Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-19 / 246. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. OKTÓBER 19. Találkozások Kevi emberek A hatal­mas Zün- dopp majdhogy­nem neki­rohant a temp’om bejáratá­nak. A bőrruhás katona az utolsó pillanatban fékezett. Utasa a nyakába zuhant. — Gyorsan — kiálltotta hátra a vezető. A géppisztolyos küldönc leugrott a hátsó ülésről, el­rohant az iskola irányába. — Visszavonulási parancs! — robbant be a futár a pa­rancsnokságra. Húsz perccel később a né­met páncélgránátosok — ok­tóber 6-án. este 11 óra kö­rül — kiürítették Túrkevét, A bálái híd felrobbantására két utászt hagytak. Márki Gábor, volt interna­cionalista visszaemlékezésé­ből: — Szombaton este, vasár­nap reggel magyar népfel- lők jöttek a városba. Jöttek? Menekültek. A parancsno­kuk Borbély Mihály pásztói tanító volt. Menjenek, amer­re látnak, tanító úr, mond­tam nekik. Félig meddig már civilben voltak, kihúzódtak a tanyákra, elbújdostak a házakban. Déltájt — vasár­nap ■— a templom felől jöt­tek a szovjet felderítők. Fo­gadtam őket, beszélgettünk. Estére már nálunk volt And­rej Maximovics Gurszkij alezredes a 610. lövészezred parancsnoka. Másnap, nem! Kedden, a volt csendőrlak­tanyában tartott népgyűlés engem választott meg ideig­lenes városi elöljárónak. Egy hét múlva negyvenöt tagú városi tanács alakult. tó, Túrkeve felszabadulás utáni első polgármestere, nyugdíjas vállalati igazgató. Szolnok, Szigligeti út 3. — A főtéren álltak a tan­kok. A városháza előtt, né­hány méterre a pincétől, a motorkerékpáros tábori csendőrök... Néhai Finta Rozália, Bu­dapest 1032 Szőlő út 84. V. em. 25. — Kollár József állator­vos, Adamecz Ede patikus, Piszár Terus, Dietrichné, Bo­ros Ica és Duczáné, mi lent voltunk a pincében. Egyszer csak olyasmit hallottunk, mintha iszonyatos láncokat csörgettek volna. Tankok, mondta valamelyikünk. Hart, halt! — lehallatszott a kia­bálás. Ducza István: — A tiszt folyvást azt kérdezte tőlem: hol vannak az oroszok, a sebesültek. Itt nincs egy se, mondtam. Nincs, dehogy van... Elkezd­te emelgetni a pisztolyát. Hol vannak?! Én kötöttem magam: itt nincs egy se... Erre a tiszt a legényével együtt elindult a pince fe­lé... 1 Szabó István, Túrkeve, Vörös Csillag Tsz: — Akkor már itt voltak a sebesültek a pincében. Mind, egytől egyig, akik mozogtak, éltek, mind... A nyugati vá­rosban a csatorna partján, meg a szérűskertben csak a halottak maradtak. Árvái Istvánná, tsz-nvug- díjas, István király utca.: — Szörnyű volt a pusztí­tás, amit a tankok végeztek. Árvái Imrémé: „Nálam is volt két sebesült orosz.. fejfák között. Némelyikük még mozgott, de inkább egy nagy halottasház volt az egész szérüskert. Árvái Imréné: — Szóltam Jakab Mihály­nak, meg Szabó Pistának: van nálam a szénatartóban két szegény sebesült, kötszer kellene, meg gyógyszer. Azt mondta Szabó Pista — elvi­szik őket. El is vitték még aznap. özv. Madarász Lajosné, Túrkeve, Somogyi Béla ut­ca.: — A lövöldözést mi is hal­lottuk a szérüskert irányá­ból, de akkor nálunk kint a város tanyáján még csend Ducza István: „Ha akkor egyetlen német is lemont volna a pincébe .. özv. Madarász Lajosné: „Az a csupa aranycsillagos tiszt később visszajött...” Igencsak az első, ak ország­ban. .. Hitler október 17-én kia­dott parancsa: „A Déli Had- •seregcsoport számára mint ed­dig, továbbra is az a döntő, hogy a csatát Debrecentől délre győzelmesen fejezze be. A döntést a IV. páncélos hadtestnek Szolnok térségé­ből a III. páncéloshadtesttel szembenálló ellenséges erők háta ellen irányuló lökésé­nek kell kivívnia". (Közli Bo­rús József, a Hadtörténeti Közlemények 1964. 3. szá­mában). Hans Kissel vezérőrnagy, A páncéloscsaták a pusz­tán 1944 októberében cí­mű, 1960-ban megjelent könyvében írja; „... a IV. páncélos hadtestnek Kisúj­szállásig kellett volna széles arcvonalban támadva előre­törnie, és ebben a térségben bekeríteni, majd megsemmi­síteni a szovjet erőket. A hadtest kötelékében elő­retörő 24. páncéloshadosz­tály október 19-én délután elérte Túrkevét, heves har­cok után elfoglalta a várost. Ducza István volt túrkevei kisbíró, tanácsi hivatalse­géd: — A városháza udvarán laktunk alig tíz, húsz méter­re a pincétől. Péntek déltájt lehetett, október 20-án, amikor'bejött az SS-tiszt a konyhánkba. Letette a pisz­tolyát az asztalra. Egy gép­pisztolyos meg az ajtóban állt. Ha nekem most csak a szájam széle is megrándul, végünk van. Ezt gondoltam én akkor, és lestem a pisz­tolyt, hogy merre áll a csö­ve. Kapás Rezső, volt hitokta­Én akkoriban a cigánylapo­son, a Nyárfás úton laktam, közvetlenül közelben. A rét, az erdő, telisteli volt halot­takkal. Egy jajgatás volt az egész környék. Szabó István: — Suttyó legény voltam, minden érdekelt, így alig hogy elmentek az első tan­kok, 19-én délután én már a magamfajta komáimmal ott voltam kint a lógerben, a szérűskertben, a harcok helyén. De akkor már itt járkált a halottak és a sebe­sültek között Jakab Mihály bátyám, az akkori tűzoltó parancsnok, — ő sajnos már meghalt —, ott volt még Várkevei Mihály bátyám is. A fia meg velem. 234 halot­tat meg 52 sebesültet szá­moltunk össze. Voda, voda — mindenfelől ez hallatszott. Id. Várkevei Mihály tsz- nyugdíjas, Ágota út 20.; — Sokan közülük a teme­tő felé menekültek, őket há­tulról érték a lövések. Ott feküdtek a sírok előtt, a volt. Hanem dél körül egy- szercsak teli lett a tanya melletti dűlőút oroszokkal. Lovaskocsik, teherautók mindenfelé. Apám beszélt egy katonával, azt mondta, a németek tankkal jönnek. Alig hogy ez megvolt, két német repülőgép végigbom­bázta, géppuskázta a dűlő- utat. Égett ott minden. Ment, ki merre látott. Amikor csend lett, apámmal kimen­tünk a dűlőútra. Egy árok­ba fordult teherautó féléből nyöszörgést hallottunk. Két sebesült katona volt benne: az öregebb csupa arany, csu­pa csillag, de a fiatalabb is tiszt volt. Vigyük be őket a tanyába, lányom, ne szen­vedjenek itt, mondta apam. Hát betoltuk őket a talyi- gán. Igen ám, de ekkorra már ott csörögtek a német tankok a szomszéd kukori­catáblában. Úristen, mi lesz velünk, ha itt találnak a két orosszal, ránk gyújtják a tanyát A já­szolba fektettük őket, szénát rak­tunk rájuk. Az el­ső tank már ott volt a tanya ud­varán. Űristen, végünk van... Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Z. Következik: Erő- 'leves kevi mód­ira. Id. Várkevei Mihály: „Emberi köteles­ség volt.. Zenei élet Kellemes koncert Bemutatkozik a város MezfltArl napok Cegléden Október 28-ig zajlanak a mezőtúri napok a ceglédi helyőrségi művelődési köz­pontban. Már szinte hagyo­mánynak számít, hogy itt hazánk egy-egy tájegységé­nek életével, történetével, művészetével ismerkedhet­nek meg a városlakók. Nem­régen a Jászság vendégeske­dett Cegléden, a mezőtúriak bemutatkozását pedig a Bács-Kiskun megyeiek köve­tik majd. A rendezvénysorozat első napján, tegnap, kiállításokat nyitottak meg. A város fel- szabadulásának 40. évfordu­lója alkalmából készített tíz tabló alkotja a fotókiállítást. A cserép- és szőnyegkiállítá­son a szőnyegszövő háziipari szövetkezet, a Fazekas Mú­zeum, és a népművészet mes­tereinek alkotásait, terméke­it láthatják az érdeklődők, és vásárolhatnak a kiállított tárgyak közül. A virágokat kedvelők a kaktusz kiállítás­ban gyönyörködhetnek — és ők sem maradnak ki a vásár­lás öröméből. Október 21 -én elsősorban a gyermeklátogatókra számíta­nak a művelődési központban. Az apróságok, a játszóház programjában megismerked­hetnek többek között a ko­rongozás és a batikolás tit­kaival. Mezőtúr városának vezetőivel találkoznak, be­szélgetnek október 25-én a HMK hivatásos állományá­nak dolgozói. Az október 27- én rendezett vacsoraesten a Hotel Berettyó mesterszaká­csai tájjellegű ételekkel ked­veskednek a ceglédieknek. A szolnoki Szimfónikuso- kat ez évadi első koncertjü­kön osztrák vendégkarmes­ternő, Liselotte Zechner ve­zényelte. összességében egy nagyon kulturált, kellemes előadás részesei lehettünk. A hallgató, ha nem is lenyű­gözve, de a szép muzsikálás­ban elmerülve, remek közér­zettel ülte végig a koncertet. Egyfajta biztonságérzet, harmónia és esetlegességek sokkoló hatásától mentes léékor uralta az estet. Most nem tapasztaltuk a bizonyí­tani akarás vagy a nem test­re méretezett feladattal való küzdelemből, óhatatlanul fa­kadó feszültséget. Ennek az oldottságnak oka lehet az évadeleji frisseség is, vagy, hogy reperíoárda- rabokat tűztek műsorra, de leginkább a karmester egyé­nisége volt hatással a zene­kari játékosok közérzetére. Liselotte Zechner bűbájos fesztelenséggel dirigált, élve­zettel muzsikált. Átgondolt és a próbákon is következe­tesen számonkért elképzelé­seit a zenekar odaadó játék­kal honorálta, olyannyira, hogy a néha előforduló pon­tatlan vagy nem egyértelmű karmesteri jelzéseket is — zöld utat engedve kamarázó hajlamuknak — pontos együtt játékkal korrigálták. A fúvós és vonós szólamok azo­nos intenzitással játszottak, ebből fakadt a hangzás di­namikai kiegyenlítettsége. A fúvósok szép színeit, csiszolt együttjátékát a vonósok egészségesen telt, zörejmen­tes hangzása ellensúlyozta. Örömmel tapasztaltuk a ze­nekarnak azt a ritkán fel­színre kerülő értékét is, hogy szép piánókat játszottak, s piánóik megőrizték ritmikai tartásukat. Rossini elragadó­an szellemes, rövid szólókkal szanesíttett nyitányát (Olasz nő Algírban) Mendelssohn é- moll hegedűversenye követte, Szenthelyi Miklós szólójá­val. Ez a klasszikus öröksé­get nemesen, romantikus stí­lusban folytató remekmű a 35 éves Mendelssohn zene­szerzői erényeinek foglalata. (Az idén emlékezünk szüle­tésének 175. évfordulójára.) Szenthelyi előadásában olyan magától értedődően követ­kezik egyik dallamív a má­sikból, és olyan mértéktar­tással közelít a műlioz, hogy megfeledkezhettünk e nép­szerű és gyakran hallott he­gedűversenyhez, emlékeink­ben hozzátapadó romantikus ballasztokról. Szenthelyi jól tudja, hogy nem kell min­denbe érzelmet lopni, mert annak eredménye érzelmes­sé®, viszont a hangszínár­nyalatok gazdagságával és rugalmas tempókezeléssel olyan hangulatot tud adni e zenének, amitől az végtele­nül emberi, közvetlen han­gú lesz. Játéka zenei képze­leteket, képeket ébreszt a hallgatóban, elfeledtetve — vagy úgy is fogalmazhat­nánk : hivalkodás nélkül al­kalmazva — a hangszerkeze­lés technikai bravúrjait. Beethoven VIII. szimfóniá­ja az élet napfényes oldalát mutató, gondtalan hangula­tával, energikus lendületével jól illett a karmestemő egyé­niségéhez, mely nem nélkü­lözte a humort sem. Különö­sen szépen sikerült a III. té­tel fúvósokra írt tirószaka- sza, melyet a sikerre való tekintettel, ráadásként meg­ismételtek a koncert végén. Labáth Valéria Tiszafüreden Olcsó szatyor — olcsó fogás Sokszor hallani nyugaton járt turistáktól, ha valaki betéved odakint egy üzletbe, már csak azért is érdemes valami apróságot vásárolni, mert a legjelentéktelenebb holmit is tetszetősen becso­magolják, vagy legalább is mutatós színes reklámsza­tyorba csúsztatják. Érte már jó néhány vád a hazai kereskedelmet is ép­pen ezért, mert nem ad kel­lőképpen a csomagolásra. Erre voltunk kíváncsiak, amikor Szolnokon több áru­házát végigjártunk azzal a céllal, hogy megnézzük me­gyeszékhelyünkön mit tesz­nek ezért. A Skálában a pénztárgépek mellett külön­böző nagyságra feldarabolt csomagolópapír. A kisebb dolgokat ebbe csomagolják, a nagyobb holmi reklámsza­tyorba kerül. Nem kell érte könyörögni, az ingyenes szolgáltatás természetes. Ugyanezt tapasztaltuk a Centrum-áruházban is. A Sztárban már nem osztogat­ják olyan sűrűn a nylonzacs­kót, de ha kéri a vásárló, szó nélkül adnak. Nem így az élelmiszerboltokban, az ABC-kben, pedig ott néha nagyobb szükség lenne egy- egy zacskóra. A húst, a tejet például nem szívesen rakja az ember a száraz áruk kö­zé, de ki az a vevő, aki há­rom külön táskával indul vásárolni. Hetedik alkalommal ren­dezik meg az országos gyer­mekkönyvhetet december 2 és 8 között. A Móra Kiadónál már formálódnak a téli könyves akció programjai, tervei. A főváros több kerületében — és országszerte — író-ol­vasó találkozókat, dedikálá­sokat, irodalmi műsorokat, A Hatvanas ABC-iben 5 forint 50 fillér a zacskó da­rabja. Hát érdemes ennyi pénzt kiadni egy műanyag- tasakért, amikor hazaérve előbb-utóbb úgy is a szemét­kosárba kerül? Az 1-eS számú, nagy for­galmú ABC-ben sem adnak ingyen szatyrot. Ahogy mé­regeti az ember, amit meg­vehet az a két kilót se nagyon bírja el, az ára mégis három forint. Á többi élelmiszerüz­letben se különb a helyzet. Az ingyen reklámszatyor, amelynek a csomagoláson kívül a reklámozás is felada­ta, hiányzik az élelmiszer áruházakból. Van helyette felirat nélküli, egyszínű (ez csak három forint) vagy matricával ékesített (ez már 5 forint 50 fillér), de a be­vásárlást megkönnyítő „in­gyen tartozék” úgy tűnik, ismeretlen fogalom ezekben a boltokban. Pedig egy-egy üzlet nép­szerűségét talán ilyen egy­szerű fogással, a kiszolgálás minőségének effajta javítá­sával is lehetne fokozni. Vagy inkább a hasznot akar­ják növelni? Gyorsan szaka- dó-repedő nylon tasakokkal? Szó se róla, a pár forintot másra is kidobhatja az em­ber. Mégis, nem olcsó — el­lentétben a fogással. — bk — könyvbemutatókat, rendha­gyó irodalmi órákat szer­veznek. A gyermekkönyvhétre a Móra Kiadó 19 újdonságot jelentet meg 650 ezer pél­dányban. Három új, gyer­mekeknek szánt kötettel je­lentkezik a Közgazdaság^ és Jogi Kiadó, és egy-egy mű­vel a Magvető illetve a Tan- könyvkiadó. Üzemtörténet-frák tanácskozása A múzeumi, műemléki, honismereti hónap kereté­ben kerül sor Tiszafüreden, ma és holnap az üzem- és intézménytörténet-írók me­gyei tanácskozására. A meg­nyitót követően dr. Szikossy Ferenc, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum megbí­zott főigazgatója tart elő­adást az üzemtörténetírás és helytörténeti kutatás elméle­ti kérdéseiről. Ezután a me­gye intézménytörténet-írás­ban elért eredményekről, s a további feladatokról Zádor Béla, az MSZMP Szolnak megyei Bizottsága archívu­mának vezetője tart előadást, majd Tóth Tibor levéltár­igazgató a Szolnok megyei Levéltárban található, a té­mához kapcsolódó források­ról, dokumentumokról ad is­mertetést. A tanácskozás résztvevői az előadások és a konzul­táció után megnézik Tisza­füred nevezetességeit, elláto­gatnak az Alumíniumgyárba és a Hámán Kató Termelő- szövetkezetbe iS. Másnap, október 20-án a megye üzem- és intézménytörténet-írói a városi könyvtár helyismere­ti gyűjteményével ismerked­nek, maljd dr. Szabó István, a Damjanich János Múzeum történész múzeológusa „Élet­módkutatás és üzemtörténet­írás” című előadásával foly­tatódik a tanácskozás. Ezt követően dr. Vadász István, a házigazdaváras múzeumá­nak történésze arról számol be, miként hatott, milyen változásokat hozott az ipar telepítés Tiszafüred vonzás- körzetének településein. Az előadások után konzultáció­ra kerül sor, a résztvevők választ, tanácsokat kaphat­nak munkájuk során felve­tődött kérdéseikre. Újdonságok, bemutatók Decemberben országos gyermekkönyvhét

Next

/
Thumbnails
Contents