Szolnok Megyei Néplap, 1984. október (35. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

1984. OKTÓBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉFLAF 5 | A téve i | rr • ■ f# a a |K£| peri nyoj ie eiott i Vita az oktatási törvény tervezetéről Október 4—5-én Országos közművelődé tanácskozás Egy este Székely Jánossal A Budapesti Művészeti He­tek keretében szép és gazdag estét tölthettünk Székely Já­nossal, a kiváló romániai magyar íróval, akinek előbb egyik drámáját mutatta be vasárnap este a televízió, majd marosvásárhelyi ott­honában kereste fel, hogy életéről, írói eszményeiről faggassa őt. Okos gondolat volt egy estébe összekapcsol­ni a két programot, mert bár a szerzővel való beszélgetés­ben egyetlen szó sem esett a Caligula helytartójáról, ugyanakkor mégis kulcsfon­tosságú mondatok hangzot­tak el a drámai mondaniva­ló megértéséhez. Lássuk csak, mit is mon­dott Székely János az őt fel- készülten kérdező Tarján Tamásnak, nézőinek? írói célja megérteni és értelmez­ni a világot. Módszeréről pe­dig: kell, hogy meglévő gon­dolataimat megpillantsam a valóságban, amelyből — hoz­záteszem — bevallása szerint a fontosat és a súlyosat vette észre mindig. Mert ehhez van hajlama. Ami pedig a formát illeti: tartalmilag szeretne korszerű lenni. Ezért keresi és találja is meg — ahogy ő mondta, pillantja meg — a történelemben is a jelképes helyzeteket. Ez utóbbi gondolat jól vi­lágítja meg az írói szándé­kot, amellyel a római kori történethez nyúlt — témáért. S nem gondolatért. Azt ő magában hordja: a közvetlen tapasztalásaiból sűríti böl­cseletté. A Caligula helytar­tója a. kiérlelt gondolatok drámája: hatalomról, öntu­datról, becsületről, becstelen­ségről, hűségről és hűtlen­ségről — végtére is az em­berségről. Amelynek legna­gyobb ellensége a mindent sárba tipró, vérbe folytó ön­kény. Amely nem ismer le­hetetlent, egyetlen parancsa van: a muszáj. Petrónius azt a parancsot kapja, hogy mint helytartó helyeztesse el a császár szob­rát — mint összetartó jelké­pet — a zsidók templomába. Oda, ahol semmiféle faragott képnek nincsen helye. E kö­rül a gyalázatnak számító tett körül forog a cselek­mény, amely nem más, mint a parancsot végrehajtani kö­teles helytartó birkózása a megoldásra váró feladattal. Súlyos dolgokról van szó: életről-halálról: a parancs végrehajtása esetén egy nép pusztulna el, a feladatot vég­re nem hajtó helytartót a véres kezű császár haragja söpörné el. Kiélezett, feszült drámai helyzet! Klassziku­san tiszta és pontos. (És még Székely János mondja, hogy nem ért a drámához!?) Míg bent a palotában folyik — egyetlen színhelyen, milyen zárt ez a világ — a zsidók és a helytartó szópárbaja, kint a téren hatalmas tö­meg, a nép, amely ha nem is fenyeget, de zúgó éneké­vel vaskos hátteret képez a szavak csatájához. Petrónius, a helytartó kezdetben hajt­hatatlan zsarnok, de az ér­vek egyre inkább megingat­ják dölyfében, s arra a sak­kozóra emlékeztető figurává válik, aki lépéskényszerbe került, s akként kell lépnie a táblán. (Ez a kép is Székely Jánostól való, a vele való beszélgetésben hangzott el.) Lassan felismeri, hogy csak egy hatalmi gépezet csavar­ja, amely ha meglazul, meg­húzzák, ha megromlik, el­dobják a szemétre. Érdeke­sen ábrázolt folyamat ez, előbb csak kíváncsiságból hajlik az öntudatukat védel­mező zsidók felé, majd fok­ról fokra kerül közelebb a felismeréshez — a két segéd­tiszt epizódja, a bölcs barát Décius közbejötté — a zsar­nok csak zsarnokot szülhet. Az ember cselekedetének leg­főbb bírája: önnön lelkiis­merete. Petrónius — lám — végül a császár váratlan ha­lálával megszabadul az „en­gedetlenségért” járó halál- büntetéstől, de nem hagyja őt nyugton szüntelenül háborgó lelkiismerete, hisz tévesen küldte kegyetlenül halálba — két kedves segédtisztjét. A tévéváltozatot Esztergá­lyos Károly rendezte, és lé­nyegében munkáját ugyanaz a formai tisztaság jellemzi, mint a drámáét. Tisztaság és nemes emelkedettség, itt minden mondatnak súlya van, s még sincs monotónia. A gondolatok hol felizzanak és sisteregnek, hol csak ha­mu alatt várják, hogy fel­lángoljanak. Igazán mesteri­en állítja elénk ezt a szikár gondolat-építményt, igen erő­teljes képi indítással, gla­diátorok véres játékával, amely jelzi, hogy itt olyan világról van szó, amelyben játékból is ölnek. Csak egy helyen bicsaklik meg az íz­lése és enged régi beidegző­déseinek vagy még inkább mániáinak, az iszapban bir­kózó meztelen nők jelenete — Petrónius nagy belső mo­nológja előtt. Vajon mi cél­ból alkalmazza Esztergályos ezt a képsort? Vajon miért sározza be a gondolatoknak ezt a márványfehér építmé­nyét efféle, az obszcén felé is kacsingató képekkel? Se célja, se értelme, hisz a helytartó lelkében dúló küz­delem oly érzékletes, hogy efféle képi támaszték nem szükséges hozzá. Gálffi Lász­ló játéka is oly kifejező, hogy elmond az mindent, mi lényeges! És a többiek színé­szi játéka is igen magas szín­vonalú, akár Sinkó László főpapjára gondolok, akár Benkő Gyula bölcs királyára. Nincs itt halványabb telje­sítmény, igen jó az egyik se­gédtiszt szerepében — Pro- bus — a most Szolnokra szerződött és épp a Homburg hercegét alakító — Tóth Ta­más is. Igen, a szavak azok mind igazak, — mondotta Székely János tegyük hozzá, ha meg vannak töltve igaz tar­talommal, ahogy ezen a va­sárnap estén tapasztalhattuk. — VM — Kecskeméten Alkotóműhely zománcművészeknek Állandó zománcművészeti alkotóműhelyt hoznak létre Kecskeméten. Nemcsak a művészi zománcmunkák ké­szítőinek biztosít új alkotó- műhelyt, hanem az új tech­nikák, eljárások kikísérlete­zésére is módot ad. Kecskeméten egy évtizede alapították meg a nyári zo­máncművészeti alkotótele­pet, amelynek alapító okira­ta kimondja: az itt dolgozó művészek kísérletezzék ki, hogy milyen módon és for­mában alkalmazható a tűz­zománc a mindennapi élet­ben, a lakókörnyezet és a la­kás díszítésében, illetve ho­gyan lehet tűzzománc-dísze­ket nagyüzemileg, sorozat­ban is előállítani. Az elmúlt évtizedben a számtalan mű­vészeti alkotás mellett ké­szültek utcanévtáblák, ház.- számok, homlokzati és épü­letbelső-díszek, konvektor­burkolatok., Legutóbb a kör­nyezetbe illő tájékoztató táblákat készítettek a buga­ci tájvédelmi körzet számá­ra. Az elképzelések szerint az új állandó alkotóműhelybe — a Kerámia Stúdióhoz ha­sonlóan — pályázati úton lehet majd bejutni. A következő hetekben vi­tatják meg az új oktatási törvény tervezetét a pedagó­gusok és a felsőoktatási in­tézmények oktatói, hallga­tói. A Művelődési Minisztérium illetékesei az MTI munka­társát tájékoztatták arról, hogy az oktatást és a neve­lést — az óvodai neveléstől a felsőoktatási intézmények­ben folyó továbbképzésig — átfogó törvény célja a műve­lődéshez való állampolgári jog, és az ezzel kapcsolatos kötelesség összhangjának még teljesebb megteremtése, s az e jog gyakorlásához szükséges feltétélek biztosí­tása. Az országgyűlés ülés­szakán idén tavasszal elfo­gadott oktatásfejlesztési program alapján a törvény szabályozni fogja az oktatás és a nevelés alapelveit, rög­zíti az iskolarendszer szer­vezetét és továbbfejlesztésé­nek irányát is, meghatároz­za a tanulók, a hallgatók,, a pedagógusok továbbá a szü­lők jogait és kötelességeit, az oktatási-nevelési intézmé­nyekben végzett munka de­mokratizmusának feltételeit. A törvény végrehajtásáról minisztertanácsi rendelet gondoskodik majd, amelynek tervezete a törvényével egy­idejűleg készül. Ha az országgyűlés a tör­vényjavaslatot elfogadja, azt követően a miniszteri szintű végrehajtási jogszabályok ki­dolgozására, illetőleg a je­lenleg érvényben lévők át­dolgozására kerül sor. Ennek eredményeként jelenik majd meg a korszerű, egységes — a jelenleginél lényegesen ke­vesebb jogszabályból álló — oktatási joganyag. íz év telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­ga határozatot ho­zott a közművelő­désről. Az eltelt idő elegen­dő arra, hogy áttekintsük a közösségi művelődés helyze­tét, megvonjuk az eredmé­nyek mérlegét, újrafogal­mazzuk feladatainkat, ön­magában ennyi is indokolná egy országos közművelődési tanácskozás összehívását; az október 4—5-re tervezett szakmai konferencia meg- Iszervezésének azonban en­nél is több indoka van. Nem egyszerűen tíz év telt el a közművelődési párthatározat megszületése óta, hanem sok szempontból megváltoztak azok a gazda­sági és társadalmi feltételek, viszonyrendszerek is, ame­lyek között dolgozni kell. Olyan társadalmi szükség­letek erősödtek meg, olyan 'új feladatokra kell felké­szülni a művelődési intéz­ményeknek és a szakmai irányításnak, amelyek szük­ségessé teszik a művelődés helyének, társadalmi szere­pének újbóli megfogalmazá­sát. Az 1974-es határozat egyik legnagyobb érdeme, hogy ki­mondta: a művelődés a tár­sadalom anyagi és szellemi haladásának előfeltétele. Eb­be az új megvilágításba he­lyezve a művelődés és a gazdaság viszonyát, az el­múlt évtized gazdasági meg­rázkódtatásai közepette a kölcsönösség gyakran szen­vedett csorbát. Ennek alap­vetően két oka volt. A gaz­dasági vezetők jó része mos­tohán kezelte a kultúrára kiadandó forintokat. Ezt a szemléletet erősítette a sza­bályozók és a gazdálkodás egyéb feltételeinek gyakori 'változásából következő bi­zonytalanság is. Voltak azonban — és nem is keve­sen —, akik idejében felis­merték, hogy a művelődés nem teher, nem drága luxus a gazdaság nyakán, hanem a fejlődés előfeltétele. Ne­hezítette viszont az együtt­működést másik okként az, hogy a művelődés szerve­zésével megbízott szakem­berek közül sem ismerte fel mindenki idejében az egy­másrautaltságot, illetve egy­oldalú és felelősségvállalás nélküli pénzügyi segélyezés­ként értelmezte. A művelő­dési otthonok, a könyvtárak vezetőinek tekintélyes há­nyada úgy vélte, a kör­zetében dolgozó vállalatnak az a feladata, hogy időről- időre minél nagyobb össze­gekkel támogassa intézmé­nyét, de abba már ne szólja­nak bele, hogy a pénzt mi­ként használják fel. Viszon­zásként szerveztek néhány szórakoztató rendezvényt a gyár dolgozóinak, s úgy érezték, ezzel minden el van intézve. Mindkét oldal tar­tózkodása egyetlen közös okra vezethető vissza: a mindennapi életben mosta­náig is csak igen kevesen tudják pontosan megfogal­mazni a gazdasági és műve­lődési intézmények együtt­működésének konkrét cél­jait. Található még olyan nagyvállalati művelődési ház igazgató, aki nem érzi, hogy milyen feladatot ró rá az a tény, hogy a gyár teljes technológiai váltásra készül. Nem ismeri a termelést, nem képes levonni egy mű­szaki változás műveltségi konzekvenciáit. így érthető, hogy a gyár vezetőinek és dolgozóinak közömbösségjűr vei magyarázza az általai színvonalasnak tartott ren-i dezvények gyatra látogatott-i ságát. Sajnos néha az ellen­kezője is igaz. Az októberi tanácskozás egyik legfontosabb feladata, hogy a közművelődési párt- határozat szellemében meg­erősítse azt az elvet, hogy a gazdaság és a kultúra dia­lektikus kölcsönhatásban lé­tezik egymás mellett. A kul­túra kiteljesedésének a gaz­dasági eredményesség az előfeltétele, a gazdaság fej­lődésének pedig a kultúra kiteljesedése az alapja. Számokkal is bizonyítható, hogy az elmúlt tíz évben milyen kulturális előreha­ladás történt Magyarorszá­gon. Elmaradt viszont az addig nem művelődő réte­gek tömeges bevonása a mű­velődésbe. Ennek nemcsak gazdasági okai .voltak, sú­lyos hibákat vétett a közmű­velődési intézményrendszer- is. Még ma is kevés az olyan kulturális szolgáltatás, amely a mindennapi érdekek, a re­ális társadalmi szükségletek mentén próbál kapcsolatot teremteni az állampolgárok­kal. Kevés a közösségi ösz- szejövetelekre alkalmas hely, nehéz a közösségek ön- szerveződése. em könnyű helyzet­ben, nem kevés probléma egyidejű jelenlétében ül össze az Országos Közművelődési Tanácskozás. A reális társadalmi szük­ségletek felismerése, a jó­zan mérlegelés azonban most is eredményre vezet­het. Félretenni sok megszo­kott formát, s az intézmé­nyek érdeke helyett minden kérdés mérlegelésénél a la­kosságét kell előtérbe he­lyezni. P, F. A cél változatlanul a gazdaságosság A GAMESZ-ek működésének tapasztalatai e NEB-vizsgálat tükrében Két vagy három évvel ezelőtt az egyik Szolnok megyei művelődési otthon igazgatója kért szót a Magyar Népműve­lők Egyesülete megyei szervezetének tanácskozásán. A hoz­zászólást taps köszöntötte, tudniillik a beszélő a nagyköz­ségében működő GAMESZ (gazdasági-műszaki, ellátó, szol­gáltató szervezet) ténykedését minősítette, — röviden szól­va — karikatúra formájában. Ami a művelődési otthonok és egyéb közművelődési intézmények, illetve a GAMESZ-ek együttműködését illeti, ma sem rózsás a helyzet, de a korábbi, javarészt a szervezet rugal­matlanságából következő mindennapos ütközések megszűn­tek. Amíg a kezdeti időszakban arra panaszkodtak a köz- művelődési intézmények. vezetői, hogy nem tudják, kinek kell szólni, hogy utasítaná már a takarítónőt; pókhálózza le a nagytermet; addig ma már főképp az ad okot súrló­dásra, hogy a meglehetősen kevés pénzből, milyen fontos­sági sorrend alapján végezzék a feladatokat. Változnak az idők: a problémák ugyan újratermelődnek, de magasabb minőségi szinteken. Föntebb, amikor a műve­lődési otthonok és a <SA- MHSZ-ek együttműködésé­re utaltunk, tulajdonképpen csak a szervezet tevékenysé­gének egyetlen részterületé­ről volt szó... A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság és a megyei tanács pénzügyi osztálya egy meg­lehetősen nagyszabású vizs­gálatot zárt le a tavasszal; a vizsgálat intenzíven fog­lalkozott a gazdasági-mű- stzaki, ellátó, szolgáltató szervezetek 1981—83 között végzett munkájával is. A vizsgálat méreteit érkélte- tendő idekívánkozik néhány adat: több, mint száz népi ellenőr és NEB-tag összesen 532 napot „helyezett górcső alá”, egy híján hatvan egy­ségnél vizsgálták, hogy mi­lyen eredményeket, jó és rossz tapasztalatokat hozott a helyi tanácsoknál végre­hajtott intézményi, gazda­sági integráció. Természete­sen a népi ellenőrök figyel­me kiterjedt a szervezetek működésének minden részte­rületére: az egészségügyi pénzgazdálkodástól, a taná­csi létesítmények karbantar­tásán át, a tanácsok és in­tézményeik, valamint a GA­MESZ-ek együttműködésé­nek „ügyrendjére”. Nem véletlenül tettük az utóbbi szót idézőjelbe: az együttműködés játékszabá­lyai — ahogy a népi ellenő­rök több esetben is megálla­pították — korántsem egysé­gesek, illetve az értelmezés körül sok a zavar. Akadt példa egészen „egyszerű” hanyagságra is: az egyik he­lyen a GAMESZ vezetőjé­nek semmiféle munkaköri leírása nem volt, a másikon pedig mindössze négy rö­vidke pontba sűrítették a vezető tennivalóit. Több esetben neuralgikus pont­ként regisztrálhatták a fo­gyóeszköz-beszerzést: az in­tézmény a GAMESZ-hoz fordul, ha valamire szüksé­ge van a munkához, a GA­MESZ „ellenjegyzi” az igényt, és a kívánt eszköz, vagy anyag rendszerint né­mi késéssel érkezik a fel­használókhoz. Több művelő­dési otthon munkáját átme­netileg szinte megbénította a GAMESZ-eknél dolgozók szakmai bizonytalansága — Jászladányban például pat­tanásig feszült a helyzet, de volt olyan eset is, hogy a nagy gyakorlattal rendelke­ző népművelő belefáradt a szervezettel való adminisz­trációs birkózásba — s állást változtatott. A vizsgálati eredmények összegzésekor méltán fogal­mazhatták meg a népi elle­nőrök és pénzügyi szakem­berek azt, hogy a legtöbb probléma a szervezetek és az intézmények közötti kap­csolatokban (melyek emberi kapcsolatok is!) mutatkozik. E kapcsolatok javítása ter­mészetesen a továbblépés egyik feltétele, s ebben bő­ségesen vannak tennivalóik a helyi tanácsoknak. Ami a szervezetek mun- ká(jának gazdaságosságát il­leti: a megyei összkép biz­tató. A vizsgálat adatai sze­rint egyre alkalmasabbak a gazdasági-műszaki feladatok megoldására, a kiegyensú­lyozott gazdálkodásra. Szá­mos ötletes, takarékos mód­szert vezettek be: például, olcsóbb nagykereskedelmi beszerzés, az eszközök közös használata, cseréje — és így tovább. Az 1980-as kezdetek óta a személyi és a tárgyi feltételek fokozatosan javul­tak. Egyes szervezeteknél viszont a személyi problé­mák a gazdálkodás színvo­nalára is kedvezőtlenül ha­tottak. Ä vizsgálatok alap­ján levonható az az általá­nos következtetés, hogy a szervezetek működésében tapasztalható hiányosságok, problémák nem az integrá­ciós forma hibáira, hanem döntően szubjektív okokra vezethetők vissza. Nyílt szakmai nap népművelőknek Gyermek- és ifjúsági nevelés Finnországban Tegnap a megyei KISZ-bi- zottság székházában rende­zett nyílt szakmai napot a megye népművelői számára a Magyar Népművelők Egye­sülete Szolnok megyei Szer­vezete és a megyei KISZ- bizottság. A szakmai nap előadója Hula Pentti finn népművelő volt, aki az Álla­mi Ifjúsági Bizottság vendé­geként tartózkodik hazánk­ban. Előadásában ismertette a Finnországban folyó gyer­mek- és ifjúsági nevelés sa­játos, s a magyar népműve­lők számára számos tanul­sággal szolgáló rendszerét. Október 15-től Űszi megyei . könyvhetek Szolnok felszabadulásának évfordulójához közeledve a Verseghy könyvtár gyermek­könyvtári részlege a napok­ban Dicsőségük nem múlik el soha címmel tanulóknak szóló bibliográfiát jelentet meg. A füzetecske elsősorban a város általános iskolásai­nak nyújt majd elengedhe­tetlen segítséget a 40 évvel ezelőtti események kutatá­sához. A könyvtár követke­ző programja kizárólag vidé­ki könyvbarátoknak szól: rövidesen megkezdődik az őszi megyei könyvhetek ren­dezvénysorozat, amely mint­egy 25 községben hirdet író­olvasó találkozót. A megyei megnyitóra október 15-én Jászszentanóráson kerül sor. Ezen az ankéton Bárány Ta­más íróval beszélgethetnek az érdeklődők. A tanácsoknál végrehajtott intézményi, gazdasági in­tegrációt az ésszerű takarékosság, a korszerűsítés igényével határozták el. A forma viszonylag új: ami természetesen nem lehet magyarázat minden hiányosságra, nem egysze­rűen „gyermekbetegségekről” van szó. Az eredeti cél — gazdaságosabb működés! — változatlan. Ennek hatékony­sága a tanácsok és intézményeik, valamint a melléjük ren­delt szervezetek együttműködésén múlik. V. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents