, 10 éves korától, meglett emberré válásáig. Rögtön hozzá kell tennem, a törté­nelem, a kor csupán jelzés­szerűen, egy-egy külső vo­nás felvillantásával van je­len a regényben. Simon Illés szüleit házuk­kal együtt egy falujukra zu­hant bomba pusztítja el, szeretett bátyját egy homá­lyos .bűncselekmény sodor­ja idegenbe. Ez utóbbiból lered egyetlen átkos örök­sége, a „Tolvaj” ragadvány­név. Gyerekfejjel magára maradva, a falu megvetésé­nek ártatlanul kitéve dol­gozik a betevő falatért, míg A felmérések tapasztalatai szerint az általános iskolák 70 százalékában — mintegy két és fél ezer régi taninté­zetben — indokolt lenne a tantermek világításának kor­szerűsítése. Az Épületgépé­szeti és Villamossági Tervező Vállalat a közelmúltban ösz- ázegezte az iskolavilágítás modernizálásában, javításá • ban elért hazai és külföldi eredményeket, hogy az így összegezhető javaslataival út­mutatást adhasson a tanter­mek világítását felújító ta­nácsoknak. A külföldi és a hazai vizsgálatok ugyanis ta­núsítják: a világítás hozzá­értő korszerűsítése jelentősen javítja a tanulók és a taná­rok közérzetét, szellemi tel­jesítményét, az emlékező- és a koncentráló képességet, a gondolkodás logikáját. A régi iskolákban többnyi­re opálgömbös lámpákkal vi­lágítanak, ezek fénye azon­ban gyengébb a szükségesnél, ráadásul gyakran kápráztat­nak és zavaró árnyékokat vetnek. A tanteremvilágítás korszerűsítésére javasolt mű­szaki követelményrendszer sarkalatos pontja, hogy az opálgömböket felváltó fény­végül jóindulatú tanítója s a munkáját megbecsülő tsz- elnök révén középiskolába kerül. Jeles érettségije után a tsz kertészetébe tér vissza. Hiába dolgozik azonban ere­jét megfeszítve, megmarad a falubeliek előtt Tolvaj Si­monnak. Hogy csúfmevé- től megszabaduljon, olyan helyet keres, ahol új életet kezdhet, s ahol munkájával mások javára lehet. így jut el a hegyek közé, Aprófalvá- ra, ahol már csupán néhány magára maradt életkedvét vesztett, idős ember él. A vi­lággal szinte csak a telepü­lésen hetente egyszer meg­jelenő kapzsi fűszeres köti össze őket. Simon Illés segítőkészsé­gével fokozatosan megnyeri az öregek bizalmát. Egykori támogatójának, Jónás Mi­hály tsz-elnöknek a segítsé­gével, volt brigádtársai és a traktorgyári 'munkások tá­mogatásával használhatóvá tesz egy ócska teherautót meg egy traktort. Termővé varázsolja az elgazosodott, gazdátlan földeket, munka­kedvet ébreszt az addig záf­Korszerüsítési javaslatok latát a padsorok hosszanti tengelye fölé szereljék. Így valamennyi pad egyenletes erősségű fényt kap, s nem alakulnak ki gyengébben megvilágított zónák, mint a keresztirányban elhelyezett fénycsőlámpák esetén. Fon­tos az is, .hogy a táblák visz- szatükröződés nélküli megvi­lágításáról gondoskodjanak, és lényeges: a fénycsőlám­pák közül csak a lemezla­mellás típusokat használják. Ezek ugyanis nem vakítanak, mert a fénycsövek nem ke­rülhetnek a tanulók szemé nek látószögébe. A korábbi világításkorszerűsítéseknél gyakran előfordult, hogy csupán az izzólámpákat vál­tották fel fénycsövekkel, az egyfázisú vezetékhálózatot azonban nem alakították át háromfázisúvá, így. p fény­csövek bántóan vibráltak. Az elektromos hálózat felújítá­sát egyébként a korszerű ok­tatáshoz szükséges, árammal működő szemléltetőeszközök mind szélesebb körű haszná­lata is indolokná. A számítások szerint a megfelelő tanteremvilágítás­hoz 350 