Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-04 / 233. szám

1984. OKTÓBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Karbantartás Solton. Folyik a 303 méter magas solti rádió­adó antennatorony karbantartása. A Közgép szakemberei fe­lülvizsgálták a torony hegesztéseit, csavarkötéseit és a ki­kötő köteleket, a Balatonfelvidéki Tsz brigádja pedig a fes­tést újítja fel Szombaton Megyei ifjúmunkás nap a Tiszaligetben N. T. Mackó lázadása Gyógyfürdők a megyében A meleg víz fontos, de nem minden A geológusok szerint ha­zánk egy termáltengeren „úszik”. Tény, hogy párat­lanul gazdagok vagyunk hé­vizekben, s néhány olyan gyógyfürdőnk is van, amely messze földön híres. De csak néhány. Ma már a gyógyvíz Mi a jelenlegi helyzet? Mint az országban másutt, itt is „több érdekeltségű” gyógyvizeink kihasználása. Ezért megesik, — ahogy mondani szokás — sok bába közt elvész a gyerek. Az 1972-es egészségügyi törvény rendelkezik a gyógy­vizekről. Gyógyfürdőkre csak az egészségügyi minisz­ter adhat ki engedélyt, amelynek szigorúi feltételei vannak. Ha a fürdő elhelye­zése jó, ha a közegészségügyi feltételeknek megfelel, ha kellő számú vendéglátóhely és szociális intézmény van a környéken akkor — a felso­rolásnak korántsincs még vége — folyamodhat enge­délyért. Tegyük fel, a felté­teleknek megfelelt a víz és a környezet, s azt gyógyfürdő­vé nyilvánítják. Ez Szolnok megyében három helyen, így Szolnokon, Cserkesző- lőn és Berekfürdőn mór megtörtént. A megyei Víz- és Csator­namű Vállalat üzemelteti a strandokat, így a gyógyfür­dőket is, a megyei tanács egészségügyi osztálya pedig felügyel rájuk. A Víz- és Csatornamű Vállalat a me­gyében tizenegy fürdőt igaz­gat, de ezek egytől egyig veszteségesek. Árbevételük még a vízdíjat sem fedezi. S ezenkívül még ott van a Idegenforgalmi érdek A megyei Idegenforgalmi Hivatalnál már történtek próbálkozások gyógyvizeink jobb kihasználására, hiszen a megye idegenforgalmi ér­tékei elsősorban a vízhez kötődnek. Van Tiszánk, Zagyvánk, Körösünk, Az sem vitatható, hogy a termé­szetes gyógymódok napja­inkban élik reneszánszukat, így a meglévő értékekkel kéne jobban gazdálkodni. Munkájukban ez érvényesül is, hiszen Szolnokon, Jász­berényben, Cserkeszőlőn, Berekfürdőn touring hote­lek épültek! A szállodákat és a strandokat több helyen — így Cserkeszőlőn és Be­rekfürdőn is — zárt folyo­sókkal kötötték össze a vendé­gek kényelmesebb kiszolgá­persze önmagában kevés. Szükség van pénzre, ötletek­re, vállalkozó kedvre, hogy gyógyfürdőink minél több gyógyulni vágyó külföldi és hazai vendéget vonzzanak — a legkülönbféle szolgálta­tásokkal. fűtés, a gáz, a villamos ener­gia, a fenntartás, a karban­tartás, az amortizáció, a munkabérek költsége. Tavalyelőtt tizennyolcmil­lió forint, tavaly tizenhat- millió forint volt, az idén pedig várhatóan tizenkét— tizenhárommillió forint lesz a fürdőjegyekből származó árbevételük. Az igaz, hogy a fürdőjegyek árából befolyt összeg nyolcvan százalékát' lakossági árkiegészítés cí­mén a megyei tanácstól megkapja a vállalat, de több éves tapasztalat, hogy még így sem nyereségesek gyógy­fürdőink. A veszteség csak azért nem érinti érzékenyen őket, mert a vállalat építő­ipari ágazata minden évben nyereséges. Tehát nincsenek anyagilag érdekeltté téve, de rákényszerülnek a für­dők fejlesztésére. Jelenleg folyik a szolnoki Tisza Szál­ló rekonstrukciója, ami har­mincmillió forintba kerül. Nemrégiben elkészült öt­millió forintos költséggel Berekfürdőn a bejárati épü­let. Szó volt arról, hogy fel­emelik a fürdőjegyek árát. De lemondtak róla, mert at­tól tartottak, — ahogy ez a fővárosban történt, — hogy kevesebb fürdőző lesz, s akkor csökken a lakossági árkiegészítés is. lása érdekében. A szobák­ban is van gyógyvíz, s így va mozgássérültek könnyen (hozzájuthatnak. Ugyancsak jnekik, a cserkeszőlői hotel- •ban speciális lakrészeket 'alakítottak ki, és a helyi afész étterem építéséhez is ■hozzájárult másfélmillió fo­rinttal az Idegenforgalmi Hivatal. Feladata elsősorban 'a propaganda, a programok 'biztosítása, a szálláslehetősé- ‘gek megteremtése. • Jövő évi programfüzeté­ben szerepel többek között ‘egyhetes gyógyüdülés Cser- 'keszőlőn, Berekfürdőn, s azt is közlik, hogy milyen be­tegségek gyógyítására alkal- 'mas a víz. Ezekben a gyógy­fürdőkben viszont a hidrote- 'rápiás szolgáltatások nem Kirakati hang­súlyok Hol az eső szemerkél, hol a szél tépázza a járókelőket, máskor olyan erővel tüzel a nap, hogy lekívánkoznak a sebtében előszedett meleg kabátok. Az emberek siető­sek, és sokszor nincs idejük, — néha hangulatuk se — megállni a kirakatok előtt, bámulni a sok tarka holmit. Ahogy elhaladok egy-két szolnoki kirakat előtt, arra gondolok, ha most verőfé­nyes nyári délelőtt lenne, akkor se biztos, hogy meg- állnának. Némelyik látvá­nya ugyanis nemhogy von- zaná, inkább elriasztja a járókelőt. S ha nem is ri­asztja el, töprengésre készte­teti. Ilyen talányos kirakat pél­dául a Beloiannisz úti rö­vidárubolté is. Csak talál­gathat az ember, hogy mit akar jelképezni a jól után­zóit vadászpuska és a mel­lette lévő üres töltény a szí­nes pamutok között. Igaz, a sokat sejtető cédula „Ez az igazi zsákmány” már nérti támpontot ad. Lehet, hogy a vadászidény kezdetét jelzi, és ezzel hívja fel a vásárlók figyelmét arra: hűvösebbre fordult, ideje megkötni a meleg pulóvereket, az ízüle­ti bántalmakat enyhítő térdmelegítőket. A következő kirakatban már sokkal egyértelműbb az évszakra utaló tájékoztatás. Az őszi-téli lábbelik között ugyanis néhány kukoricacső erősíti meg a járókelőt ab­ban, hogy „itt van az ősz, itt van újra”, és az idén talán jó volt a kukoricatermés, mivel még a cipőboltba is jutott belőle. Ennél már csak a Dáma készruhabolt kirakata érde­kesebb. Egy éléskamra von­zó részletei jelennek meg az alkalmi ruhákba öltöztetett próbababák között. Van itt minden: télire elrakott be­főttek, mozsár, mutatós fok­hagymakoszorú — és az el­maradhatatlan kukoricacsö­vek. A fekete kosztümbe, fe­hér blúzba öltöztetett baba a polcokra mutat, mintha az élelmiszer-parádét reklá­mozná. A kirakatok között nyelvi őrjáratot is lehetne szervezni a magyar nyelv helyességére érzékeny vásárló jelöltek szá­mára. Itt van például ez a kis butik, ami az Éva divat­áru nevet viseli. Az üveg mögött csábító ajánlatot tar­talmazó papírdarab: „leérté­kelt rövid uju ruhák”. Hm... Lehetne még számtalan példát felsorolni a kirakat- rendezés „fantáziadúsító” példányai közül, de talán ér­demesebb megemlíteni né­hány követendő, jó példát is. A Beloiannisz és a Dimit­rov út kereszteződésében ta­lálható Belső András kerá­miakészítő üzlete. Kicsi, nem is éppen a legfeltűnőbb he­lyen áll, mégis vonzza az ar­ra járót. Az épületen a né- gerbanra és a fehér a domi­náló szín. Az üveg mögött ízléses, tetszetős vázák, szé­pen elrendezett ajándéktár­gyak csalogatják beljebb a nézelődőt. A Skála kirakatá­ban két szakember ügyeske­dik. A szüreti munkálatokat segítő eszközök mellé színes falevelek,, szőlőfürtök és egy lopó kerülnek. A hangsúly mégis a kirakatba került szerszámokon marad. A han­gulatkeltő, kiegészítő elemek nem adnak okot félreértés­re. Ugyanez vonatkozik a Centrum Áruház kirakataira is. A néhány szál bambusz elegendő az évszak hangula­tának felidézéséhez, hiszen a modelleken is az őszi, téli kollekciók darabjái láthatók. Tény, hogy a kirakatren­dezéshez kell ízlés, egy kis fantázia, de talán korántsem olyan ördöngős feladat, hogy ne sértse az emberek eszté­tikai érzékét, és ne rontsa a városképet. — bk — Megyénkben jelenleg mint­egy ötvenezer ifjúmunkás él és dolgozik, akik közül ti­zenkétezren a KISZ-nek is tagjai. Közülük százötvenen vesznek részt október 6-án azon az ifjúmunkás napon, amelyet a KISZ Szolnok me­gyei Bizottsága rendez. A másfélszáz fiatal között üze­mi munkások, mezőgazdasá­gi és ipari szövetkezeti ta­gok, kereskedelmi dolgozók, a szolgáltatásokban tevé­kenykedők egyaránt találha­tók. Természetesen képvi­seltetik magukat a kisiparo­sok és a szakmunkástanulók is. Az összejövetelen a kül­döttek találkozhatnak a me­Tegnap Szombathelyen be­fejeződött a 11. környezetvé­delmi konferencia. A három­napos országos tanácskozáson a levegő, a víz és a talaj szennyezettségének csökken­tését eredményező analitikai, kunhegyesi Fekete Imre bácsi már a hatvankettedik őszét tapossa. A jónevű, szép munkájú cipészmester az utóbbi harminc évben nem került olyan kutyaszorítóba, mint néhány hónapja. A történet előzményéhez tartozik, hogy három éve kapott egy parányi, barnás­vöröses kiskutyát. Amikor a „keresztlevél” iránt érdeklő­dött, az ajándékozók titok­zatosan mosolyogtak: messzi­ről, több ezer kilométerről származik az apró szőrmók, és az is lehet, valamelyik őse félrelépett, ily módon esetleg némi farkasvér is csörgedezhet az ereiben. Hitte is, nem is a furcsa his­tóriát, különben sem érde­kelte, elvégre a Mackó név­re keresztelt csetlő-botló go- molyag szelíd volt akár a bárány. Kézből vette el a kockacukrot, hadat üzent minden cipőfűzőnek, rongy­nak, de még bőr lábbelinek is, ha elérte őket. Telt múlt az idő, és Mackó mutatós ifjúvá serdült, miközben ész­revétlenül a kertes udvar ki­rályává vált. Itt egy kóbor veréb, macska sem közleked­gye párt-, tanácsi, szakszer­vezeti, népfront- és KISZ- vezetőivel is. Fórumszerűen felvetett kérdéseiket — le­gyen szó az élet- és munka- körülményekről, a lakáshely­zetről, az érvényesülés lehe­tőségeiről, az érdekvédelem­ről vagy a lakóterületi moz­galmi munkáról stb — sze­mélyesen hozzájuk intézhe­tik. A rendezvény alkalmá­ból ugyancsak a tiszaligeti Politikai Képzési Központban ifjúmunkás parkot avatnak, amelynek felszerelését, já­tékait megyénk fiataljai kár szítették felszabadulásunk közelgő 40. évfordulója, és az MSZMP XIII. kongresz- szusa tiszteletére. technológiai módszerek ke­rültek napirendre. A konferencián bejelentet­ték, hogy jövőre magyar— osztrák—jugoszláv környe­zetvédelmi tanácskozás szín­helye lesz Szombathely. hetett büntetlenül, ámbár aki olvasni tudott, annak a Harapós kutya tábla, meg a szerfölött dühös acsarkodás is elég figyelmeztetőnek bi­zonyult. Mackó nemcsak a kert első számú strázsája, hanem átlagon felüli mű­veltségű őre is volt. Másként ugatott, ha az ólban a tyú­kok világgá kotkodácsolták a napi tojások érkezését, me­gint másképp, ha a szomszéd cirmosa pillanatnyi meggon­dolatlanságból a kerítésosz­lop tetejére merészkedett, és megint másképp, ha elfo­gyott az ivóvize. Az egyik koratavaszi napon feltűnt Imre bácsinak: Mac­kó nagyon ideges. Fel, s alá ugrált a lánccal, és a házát is felborította. A gazda mit sem sejtve hátat fordított neki, és az alumínium tete­jű, zománcozott oldalfalú, bélelt, modern ólat próbálta a helyére visszaállítani, ami­kor mintha puskából lőtték volna ki: a kutya nekiugrott. Ki tudja, fajtájának milyen ősi sérelmei késztethették erre a meghökkentő mozza­natra, de már nem volt visz- szaút. A hajdan szeretett gazdi bal lábikrájából kité­pett egy darabot, átharapott egy inat, de a jobb lábát is megcsipkézte. A meglepett férfi elesett, és szerencséjére a további harapásoktól két, karóval felszerelkezett mun­kás mentette ki, aki éppen a közelben dolgozott, és lát­ta az esetet. Mentő robogott vele Kar­cagra, a baleseti sebészetre. Volt alkalma végiggondolni az egészet, mert Nagy Sán­dor doktor tíz és fél hétig kezelte: szó szerint toldozta, foldozta a fogak nyomait. Ma sem érti, miért tette ezt vele a kutya. Nem bántotta, csúnyán sem szólt hozzá. Igaz, előtte a kapott csont­ból kettőt az eb elásott az ólja mellé. És ő pontosan ott állt meg a földbe rejtett kincs előtt. Ez volt a hiba, vélekedtek a kutyaszakértők, ez az ő titka, és a gazdi ezt sértette meg. Mások draszti­kusabb módszert javasoltak: ásóit neki komám, azután földet rá! De ő csak a fejét .ingatta, ujjal sem nyúlt hozzá, ami­kor hazatért a hosszú orvosi kezelés után. Sőt megbocsá­tott neki. Mackó mintha érezné a bűnét: lelapul előt­te, de valahogyan azért Im­re bácsi még ma sem bízik benne. Azóta a kutyát a fe­lesége, Mária néni eteti: őt, és a nagymamát megtűri, a lányukat imádja. Vajon meddig húzódik ez a tartok tőled korszak kettő­jük között? Erre ma sem tud feleletet adni, hiszen képtelen eldönteni, hogyan közeledjék a pórázon tartott Mackóhoz. Nézi egy darabig, azután visszaballag a műhe­lyébe reperálni a félretapo­sott cipősarkakat, elszakadt pántokat. Közben a bajsza alá dünnyögi: ez a gyönyö­rű 35 kilós jószág a szakmá­ban kiváló volna. Ugyanis nagyon jó szabász, állapítja meg némi akasztófahumor­ral, miközben a félig kész lábbelit forgatja a kaptáján. D. Szabó Miklós fejlettek. Pedig a vizek al­kalmasak reumatikus fáj­dalmak gyógyítására, ivó­kúrára, műtét utáni és nő- 'gyógyászati kezelésekre is. Ha mindenki komolyan venné, hogy a gyógyvíz nem­csak lubickolásra, fürdésre, hanem gyógyulásra is való, ákkor talán jobban kihasz­nálhatnák a lehetőségeket. Az ügyben az érdekeket egyeztetve lehetne előbbre 'lépni, s ha nemcsak olyan esetekben keresnék meg egy­mást az illetékesek, amikor Valamilyen gond van. Nem ártana egy munkacsoportot létrehozni orvosokból, ide­genforgalmi szakemberekből, á Víz- és Csatornamű Vál­lalat képviselőiből, s olyan programokat biztosítani az odaérkezőknek, a gyógyul- 'ni vágyóknak, amelyben mindenki megtalálná a szá­mára legmegfelelőbbet, de a legnagyobb vonzerőt a gyógyító víz jelentené. A léc alatt Ennek a páratlan termé­szeti kincsnek a kiaknázá­sáért hazai és külföldi szak­emberek közreműködésével 1977-ben készült egy terv Thermál Project néven, amely hosszú és középtávon 'meghatározta a hazai ter­mál és gyógyidegenforgalom legfontosabb fejlesztési fel­adatait. Jótékonysági alapon valóban nehéz nagy üzletet csinálni, hiszen a fejlesztés­re nincs elég pénz. Azonban idáig nem akadt olyan ha­zai vállalkozó, aki mened­zselné ezt az ágazatot, és összegyűjtené a hazai part­nereket és pénzeket, hogy egy-egy fürdőből gyógyide- genforgalmi centrumot vará­zsoljanak. Hiányoznak a sportpályák, a szórakozóhe­lyek, az éttermek, ahol a gyógyulni vágyók kelleme­sen eltölthetnék idejüket, és elkölthetnék pénzüket. De nemcsak fürdésre, üvegházak,' lakások fűtésé­re, terményszárításra is fel­használható lenne a forró termálvíz. Energiaszegény világunkban a hosszú távon így megtakarított forintokat pedig felhasználhatnák a gyógyfürdők fejlesztésére is. E nélkül gyógyfürdőink még hosszú ideig csak alul­ról „viszik a lécet”, s a me­leg víz pedig sok helyen a föld alatt marad. Skála Aruház Veszprémben Az új Skála Vár Áruházát tegnap megnyitották Veszp­rémben. Az áruház mintegy 200 millió forintba került. A beruházás a tervezett költségek betartásával ha­táridőre készült el. A 6600 négyzetméter alapterületű áruházban a vásárlókat 50 millió forintos nyitó áru­készlettel hat iparcikk osz­tály és a Dunántúl legna­gyobb szupermarketje vár­ja­__________________________ Ú j Konzumex- kirendeltség A fogyasztási cikkek ex­portjával foglalkozó Kon- zumex Külkereskedelmi Vál­lalat évente több tíz milliárd forintos forgalmat bonyolít le. Nevéhez fűződik az első vidéki kirendeltség létreho­zása is Szegeden. A napok­ban nyílt meg a sorban a ha­todik vidéki szervezete Mis­kolcon. Környezetvédelmi konferencia

Next

/
Thumbnails
Contents