Szolnok Megyei Néplap, 1984. szeptember (35. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

1984. SZEPTEMBER 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Októbertől Számítástechnikai tanfolyamok a megyében A SZÜV és a TIT bővülő együttműködése roszámítógép felépítése, az Befejeződött a gyógyszerész- kongresszus Tegnap befejeződött a Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség 44. kongresszusa az Építők Szakszervezetének székhazában, öt világrész, több mint 70 országából ér­kezett csaknem kétezer szak­ember tanácskozott öt napon át az új gyógyszerek biz­tonságosabb meghatározásá­ról, bevezetésének és gyó­gyászati alkalmazásának fel­tételeiről. Megállapították: a biztonságosabb gyógyítás ér­dekében szükséges, hogy vi­lágszerte egységes vizsgálati módszereket alkalmazzanak az új gyógyszerek bevezeté­sénél- Követésre ajánlották a gyógyszerellenőrzés magyar módszereit, tapasztalatait Fontos az is — mondották —, hogy az országok törzsköny­vezési hatóságai bővítsék kapcsolataikat, kölcsönösen ismertessék gyógyszerértéke­lési gyakorlatukat, s ezáltal elkerüljék egyes klinika előtti és más vizsgálatok is­métlését, meggyorsítsák a gyógyszerek bevezetésének folyamatát. .Javasolták a gyógyszerek kiadására vo­natkozó rendelkezések mó­dosítását. a többi közt azt. hogv a gyógyszertárakban az eddigieknél kevesebb gvógv- szert szolgáltassanak- orvosi vénv nélkül. Ily módon is csökkenthetnék az indokolat­lan gyógyszerfogyasztást, a medicinák okozta ártalma­kat. A Szolnok megyei vállala­tok és intézmények a mikro­számítógépek térhódításával lépést tartva egyre több sze­mélyi számítógépet vásárol­nak gazdasági és műszaki feladataik korszerűbb meg­oldására. A mikroszámítógé­pek árának csökkenése mind több eszköz alkalmazását te­szi lehetővé, aminek követ­keztében rohamosan nőnek a mikroszámítógépek haszná­latával, programozásával kapcsolatos ismeretek meg­szerzése iránti igények. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat szakemberei már ebben az évben is több vállalati tan­folyamon oktattak ez irányú ismereteket. Felismerve a tanfolyamok iránti fokozott érdeklődést, és a részvételi lehetőségek kibővítése érde­kében, a TIT megyei szer­vezetével együttműködve fo­lyamatos tanfolyami képzést szerveznek a megyében- Ok­tóbertől elsőként Szolnokon kezdődnek meg azok a vizs­gaköteles és oklevelet adó szakmai tanfolyamok, ame­lyek a megyében legnagvobb számiban elterjedt Commo­dore 64 típusú mikroszá- mítógépes ismeretek meg­szerzését biztosítják. Az el­ső 25 órára tervezett, hétfő­től péntekig napi 5 órában I tartandó tanfolyamon a mik­adathordozok megismerése, a gép üzemeltetéséhez szüksé­ges utasítások, a programozás • alapjai találhatók a temati­kában. Ezen a tanfolyamon általános alkalmazói ismere­teket lehet szerezni a Com­modore gépre. Olyan hall­gatók jelentkezésére számí­tanak. akik nem rendelkez­nek számítástechnikai, illetve programozói ismeretekkel. A másik tanfolyam, ame­lyen két héten keresztül hét­főtől péntekig napi négy érában oktatnak (összesen 40 órát), egyik feltétele a Com­modore 64 gép és a progra­mozás alapjainak az ismere­te A hallgatók megismerik a basic programnyelvet és különböző típusfeladatok programozása során kapnak segítséget a szakterületükön jelentkező problémák számí­tástechnikai megoldásához; A későbbiekben a SZÜV és a TIT együttműködésében további tanfolyamok szerve­zését készítik elő: mikroszá- mítógépes általános vezetői ismeretek, mikroszámítógé- pes alkalmazói ismeretek, és adatfeldolgozási feladatok szervezése mikroszámítógé­peken témakörökben. A tanfolyamok kezdéséről és a jelentkezési lehetőségről bővebb tájékoztatást ad a két szervező, a SZÜV és a TIT. A Holt-Körös partján Kunszentmártonhoz néhány kilométerre, a Holt-Körös partján, pár évvel ezelőtt hobbytelkeket osztottak. A környékről, de még más megyékből is akadt vevő. Ma már szépen beépített valóságos kis „para­dicsomot” talál itt az ember, ha Öcsödről Kunszentmárton felé tart. Igen sokan a telekre már kis házat is építettek. A többség sátrat bontott Szezon vég a tározónál A tározó abádszalóki partjánál három hajó vesztegel. Ol­dalaikat kitartóan ostromolják a Kisköre felöl érkező hullái- mok. A loccsanásukon kívül semmi zaj. Bezzeg néhány hete! Zsivaj, kacaj verte fel a Bere, meg a Baja fedélzetét, hiszen a hajdani jobb napokat megélt vízi alkalmatosságok szállo­daként szolgáltak a turistáknak. Ma csendesen, lelakatoltan pihenik a szezon fáradalmait, és talán már a jövő nyári zsibongásról álmodnak. A harmadik monstrum a Délibáb nevet viseli, ezen az áfész apró büfét rendezett be. Késői vendégek Odabenn Török Mihály üzletvezető a ládák között szorgoskodik. — Maguk az utolsó vendé­geim, félóra múlva végleg bezárok. Tegnap negyvenki­lenc forintot árultam, és ez bizony sóra meg paprikára sem elég. Júliusban a napi nyolcezer sem volt ritkaság — sepri pincéresen egy tör­lőruhával a pultot, jelezve a döntés megmásíthatatlan voltát. Azért a hosszan elnyúló, kopárodó partszakasz még most sem néptelen. Kissné Dunai Ágnes és a férje pél­dául Pestről érkezett, a ví­zisí összeszerelésével bajlód­nak. — Ebben a községben vet­tünk másodmagunkkal egy nagy parasztházat, és ha csak tehetjük, ide menekülünk a fővárosi panelrengetegből — így az asszony. — Pedig Pestig és vissza drága az út. — Szó se róla, nem olcsó mulatság, mégis jó vásárt csináltunk, mert idegileg, fi­zikailag tökéletesen kipihen­jük magunkat a víz körül. A csend, a nyugalom igazi felüdülést, kikapcsolódást jelent. A többiek bólogatnak, majd beszélgetni kezdünk, miközben árnyékosabb ész­revételek is adódnak. Ki a csónaklejáró hiányát sérel­mezi, míg a tiszafüredi Ta­kács András mást tesz szóvá. — Azt is írja meg, hogy remek itt minden, de azért több szeméttároló is elkelne á part mentén. Igaz, ez a rész már nem kimondottan az úgynevezett strandterület, de ezen a partszakaszon is vannak emberek, elvégre mindig akad valaki, aki itt fürdik, vízisízik, vagy éppen tanyát ver. És innen nagyon messze kell hordani a hulla­dékot. Szavait igazolja a fel-fel- erősödő tóparti szél, amely papírdarabokat, újságlapokat legyez. No, meg azt is, hogy bizonyos üdülési „szokása­ink” esetenként sajnos na­gyon is szembetűnőek. A part oldalában köze- lebb-távolabb, mintegy öt- ven-hatvan megrögzött nap­imádó sütteti magát a bá­gyadt sugarakkal. A szom­szédos kemping sem teljesen kihalt, noha Szarka Tibor ve­zető már kész leltárral fo­gad. — Közel ötezer kül- és belföldi vendég fordult meg nálunk a nyáron, és hogy kellemesen érezték magu­kat, itt maradtak, annak az is az egyik oka, hogy bő­vültek a szolgáltatások. Nemcsak csónakot lehetett bérelni, hanem szörföt és ví­zisít is. — És' most? — Ma sem vagyunk ár­vák, nyolc család lakik a kempingben. Közöttük az egyik Tu- karcsné Madarász Mária, aki férjestül érkezett a megye- székhelyről. — A tanácsnál dolgozom, és úgy alakult az idei nya­runk, hogy csak most jöhet­tünk el egyszerre ketten sza­badságra. Egy hetet töltünk itt: teniszezünk, napozunk, egyszóval remekül telik az idő. — Ebéd, vacsora, reggeli? — A bejárat melletti bü­fében mindent megvásárol­hatunk, jó az ellátás A dicsért kempingbüfének Botos Andrásné a vezetője. — Szűk három hónapig szó szerint látástól vakulá- sig dolgoztunk: szombat, va­A szálláshelyzet két év óta sokat javult. A szép kem­pingen kívül naponta a há­zaknál kilencven fizetőven­dégnek tudtak szobát bizto­sítani. — Két éve én kezdtemen­nek a szervezését — sorolja Pesti Tiborné — mivel so­kan vonakodtak kiadni a tisztaszobát. Amióta azután látják, hogy ebben is van üzliet, nem kell könyö­rögni. — Az idei forgalom? — Nekünk gyenge volt, mert nem értünk rá vele foglalkozni. Aki