luxnyi, káprázatmen- tes fényre van szükség. így több mint kétszer annyi között, sok háború okozta lelki sebet hordozó, idős em­berekben. Áldozatvállalását önzetlenségét látva melléje állnak még azok is, akik egykor gúnyolták vagy ép­pen kivetették maguk kö­zül. Bár két útonálló kétszer is el akarja tenni láb alól, sikerül nemcsak a gálád me­rényletet túlélnie, hanem — szinte észrevétlen — együtt munkálkodó, együtt gon­dolkodó termelő közösséggé formálnia AprófalvíVt. Még intézeti fiatalokat is telepít az elhagyott házakba, a se­gítőkész traktorgyáriak pe­dig üdülőt is épftenek a szép környezetű, jó levegőjű tele­pülésen, ahová még a vil­lanyt is hajlandók bevezet­ni a dolgos öregek kedvéért. Közben hősünk nemcsak ba­rátokra, hanem hűséges társ­ra is talál egy szomszéd faluból való leányzó szemé­lyében. Nekik is jut egy el­hagyott, de két kezük mun­kájával felújított ház. Az egykori Tolvaj Simon Illés által felvirágoztatott terme­lő közösség pedig felvesz.i a Szeretet Tsz nevet, s hivata- Dosan js elnökké választ jjá hősünket. íme, így változtatta a segítőkészség, a mások iránt érzett szeretet a mindenki­től elhagyott Aprófalvát a boldogság szigetévé. Hősürfk ezt így igazolja a regény vé­gén: „Mert szeretet nélkül fényt kaphatnak a tanter­mek, mint az elavult izzólám. pás megoldással, s a villany- számla is kevesebb lesz, mert az energiatakarékos fénycső­lámpákkal felére csökken az áramfogyasztás. A világításkorszerűsítés ja­vasolt műszaki megoldásait a gyakorlatban is kipróbálták a Tolna megyei Dunakömlő- dön, Tolnán és Dunaföldvá- ron, három régi, építészeti szempontból különböző — emeletes és földszintes bolt­íves és lapos födémű, hosz- szabb és rövidebb tantermű — iskolában. A tapasztalatok kedvezőek, azt igazolták, hogy az egymástól sok tekin­tetben eltérő régi iskolaépü­letekben ds gazdaságos lehet a tan,teremvilágítás rekonst­rukciója. Az ellenőrző vizsgálatok során szerzett tapasztalatok felhasználásával kidolgozzák az iskolavilágítási rekonst­rukciók műszaki és gazdasági követelményrendszerének végleges formáját. Ezt a jö­vő év elején, tervezési útmu­tatóként megjelenítik, hogy a szakszerű fejlesztésihez segít­séglet nyújtsanak valamennyi érdekelt beruházónak, ter­vezőnek és kivitelezőnek. semmi sejn ment volna, ez az igazság”. Milyen jó is volna, ha ez valóban ilyen egyszerű len­ne, mint ebben a regényben. A tiszteletre méltó írói szán­dék, a nemes mondandó ugyanis éppen ezáltal veszít meggyőző erejéből, hősünk igazi konfliktusok nélkül jut el céljáig. Az akadozó motí­vumok is roppant gyengék akár az oktalan gúnyoló-1 dókra, akár a minden indok nélkül Illésre támadó lat­rokra, akár pedig egyetlen fia háborús elvesztése miatt emberkerülővé vált öreg Ju­hász ellenállására gondo­lunk. Ebben a regényben az egyetlen embert és közössé­get formáló erő az Illésből sugárzó jóság és szeretet., Egyetlen ember tiszta em­bersége, jobbat akarása azonban még akkor is nehe­zen válthatná meg a vilá­got, ha azon mindenki fo­gékony lenne a jóságra, a szeretetre, nem pedig rút gazdasági-társadalmi erők mozgatnák annak rugóit. Hogy leegyszerűsítései, se­matikus megoldásai ellené­re mégis olvasásra ajánlom Balázs Anna regényét, an­nak az az oka, hogy magam is hiszek az irodalom jellem­formáló erejében. (Balázs Anna: Élni és sze­retni, Bp. Kossuth K. 1984.). Szurmay Ernő A rádió | huBámhosszán I Bezárt a játszótér A Szombat délelőtt című műsorban néhány hete el­hangzott egy igen érdekes riport, amely azóta is foglal­koztatja a rádióhallgatókat. Egy Amerikából — húszéves távoliét után — hazatelepült idősebb hölgy „bezáratta” a keszthelyi, Gagarinról elne­vezett játszóteret. Mégpedig azért, mert zavarja a gye­rekzsivaj ... A Niagara fül­siketítő moraja szerinte lágy muzsika a játszótéri lármá­hoz képest. Azóta csönd van a környéken, a gyerekek má­sutt játszanak, ott ahonnan egyelőre még nem érkezett „feljelentés” ellenük. A nem mindennapi esetről sokan levélben küldték el véleményüket a Magyar Rá­dió címére. Ám remélhető­leg így is eljutottak a hozzá­szólások az illetékesekhez, Keszthely tanácsi vezetőihez. A Szombat délelőtt legutób­bi adásában részleteket ol­vasott fel belőlük a műsor­vezető. Egy szocialista bri­gád például azért méltatlan­kodott, mert semmibe vették keszthelyi társaik társadal­mi munkáját, ök maguk is szívesén részt vesznek ját­szóterek kialakításában, gyermekintézmények kar­bantartásában, bővítésében. S mi lesz akkor, ha az ő vá­rosukba is hazatelepül egy „öreg hölgy”, s megismétlő­dik a nem mindennapi eset? Egy másik — névtelen — levélíró egyetértett a keszt­helyi döntéssel, ő is idős, beteges, s bizony jólesik a pihenés, a csend. Illetve jól­esne, ha hagynák. Majd hosszasan ecsetelte mennyire haszontalanok, neveletlenek a mai gyerekek. Neki is válaszolt egy 62 esztendős nagymama, aki nagy-nagy szeretettel írt a fiatalokról, a kicsikről. Ér­dekes módon őt inkább meg­nyugtatja a gondtalanul ját­szó gyereksereg zsivaja. Három vélemény az idézett levelekből a „szavazatok” arányának megfelelően. A műsor házigazdái ezek után nem iS akartak igazságot ten­ni a keszthelyi játszótér ügyében, hiszen megtették ezt a rádióhallgatók. Most már csak az a kérdés tovább­ra is „zárva” marad-e, avagy ú|jra birtokukba vehetik a gyerekek a társadalmi mun­kában nekik készített ját­szóteret. Avagy győz-e a csoportérdek az egyéni kí­vánság felett? Szerpentin Egy harmincéves svájci fiatalember könyvet írt az életéről. Ez önmagában még magánügy lehetne, a kötetet azonban számos nyelvre le­fordították, s megjelent Ma­gyarországon is. Sajnos, nem különös! óletútról szól a könyv. A fiatalember két évvel halála előtt észrevett a nyakán egy daganatot. Már ő maga megfelelően diagnosztizálta. A rettenetes felfedezés adta az indítta­tást, hogy megírja értékelje az életét. Költői megfogal­mazással úgy érezte, a sok lenyelt könny „akadt el a nyakánál”, okozta végzetes betegségét... Hogy mindez nem isi any- nyira képtelenség, arról meggyőzött a Szerpentin cí­mű tudományos ismeretter­jesztő magazin vasárnapi adásának összeállítása. Ha­zai professizorok, orvosok statisztikája is azt bizonyít­ja, hogy a rákos betegekre szinte száz százalékban jel­lemző, hogy megelőzően zá­tonyra futott az életük, a kedvetlenség a céltalanság érzésé kerítette őket hatal­mába. Mindez közrejátszott a betegség kialakulásában, lefolyásában, de nemcsak a rák esetében igaz ez a meg­állapítás. — tg — Interjú Mészáros Mártával A Napló sikere New Yorkban tott be. csőlámpák összefüggő lánco­Zongoraoktatás kezdődött Kenderesen, a művelődési házban. Képünkön Szabó Sán­dor oktató Pádár Brigitta zenei előképzést tanítja Olvasónaplómból Egy rokonszenves utópia Balázs Anna; Élni és szeretni Több mint kétórás műsor Budapest a jugoszláv televízióban

Next

/
Thumbnails
Contents