Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

1984. SZEPTEMBER 9. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Szakács Miklós parádi üvegműves művész há rom évtizede jegyezte el magát az üvegcsi­szolással. Kézügyesség, alkotókészség, harapó niaérzék, s nem utolsó sorban nagy türelem kell ahhoz, hogy az ólomkristályba álmodott minták nemcsak szépek, hanem művészi értékűek is legyenek. Szakács Miklós sikere sen szerepelt a hazai és a külföldi kiállításo­kon, öregbítve a palócok lakta táj emberei szakmai tudásának jó hírét. A képen Sza­kács Miklós munka közben Gyorsabb és olcsóbb a forgatás Video a filmgyárban Oz idei últöröév feladatai Szeptember elején az álta­lános iskoláikban több mint 1 millió 200 ezer úttörő és kisdobos kezdte meg ismét a tanulást, és egyúttal az 1984—85-ös úttörőév felada­tainak teljesítését. A piros és kék nyakkendős pajtások közösségei — az Üttörószö­vetség Országos Tanácsának irányelvei alapján — első­sorban a csapatélet hagyo­mányainak megőrzését és építését, a felszabadulás, s az azóta eltelt negyven esz­tendő eseményeinek megis­merését tűzték ki célul. Kö­zös dolguk lesz. hogv fejlesz- szék csapatalkotmányukat, mindennapi tettekkel és ro­mantikus játékokkal kö­szöntsék hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulóját Az útörőév első szakasza szeptember 23-tól 1985. áp­rilis 4-ig tart. A gyerekek, közösségeik részt vesznek la­kóhelyük társadalmi esemé­nyein. településük felszaba­dulásának évfordulóján üd- vözlik a szabadság Batto- nyáról Nemesmedvesre tartó lángját. Teendőjük az úttö­rőközösségek kapcsolatainak szélesítése, a csapatélet rend­szeressé tétele, s az ünneplés helyi sajátosságainak megta­lálása. A videotechnika filmgyári alkalmazásáról nyilatkozott Föld Ottó, a Mafilm igazga­tója és Barna Tamás műsza­ki igazgatóhelyettes az MTI munkatársának- Elmondták., hogy a Magyar Filmgyártó Vállalat videostúdiót hozott létre, amelyet Bodrossy Fé- lixről. a nemrégiben elhunyt operatőrről neveztek el. A világ filmművészetében erő­södik az a törekvés, hogy a filmkészítésben a hagyomá­nyos eszközök mellett kiegé­szítő technikaként a videót használják. A Mafilmnél nem egészen egv év alatt lét­rehozott rendszer műszaki­lag ma a legfejlettebb Ma­gyarországon, s lehetővé te­szi. hogy több éves kihagyás után a magyar filmgyártás is felzárkózzon a világ legszín­vonalasabb technikával ren­delkező filmgyárainak sorá­ba. A Mafilm videorendszeré­nek jelentőségét mindenek­előtt a felvétel körülményei bizonyítják: míg korábban a filmszakemberek több beren­dezés segítségével külön-:kü- lön vették fel a képet és a hangot, most ezt egy ember teszi meg a kamerával. Eddig a videofilmfelvevőt hosszú ideig kellett bemelegíteni, ez a.kamera gyakorlatilag mű­szaki előkészítés nélkül, azonnal rögzít. A filmgyár világviszonylatban is telje­sen új módszer kidolgozásá­val és alkalmazásával büsz­kélkedhet: az elkészült fel­vételeket úgynevezett sze­mélyi videovágószobáikban állítják össze az alkotókegy munkafilmmásolaton, majd ennek elapjárí számítógép vágja össze (editálja) a vég­leges filmet laz eredeti anyagból. Ez rendkívül ol­csó, szemben a hagyományos nagy editáló berendezés használatával. Működik egy számítógépes videografikai berendezés is, amely minden feliratozást, animációs mun­kát elvégez, mentesítve ezzel az alkotókat a mechanikus munka alól. A képkeverő­egységek a legkülönbözőbb trükkökre képesek. Koráb­ban a szereplők árnyékát nem tudták reprodukálni, ezzel a technikával azonban tökéletesen életszerűvé válik a trükkfelvétel. A