Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
10 Fiatalokról-fiataloknak 1984. OKTÓBER 20. Fiatalok a közérzetről Például a karcagi SZIM-ben A SZIM karcagi gyáráról valóban el lehet mondani, hogy a fiatalok nélkül a műhelyekben megállna az élet, a munka. Ebben az állításban nincsen semmi túlzás, hiszen az 570 dolgozó 68 százaléka még 35 éven aluli. Támogatják is őket, ahogyan tudják. Tavaly és tavalyelőtt például a huszonhat g^árí kedvezményben részesülő lakásépítő között tizenhat ifjúmunkás akadt. Külön óvoda Azután az üzem ötvensze- mélyes óvodát is épített a munkásai kicsinyeinek, és! az sem közömbös, hogy az éves átlagkereset 59 ezer 540 forint. Mindezek után azt gondolná az ember, hogy itt mindenki boldogan, hosszabb ideig dolgozik, holott a valóság az, hogy akad olyan esztendő is, amikor a fluktuációt csak tizenvalahány százalékkal lehet kifejezni. Ezek után érdekesnek tűnhet a típuskérdés: vaijon ho- gvan érzik magukat az itt dolgozók? Mi mindennel elégedettek, és melyek a kifogásaik? Bereczki István huszonhét éves budapesti fiatalember. Elvált, munkásszállón lakik, és a havi kereséie 5 ezer forint körüli. — össizességében jól érzem magam, hosszabb távon számítok a vállalatra. Azzal kezdem, ami tetszik az üzemben. Érdekes, ha egy új dolgozó érkezik, afféle forgószínpad szerűen megismerkedik a munkafolyamatok mindegyikével. így nemcsak részfeladatokat lát, hanem a gyári mechanizmus egészébe is bepillanthat. Az is jó, hogy az adható bérek nagyságáról az alapszervezeti KlSZ-titkároknak véleményezési joguk van. — És mi nem tetszik? — Az újítások értékelése. Bizony előfordul, hogy az újítási díj egy magasabb beosztású valakié, holott mindezt egy szakmunkás ö’tlötte ki. Többen bólogatnak, miközben. Kun László, az üzemi KISZ-Jbizottság titkára veszi át a szót, aki a maga harminc évével szintén még a fiatal korosztály soraiba tartozik. — Sokszor tapasztalom, hogy egy talpraesett, ügyes srác kigondol egy újítást, és! a napi munkájában alkalmazza is. Még pedig azért, mert a segítségével köny- nyebben és gyorsabban teljesíti a normát. Nyilvánvaló, hogy többet is keres, de újításként nem mindig adja be, mert attól tart, hogy a normaigazítások következtében rossizul jár. Illetve rosszabbul, mintha hallgat az egészről. Azután ha ezt a művezetőije észreveszi, bizony nem egy esetet tudok, hogy végül is az újítást ő adta be. Akárhogyan is nézzük, ez így nem teljesén rendben lévő dolog, és azon is éli kell gondolkoznunk, hogyan is léphetnénk ki ebből a bűvös körből. Az ifjúsági szövetségnél maradva a szervezettség 25 százalékos, és a KISZ-tagok szerepe a termelésben meghatározó. Dicséretes módon segítenek iskolákat, gyermekotthonokat, és évről évre csinosítják a berekfürdői úttörőtábort. Legutóbb például kerítést húztak a létesítmény köré. Számítanak rájuk A béremeléseknél, a la- káskölcsömöknél, a továbbtanulásoknál mindig ott van az üzemi KISZ-bizottság javaslata is, és a véleményüket, állásfoglalásukat rendszerint komolyan veszik. Érdekes, hogy a tapasztalatok szerint a legaktívabb KISZ- tagok a katonaviselt korosztályból kerülnek ki. Vannak olyanok isi, mint Oláh István esztergályos, aki mozgalmon kívülinek vallja magát. — Az az igazság, hogy az iskolában alaposan elvették a kedvem a KISZ-tői. Tengernyi volt a szöveg, a fecsegés, a gyűlés, meg a határozat, de jószerével semmi se sikerült. Itt azért jobban mennek a dolgok, de megmondtam a KlSZ-titkár- nak: mivel várom a behívóm, a katonaság előtt már nem lépek be, hiába agitál. — A kereset, Pista? — Eddig 3 ezer 400 körül vittem haza, de az idén ahogyan számolgatom, ötezer körül lesz az átlag. — Túlórával? — Ah, dehogy, megkeresem én ezt munkaidőben. A változás annyi, hogy megnősültem, és sok mindenre szükséges a pénz. Magyarul: vége a hülyéskedésnek. hajtani kell. Pista sorsából úgy tűnik, néha egy boldogító igen nagyobb serkentő a munkában, mint több főnöki intelem. Péntek Lászlóné kétgyermekes fiatalasszony. KISZ- tag, és bérelszámolóként havi háromezer körül keres. — A gyárhoz több ok miatt ragaszkodom. Az egyik az, hogy közel lakunk. A másik: a lányom idejár a SZIM óvodába. A harmadik: építkezünk, és lakáshoz hatvanezer forint támogatást kaptunk. — Mit szól a férje a KISZ- tagsághoz? — Tudomásul veszi, és vállalja a gyerekeket; így el tudok járni a rendezvényekre. gyűlésekre. Ha befeijez- zük az építkezést, számviteli főiskolára szeretnék beiratkozni. A cég segít, de- hát felnőtt fejjel nem lesz könnyű nekivágni a felvételinek. És vajon hogyan látja a személyzeti osztály vezetője, Lippai Mihály a fiatalok sorsát az üzemiben? — Azt a legnehezebb elérni, hogy ne csak hivatalból foglalkozzon egy-egy vezető velük, hanem szívügyének, napi feladatának tekintse a sorsukat. Ez másfajta, közvetlenebb munkastílust kíván, amit bizony még mi is most tanulunk. — Sok a távozó tizen- és huszonéves. — Én ezf a mozgást nemcsak negatívnak tartam, mivel közel felük visszajön. Szerintem aki akar, hadd ismerkedjék Pesttel, majd megtudja, ott sem fenékig tejfel minden. Különben is, a kalandvágy a fiatal esztendők sajátossága. Távozók és visszatérők Azután hiába keres kétezerrel többet, mire Karcagra, Búcsúra ér vele, jut is. marad is belőle. Egyúttal nem tagadom, hogy van még 'javítani valónk a velük való foglalkozások mindennapjaiban. Nem vitatom az állítást, bizonyára így igaz. A távozás és a maradás okait boncolgatva nem recepteket kerestünk, csupán a miértekre, a közérzetük alakulására igyekeztünk válaszokat találni. Mindez hogyan sikerült, annak az elbírálását az olvasókra bízzuk. D. Szabó Miklós És ha ő szórakozni A cigarettafüst vízszintes bizonyosságként leng a sápadt fényű vendéglőben. Néhány őszi légy utolsó násztáncát lejti a valamikor jobb napokat megért abroszon. Fülsüketítő hangorkánként hat a zenekar operettbetétekből és nótákból összeállított repertoárja. Az asztalokon félig telt sörösüvegek, kiürült borospoharak asszi- metriája. A táncolásra is alkalmas „placcon” egy harminc év körüli pár érzelmes tangót jár. Három utcával odébb vibráló fény, tompa dübörgés szűrődik ki a presszóból. Diszkó, diszkó, diszkó. Unott arccal lötyögnek a fiatalok a gépzenére, sőt az andalgó szerelmespárok is ideszorultak. Mivel egymás szavát nem értik, ábrándozva maguk elé merednek. Tíz órakor mindkét „he- pajban” kihörpintik poharaikat a vendégek, majd hazamennek. Így telik egy átlagos hétköznap estéje Martfűn. Pedig nem így volt hajdanán. Legalábbis ezt állítja az a nemzedék, amelyik ezen a viszonylag fiatal településen vetette meg a lábát alig néhány évtizeddel ezelőtt. Az idősebbektől tudom, hogy itt igazi összetartás jellemezte az akkori fiatalokat. Nem akadt ennyi presszó, étterem, nem volt szép, több millió forintból felújított művelődési ház, a szórakozásra szánt összeg is csekélyebb volt. mégis mindig lehetett hová menni, senki nem-töltötte tétlenül a hétköznapokat. Ha hétvégén bált rendeztek, hajnalig senki nem ment haza, ha olyan rendezvényre nyílt lehetőség, ami több embert is vonzott, hívás nélkül is összeverbuválódott a baráti társaság. Ez a korosztály most esténként otthon marad a tv előtt, vagy összeül néhány régi ismerőssel egy-egy kártyapartira. Pedig ahogy a véleményeket hallgatom, most is lenne igény valami tartalmasabb kikapcsolódásra, jó lenne esténként elüldögélni egy-egy pohár üdítő mellett, elbeszélgetni a közös bajokról, örömökről, esetleg táncolni egy kicsit, de lehetőleg kultúrált körülmények között. Mert az éttermek kocs- majellegűek, az új presszó egy másik generáció törzshelyévé vált, a művelődési házban pedig kevés olyan program van, ami alkalmat nyújthatna ilyenfajta összejövetelre. De ez a dolognak csak az egyik része, mert a fiatalok számára sincs megfelelő mennyiségű és minőségű szórakozási lehetőség. Vagy ha van is, hiányzik a vonzóerő, a tömegmozgató, jó propaganda, hiszen nem lehet mindent az érdektelenségre fogni. A körülmények adottak: talán jobb szervezéssel, hozzáállással lehetne mindezen valamit segíteni. B. K. Egy lány az ABC-böl Beszólni nehóz— de nem neki! Az Édes anyanyelvűnk nyelvhasználati verseny megyei fordultján a szép magyar beszédből a legsikeresebben vizsgázott, és első helyezéssel tért vissza a mezőtúri Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetbe Gál Katalin vegyesbolti eladó-tanuló. A 2. b. osztályos Katit szakmai gyakorMühelyterem félpénzért A kunhegyesi Dózsa úti iskola néhány éve egy községszéli, nagy lapály feliöltése után építeni kezdte az úgynevezett diáksport-centrumát. Sokan megmosolyogták a vállalkozást: mondván, minek ez a nagy hűhó, amikor pénz alig akad az erszényben, bizonyos, nem lesz ebből semmi. Az igaz, hogy a forint szűkén csordogált, de az elszántság és a leleményesség rengeteget segített. Hétvégeken jöttek a szülők, a gyerekek, az üzemek, a vállalatok, meg a szövetkezetek kollektívái, és a szorgoskodásuk következményeképpen évről évre valami „kinőtt” a területen. Először egy füves labdarúgó-pálya, ezt egy salakos kézilabdapálya követte. Majd honvédelmi pálya, szabadidőszoba, emlékterem, úttörőház, öltözők — íme a gyarapodás bizonyítható tárgyi jelei. Természetesen az idei esztendő sem maradt ki: a község felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére fakultációs műhelyterem került a többi létesítmény mellé. Elsősorban azért, hogy a bizonyos technikai, barkácsolói érdeklődést mutató gyerekek szabadon hódolhassanak kedvenc időtöltésüknek. Az építkezést most is társadalmi munkában végezték a helybeli kollektívák. A legtöbb munkaórát a sütőipari üzem November 7. szocialista brigádja teljesítette, a helyiség dicséretre méltó szerszámkészletének a beszerzésében pedig a Vízgépészeti Válllálat segített. A srácok azóta is remekül érzik magukat a munkapadoknál, és a lelkesedésüket még az a néhány kékülő köröm, zöld folt sem lohasztja le amelyeket egy-egy eltévedt, kósza kalapácsütés okozott. laton, az oktatási kabinetben találtam meg. Udvariasan, csengő hangon szólt a pult mögül a vele szemben álló vásárlóhoz. Felcsillant a szeme, mikor a szeptember végi, kisújszállási versenyről érdeklődtem. — Nagy izgalommal, módszeresen készültem, miután a házi versenyt megnyerve én juthattam tovább az iskolából. Helyezésre számítottam, de az első díjról álmodni sem mertem! Az írásbelim jól sikerült, utána pedig a Mi, büszke magyarok című filmről kellett három percig beszélnem. Harminckét másodperccel hosszabb lett, ám a zsűri a tizenhárom résztvevő közül az ón kiselőadásomat értékelte a legjobbnak. — A szakmádban hasznát veszed-e a szép beszédnek? — A kereskedőnek jó kiejtéssel és hangsúlyozással kell beszélnie, ezt a gyakorlatból tudom. A karcagi 16-os ABC-ben, a gyakorlati helyemen tapasztalom, hogy a „nincset” is jobban elfogadják a vásárlók, ha udvariasan, szépen közlöm. Arról is szó esett, mi minden egyéb elfoglaltsága van a tanulási mellett: élen jár a KISZ-munkában, gazdasági és érdekvédelmi felelős, háló-bizalmi, vezetőségi tagja az alapszervezetnek. — Jut-e mindezek mellett idő felkészülni az országos versenyre? — Igen, a rádió Beszélni nehéz adásait hallgatom. Helyesírási feladatokat oldunk meg a magyartanárommal, Hegyi Imrénével. <3 kísér él majd Sátoraljaújhelyre. A beszédművelő szakkörök tanácsadóját is forgatom... — Ismered a verseny programját? — Október 26-án nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási feladatokat kell megoldani. A Beszélni nehéz műsorhoz hasonlóan, hangosított szövegrészt kell jelölni. A mindent eldöntő feladat szóbeli lesz, egy háromperces beszédmű előadása, melynek a témáját ott tudjuk csak meg. Aztán 28- án reggel Széphalomra utazunk, ahol Kazinczy Ferenc sírját megkoszorúzzuk. Ott lesz az ünnepélyes eredményhirdetés. Nagyon kíváncsi vagyok Széphalomra, még sose jártam ott. Benézek majd az élelmiszerüzletekbe, ÁBC-kbe is — a kereskedő szemével. Krizsánné Józsa Piroska Sikeres keidet Tiszafüreden Két és fél ezer vendég az ifjúsági táborban Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda országos központja irányítja, koordinálja azt a tiszafüredi ifjúsági tábort, amely hivatalosan ez év június 17-re készült el, bár az első üdülők csak egy hét múlva népesíthették be a vaskerítéssel körülkerített, mutatós, új létesítményt. A táborhoz a városból betonút vezet, noha az furcsának tűnik, hogy ez a hátsó bejárathoz csatlakozik, míg a tulajdonképpeni portát, azaz a főkaput jelenleg még földúton lehet megközelíteni. A tábor négy altáborra oszlik. Az altáborokban sajátos módon köralakban helyezték el a betonozott aljzatú, vasvázakra szerelt, négyszemélyes sátrakat. Egy-egy körben 24-24 sátor várja a fiatalokat. A színösszeállítás eltérő: az egyikben csupa kék, a másikban vörös, a harmadikban narancssárga, a negyedikben világossárga színűek a műanyag sátrak. A romantikára is gondolva, mind a négy al- tábor közepén szalonnasütő helyeket alakítottak ki. Egyszerre összesen 384-en üdülhetnek itt, és a tábor szélén egy bitumenes kézilabdapálya is várja a mozgást kedvelő vendégeket. Vajon milyen évet zárt megyénk, és az ország jelenleg legfiatalabb ifjúsági üdülőtábora? Miféle elképzelések, tervek várhatóak jövőre? Ez a csonka nyár rendhagyónak számít, hiszen a munkálatok bizonytalan befejezése miatt az Express utazási irodák különösebb előszervezést nem végeztek. Mindezek ellenére sikeresnek mondható a kezdet, hiszen közel félház volt: mintegy két és fél ezer úttörő és fiatal fordult meg a táborban június végétől szeptember közepéig. Különösen a fővárosból, meg Miskolcról érkeztek sokan, de a tábor népszerűségére jellemző: hogy a lakói között már akadtak nyugatnémet, spanyol, japán, francia, dán, svéd, angol, svájci vendégek is. A szállásdíjat sajátosan alakították ki: a huszonhat év alattiak naponta huszonöt forintot fizetnek, további napi öt forint a meleg víz díja. Így a harminc forintos költséghez még egyszeri mosási díjat, tizenhat forintot számolnak hozzá. Az utóbbi összeg mindenkinek ennyi: függetlenül attól, hogy egy, vagy tíz napot tölt-e el. A huszonhat éven felülieknek a szállás tiz forinttal több. Aki étkezni szeretne, arra is adódik lehetőség: mivel az ebédlőben a reggeli, az ebéd és a vacsora összköltsége nyolcvan forint. Így a napi üdülés teljes ellátással együtt személyenként száztíz, százhúsz forint. Ami a kikapcsolódási lehetőségeket illeti, a már korábban említett bitumenes kézilabdapályán kívül altá- boronként öt-öt pingpong- asztál található. A futball, a sakk, a társasjátékok, az asztali rex, a rugós foci és a könyvek kölcsönzése díjmentes. A tábor rendelkezik tizenöt túrakerékpárral is, ezek napi használati díja negyven, heti kölcsönzése százhatvannégy forint. A vezetőség számít az úttörők, fiatalok kollektív, általában egyhetes üdültetésére is. Éppen ezért a tervezett, javasolt jövő évi programok között népi gyerekjátékok készítése, korongozás, bábkészítés, diszkó, táncház, ornitológiái filmvetítés is szerepel — ha igény lesz rá. Az üdülési szezon a táborban május 15-től szeptember 15-ig tart, és a jelentkezés a megyei Express irodák segítségében közvetítésével történik. Felvételünk a megnyitó ünnepségen készült D. Sz. M.