viszont fog­ta a vendéget, azaz időt sza­kított az üzletre, nem zárt rossz évet. A fürdőszezon Kunné Ló- di Zsuzsanna vb-titkár sze­rint jónak mondható. — Ami a legfontosabb — noha több tízezer idegen fordult meg a településen — a tározó nálunk az idén egyetlen áldozatot sem kö­vetelt. De ha tárgyilagos akarok lenni, néhány hiá­nyosságot sem hallgathatok sárnap éppúgy a pult mö­gött álltunk, mint a hét töb­bi napján. Hivatalosan szep­tember 30-án rakunk lakatot a helyiségekre, de ha to­vábbra is ilyen kicsi lesz az érdeklődés, lehet, hogy előbb zárunk. — Hogyan bírták az ost­romot? — Nehezen, mert mind az ötőnkre jutott éppen elég. Akadt olyan vendég, aki ti­zenöt félét is vásárolt, hi­szen itt olasz szalámit, fel­vágottat, kolbászt, kenyeret, tejféléket, kávét, fagylaltot éppúgy lehetett kapni, mint sült pecsenyét. — Azt mondják, sokat kel­lett várni. — Húsz percnél többet rit­kán. dehát ahogy említettem, felkerestek bennünket olyan belga, holland, német ven­dégek: akik többféle árut kértek. Mire mindent meg- -értettünk... Igaz, a kempingbüfén kí­vül a benti nagy ABC-ben is lehetett vásárolni. Azelö- előfordult, hogy a kenyér el­fogyott, bár a hiányt általá­ban egy órán belül pótolták. Népszerű volt az étterem is, amit az is bizonyít, hogy míg jelenleg háromszáz fo­rintnyi az étlapról történő rendelés, idényben napi nyolcezer forint körül tető­zött. Nem is csoda, hiszen a turistaforgalom hétközben napi két-háromezer volt, hétvégén pedig ennek a dup-; Iájára is emelkedett. el. Kellene egy főzőkonyha, vegyesbolt, hogy csúcsidőben gyorsabb legyen a kiszolgá­lás. Azután a víz néhány helyen alámosta a partot, időszerű lenne a partvéde­lem. Keressük a megoldást, de ezek húsba, illetve pénz­tárcába vágó kérdések. . — A híres Bere sziget? — Hivatalosan nem nyílt meg rajta a nudista strand, de mindez nem zavarta azo­kat. akik nyáridőben a víz­parton minden textildarab ellenségei. Szóval akadtak meztelen fürdőzők a szige­ten, de panasz, feljelentés nem érkezett ellenük. Sőt, amikor egy fővárosi vendég végigsétált a parton, a sza­badstrand végén a német turistalányok éppen akkor mindenki szeme láttára öl­töztek, vetkőztek, váltottak fürdőruhát. — Mire ö? —■ Nevetve megjegyezte: lám-lám és még ma is adód­nak, akik azt mondják, hogy az alföldi táj egyhangú. D. Szabó Miklós Kiadták a tisztaszobákat Kettős hurok Bűnügyi kisregény Hirtelen nem tudott Ibit kezdeni az estéjével Máté István százados. Milyen ne­vetséges. Itt volt előtte a vasárnap este' — üresen. Kálmán alezredes meghívta vacsorára, udvariasan kitért. Semmi kedve nem volt más családjának körében eltölte­ni a szabadidejét. Nekivágott a belvárosnak, gyalog. Elegáns szürke öl­tönyt viselt, krémszínű inget. Ügy döntött, hogy valahol megvacsorázik, és korán le­fekszik. Útközben betért egy eszpresszóba, kért egy fél konyakot, igyekezett lazíta­ni. Nem nagyon sikerült. Este nyolckor már otthon volt. Melegítőt húzott, be­kapcsolta a rádiót, és végig­dőlt a heverőn. Valami nyugtalanította. Megpróbálta végiggondol­ni a nap eseményeit. Reggel a felfedezés Borbély Ká­rolyról. Somogyi és Béres szinte egyidőben jönnek rá, hogy van valaki, aki mind­két szállodában ismerős. Közben elfogják Helgát, aki Lolától — Borbély szeretőjé­től — kapta a hátsó kijárat kulcsát. Víg főhadnagy teg­nap Hullámoson összefut Lo­lával. A lány beszélni akar, de meggondolja magát. Va­lószínűleg fél. Nem megy el a saját maga kezdeményez­te randevúra. Lehet, hogy Virgilt figyelmeztette a ve­szélyre. Vagy fél tőle. vagy szereti, vagy mind a kettő. Tormásék megmutatják a Dolinában Virgil fényképét. A pincér felismeri. A gyanú mégsem megalapozott. Máté igyekezett meggyőz­ni magát, hogy jó nyomon járnak. Ezekben az órákban százan és százan keresik a feltételezett gyilkost. Elfo­gása lehet, hogy órák, de az is lehet, hogy napok kérdése. Egyesek ilyenkor nekiira­modnak a határnak, különö­sen egy jó kocsi birtokában. Vajon Virgil milyen lépésre szánja rá magát? Valami öt­lete biztosan van? És Lola? Feltételezhető, hogy van he­lyük, ahol bujkálhatnak. A hasonszőrű emberek között nagy az összetartás egy ide­ig. .. — Biztosan dekkol valahol — folytatta Máté a végnél­küli töprengést' —, kivárja a menekülés lehetőségét. Bujkálásra a vidék alkal­masabb. Esetleg Virgil mé­giscsak visszajön Pestre. A Pacal-féléket elkerüli, de le­hetnek más ismerősei is. Egyszercsak eszébe jutott a lány, akiről a kabinosnő mesélt. A vihogós. Aki örsi Szilviával strandolt, és ké­sőbb nélküle. Vajon mit tudtunk meg erről a lányról? — kérdezte magától Máté. Jóformán semmit. Lehet, hogy a gyil­kos őt is ismeri? Lehet, hogy előbb ennek a lánynak csapta a szelet, és Szilvia elhódította tőle. Ez esetben az ismeretlen lány megme­nekült a haláltól. Megpróbálta filmszerűen elképzelni a Dolinában le­zajlott jelenetet, az ismeret­len férfit behelyettesítve Borbéllyal. Lássuk csak: a gyilkos megjelenik két lánnyal az eszpresszóban. Leülnek, ren­delnek. Mind a két nő csi­nos. Megismerkednek a ká­véfőzőnővel, aki szolidabb, de mutatós. A szereplők kö­zül kettő már halott. A har­madikról semmit nem tud­nak. Vajon él-e még? Máté egyre idegesebb lett. Ha Borbély két lányt meg­ölt, bármikor megteheti har­madszor, negyedszer is. Le­het, hogy örsi Szilvia nem mentette meg, csak meg­előzte vetélytársnőjét. A százados járkált a szo­bában. Gondolatai sebeseb­ben peregtek, mint a film­felvevőgép. A gyilkos felte­hetően mindkét bűntényt előkészítette. Feltételezhető, hogy így járna el a követ­kező esetben is. Valószínű, hogy akkor kezdte az előké­születeket, amikor még nem körözték. Mindkét gyilkos­ság szerdán történt. Az első és a második között másfél hónap telt el. Ha a szerdai nap kiválasztása nem vélet­len, akkor három nap áll rendelkezésükre, hogy az is­meretlen lányt, az esetleges következő áldozatot felku­tassák, Nem oldódott meg semmi. Vagy legalábbis nagyon ke­vés. A menekülő bűnöző a legveszélyesebb, elkesere­dett, mindent kockáztat. Szerdáig el kell fogni a gyilkost, és biztonságba he­lyezni egy lányt, akiről semmit sem tudnak. Máté ismerte az idővel való versenyfutás bénító iz­galmát. Ha szerencséjük van, csapdát állíthatnak a gyil­kosnak. De ehhez meg kell ismerni a lányt. Szerencse. Vagy valami más. Gyorsaság, logika, ren­geteg munka. Az órájára nézett. Tormás talán otthon van. Tárcsázott. A főhadnagy azonnal jelentkezett. Hangja izgatott volt. — Rőnök, valami motosz­kál a fejemben. A gyilkos szerdai napot választott. Ta­lán ez sem véletlen. Borbélyt mindig szerdán küldte fel a főnöke halért. A kocsit oda­adta neki, másnap ment vissza. Igen, mindig vissza­ment. A Béka csárda tulaja szerint ‘Borbély rendes fic­kó. Nem tudja, miért tűnt el. Meggyőződése, hogy va­lami történt vele. Borbély a kocsit rendszeresen használ­ta. Hatezer forint fizetést kapott, ingyen szállást és teljes ellátást. A szállásadó látott néha lányokat jönni Borbélyhoz, de Viola és Szilvia nem volt köztük — emlékezete szerint. Lola vi­szont igen. Hát ennyit fő­nök. .. Máté hallgatott. Az, hogy Borbély Károly munkahe­lyét megtalálták, nem volt számára újdonság. Hogy nem ment be dolgozni — ez még nem jelent semmit. Il­letve nem bizonyítja azt, hogy gyilkos. Alig tette le a kagylót, csengett a telefon. A főnöke, Kálmán alezredes hívta. — Van valami újabb? — A szerdai napok okát keressük. . . — Gondolod, hogy szerdá­ig ráértek? — Nem nagyon... Kis csend. — Reggel gyere be koráb­ban — mondta Kálmán —, hatkor már bent leszek. És aludj jól... — Te is. . . — válaszolta fáradtan Máté. Tudta, hogy egyikük sem fogadja meg a tanácsot. Ezt az éjszakát a megoldás lehetőségeinek la­tolgatásával töltik. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents