Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-25 / 251. szám
1984. OKTÓBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi .alada. ^Zdl!CflÉSZSEMÜHV és rehabilitáció a Jászságban A panaszos levél még júliusban érkezett a szerkesztőségbe. Idézet belőle: „összeszámlálni is nehéz lenne hány helyen lehet sört, bort, pálinkát inni Szolnokon. Csak a tejivók mostoha gyerekek? Nyilvánvaló, hogy egy tejivón nincs akkora haszon, mint egy sörözőn, de mégis szükség lenne egy ilyen üzletre, megfelelő választékkal, annál is inkább, mivel Szolnok megyeszékhely.” A levélben azt is megírta olvasónk, hogy Szolnokon csak egy-kétnapos tejbemutatók hirdetik a legegészségesebb ital népszerűségét. 1973-ban lapunk terjedelmes cikkben mutatta be a kecskeméti tejbárt, s már akkor is szorgalmaztuk egy szolnoki minél előbbi megnyitását. Az azóta eltelt idő alatt nem sok minden változott. Éppen ezért kérdeztük meg az illetékeseket, hogy vajon mi lehet az oka a szolnoki tejivó-hiánynak. Polgár István, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója így nyilatkozott: — Mi annak idején próbálkoztunk tejivó részleget kialakítani a Finom falatok üzletben. Erre a célra helyeztünk el a falatozóban egy külön hűtőpultot. Egy ideig üzemeltettük is, de teljes igénytelenséget tapasztaltunk. Előfordult, hogy egy nap 3 liter tejnél nem fogyott több, pedig a propaganda se hiányzott. így előbb-utóbb felhagytunk a tejtermékek árusításával, mivel ráfizetésesnek tűnt a vállalkozás. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat igazgatóhelyettese, Sipula József se tudott semmi biztatót mondani. A vendéglátó vállalatnak ugyanis „nem tartozik fő profiljába” a teji-vók, tejbá- rak üzemeltetése. Ennek ellenére ők is tettek lépéseket ez ügyben. A Piknik • bisztrót néhány évvel ezelőtt azzal a céllal vették át, hogy tejbárt hozzanak létre a helyén, de a minimális forgalomra való tekintettel ezt a helyet is felszámolták. (Épp olyan probléma ez, mint a diabetikus étkeztetés. Csak addig igényelték, amíg létre nem hozták a feltételeket. Amikor minden lehetőség adott volt, egyszeriben ráfizetésessé vált ez az üzlet is.) A Csemege Kereskedelmi Vállalat illetékesei is hasonlóképpen nyilatkoztak. Tejtermékek árusításával ők foglalkoznak ugyan, de a kereslet elenyésző. A Skála büféjében hasonló okok miatt nem árusítanak tejet. A rostos gyümölcslevet érdemes kancsóba önteni és kimérve eladni, a tejeszacskót is ki lehetne vágni és pohárba önteni, de felesleges pazarlás lenne, mert a vevőnek nem kell. A Centrum önkiszolgáló étteremben van lehetőség reggelizésre. Ott 7-től 10-ig tejet, kakaót, teát is lehet fogyasztani, de a forgalom ott is kicsi, a haszon nem kevésbé. A kérdésre kapott válaszok elég egyöntetűek. Egy tejivó üzemeltetése úgy tűnik, rossz befektetés. S bár kérdésünkre minden illetékes vállalat az igénytelenségre hivatkozott is, akkor se vagyunk biztosak abban, hogy egy jól felszerelt, igényes választékkal rendelkező tejcsárda kialakítása haszontalan befektetés lenne. Igaz, az iskolabüfékben hozzájuthat a gyerek a tejhez, a kakaóhoz és az ehhez tartozó péksüteményhez, de ki tudja mennyi sorbanállás után. Az is igaz, hogy a Szolnokra tévedt turista bármelyik élelmiszerboltban megveheti „utcán át” a kívánt tejterméket, de az már nem mindegy, hogy csak a köztéri pádon szürcsölheti ki a zacskóból a reggelit, tízórait, vagy uzsonnát képviselő tápláló folyadékot. S végül viszonyítási alapként megemlíthetnénk egy tucatnyi várost, ahol nem hivatkoznak sem igénytelenségre, se ráfizetésre, a tejivó mégis egész nap tárt ajtókkal várja vendégeit. Kecskeméten, Szegeden, Egerben, Debrecenben fel se merül a gondolat, hogy egy- egy tejbárt azért zárjanak be, vagy szüntessenek meg, mert nem rentábilis. Sőt Szegeden még vasárnap is képesek kinyitni a boltot, pedig biztos nem szórakozásból teszik azt. Igaz, ezek a szomszéd megyék boltjai, bárjai nemcsak tejet, kakaót mérnek, hanem főznek is, sütnek is konyháikon: tejbedarát, rizsfelfúj- tat, madártejet, tejszínes süteményeket, — sok mindent. A kispénzű városlakók százai költik el a tejbisztrókban, bárokban ebédjüket is. Hogy Szolnokon miért fullad minden kis kísérlet kudarcba, s hogy egy tej ivó miért nem valósult, vagy valósulhat meg, ez továbbra is nyitott kérdés marad. — barta — Sajtótájékoztatón mutatták 'be az 1985-ös képzőművészeti naptárokat tegnap a Vörösmarty téri kulturális központban. A Képzőművészeti Kiadó naptárikínálata 15 féle fali, 10 asztali, és négy plakátnaptárból, valamint ötfajta határidőnaplóból áll, s ezek máris kaphatók a boltokban. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy az idei naptárak a tavalyinál átlag 15 forinttal magasább áron kerültek forgalomba. Ennek egyik oka, hogy ez a kiadvány is forgalmi adóköteles lett, s emelkedtek a papír- és nyomdaárak is. A Kiért több mint hatmillió darabos naptárforgalmának mintegy tíz százaléka, a Képzőművészeti Kiadó termékeiből ikerül ki. 1 Simon Juliska néni kissé körülményesen helyezkedik el az első sorban, miközben megszólal: — Látjátok lányok, ötvenöt éve a táskát tettem magam elé, most meg a botot. És a „lányok” szemük sarkát törölgetve bólogatnak, miközben egymást fürkészve keresik azokat az emberöltővel korábbi kisdiákokat, akiket harminckettőben bocsátott útjukra a kunhegyesi Kossuth úti iskola. Ennek a derűs, könnyes találkozónak is az a célja, hogy felidézzék: ki hogyan boldogult az életben, megállta-e a helyét, elmondhatja-e magáról: sokat gürcöltem, dolgoztam, de úgy érzem, nem éltem hiába. Fájdalom, a hajdani tanítók — egyetlen kivétellel — már megtértek pihenni az örökös hazába, az akácfák, a bukszusbokrok árnyékába. Nekik rövid, néma vigyázzál köszönik a fáradozást, a törődést. A kivétel az örökifjú Kun Ilona tanító néni, aki ma isi olyan frissen vasalt, pedáns ruhában nézi a katedráról hajdani fiait, lányait, mint egykoron az olvasás és a Sizámolás órákon. Az üdvözlésen kívül egyetlen mondattal zárja rövid bevezetőjét: mondjátok el őszintén mit kaptatok az élettől, és mit vett el tőletek. És ők őszinték, nagyon is azok, hiszen hatvan év után már nincs értelme szépítgetni a tényeket. Főleg a hajdani cimborák, barátok, barátnők előtt. A fiúk közül soknak üres a helye. Analós Gyula, Sokat beszélünk manapság a munkaerőhiányról, a hatékonyság fokozásáról, a minőség javításáról. Munkaerőtartalékaink kimerültek, új munkaerőhöz a Jászságban is szinte csak átcsoportosítással vagy elcsalogatással lehet jutni. Növekszik a gépesítés, Az egészség tehát nemcsak a dolgozónak, hanem a munkahelynek is érdeke. Míg az üzemi balesetek száma csökkenő tendenciát mutat, a foglalkozási megbetegedésekről ez nem mondható el. Jászberényben mintegy háromszázan vannak, akik foglalkozási ártalom, baleset következtében nem tudják korábbi teljesítményüket nyújtani. Ezek foglalkoztatásáról a munkahelyi rehabilitációs bizottságok révén átképzéssel, a munkakörülmények megfelelő átalakításáD. Ács Imre, Borbély Lajos neve után tompán koppan a szó: meghalt. Eljött viszont Féhér Lajos, aki szintén kapott jót is, meg rossizat is a sorstól. Három gyereke közül sajnos a lányát már eltemette. Lajos bácsi egyébként rendőr alezredesként ment nyugdíjba. Gönczi Imre harminchárom évet dolgozott a Vízgépészeti Vállalatnál, és hogy a nyugdíja nem romlik sokáig nála, arról többek között négy unoka is gondoskodik. A bajuszos Gönczi Lajos nehezen mozog, ide is két bottal sán- tikált. Szomorúan mondja: az asszony meghalt, a három lánya világgá ment, hívnák magukhoz, de a kemény kun szik nem engedi. Karsai László, Oláh Sándor, Pénzes István, B. Szabó István neve után elhangzik a Jelen. Szent- péteri Pista bácsi három fia közül kettő még él. K. Tóth Károlyhoz az egészsége lett hűtlen. Fehér Pált pedig Kanadáig sodorta a véletlen. A levelében megírja: csak nappal él ott, éjszaka álmában sokszor a kunhegyesi utcákat rója, a. régi cimborák között van. Többen az osztály tagjai közül egy értelmetlen, ostoba háború áldozataként a Don-kanyar- ban Voronyezs környékén alusszák örök álmukat. A „lányok” következnek. Apostol Ilona, Apostol Mária, Balázs Róza eljöttek emlékezni a múltra. Bende Margitnak szívszorítóan kevés időt hagyott a sors, tizenhat éve meghalt. Lovász Margit özvegy, most már általánosan javulnák a munka feltételei az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, ennek ellenére az ember a legfőbb termelési tényező. Fokozott gondot kell tehát fordítani a dolgozók munka- képességének „karbantartására” és megőrzésére. vaí ,a munkáltató köteles gondoskodni. Legtöbben a Hűtőgépgyárban vannak, ahol külön rehabilitációs munkahelyeken 130—140 megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. Az Aprítógépgyárban a rehabilitációs bizottság munkáját nehezíti a vállalat sajátos foglalkoztatási szerkezete, a nehéz fizikai munka. A Vegyesipari Szolgáltató Vállalatnál és a Műszeripari Szövetkezetnél bedolgozói munka vállalására van lehetőség. egyedül él, a fiai családot alapítottak. Ö közel negyven éve párttag. Nagy Ilona pesl- ti lakos lett, B. Szabó Teréz pedig nagy nevetések közepette váltig állítja: a szája egy szemernyit sem lett kisebb azóta sem. Szentpé- teri Katalin élete úgy alakult, hogy sajnos, egyedül maradt. Tar Eszter néni a főszervező zárja a sort, aki 1945 óta párttag. Négy gyermeke közül három diplomás, ő pedig szabad ideijében olykor írogat. Nem egy versét közölték már országosí lapok, és most is meglepi a társait egy költeménnyel. „Hogy elszaladt a gyermekkor szépsége S hová tűntek a régi öregek? Anyánk mosolya, apánk szemefénye Már csak a múltunk mélyén szendereg E nemzedéknek nem volt ifjúsága. E nemzedéknek vérbe fűlt az álma De az országot, amely szét volt tiporva A rehabilitációs bizottság munkáját, melynek tagja az üzemorvos is, segíti a vállalati párt, gazdasági vezetés, a szakszervezet és a Vörös- kereszt. ennek ellenére a rehabilitáció mégsem teljesem megoldott. A megváltozott munkaképességű dolgozókat az üzemek portás, éjjeliőr, udvaros, mérlegkezelő, telefonkezelő, öltözőőr munkakörben alkalmazzák, ahol a keresetük a korábbinak 70 százalékára is csökkenhet. A vállalati rehabilitációt hátráltatják a hatékony munkaerőgazdálkodás követelményei, ezért gyakran a dolgozók rokkantnyugdíjazását szorgalmazzák, amivel sok esetben a fárasztó tanulás, átképzés miatt maga a dolgozó is egyetért. Humánus szempontok A rehabilitáció nemcsak a munkavállalónak és a foglalkoztatójának az ügye, hanem társadalmi feladat, melyet a Jászságban külön bizottság fog össze. Ez a helyi rehabilitációs bizottság a vállalatokon belül meg nem oldható foglalkoztatást szervezi és nagy segítséget kap a július 1 óta működő Munkaerőszolgálati Irodától. A városi tanács végrehajtó bizottsága elismerte a kórház-rendelőintézetnek az üzemegészségügyi szolgálat fejlődésében játszott szerepét, de szorgalmazta, hogy a téeszeknél is az ipari üzemekhez hasonló feltételeket alakítsanak ki. A rehabilitációban a humánus szempontokat és az egyéni boldogulást is figyelembe véve javítani kell a munkáltatók. a rehabilitációs bizottságok és az az üzemegészségügyi szolgálat együttműködését. LP E nemzedék építette újra S fogcsikorgatva, önmagát emésztve E nemzedék ügyelt a vetésre. Milliomos egy sem akad közöttük, mégis a túlnyomó többség gazdag embernek vallhatja magát. Ezt a földi javat ők a sok-sok munkával, szorgalommal, a lányaik, a fiaik mosolyával, az unokák kacajával igazolják, bizonyítva minden megpróbáltatás!, csapás ellenére talán nem éltek hiába. És egy zsúfolt program a délutáni könyvtár- és rokonlátogatások után arra is marad erejük, hogy este a jóféle birkapörkölt mellett az A kanyargós Tisza partjánt húzassák a fülükbe. Éjfél felé azután ritkulnak a sorok. Szervusztok fiúk, szervusztok lányok, ölelik egymást, találkozunk ismét öt év múlva, mind a harminchatan, búcsúztak. Mit mondhatnánk erre? Kívánjuk így legyen, kunhegyesi öregdiákok! D. Szabó Miklós A Magyar Filmhíradó stúdiójában mintegy hatvan tagú gárda dolgozik. A stúdió minden évben készít két játékfilm hosszúságú dokumentumfilmet. Most tervbe vették a Nürnberg... folytatását a magyar háborús bűnösökről, a Népbíróság munkájáról. Képünkön: dolgozik a stáb Hová tűntek a szolnoki tejivók? Tájékoztató a képzőművészeti naptárakról Vélemények az orvosoktól A jászberényi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén ezért tűzte napirendre az üzemegészségügyi ellátás helyezetéről és a rehabilitációs feladatokról szóló jelentés megvitatását. Az üzemegészségügyi 1 ellátás a Jászságban évről évre javult és 7 év alatt csaknem megkétszereződött az összes üzemorvosi órák száma. Jelenleg a kórházrendelőintézetnek naponként 47 óra üzemorvosi rendelése van. A Hűtőgépgyárban 3 főfoglalkozású üzemorvos, jól felszerelt rendelőben és laboratóriummal a gyár négyezer dolgozójának szakrendelését (belgyógyászat, fogászati, nőgyógyászat, Herhes- gondozás, ideggyógyászat, fizikoterápia) is ellátja. A gyár évenként 2—300 ezer forintot költ a rendelő fejlesztésére, orvosi műszerek beszerzésére. Az Aprítógépgyárban hasonlóan jó körülmények között egy főfoglalkozású üzemorvos dolgozik. Ipari szövetkezetnél, az állami gazdaságnál és a FOTK- nál napi 1—2, Jászkiséren a téesznél 3, az Orionnál Jász- fényszarun 6 óra üzemorvosi rendelés van. Az üzemorvosok, ismerve a munkahely sajátosságait, a munkafolyamatoknak a szervezetre gyakorolt hatásait, hasznos véleményekkel, észrevételekkel segíthetik a biztonsági szemléket. A legtöbb helyen a vezetés is igényt tart erre, az orvosok pedig élnek a lehetőségeikkel. Természetesen az egészséges életmódra nevelésben és az elsősegélynyújtásban is jelentős feladat hárul az orvosokra, amit továbbképzésekkel, ismeretterjesztő előadásokkal, tanácsadással oldanak meg. Ötvenkét év után újra a padokban Jó érzés volt néhány órára ismét diáknak lenni (Kovács Tiborné felvétele) Átképzés vagy rokkantnyugdijazás