színkor­rektorral a kész filmen még színt, hangulatot változtat­hatnak: a nappali felvételt éjszakaivá, a napfényes időt borússá tudják varázsolni. Az új videorendszert — miközben továbbfejlesztik a Mafilm szakemberei — már hónapok óta alkalmazzák a stúdiók. Három hónapig táncoltak Amerikában Katién a Jászsági Népi Együttesből A'Jászsági Népi Együttes két tagja nemrégiben érke­zett vissza 3 hónapos ten­gerentúli útjáról. A debre­ceni Délibáb együttest kísér­ték el az élményekben és fellépésekben gazdag túróé­ra. A két együttest mond­hatni, családi kapcsolatok fűzik össze, Sallai Sándor másfél éve még Jászberény­ben zenélt, felesége, Rigó Erika pedig Debrecenből is aktív kapcsolatot tart a jász­sági táncosokkal. Partneré­vel, Hajas Gyulával alapító tagjai a Jászsági Népi Együt­tesnek, mindketten előadó­művészek. Erika szabadúszó, Gyula a jászberényi Városi Tanács műszaki főelőadója­— Hogyan tehet a határ­idős ügyiratok mellől Ame­rikába kijutni? — Nem akarom azt mon­dani, hogy a hírünk elért odáig — el kellett oda vinni, azután már könnyebben ment. Sallai Sanyi barátom ismeretsége révén az Ame­rikai Magyar Folklór Köz­pont hívott meg, a kiutazá­sunkat segítette a Magyarok Világszövetsége is. A meghí­vásban a folklór központ és a torontói Kodály együttes által két évenként rendezett egyhetes magyar szimpózium játszott szerepet, ahol most a Délibáb szolgáltatta a ze­nét, a tánctanításba pedig mi is besegítettünk. A rendezők ezen kívül bővebb program­ról is gondoskodtak, így az Egyesült Államokban és Ka­nadában körbejártuk a ma­gyar klubokat, együtteseket, táncoltunk és tanítottunk. — Hogyan fogadta az Új­világ? — Nyolcórás repülőút után érkeztünk, május 17-én New Yorkba. A 6 órás időeltoló­dás miatt- fárasztóak voltak az első napok, de nem sok idő volt a nyugodt akklima­tizálódásra. Két nap múlva utaztunk Kanadába, és kez­dődtek a fellépések. Első be­nyomásra a felhőkarcolóig a technika, a szinte minden mozdulatig megszervezett élet lehengerlő volt, csak ké­sőbb jöttem rá különös hi­ányérzetem okára: a népi együttessel Európa sok or­szágában, városában megfor­dultam, majd mindegyiknek sajátos hangulata, múltja volt. Amerikában hiányzott a történelem, a patinás há­zak, a középkori városköz­pontok. New York legrégibb temploma 250 éves. és abban is műmárvány oszlopok áll­nak. Jól szituált magyar és amerikai családoknál lak­tunk, vendégszeretők, köz­vetlenek voltak- Láttunk sze- génvnegyedeket félelmetes nyomorral, voltak olyan vá­rosrészek, ahová még autó­val sem volt ajánlatos be­hajtani. — Hogyan terjesztették a magyar és a jászsági nép­tánckultúrát? — Mikor megérkeztünk elébünk tették a programot: 92 nap alatt 70 fellépés, tánc­ház, koncert 25 városban, klubokban, színházban, kór­Ketten, Amerikában — gyi- mesi népviseletben... házban, múzeumban, feszti­válon, még templomban is. A listán az is szerepelt, hogy az együttesek melyik magyar táncot akarják ta­nulni. Hónapokkal az indu­lás előtt sokat gyakorolt- tünk. így nem ért meglepe­tés. Legtöbben a gyimesi táncokat kérték, majd a me­zőségi, kalotaszegi, széki, a sárközi új gyűjtések és ko­reográfiák iránt érdeklőd­tek. Meglepetten tapasztal­ták az együttesek, hogy az általuk ismert táncokat mi mennyire másképpen járjuk. Éppen az volt a célunk, hogy a néptáncmo7,galomban itt­hon már elterjedt új irány­zatot népszerűsítsük. Nem a színpadias mozdulatokból szerkesztett hatásban, hanem a tánc belső törvényszerűsé­gében van a lényeg, az egy­szerű emberek érzelmei tük­röződjenek a táncban, dara­bosan. esetlenül, vagy fel­szabadultan, virtuózán. Nem­csak megtanulták, meg is ér­tették a különbséget — a nem magyar táncosok is. Mi ezt vittük Magyarországról- Az oktatásban már a népi együttesnél gyakorlatot sze­reztünk, táborokban, tánchá­zakban. külön csoportok ve­zetésével. Keveset beszél­tünk, valóban kézzel-lábbal tanítottunk. A részeire bon­tott figurákat, először lassan gyakoroltuk, majd összekap­csolva sokszor ismételtük. — Bizonyosan összehason­lították a hazai és az ottani néptáncmozgalmat. — Harminc együttessel ta­lálkoztunk, vegyesekkel és nem magyarokkal is, leg­többjük a tánc öröméért van együtt, nem a művészetért. Ügyesek, képzettek, könnyen tanulnak, de nincs olyan rangja az eredetiségnek, mint számunkra, és koránt­sem fektetnék bele annyi munkát, mint mi. Heti egy­két alkalommal gyakorolnak, a Jászsági Népi Együttesben legalább háromszor, fellépé­sek előtt pedig naponként' összejövünk. Csak a kifeje­zetten magyar együtteseknél láttam, hogy tudatosan, a részleteket js elemezve akar­ják elsajátítani a táncokat mely szüleik, nagyszüleik életét,, kultúráját jelenti. ., egy kis darabot Magyaror­szágból. — Gondolom, elégedettek voltak a vendéglátók. — Nem nekem kellene mondani, de óriási volt a si­kerünk nekünk is. a zené­szeknek is, de különösen a magyar táncoknak. Fellépé­sek után alig tudtunk átöl­tözni. akik először hallottak Magyarországról, azok is kér­ték, hogy mutassuk, tanulni akarják. Lukácsi Pál ... és gyimesi táncok bemutatóján A hétfő reggel váratlanul indult. Kálmánt, Bérest és Mátét behívatta a kapitány­ság vezetője. — Már hét óra óta tár­gyalnak — mondta jól tájé- kozottan Víg — az öreghez nem lehet bekapcsolni sen­kit. — Akkor gáz van — mondta gondterhelten Ba­logh — valami közbejött­— Lehet, hogy elfogták az ipsét? — érdeklődött bátor­talanul egy újonc. Kollár őr­mester. — Látszik, hogy kezdő vagy... — mondta megve­tően Víg. — Nem fogták el, kisfiam. Szerintem túl szép volt a menyasszony. Borbély­ra koncentráltunk valameny- nyien. Csak ne érjen ben­nünket meglepetés. — Talán csak összefoglaló jelentést fogalmaznak — mondta a gyakorlatias Tor­más. — Ha volna mit összefog­lalni ... A vezérkar még kilenckor sem került elő. Negyedtíz után pár perccel érkezett a telefonutasítás, hogy a nyo­mozó csoport tagjai menje­nek Kálmán szobájában. Még húsz percig ültek ciga­rettázva, várakozva, mire Kálmán, Máté és Béres tár­saságában megérkezett. Az alezredes fáradtnak lát­szott- Nem ült le. járkálni kezdett a szobában. — Remélem, kipihenték magukat _ tegnap, szükség lesz az erejükre ... A fiúk egymásra néztek. Ez mi? — Közölnöm kell, hogy az a tény, hogy a gyilkos szaba­don van, nemcsak a szokásos veszélyt rejti magában. Fé­lő, hogy újabb gyilkosság történik, méghozzá hamaro­san. Tormás vitatkozni akart. Miért gyilkolna a menekü­lő? örül, ha menti a bőrét. Legfeljebb, ha valaki útjá­ba áll. De megvalósítani egy önálló akciót? Hülyeség. Nem szólalt meg. - Máté beszélt. megszokott halk hangján, amire mindig oda kellett figyelni- Közölte, hogy megtalálta a gebines Opeljét, hetven kilométerre Balatonrévtől. Ugyanitt el­tűnt egy világoskék Wart­burg. — Ma hétfő. Szerda estig mindössze két feladatunk van, elfogni Borbélyt, és fel­kutatni örsi Szilvia barátnő­jét. Azt, akivel a strandon és a Dolinában együtt volt. Véleményem szerint egyik­kel, vagy másikkal megelőz­hető a gyilkosság. — Szóval biztos vagy Bor­bély bűnösségében? — né­zett rá Tormás. Máté nem felelt. Ideges volt. Mit mondjon? Nem biz­tos Borbélyban, de valami­ben sáros a fiú. Miért vitte el az Opelt, és miért hagyta ott egy ismerelen községben. Mivel menekült tovább? Az eltűnt Wartburg nem lehet véletlen. S ha igen, akkor meg kell őrülni­— Keressük a lányt — ja­vasolta Béres. — Szerintem Borbély a lé­nyeg ... — vitatkozott Tor­más. Máté egyetértett Tormással. \ szerdai gyilkosság csak feltételezés. Nem tudni bizo­nyosan, lesz-e újabb áldozat. Gyilkos viszont van. Mindenki megkapta a fel­adatát. Tormás csoportja el­indult, Borbélyt kutatni. Bé­resék a lány nyomába indul­tak. Víg kocsiba szállt, és másfél óra múlva már Ba­latonbogdánból jelentkezett- Az elhagyott Opelban megtalálták Borbélyon kívül Lola ujjlenyomatait. Az uta­kon minden Wartburgot le­állítottak. Százszámra sok­szorosították Borbély fény­képét, és az ismeretlen lány személyleírását. A legnagyobb nyüzsgés kö­zepette állított be Mohai Ti­bor. A forgatókönyvíró fel- dultnak. kialvatlannak lát­szott. Mátét kereste, várnia keltett. Amikor a százados fogadta, zavartan kezdte mondanivalóját. — Valamit be kell valla­nom: . . . Imuszájl:. • Viola közelebb állt hozzám, mint mondtam ... nekem tetszett az a lány... ő nem tudta, és nehogy azt higgye, hogy .. • szóval nem egyszerű saj­nálat, amit érzek ... talán én is felelős vagyok... segíte­nem kellett volna ... — Lelkizni most nem érünk rá — mondta szára­zon Máté. — Az emberei biztosan je­lentették. hogy lent jártam Kékesden . •. — Tudok róla . . . — Megtudtam, hogy Vio­lának filmtervei voltak, fil- mezési tervei... az ajánlat nem véletlen . . . — ön is filmes — nézett a kínlódó férfira Máté. — Mire gondol? — hök­kent meg Mohai. — Semmire . •. dolgom van ... elnézést, vár a mun­ka ... Mohai toporgott, aztán in­dult az ajtóhoz. Máté megállította. Fényké­peket vett elő. Az egyik kép Borbélyt, a másik Lolát áb­rázolta. — Egyiket sem ismerem, mondta sajnálkozva a férfi. — Hát akkor, sajnos . •. — tuszkolta Máté. — Talán legközelebb okosabbak le­szünk ... A nyomozók valósággal megszállták a budapesti ho- , telokat. Beszéltek az alkal­mazottakkal, megmutatták Borbély fényképét, benéztek minden helyiségbe, megvizs­gálták. be lehet-e jutni a fő­kapun kívül az épületbe. Ahol erre lehetőség volt, kü­lön figyelőt állítottak fel. Máté hézagosnak találta a hálót. Ezenkívül volt egy olyan érzése, hogy Borbély — ha egyáltalán szándéká­ban áll még — nem szállo­dában fogja elkövetni a gyil­kosságot. Lehetetten, hogy csak ennyi esze van. Való­színű, más módszert eszel ki, s olyan helyen, amire ők nem gondolnak. Bement Kálmán alezredes­hez. Javasolta, hogy) a rá­dió útján forduljanak a nyil­vánossághoz- Adjanak rövid közleményt a nyomozás ed­digi eredményéről, és kérje­nek a lakosságtól segítséget. A tévében is megtehetnék ugyanezt. Kálmánnak tetszett az öt­let.-. Egyetlen aggáljta volt: Borbély. Ha megijed. Fede­zékbe vonul. Neki is tehet rádiója, tévéje. — Nem hinném. hogy most ráér rádiózni — mond­ta Máté, bár maga is gon­dolt erre a lehetőségre. Még­is kockáztatni kell. A lány életénél nincs fontosabb. Elindult kijelölni, kik ve­szik fel a bejelentéseket. Re­mélhetően sok tesz. És nem­csak elmebetegek jelentkez­tek. Víg főhadnagy és Tormás az apadj autósho+el előtt fé­keztek- Víg mégegyszer meg­nézte a térképet., — Van a fickónak esze — állapította meg — amikor el­hagyta az Opelt, visszafor­dult és Pest. felé vette az út­ját. Valószínűleg itt aludt, itthagyta a Wartburgot és most stoppal igyekszik Pest­re. Tormás bekapcsolta a rá­diót. Éppen a közleményt ol­vasták fel. Vajon a stoppos autóban van-e rádió? És gondolják-e. hogy alkalmi utasukat a rendőrség körözi? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents